Észak-Magyarország, 2006. október (62. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-21 / 248. szám
2006. október 21., szombat Ahogy március 15-érpl „minden tudunk”, úgy október 23-áról is. Az alapvető jellemzők és összefüggések mindenki számára ismertek és érthetőek. Senki sem fog arról szónokolni, hogy „ellenforradalom volt"; aki mégis, ma már csak marginális nézeteket képvisel. Fazekas Csaba dékán, történész EZ TÖRTÉNT MEGYÉNKBEN- Október 22. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen tartott vitaesten összeállították az egyetemi diákság 11 pontos követelését. A gyűlésen megválasztották a diákparlamentet, elnöke Fekete Simon lett. Október 23. A DIMÁVAG Gépgyár fiatal munkásai 21 pontban foglalták össze követeléseiket. A pontokat megfogalmazó csoport tagjaiból Munkásszervező Bizottság alakult. Október 24. A DIMÁVAG munkásai tüntetésen akarták kinyilvánítani kiállásukat a harcoló pestiek mellett. A nap folyamán - az országban elsőként - üzemi munkástanács jött létre a DIMÁVAG-ban. Este egy 150-200 fős csoport kísérelt meg tüntetést szervezni, azonban csoportjukat az ÁVH egyik százada szétverte. |— Október 25. A fővárosba utazott a miskolci nagyüzemek és az egyetem közös küldöttsége. A delegációt fogadta Nagy Imre miniszter- elnök, aki elismerte a DIMÁVAG 21 pontos követelését. A delegáció távollétében Miskolc hatalmas felvonulás színhelye lett. Több tízezres tömeg hullámzott a város utcáin, majd nagygyűlést tartottak az Egyetemvárosban. Este fiatalok próbáltak a fővárosba eljutni, hogy részt vegyenek a harcokban. Csoportjaikat azonban megállították, többeket letartóztattak. Mezőkövesden spontán tüntetés alakult ki. A tüntetők elfoglalták a középületeket. Ózdon a városi DISZ-bizottság ülésén 3 pontos követelést állítottak össze, majd felvonulást tartottak, amelynek során ledöntöiték a szovjet emlékművet.- Október 26. Reggel Miskolcon több ezres tömeg követelte az előző este letartóztatottak szabadon engedését. Bár a fiatalokat kiengedték, a sokaság ezt nem hitte el. Végül az emberek megrohamozták a kapukat, válaszul sortűz dördült el. Összesen 16 halálos áldozata lett a sortűznek, és sokan megsebesültek. A tömeg előbb elmenekült, később azonban visszatért és megostromolta az épületet. A népharagnak október 26-án, illetve 27-én ösz- szesen hét ember lett áldozata. A szuhakállói és az edelényi KÖMI-táborok rabjai kitörést kíséreltek meg. Szuhakállón tüzet nyitottak a rabokra, egy elítélt meghalt. Edelényben a kitörést nemzetőr- és honvédegységek megakadályozták.- Október 27. A tiszapalkonyai rabtábor lakói kitörést kíséreltek meg. Az őrség tüzet nyitott, két elítélt meghalt, három megsebesült. Papp József mezőkövesdi nemzetőr Cserépváralján kívánta megszervezni az ottani munkástanácsot. Pappot az egyik helyi kommunista agyonlőtte, társát súlyosan megsebesítette.- Október 29. Ózdon egy félreértés miatt lövöldözés tört ki a nemzetőrség székhelyén. A lövések hallatára elterjedt a hír, hogy ávósok támadták meg a nemzetőröket. A gyári munkások szerszámokkal felfegyverkezve vonultak ki a városba. Egy ügyészségi nyomozót, egy rendőrtisztet és egy államvédelmi főhadnagyot agyonvertek, majd egy fára akasztottak.- November 2. A különböző forradalmi bizottságok, munkástanácsok tevékenységének összehangolására regionális szervezetet alakítottak.- November 4. A szovjet csapatok bevonultak Miskolcra. Kisebb tűzharc tört ki az Egyetem- városban, melynek során két egyetemi hallgató vesztette életét. Miskolcról, Kazincbarcikáról és Ormosbányáról fegyveres csoportok húzódtak a hegyekbe, többségük egy-két napon belül feloszlott. Mezőkövesden kisebb tűzharc tört ki az átvonuló szovjet egységek és nemzetőrök között. A lövöldözés során két szovjet katona életét vesztette. A szórványos lövöldözések a következő két napon is folytatódtak.- November 5. A megyei munkástanács vezetői nem ismerték el a Kádár-kormányt, ezért töb- büket letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. Válaszul a nagyüzemi munkásság sztrájkot hirdetett, és követelte vezetői szabadlábra helyezését. Forradalmi hangulatú gyűléseket szerveztek Ózdon, Sajószent- péteren és a miskolci Lenin Kohászati Művekben. A munkásság kitartó ellenállása hatására hazahozták és szabadon engedték a letartóztatottakat. A munkástanácsok rövid ideig még működhettek, azonban hamarosan megkezdődtek a letartóztatások. Forrás: Kis József, a B.-A.-Z. Megyei Levéltár levéltárosa Egy ötvenéves fénykép Miskolc (ÉM) - 1956. szeptember 17-én tartotta közgyűlé Szövetsége. A viharos hangvételű ülés meghatározó jelentősi forradalom szellemi előkészítésének folyamatában. Ennek mi is részesei voltak, s nem pusztán epizódszerepben. 1956 tava: telmiség körében is a fővárosihoz hasonló hangvételű és ta: tak, melynek szeptembertől Kilátó címen demokratikusabb h: közéleti lap is terepet biztosított, nem kis részben a reformpo bán elköteleződő Földvári Rudolf megyei első titkár támogató: Az írócsoport meghatározó személyisége Bihari Sándor volt, 17-ei közgyűlésen felszólalásában érintette a miskolci írók azokkal az írókkal, akik a népre hivatkozó, de annak érdé! pártvezetőket kritizálták. A mellékelt fényképet az ominózu: hazaérkezésüket követően készítette Juhász József költő a Tis: (balról jobbra): Bihari Sándor, Szekrényesi Lajos, Holdi Jáno írók volt a i^odi írók sfkolci ér- zajlot- í kodalmi- gyre job- sí Tihetően. !Ptember i azonosult :] ibe vevő s$ről való előtt Gyula. MÚLTUNK A JELENBEN VÉLEMÉNYEK 56-RÓL Ha a vidék megmozdul ■ „Fél évszázadnak kellő mélységű történelmi rálátást kellene adnia az 1956-os eseményekre." Miskolc (ÉM - BAL) - Olya- ténképpen a történelmi emlékezet részévé, egyik elemévé válik, válhat lassan ’56, mint mondjuk 1848. Október 23-ára hasonlóképp tekinthetünk, mint március 15-ére. A most aktuális évforduló esetében azonban talán még mindig nincs meg a kellő történelmi távlat: fél évszázad e tekintetben nem is olyan sok. Bár talán épp mostanában „fordul át” a mutató: immár többen vannak, akik mások elmondásából, olvasmányélményeik alapján alkotnak képet az egykori történésekről, mint akik személyesen átélték, saját emlékeik kapcsán viszonyulhatnak a történelmi dátumhoz. A váltás időszakában- Most vagyunk a váltás időszakában, ha ez nem is köthető pontosan az ötvenedik évfordulóhoz - utalt a fenti összefüggésre Fazekas Csaba. A Miskolci Egyetem dékánja emlékeztetett, a rendszerváltáskor az ’56-ról való őszinte beszéd felszabadító erejű volt. - Akkor az ’56 követPUBLIKÁCI9K Fazekas Csaba történész 1956-ról szóló könyve, illetve tanulmányai _____________ Könyv: A ciklon szélcsendjében. Emlékezések, dokumentumok Szabó Lőrinc 1956. október 23-i miskolci irodalmi estjéről, illetve Miskolc irodalmi életének szerepéről az 1956-os forradalomban. Bíbor Kiadó, 2000.______________________ Tanulmány: Földvári Rudolf Borsod-Aba- új-Zemplén megyei MDP-titkár levelezése Gerő Ernővel (1956. augusztus), Ar- chivnet, 2002. 2. sz. - Adatok a miskolci -irodalmi reformkörök történetéhez, 1956. február-október. (Dokumentumok a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pártarchívumból.), Á.Varga László (szerk.): Nagy Imre élete és kora. Tanulmányok és forrásközlések, II. Miskolc és Északke- let-Magyarország 1956-ban., 2003. kezményeiből kinőtt rendszer bukott meg, a mostani köztársaság pedig legitimációs pontként tekint a forradalomra. Azóta a témához rendre aktuálpolitikai vonatkozások kötődtek. Mostanra elértünk oda, hogy talán elfoglalja 1848-hoz hasonló helyét. Igaz, ebbe az egészséges folyamatba az elmúlt egy hónap történései csúnyán belezavartak... A fél évszázados jubileum jó apropót kínált volna, hogy keressük a torzítás nélküli beszéd útjait. Remélem, október 23-án azért „csend” lesz. Akkor válhat tényleg... Ha „ötvenhatoznak”, az akkori eseményeket mással, mai mondanivalóval kapcsolják ösz- sze, az mindig veszélyes, mondhatni, merénylet a történelmi múlt ellen - véli Fazekas Csaba történész. Ugyanakkor egyre nagyobb teret kap a tudományos megközelítés igénye, az akkori szereplők visszaemlékezéseit ugyanúgy forrásként kezelik, mint a levéltári iratokat.- Ahogy március 15-éről „minden tudunk”, úgy október 23-áról is. Az alapvető jellemzők és ösz- szefüggések mindenki számára ismertek és érthetőek. Senki sem fog arról szónokolni, hogy „ellenforradalom volt”; aki mégis, ma már csak marginális nézeteket képvisel - értékelt Fazekas Csaba. Mint mondta, mindemellett az ötvenhatos történések helyi elemeinek, vonatkozásainak feltárása még sokáig munkát ad majd a kutatóknak. Hiszen ’56 nem csak Pesten zajlott. - Sajátosságok mindenütt voltak. Egy forrádalomnak is van „fővárosa”, de ami kirobban, csak akkor válhat tényleg forradalommá, ha a vidék is megmozdul. A szükséges tényezők azokban a napokban jelen voltak majd minden nagyvárosban, így Miskolcon is. Tényleg az egész nemzetet, az egész társadalmat átfogó megmozdulásáról beszélhetünk. Mint tanárnak, számomra azt jelenti '56, hogy minél jobban felkeltsem a gyerekek érdeklődését a forradalom iránt. Jelenleg városi vetélkedőt szervezünk, és azt tapasztaltam, hogy az ötletes feladatok érdeklődővé teszik a diákokat. Fontos, hogy tudják, miért van a ház falán emléktábla, miért áll a téren emlékoszlop. Arra ösztönzöm őket, hogy nagyszüleiktől is érdeklődjenek, mi történt '56-ban. Lencsés Ágnes TÖRTÉNELEMTANÁR 1956 számomra már történelem, és nekünk az iskolában sem tanítottak róla. Könyvtárosként azonban hozzájutok olyan kordokumentumokhoz, melyekből megismerhetem az eseményeket. Alkalmam van személyes találkozásokra is olyan emberekkel, akik megélték a forradalmat. Jó látni a televízióban a forradalomról szóló filmeket, beszélgetéseket, és jó, hogy egyre többet tudhatunk '56-ról. Bokrosné Stramszky Piroska KÖNYVTÁROS Számomra a nemzeti történelem csúcspontját jelenti 1956, valamint a nemzeti büszkeség szimbóluma is egyben. Fantasztikus, hogy egy kis nemzet merte és vállalta a kockázatot, és szembenézett a világ egyik vezető hatalmával. Ez emberfeletti áldozatvállalást igényelt. Nagy Imréék eleinte azt gondolták, hogy megreformálják a szocializmust, de ennél több történt, rést ütöttek az akkori kommunista blokkon. Dr. Veres László Hermán Ottó Múzeum igazgatója is Nagy Attila színész a miskolci Petöfi-szobornál (Fotó: archív) Érzékeny kérdés ez a mai aktuálpolitikai helyzetben, de igyekszem elvonatkoztatni az eseményektől. A szüleim annak idején rendszerellenesek voltak, édesapám aktívan részt vett a rendszer leépítésében. Gyakran felteszem a kérdést, hogy mi a dolgom ezzel az örökséggel. Úgy gondolom, az, hogy tegyem le én is a voksom a demokratikus véleménynyilvánítás fontossága mellett. Szabó Elemér (33) EGYETEMI HALLGATÓ Szerintem nem személytelen megemlékezésekre, ünnepségekre van, volna szükség. Sokkal in- ,09y beszéljünk az fékről. Olyan fó- megismerked- i 1tel, akik aktívan a forradalomban, A hiesélhetik el, Pasztaltak. Szeren- * még néhányan, Emberközelivé te- I hknak az akkor ^téfi Dalma (21) 6gvetemi hallgató 1956 most és mindig: az ifjúság, benne élés a történelemben és benne lét az egyetemes történetben. Mint miskolci büszke vagyok, hogy városom eddigi legnagyobb szülötte, Szabó Lőrinc 1956 októberében ismét „összetalálkozott" szülőhelyével. Mint magánember: 1956 egyik évfordulóján ismerkedtem meg feleségemmel, aki az egyik legfontosabb könyvet írta erről a korszakról, Akkor is karácsony volt címmel. Dr. Kabdebó Lóránt PROFESSZOR
