Észak-Magyarország, 2007. október (63. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-31 / 254. szám

2007. október 31., szerda KULTÚRA /14 • Vujity TVrtko dedikál. Vujity Tvrtko: Pokoljárás című kötetének filmvetítéssel és élménybeszámolóval egybekötött be­mutatóját tartják Miskolcon, a megyei könyvtár nagytermében (Görgey utca 11.), november 8-án, az alábbiak szerint: dedikálás: 17.00 órától 18.00 óráig, előadás és filmvetítés: 18.00 órától 20.00 óráig, majd 20.00 órától újra dedikálás. Zene, játékosan, komolyan, gyerekeknek Miskolc (ÉM) - „Játsszunk zenét a Szim­fonikusokkal!” címmel újra játszani és ze­nélni, hívja a Miskolci Szimfonikus Zenekar a gyerekeket. Mint ismert: hasonló előadá­sokat rendszeresen tartanak gyerekeknek és szüleiknek, nagyszüleiknek. A nagy sikerre való tekintettel folytatód­nak a „Történetek Ütemvárosból”, ezúttal a zenében használatos tempókkal ismerkedhet­nek a résztvevők a mese, a játék, a zene és a zenekar segítségével. Ezúttal is vendég- művészek színesítik az előadást, nem marad el a hangszerbemutató és természetesen meglepetés-ajándék sem! A mese forgatókönyvírója és az előadás műsorvezetője Csuka Tímea. A rendezvény november 10-én, 15 óra 30-kor kezdődik a Művészetek Házában. Jám m '&&akka A Géniusz Könyváruház és az Észak játéka Legutóbbi kérdésünk: melyik évben kapott Kossuth- díjat Janikovszky Éva? A helyes válasz: 2003-ban. Janikovszky Éva: Ájlávjú című kötetét Szabó Zsu­zsanna (Miskolc) nyerte, a könyvet a Géniusz Könyváruházban (Miskolc, Széchenyi utca 107.) ve­heti át. Mai kérdésünk: melyik évben született Heltai Jenő? A helyes választ beküldők között Heltai Jenő: Jagu­ár című kötetét sorsoljuk ki. A megfejtéseket szerda délig küldhetik be az Észak-Magyarország szerkesztőségébe (3501 Miskolc, Pf. 178). Válasz: ÉM-INTERIÚ: Benkó Sándorral Miskolci szülinapra készülnek M A dixie-rajongókat „erős műsorral" várja novemberben a Benkó Dixieland Bánd. Hegyi Erika ______________________ khe@inform.hu Miskolc (ÉM) - Miskolc különleges helyet foglal el Benkó Sándor zenekarvezető szívében. Ezért is döntött úgy, hogy az együttes megalakulá­sának 50 éves jubileumát a fővároson kívül, Miskolcon ünnepük meg. ÉM: Az Önök számára nem ismeretlen Miskolc, hiszen évek óta házigazdái a Diósgyőrben megrendezett Nemzetközi Dixieland Fesztiválnak, de sok más koncertet is adtak már a városban. Gondolom, szíve­sen jönnek most is. Benkó Sándor: Miskolc külön­leges helyet foglal el szívem­ben. Nem csak azért, mert a város díszpolgárává válasz­tott, nem csak azért, mert az egyetemre négy évtizede já­runk muzsikálni, nem csak azért, mert az újévi köszöntő koncerteken mindig zsúfolt telt ház vár ránk. Nagyon sok jó barátunk lakik a városban! Nagyon sok ember szereti a dixielandmuzsikát. A nyári Dixieland Fesztivált magamé­nak érzem. Én találtam ki, és már 23 éve művészeti vezető­je vagyok. ÉM: Az idén nem volt feszti­vál. Jövőre lesz? Láthatjuk Önöket is? Benkó Sándor: Természete­sen. Az eddig is már jelentős nemzetközi rangot kivívott fesztivál jövőre folytatódik! Hagyományok szerint július első hétvégéjén, 2008. július 5- én, szombaton este rendezzük meg a XXIII. Miskolci Nem­zetközi Dixieland Fesztivált. Gazdag, minőségi program­mal várjuk majd az érdek­lődőket, sok érdekességet is bemutatva. Meggyőződésem, hogy új erőre kapva Miskolc fesztiválja újból a világ dixie- zenészeinek érdeklődési köré­be kerül. Én vagyok a feszti­vál művészeti vezetője, a Benkó Dixieland Bánd a házi­gazda zenekar, és természete­sen tanítványaink, a Miskol­ci Dixieland Bánd képviseli minden fesztiválon a várost. ÉM: Milyen műsorral érkez­nek november 17-én a Művészetek Házába? Benkó Sándor: Nagyon nagy örömmel látogatunk újra Mis­kolcra. Nem véletlen, hogy az 50 éves jubileumunkat csak két helyen ünnepeljük Ma­gyarországon: Budapesten és Miskolcon. Különleges, erős műsorral készülünk. Vendége­ink lesznek Micheller Myrtill, Berki Tamás énekesek, Deseő Csaba hegedűművész és a ta­nítványaink sorába tartozó Lucky Boys zenekar két erőssége, Varga Tibor szaxo­fonon és Lázár István trom­bitán. Műsorunk előtti bemu­tatkozásra hívtam meg a Mis­kolci Dixieland együttest, akik Illényi Katicával mutat­ják be műsorukat. ÉM: Karácsonyi mise ősbe­mutatójára készülnek Bu­dapesten. A Benkó Dixie­land Bánd a világon először vállalkozott arra, hogy karácsonyi igeliturgi­ára New Orleans-i zene­művet komponáljon, és azt klasszikus kórussal színe­sítve egyházi szertartáson mutassa be a közönségnek. A mű kirobbanó sikert ho­zott 1991-ben az együttes­nek. Most mit értsünk egy újabb ősbemu­tatón? Benkó Sán­dor: A világ számos kó­rusa kért bennünket, hogy a Kará­csonyi misét teljes egészében liturgiamentes zeneművé dolgoz­zuk át. Engedtünk a csábításnak. Több éves munkával a liturgia helyeit kórusrészle­tekkel váltot­tuk fel, a mű eredeti számait kó­russzóla­mokkal erősítettük meg. Idén született meg a mintegy 80 perces zenemű, melyet de­cember 29-én mu­tatunk be a budapes­ti Művészetek Palotájának nagytermé­ben. Benkó Sándor (Fotó: ÉM) ÉM: Mi a tit­ka a Benkó Dixieland Bandnek? Ötven éve töretlen a sike­rük. Bírják még szusszal? Nem fáradtak el? Benkó Sándor: Nem! Sőt az évi ötven kemény próba mel­lett 200-250 fellépést is teljesí­tünk. Jó egészségben va­gyunk, számos nagy feladat terveit készítjük. Örömmel új­ságolom, hogy novemberben jelenik meg az együttes dísz­kiadványa „A Benkó Dixie­land Bánd története” címmel, amely sok-sok képpel és négy CD-lemezes meUéklettel ritka karácsonyi ajándéka lesz szá­mos rajongónknak. ÉSZAKemt/ppefc.boon.hu Amit a Benkó Dixieland Bandről tudni kell és tudni érdemes (PDF, 31 kB) Jazz - nagyzenekarra, nagyzenekarral ■ Újra jazzt játszik a Miskolci Szimfonikus Ze­nekar - ezúttal decem­berben. Miskolc (ÉM) - A világ­hírű jazz-dobos, Tommy Víg lép föl 2007. december elsején a Miskolci Szimfonikus Zene­karral, a hazai jazzélet kivá­lóságaival és Kovács László vezényletével a Művészetek Házában. Tommy Víg 62 éve játszik jazzt. Csodadobosként indult Budapesten, de legna­gyobb sikereit mégsem itthon érte el. 1956-ban Amerikába disszidált, ahol rövid idő alatt az egyik legkeresettebb jazz- zenész lett. Dolgozott többek között Tony Bennettel és Quincy Jonesszal, a Miles Davis-Gil Evans Big Banddel, Woody Allennel. 2006-ban tért haza, azóta aktív szerepet ját­szik a magyar jazzéletben. Budapest, 1956 Az egyedülálló este első ré­szében Tommy Víg Budapest, 1956 című, a jazzt és a klasszikus zenét összeolvasztó műve hangzik el. A második részben az ÜSSDOB formáció tagjai lépnek színpadra. Az est közreműködői: Tommy Víg - vibrafon, dob, ütőhangszerek, _______________ Mia Kim - ének______________ Zsoldos Béla - marimba, dob, vibrafon, üstdob, ütőhangszerek Kőszegi Imre - dob ______ Berkes Balázs - bőgő________ Miskolci Szimfonikus Zenekar Vezényel: Kovács László ÉC|H|{ Jegyek válthatók a KLAZZ koncertre a Művészetek Háza jegyirodájában (3525 Miskolc, Rákóczi u. 2.). Tel.: 46/508-844 NÉZŐTÉR A választás kényszere Bujdos Attila bujdos@inform.hu /Vloliere, Bulgakov számára, ta­lán leginkább az önhit cáfolata. Bulgakov színműve végén Moliere zsarnokot kiált. Nem csupán a kegyvesztettség dönti porba, de sokkal inkább saját tévedésének fel­ismerése: visszamenőleg is értel­metlen a magának választott straté­gia, kérdéses az életűt,, ezt átérezve összeomlik az ember Sorsa nem történelmi sors, aho­gyan az alkotó ember és a hatalom viszonyáról szóló példázat sem az, amelyre Bulgakov használja. Korta­lan történet ez, miként a választás kényszere is öröknek és megkerülhe­tetlennek tűnik: függetlennek lenni, vagy ilyen-olyan társutasnak. A hata­lom bármikor kész a tenyeréből etet­ni a tenyérből etetés jogát meg nem kérdőjelezőket (ennek belátásához Kelet-Európábán több a tapasztalat, az ember errefelé hát könnyebben észreveszi, öröktől fogva és örökké tartónak gondolva ezt). A hatalom és az alkotó viszonya praktikus, filozófiai és erkölcsi kér­déseket vet fel. Létrejöhet-e a mű a hatalom támogatása nélkül? Valódi szabadság-e, amit az együttműködé­sért cserébe adnak? Elfogadható-e a hatalom segítsége, nem választja-e külön az alkotót az alkotásától, nem módosítja-e, nem teszi-e idézőjelbe az alkotás értelmét a függetlenség feladásával a hatalomnak tett enged­mény (az ismert dilemmával magya­rázva: keresztülhazudhatja-e bárki magát az igazságig)? Moliere - Bulgakov színmű­vében - a király támogatása nélkül is lehetne színpadi szerző, „legfel­jebb" nem játszanék (vagy csupán a valós érdekeket nem sértő műveit vinnék színre). A hátszél így az al­kotás feltétele: menlevél a hatalmi intrikák útvesztőiben. Valójában nem szabadság, hiszen nem önma­gában van, hanem adták, bármikor visszavehető (mint ahogy vissza is veszik). Aki ezért a vélt szabadsá­gért alakoskodik, áltathatja ugyan magát, hogy magasabb cél szolgá­latában teszi, de lényegét tekintve maga sem egyéb annál a képmuta­tónál, mint akit ostoroz. Bulgakov - anélkül, hogy ítélne - ilyen módon rávetíti Moliere művét Moliere életére, megenged­ve a ráismerést hősének: bár azt hihette, hogy ő irányítja a saját sor­sát, a szabadság eléréséért éppen a szabadságáról mondott le, mások játékának eszközeként. Radoslav Milenkovic színpadára Moliere nem nagyformátumú alko­tóként lép fel. Szatmári György magánéleti drámát formál az esendőségből. Összetört embert lá­tunk, élete romjai alatt. A legin­kább a hatalomnak tett engedmé­nyek értelmetlensége, az egyértelmű hiábavalóság gyötri. Ez a Moliere zsarnokként kárhoztatja addigi patrónusát, a királyt, de va­lójában magát sajnálja. Pont a saját életéből hiányzott az az éles látás, amely színházi szerzőként jelle­mezte - ezt a szerepet nem ő írta, hanem neki írták. Madeleine Béjart szerepében Máhr Ági ugyanennek a drámának a részese: a veszteség teljesíti be a sorsát - hangosan és megadóan, de elfogadja. Hatalmas, már-már ro­mantikus érzések élednek a két szí­nész játékából: áldozat, végzet, kárhozat. És nem válnak egyetlen, egysé­ges színpadi nyelv részévé: Radoslav Milenkovic ugyanis nem­csak a tragédiát látja bele Bulgakov művébe, de az időtlent és a gro­teszkkel ábrázolható abszurdot is. Ezt leginkább Fandl Ferenc érti: az ő királyalakja a hatalmi központ, de ezzel együtt is kényszeresen ré­sze a képmutatásnak: viszonylagos­sá teszi az alakoskodást. Mintha J jjjjjjjjjjjj j j jjjjjjjjjj J j j j lenne külön jó és külön rossz kép­mutatás, aszerint, hogy mit szolgál- jót, vagy rosszat -, és nem csu­pán szeszély és számítás létezne. Hogy ez nem feltétlenül komor, hanem nevetséges, hogy a félelme- tesség mélyén sincs egyéb a kis- szerűségnél, Csapó János és Molnár Erik (az Oltáriszentség Társaság tagjai) játékából értjük meg igazán- Milenkovic végül is a képmutatás metaforájaként használja a színhá­zat. A színház nem csupán a tarta­lom - ezen az estén Moliere sorsa -, hanem a hely is, ahol létrejön a mű. És a színház a forma is, ame­lyik egyben tartja és élvezetessé te­szi az előadást. Mihail Bulgakov: Moliere (Képmutatók cselszövése) című színművét a Miskolci Nemzeti Színházban Radoslav Milenkovic rendezte. SOUB ’ü bJau.boQnJiu A szerző blogja: __________http://alakuloter.blogging.hu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom