Észak-Magyarország, 2007. április (63. évfolyam, 77-100. szám)
2007-04-06 / 81. szám
2007. április 6., péntek AKTUÁLIS / SZÓLÁSTÉR /4 ÉSZAK AZ „ERDEI" FILMRŐL Az internetes olvasók (becenevükkel) hozzászólásai a Borsod Online-on közzétett „Erdei"-filmhez: Annyira azért nem vicces szerintem. Gabaha Csalódtam! Hisz ez nem is Erdei Zsolt! Egyébként nemhogy könnyesre nem röhögtem magam, még csak mosolyogni sem volt mit rajta. Morei Király. Na ez igen! Ezt tényleg mutogatni kell a kéri tv-ben is! Megint sikerült jót csinálni! portos Semmi! Hétvégén, ha nyer a Diósgyőr, kb. 20-30 ember nyújt ilyen produkciót a stadionban és környékén. Ezerszer láttam már ettől sokkal királyabbat. deepdiver Láttam már én is. Valaki sztárt akar belőle csinálni?! foltoska Ez a mai Magyarország! Jó gúnyolódni a szegénységen, ugye? Szívesen látnám így a politikusainkat! possessed Félresiklott életpálya. Amennyiben szerencsésebb életpályát futhat be a videón látható S. Attila mezőcsáti lakos, úgy akár első osztályú sakkozó is válhatott volna belőle. Javaslom az „operatőrnek", hogy játszón vele egy-két partit, csak nehogy a végén sírva álljon fel a tábla mellől! BB74 Nem illő más szegénységén, nyomorúságán nevetni! Ez tényleg nem vicces, inkább sajnálni kellene őt, nem pedig hülyét csinálni belőle, agnika Nem értem, mi lenne vicces ezen a videón. Nem tudom, ki az „Erdei", gondolom egy politikai figura, de ez nem is lényeg. Itt a kameraman egyértelműen egy alkalmat látott arra, hogy viccet csináljon, vagy kigúnyolja az idősebb és megrokkant embert. Évekkel ezelőtt ilyet nem lehetett látni magyarban, de úgy látszik, a „mai fiatalok" azon az úton járnak, mint a többi nyugati fiatal: nincs tisztelet az idősek iránt, orokusaki Nekem tetszik. Nem lehet akkora burokban élni, mint az, aki Erdeit politikusnak hiszi. Szerintem az olyan ember még a szomszédait sem ismeri. Nem szeretem a sportot, mégis azért tájékozott vagyok valamilyen szinten, hogy ne tűnjek teljesen hülyének. Egyébként tudomásul kell venni, hogy ilyen „alkesz" emberek élnek közöttünk. Lehet szeretni, nem szeretni, kifigurázni. Talán örülnek is, hogy végre foglalkoznak velük, még ha ily módon is. samycook A boksz, a sakk és az ital ■ „Erdei" valójában egy ex-mezőcsáti, valaha sakkozó hajléktalan, aki a bokszot is szereti. Miskolc (ÉM) - Beleélte magát a neves magyar világbajnok ökölvívómeccsének tévés közvetítésébe, élénk stílusban és taglejtésekkel adta elő nézeteit Erdei Zsolt esélyeiről, amit a kocsma közönségéből valaki kellően viccesnek talált, videokamerával rögzítette, így a mókás filmecske főszereplője az internetes video- megosztók, valamint a Borsod Online révén napok alatt „világhírű” lett. Körülbelül így történhetett, Salap Attila ekképp tudja rekonstruálni a történteket. A róla szóló filmecske a BOON-on az elmúlt napokban kimagasló letöltési számot, azaz érdeklődést generált. Akik megnézik és nevetnek avagy szánakoznak rajta, talán nem is tudják, hogy az illető itt él közöttünk, nap mint nap találkozhatunk vele a Búza téren. Nekünk is ott sikerült, a hajléktalanok számára fenntartott teajárat délutáni állomáshelyén. A népszerűség Tudja-e, hogy népszerű ember lett? - kérdeztük tőle.- Hallottam - válaszol fanyar mosollyal -, marhára oda vagyok érte. Az a téma, hogy ez a szerencsétlen alkoholista hajléktalan Erdeit dicsérte. Pedig én 11 évig sakkoztam a Fradiban! - emlegeti fel többször is a beszélgetünk során. A következő kérdésfeltevése jelzi, tisztában van, faramuci helyzetbe került akaratán kívül (még ha azt nem is feltétlen tudja, mit jelent, hogy „fenn van az interneten”). - Mi az a népszerűség? Hát hogy lehetnék én népszerű, a senki?! Salap Attila, mint megtudjuk tőle, annak idején profi szinten sakkozott (a hetvenes években), ám élete félresiklott, amikor építőipari vállalkozóként üzérkedésért és csalásért börtönbe zárták, többször is. Alkoholizmus lett a vége. Első családjától végleg elszakadt (Csáton élnek), a másodiktól nem, de ott kellett őket hagynia Dámócon (három gyerek és élettárs) egy helyi vita nyomán, szomszédja megfenyegette, hogy „leszúrja”. Fél éve tengeti életét a megyeszékhelyen, hajléktalanként.- Most megyek a Szinvába mosakodni - meséli, az áruházra utalva holnap a Napfénybe lefürödni - itt egy miskolci szociális intézményre gondol, ám hozzáteszi:- Ha iszok, nem engednek be, szondáznak. Egy lépcsőházban el- alszok, holnap józanul megyek be. Nem állat vagyok - szögezi le. „Ami sajnos nincs”- Mikor filmeztek le? Sejtem. Két hete. Be voltam rúg„Mi az a népszerűség? Hát hogy lehetnék én népszerű, a senki?!" (Fotó és videó: Bujdos Tibor) CSŐK www.boon.hu va - magyarázza, miért nem emlékszik pontosan a „sztárrá válás” kezdeteire. Később mentem megint inni a Búzára, mondták, te híres ember vagy! Nem is tudtam, válaszoltam.- A továbbiakban sportelemzéseibe avat be minket: Erdeit félti, mondja, „lesz, aki kiüti”, Lékónak is drukkol, de „Kramnyik ellen nem fog nyerni, mert fél”. Végül a sporttéma és saját élete párhuzamba rendeződik:- Én az itallal vagyok párbajban. Minden bokszolót kiütnek. Engem ez. Papp Lacit viszont senki nem ütötte ki! Legyen akkor úgy, hogy Erdei is nyerjen, meg Lékó is nyerjen. És én is. Nagy akaraterő kell. Ami nekem sajnos, nincs. Szegénységi bizonyítvány? Sok olyan műfaj fedezhető fel ma a neten és általában a médiában, ami azt bizonyítja, hogy az embereket érdeklik az extremitások, mindaz, ami a meghökkentő, furcsa - reagált a jelenségre a lapunk által megkérdezett médiakutató. Antalóczy Tímea igyekezett leszögezni: saját alapállása, hogy az ilyen „humor” erkölcstelen, etikátlan, művelése helytelen, akár az „előállátását”, akár a terjesztését vesszük. A szociológus úgy véli, a leszakadt társadalmi csoportok képviselőin olyanok szórakoznak főleg, akik maguk sincsenek ettől nagyon távol. Szóba jöhet még az a trend, hogy a szegénységért egyre többen magát a szegény embert okolják, nem a társadalmat. Megemlítendő, hogy effajta humor csak nagyvárosi miliőben létezik. NAPI ÜZENET v í -j v v >^v v ^ w M Ónodkeszi Józsefné olvasónktól Ha semmit sem adsz a gyerekednek, „csak” példát, akkor is sokat adtál. Ismeretlen Szeretné- jókívánságait- SMS-ben ■ elküldeni és a Észak-Magyaror- szágban, valamint a Borsod Online-on megjelentetni? SMS-ét kezdje Így: ejk, majd hagyjon egy szóközt, és Írhatja is jókívánságát, üdvözletét szeretteinek. Ismerőseinek. Példa: ejk Sok boldog névnapot kívánunk a miskolci Kovács Pálnénak. Böbéék! Üzenetét a következő emelt díjas számra (160 Ft+áfa) küldje: 90/612-222. A trágár, obszcén, a hatályos jogszabályokat, az Inform Média üzletszabályzatát vagy a közerkölcsöt sértő SMS-ek nem kerülnek megjelentetésre, az emelt díjas SMS árát nem térítjük vissza. A formai hibát tartalmazó SMS-eket nem jelentetjük meg, ezek diját pedig nem térítjük vissza. A szolgáltatás részvételi feltételeinek változtatási jogát az Inform Média fenntartja. Az életünk. Naponta [Ml SZÓLÁSTÉR OLVASÓINK LEVELEIRŐL Bűnbakok. Kevés olyan dolog van, ami jobban összeugrasztaná az embereket, mint a városi állattartás. Ehhez az állatoknak semmi közük: az emberekkel van baj, akik nem tartják be az együttélés írott és íratlan szabályait (Fotó: archív) Kutya-, macskajaj Bevallom őszintén, nem nagyon szoktam a saját véleményemet nyilvánosságra hozni, mert sajnos a mai világban az emberek nagyon eltérnek az egymás mellett élés szabályaitól. A másik sajnos igaz: ne szólj szám, nem fáj fejem. Mert mostanában az emberek hamar megsértődnek az igazságtól is, és ha csak tudják, meg is bosszulják. Inkább a gyerekeket? Egy március 21-én megjelent cikkük hozott ki a sodromból. Élnek körünkben ínséges helyzetben élő emberek, és akkor azt olvasom, hogy az Állatmenhelyre 20- 40 milliót fordítanak. Inkább a nagyon szegény, elhanyagolt gyerekeket támogatnának, fürösztenének, etetnének. Ugyanolyan hálásak lennének nekik, mint a ku- tyusok. _ Mostanában próbálják az emberek lelki békéjüket, sze- retetüket úgy kiélni, hogy vesznek egy kutyát, ide a betonrengetegbe, és nagyon szeretik. Mert sajnos a saját családjukkal vagy a szomszédaikkal nem értik meg egymást. Sok esetben örülnek, ha nem is látják őket, a szomszédokról nem is beszélve. 20-30 éve élnek egymás mellett, és azt sem tudják, hogy ki a szomszédjuk. Higgyék el, ez igaz! Az anyuka 4 éves és egyéves gyermeke és egy nagy testű eb társaságában kiabál a nagyobbik fiára, mert a gyerek véletlenül rátaposott az eb farkára. Az anyuka szerint az eb felsírt, és tudják, hogy mit mondott az édesanya a kisfiának? „Takarodj már innen, hogy rohadjon le a lábad! Nem veszed észre, hogy taposod a kutya farkát?” A másik megrázó eset egy embertársamról, aki jól ápolt, de már nyugdíjas gazdi. Megtermett kutyáját naponta többször is sétáltatja, és itt fésülgeti a házuk előtt. Emellett van egy vele együtt lakó édesanyja, aki 4 éve nem volt lent az emeletről, mert ráfogják, hogy bolond. Csupasz a dereka is! Tehát értelmes, vezető embereink addig-addig alakították az emberek életvitelét, hogy engedélyezték a kutyák bérházban való tartását. Most már nincs visszaút! Ami rossz külföldön van, azt itt mind meghonosítják. Egy kis kitérő. Pl. ilyen külföldről átvett rossz az, hogy a fiatal lányok dereka, hasa csupasz, és 40 éves korára mind vesebeteg lesz, de nincs, aki azt mondaná nekik, hogy: „vigyázz, még nem késő”! Az ember társas lény, mindenki szeretetre vágyik, és most az ember nem annak adja, akikre ráférne, hanem egy állatnak. Régen tudták, hogy hová való a kutya. Tudták, hogy az udvarra való: jelez, ha vendég jön, vagy ha idegen jön a portára, jelez, ha a macska megy egeret fogni a padlásra. A tápüzemek és a konzervgyártó milliárdosok jól eléldegélnek a kutyák és a macskák átformálásából. Mert a kutya és a macska mindig úgy élt, hogy a családi asztalról megmaradt ételből ő is jóllakott. Egy esős nap után, a játszótéren, a füves területen nem a föld szagát érezni, hanem a kutyaürülék bűzét! És nem tudják, hogy mitől van a sok asztmás kisgyerek, és sajnos egyre több felnőtt. Kérem, ne gyűlöljenek azért, amiért megírtam a véleményemet. Én is szeretem az állatokat, de minden oda való, ahol jól érzi magát - tehát a kutya az udvarra, és nem a betonházakba. A kutya szaga nem való a gyerekszobába vagy a család vetett ágyába, hanem a szabadba. A családoknak egymás szeretetére és beszélgetésre van szükségük, és nem a kutyáéra. Név és cím a szerkesztőségben Más dolgok Levélírónk nem vállalta névvel véleményét, de mivel sokakat érintő kérdésről van szó, mégis közöltük. Levélírónk sajnos olyan dolgokat állít szembe, amelyek nem hasonlíthatók, nem mérhetők össze. Az állatmenhely a környékbeliek adakozásából épül, tehát úgy néz ki, sokan gondolják úgy, hogy ez jó cél. A rászoruló gyerekek segítése valóban fontos ügy, de a súlyos beteg gyerekek támogatásához képest szinte pazarlásnak tűnik. Ezek (állatmenhely, szociálisan rászoruló gyerekek, beteg gyerekek gyógyítása) nem összemérhető, nem rangsorolható dolgok. Ezen az alapon ugyanis például minden színházból kórházat kellene csinálni, mert ugye az mégiscsak fontosabb dolog. Az lenne a jó, ha mindenre jutna pénz. De nem jut, ezért találták ki, hogy a személyi jövedelem- adónk 1%-ával szabadon rendelkezhessünk. Ki erre, ki arra szánja: így kerek a világ... A SZERK.
