Észak-Magyarország, 2007. február (63. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-03 / 29. szám

2007. február 3., szombat KULTÚRA / HIRDETÉS /II SZÍNLAP „hamlet.ws" William Shakespeare Hamletje Nádasdy Ádám által való fordításának, illetve William Blake, Georg Büch- ner, Anton Csehov, Eminem, Allén Ginsberg, Johann Wolfgang Goethe, József Attila, Pilinszky János szö­vegeinek felhasználásával. Az előadásban elhangzó bibliai idézet a Bírák könyvéből való. __________________ Szereplők: Gyabronka József, Nagy Zsolt, Rába Ro­land______________________________________________________ Zene: Rubik Ernő Zoltán________________________________ Dramaturg: Veress Anna_______________________________ Rendező: Schilling Árpád (A hamlet.ws című produkciót Miskolcon, a Zrínyi Gimnáziumban két előadásban láthatta a közönség) ÍSIAK emtippek boon.hu •Még a Krétakörről. Cikkek és adatok a társulatról (PDF, 53 kB) Név: Cfm: A Géniusz Könyváruház és az Észak játéka Legutóbbi kérdésünk: melyik hetilapba publikál Münz András? A helyes válasz: a Nők Lapjába. Münz András Reményfutam című kötetét a miskol­ci, Bajcsy-Zsilinszky utcában lakó Kovács Attila nyer­te, a könyvet a Géniusz Könyváruházban (Miskolc, Széchenyi utca 107.) veheti át. Mai kérdésünk: melyik a kakukktojás? A Pál utcai fiúk, Liliom, A Testőr, Taifun, Játék a kastélyban, A Doktor úr. A helyes választ beküldők között Molnár Ferenc A zenélő angyal című kötetét sorsoljuk ki. A megfejtéseket szerda délig küldhetik be az Észak- Magyarország szerkesztőségébe (3501 Miskolc, Pf. 351). ÉM-INTERJÚ; Schilling Árpád rendezővel „Az előadás csak egy ürügy" ■ Rendhagyó színdarab és színház - a Krétakör a színjátszás új útjait keresi. Miskolc (ÉM - BAL) - A kétórás előadás után a közön­ség nem mozdul (pontosabban: pár perc szünet, szellőztetés), aminthogy a színészek is ott maradnak, ahol addig helyet foglaltak, lényegében a nézők között: a Zrínyi Gimnázium ebédlőjében. A következő más­fél óra pedig arról szól, hogyan látta a (nem létező) függöny másik oldaláról az (ugyancsak nem létező) színpadon folyó eseményeket a nagyérdemű. Amely ez alkalommal - nem véletlenül - nagyobbrészt diá­kokból áll. A produkció létre­hozója pedig a szokatlan szín­házi megoldásaikkal, különle­ges adaptációikkal ismertté vált Krétakör társulata. Veze­tőjével, a rendező Schilling Ár­páddal beszélgettünk. ÉM: Ahogy többször más városokban, hasonló kö­rülmények között, a Shakespeare-mű sajátos változatát adták elő. Jel­mez és díszlet nélkül, mindössze három szí­nésszel, vendégszövegeket, helyenként igen modern és formabontó idézeteket is felhasználva. És ami a sok szokatlan elem után még szokatlanabb: az előadás után mindezt átbeszélik a nézőkkel. Mi ez az egész? Schilling Árpád: Abban hi­szek, hogy így annyira sok energia jön vissza a közönség­től, ami nekünk is segít. Ed­dig csak gimnáziumokba vit­tük a hamlet.ws című dara­bot, de februárban például Párizsba megyünk vele. Az is­kolások reakciói azért fonto­sak, mert ők az igazi közön­ség: nem fedik el az érzései­ket. Vannak különbségek ab­ban, amit mondanak, de a nyitottságuk egységes és meg­kérdőjelezhetetlen. Része a dolognak, hogy a helyszín maga az iskola, eljövünk az ő közegükbe. ÉM: Ez, persze, érdekes színházi kísérlet. Miért kí­sérletezik a Krétakör? Schilling Árpád: Mi magunk is kíváncsiak vagyunk. Nézőket keresünk. Nem olyanokat, akik, rutinos színházba- járóként, tudják, sejtik, mi vár rájuk. Nekem sokat ad ez az élmény. Olyan bátran rea­gálnak a fiatalok a látottakra- hallottakra. Felnőttekkel ez nem menne. Szemérmesek. A hasonló módon bemutatott Si- ráj után, emlékszem, egy diák azt kérdezte: ti ebből éltek?... Nem ismertek minket, a szí­nészeket. Ez így nagyon izgal­mas. A Hamletnél meg, Pé­csett például, egyenesen „inst­ruáltak” minket: túl sokat mozognak a szereplők, nem jó, bízzunk többet a fantáziá­ra. Ez óriási! Ennél többet nem adhat a színház. A visszajelzésre amúgy nekünk is szüksé­günk van, amit a saját szakmánkból nem kapunk meg. Hogy tudjuk, mi a haszna a mun­kánknak. A lényeg: lehetőség megbeszél­ni fontos kérdéseket. Az előadás ebben csak egy pont, egy ürügy. ÉM: A Krétakör az iskola­példája annak a modell­nek, amikor a színház nem intézményt, nem épületet jelent, hanem társulatot és - hol itt, hol ott színre vitt- produkciókat. A kul­túrára szánt pénzért meg harc dúl, ami­ben előbbi oldal sok­kal erősebb. Schilling Árpád: Nincs kizárólagosság. Nem mondhatja meg egyik színházigazgató sem, hogy milyen a jó színház. Igaz, hogy az intézmények biztosabb pénzből gaz­dálkodnak, és más­hogy áll­nak az elkölté­séhez. Van igazság abban az állí­tás­ban, mi­sze­rint nem ki­szolgálni kell a közönség ízlé­sét, hanem mindig egy lépés­sel előtte járni... Nem a sze­keret tolni. Hanem húzni. A feszültség azonban nem az ilyen és az olyan színházi mo­dell között van. Szerintem ott, ha a fiatal alkotók szeretnének valami újat kipróbálni, nem hagyják, azzal az érvvel, hogy Schilling Árpád: Ennél többet nem adhat a színház... (Fotó: Végh Csaba) „mi az adófizetők pénzéből élünk”..., tehát a közönség­igényt kell kiszolgálni. Ha be­teszem a lábam egy színházba, megkötöm magam. Ehhez ké­pest én boldog, szabad ember vagyok, megtehetem, mond­juk, hogy eljövök ide, ebbe az iskolába. Ez a szabadság min­denkinek járna. NÉZŐPONT ■> j s j j j j j j Kedélyes gonosz Bujdos Attila bujdos@eszak.boon.hu Tetszetős előadás a Hoffmann meséi. Halasi Imre az operai történet követhetőségére figyelve rábízza a sikert a zenére és a látványra, azzal a lelkesültséggel, ahogyan gazdagon illusztrált könyvet üt fel az ember. Ebben a zenés színházban minden az érthetőségig egyszerű, praktikus (díszlet: Zeke Edit, jelmez: Laczó Henrietta), tisztán szól Offenbach operája (közreműködik a Miskolci Nemzeti Színház zenekará). A ma­gyar szöveg használata csak Xavier Rivadaneira esetében rontja az élvezetet, a hangja viszont kárpótol a kerékbe tört mondatokért, érdemes rá odafigyelni. Már csak azért is, mert ebben a rendezői felfogásban az éneknek nem csupán történetet kell mesélnie, de sokkal inkább az emberi hangra, mint a színészi játékra lenne bízva az érzelmek ábrázolása, a jellemek, a karakterek megjelenítése is. Az emberi hang biztosan alkalmas is erre. Van viszont, hogy a hang mögül kilátszik a színész, és játékával az értelmezési tartomány viszony­lagosságára figyelmeztet. Lám, Hoff­mann szívügyei elmesélhetőek lennének az ellenlábas Lindorf nézőpontjából is. Olykor érthetetlen is, hogy nem így történik. Ezekbe a szerepekbe bújva Gábor Géza különb, amennyiben átlátja az érzések szerkezetét. Számára nincs igazi tét: ez a hús-vér férfi valóban bármelyik nőt okkal képes elvenni Hoffmanntól. Kedélye­sen gonosz. A gonoszsága ter­mészetes, letisztult, lényegi állapot, a gonoszság tárgya hétköznapi: a szerzés maga. Céltudatos, a célok eléréséhez vezető utak ismerője. Hozzá képest Hoffmann vértelen: Xavier Rivadaneira a kocsmázó költőben leginkább az elvont szép­ségért lelkesülő hősszerelmest fedezi fel és mutatja meg. A romantikust, és nem a realistát, akinek az ő helyzetében - ilyen riválissal szem­ben - talán lennie illenék. Van ebben a Hoffmannban ábrándosság, átszellemültség, de nincs valódi borszaga, sem valódi mesélő kedve. Nem látni a lendületet, ami csalódástól csalódásig és azon túl is éltetné. Nem látni azt az álmok és a valóság világát átjárni képes férfit, aki jóban-rosszban követhető társ lehetne a szerelemben. Hoffmann nem saját jogán válik főszereplővé - az teszi azzá, hogy a szerző akaratából vele esik meg ez a színpadi történet. Végül ez sem tragédia, van ilyen élet is, van ilyen hős is, de az ilyen sors sem teszi fölöslegessé, hogy elszenvedője valahogyan viszonyuljon hozzá. Például felülemelkedettséggel. Vagy azzal az öniróniával, amellyel Ro­zsos István reagál darabbeli sorsára (András/Cochenille/Pittichinaccio/Fe- renc szerepében - saját maga is mulatságosnak mutatva a jellem és a test gyengeségét, a szenvedély betegségét). Ugyanezzel a könnyedséggel tűnik elő a kocsmai mesék hát­teréből, Olympia szerepében Eperje­si Erika, vagy a táncos Fűzi Attila a színpadi csapszékben: ha csak néhány pillanatra is, de látni a mese és a mesélés közötti különbözőséget, a mesélést világra segítő játékosság hasznát és szépségét. Jacques Offenbach: Hoffmann meséi, opera három felvonásban, elő- és utójátékkal (a Miskolci Nemzeti Színház előadását Halasi Imre Jászai-díjas rendezte) RENDEZZEN VELÜNK PARTIT £s($vői rendezvénye^ kbonyo&ása a város szívéíenl Minőségi esküvői vacsorák lebonyolítását vállaljuk SO-től 200 főig az ITC-székház Avas éttermében! Az ital teljes egészében behozható! | Ár: 3800 és 5000 Ft/fő között változik - menüsortól függően. Érdeklődni: 30/98-56-390,70/63-68-286 Qp:----------­06-20/379-36-25 06-46/ 382-282 Legyen a vendégünk! .................---............-fC . «í BkP ___J Divatház Cipő-csizma-, kosztüm-, télikabát-kiárusítás!!! Január 15-tól február 15-ig. Cím: Miskolc. Széchenyi u. 103. Üzletünk megtalálható a Kukori bolt sarkától 50 m-re, a BÖKIK parkolóval szemben. 993105

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom