Észak-Magyarország, 2006. május (62. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-11 / 109. szám

2006. május 11., csütörtök UTÁNAJÁRTUNK / SZÓLÁSTÉR /7 ÉSZAK JEGYZET Ami jár, az jár? Szaniszló Bálint _______ balint.szaniszloeeszak.boon.hu Egyre többször jut eszembe régi ismerősöm mondása: „Ami jár, az jár. Meg kell kapni és kész..." Egyre gyakrabban me­rülhet fel olyanok eszében valami hasonló, akik gyanútlanul végzik munkájukat egy - szerintük - jól menő vállalatnál, aztán egy napon azt veszik észre, hogy nem érkezett meg idejében a fizetés, aztán meg azt, hogy meg sem érkezett... Hová is fordulhatnának ilyenkor? A szakszervezetükhöz? A sajtóhoz? Egymás­hoz? Felszámolás alatt álló cég esetében mondjuk a felszámolóhoz, aki legtöbb eset­ben - a dolog természetéből adódóan - teljesen üres kasszával veszi át egy szá­mára sem nagyon ismert vállalat irányí­tását. Valószínűleg azt ő is tudja, hogy „ami jár, az jár". De eszébe jut egy manap­ság keletkezett másik mondás: „Járni jár, de nem jut..." OLVASÓNK ÍRJA j j jj -j j j j j j jj j j jj j j j j j j j j j j A nagyvárosi kutyák... Miskolc (ÉM) - „Van kis kutya, nagy ku­tya, rövid szőrű, hosszú szőrű, mindenféle. Vannak, főleg a lakásban” - kezdi levelét Szent-Imrey Tamás miskolci olvasónk. Majd így folytatja: „Mert hobbikutyák. Amolyan hiánypótlók - van, ahol gyerme­ket pótol. A nap meghatározott szakaszai­ban leviszik őket, a kutyusok boldogan el­végzik a dolgaikat, majd sétálnak egy kicsit (kizárólag pórázon), aztán irány a lakás. Ott szigorú szabályok között élnek. Fekszik, ül, eszik, játszik stb., csak éppen nem mozog, így aztán becsületesen el is híznak. Mozgás­igényük közel sincs kielégítve, annak elle­nére, hogy ők a család kedvencei.” „A kóbor kutyákról ne is beszéljünk. Sze­rencsétlenek, könyöradományon élnek. Kép­zeljük el a volt gazdáik lelkivilágát. Ha raj­tam múlna, megtiltanám, hogy városi lakás­ban kutyákat tartsanak. Súrolja az állatkín­zás fogalmát, még ha „kutyuli-mutyuli” is.” ■ Bérükért, jogos járadóságukért aggód­nak a Miskolci Hűtőipari Rt. dolgozói. Miskolc (ÉM) - Az 1960- as évektől egészen eddig eredményesen működő társa­ság, a Miskolci Hűtőipari Rt. 2006. március 31-ével kezdő­dően felszámolási eljárás alá került. Elmaradt bérek A céget körülbelül 2 éve a Carnex-csoport vásárolta meg, elsősorban tárolási céllal. A dolgozók egy jelentős része időközben más területen he­lyezkedett el. A közel 500 fős létszám mára 120-130 fő lett. A létszámcsökkenést sajátos módszerekkel, gyakori átszer­vezésekkel, átirányításokkal oldották meg, a törvény betar­Munka a miskolci hütöházban (Fotó: ÉM-archív) W Alapvető célul tűztük ki, hogy a termelést, raktározást ki­sebb létszámban fenntartjuk. Tóth István .....................................................................>! tásával. Tudtommal senkinek nem fizettek eddig végkielégí­tést sem, mégis lecsökkent a létszám. Ez a módszer tapasz­talható a CARNEX-hez tarto­zó más cégeknél is. Leveléhez nevét nem adó (neve és címe a szerkesztősé­günkben megtalálható) olva­sónk - aki maga is dolgozója a Miskolci Hűtőipari Rész­vénytársaságnak - a beveze­tés után a következőket írja: „A 2006. márciusi béreket már nem tudták átutalni a dolgozók számláira, és ez nem történt meg a mai napig sem. Nem utalták továbbá a csalá­di pótlékot és a táppénzt sem. Befektetőket is keresnek „Célul tűztük ki, hogy a termelést, raktározást - ki­sebb létszámban - fenntart­juk. Ennek érdekében több szakmai befektetővel is tár­gyalunk mind a rövid, mind a hosszú távú üzemel­tetés reményében. Állás­pontunk szerint a társaság esetleges korábbi jogszerűt­len működése miatt a hűtő­ipari dolgozókat hátrány nem érheti, ezért a felszá­moló a törvényes kereteken belül orvosolni fogja az egyéni és kollektív problé­mákat” - összegezte Tóth István felszámolóbiztos. Nagyon nagy bajnak tartom, hogy információim szerint kö­rülbelül 6 hónapja sem a TB-t, sem a nyugdíjjárulékot nem fizetik be - még a dolgozók béréből levontat sem. A gázt a Tigáz 2005. december elején lezárta, így fűtés nélkül dol­goztak az emberek, a Borsi­hoz (a szomszédos húsipari cég szintén a Carnex-cso- porthoz tartozik - a szerk.) hasonlóan. Az áramszolgálta­tó felé is jelentős a tartozás. A mai napig nem rendezték az adóbevallásokat.” „Nem fizetik ki - vagy csak részben - az útiköltséget a munkába járással kapcsolat­ban. Attól tartunk, hogy a fenti gondok miatt hátrányos helyzetbe kerülnek a munka­vállalók a TB és a nyugdíj te­rén, valamint az APEH vonat­kozásában. Kérem a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy járják körül az ügyet, hozzák nyilvá­nosságra a (szerintem) gazda­sági szélhámosságot.” Az olvasói levéllel megke­restük Tóth Istvánt, a Miskol­ci Hűtőipari Rt. felszámolóbiz­tosát, aki a levélre válaszol­va a következőket közölte írásban: „Felszámolóként csak a hűtőipari társaság fel­számolását végezzük, ezért a Carnex-csoport többi tagjáról nincs információnk. A 2006 áprilisában megindult felszá­molás pillanatában üres kasszát vettünk át, hosszú tá­vú megrendelésekkel nem rendelkezett a társaság, hely­zete teljesen bizonytalan volt.” Kifizetik, ami jár „Felszámolóként intézked­tünk az elmaradt bérek, táp­pénzek, családi pótlék és a munkába járás költségeinek kifizetéséről. Az elmaradt munkabérek és az utazási költségek azóta kifizetésre ke­rültek, a családi pótlék és a táppénz kifizetése folyamat­ban van.” >. w'w'b V 1. c. fcv-A W W V k W'<- «- V V C V V'V *- ^ <- wWA. v $vC ÍWA* C. C. S. V. >. C. V V OLVASÓINK LEVELEIBŐL vC V w w w vVv w'C v vVx n. vv v'v vvvwÁv wV»/Y« NÉVJEGY (SZAK ■ Vw'w'w’v w’wwv w"-wOw J i j J J J JJJJ Péter József nyugdQas Lakhelye: Tatakenéz Életút: Korában a prügyi termelő- szövetkezet húsüzemének volt a felvásárlója, azt megelőzően a sertéstele­pet vezette. Család: Fiuk és lányuk már kiröp­pent a családi fészekből, feleségével él együtt. Hűséges olvasónk. Negyed százada előfizetői az Észak-Magyarországnak, mindent elolvasnak, az első oldaltól az utolsóig. Nincs kiemelten kedvenc téma­kör a hasábok között, az olvasás kikapcsolódás a házkörüli munkák után. Másképp kezelni Az újságban olvastam, a rádióban meg hallottam, hogy már a vallásos isko­lákban is előfordul sok olyan dolog, ami megbot­ránkoztató. Olyan, mint amit három fiúgyerek kö­vetett el egy vallásos isko­lában. Amikor kitudódott a dolog, akkor az iskola igazgatója javasolta a szü­lőknek, hogy ő jobbnak látná, ha mindhárom szü­lő kivenné a gyermekét az iskolából, mert ebben az iskolában nem tűrhetnek el ilyet, amit ezek a gye­rekek elkövettek. Ennek ellenére a szülők azt bi­zonygatták, hogy ők a gyermeküket jól nevelik, és nem hiszik el, hogy ez megtörténhetett volna. Ben­nem az merült fel, hogy ha ez nem igaz, akkor hogyan értesült az iskola igazgató­ja a szóban forgó szégyen­letes ügyről? Akkor ki in­dította el, és miért? Kamaszkori gondok Én nem akarom a szülő­ket megbántani, megsérte­ni, de ne bizakodjanak el. Higgyék el, hogy a szülők és a tanárok tudta nélkül a kamaszkorú gyerekek sok mindenre hajlamosak, sok mindent elkövetnek, és addig titokban van tart­va, amíg valamelyik gye­rek ki nem fecsegi. Ez is így történhetett, és a szi­gorúan nevelt gyereket, ha kérdőre vonják, akkor még sírva is fakad, mert fél a következményektől, és le is tagadja. Vélemé­nyem szerint nem kellett volna a szülőknek ezt az ügyet a nyilvánosság elé tárni. Ahogyan az egyik szülő a rádióban nyilatko­zott, inkább másképpen kellett volna elintézni ezt a szégyenletes ügyet. Drab Lászlóné, Miskolc Rossz kirándulás Kutyámmal gyakran ki­rándulok. Úticéljaim főleg Tapolca és a Bükk. Elha­tároztam, hogy Miskolc környéki településeket is felkeresek. Vonattal gyak­ran utaztam Ózd irányába, és Szirmabesenyőt részben erdőn keresztül érinti a vonat. Sokszor gondoltam, hogy megnézem egyszer ezt a kis falut. Hallottam, hogy gyönyörű kis görög katolikus templomot épí­tettek társadalmi munká­val és egyéni felajánlások­kal az erdőben. Az elhatá­rozást tett követte. A bu­szon útbaigazítottak. Való­ban tünemény ez a temp­lom - mint egy ékszerdo­boz abban a környezetben. Látszik, hogy nagy szere­tettel tartják rendben. Ki­taposott erdei úton to­vábbmentem az erdőbe, hátba kapva a házakat. Ez a rész nagy csalódást oko­zott. Hallatlanul szemetes az erdő. Felvetődött ben­nem, hogy itt nincs sze­métszállítás, hogy az erdőt kell szennyezni? Úgy kö­zéptájon járhattam, ami megdöbbentő volt. Orrfa­csaró bűz! Majd a kutyám előreszaladt, és ahogy utolértem, egy telek végé­ben döglött csirkét mar­cangolt. Oldalt olyan laza volt a talaj, hogy a ku­tyám lába elsüllyedt. Trá­gyáié lehetett kifolyva. Hogy lehet itt élni? Sze­retném az ÁNTSZ figyel­mét felhívni erre a fertő­zésveszélyre. Hölczey Ákosné, Miskolc Ha baj van... Tollat ragadtam azért, hogy kiírjam magamból mindazt a fájdalmat, ami az évek során felgyűlt bennem, és mind a mai napig, többszöri sikertelen próbálkozás ellenére sem sikerült megoldani. Úgy gondolom, hogy ez nem­csak az én problémám, ha­nem ebben az országban (is) nagyon sok embertár­samé. Akik velem együtt, önhibájukon kívül (vagy nem) nem tudnak elhe­lyezkedni. Jelenleg nem tudok egyetlen olyan szervről, alapítványról vagy érdekképviseletről, aki felvállalná a tartósan munkanélküliek problémá­ját. Mindig csak beszélnek róla, de semmi nem törté­nik, ami változást hozna. Az élethez kevés A megállapított szociális járadék 1 havi teljes össze­ge 18 ezer forint. Ez ugye nem sok, még akkor sem, ha jön hozzá még 4 ezer forint fűtéstámogatás. Bi­zonyára sokan el sem tud­ják képzelni, hogy mire te­lik, vagy mire nem ebből a pénzből, és hogyan lehet ennyiből megélni. Meg­mondom: ez a pénz meg­halni sok, életben marad­ni kevés, tehát nem em­berhez méltó! Gazdátlan nyáj Az élet iskolája manap­ság sem könnyű, de ne higgye azt egyetlen ember sem, hogy ő kivétel, és nem bukhat el. Igen jó do­log, hogy kitalálták a szo­ciális járadékot, mert hi­szen kortól, nemtől, vég­zettségtől, lakóhelytől füg­getlenül kapja a rászoruló. De jobb volna dolgozni an­nak, aki akar, és szakmája is van hozzá. Mindenki tud erről a problémáról, de nem törté­nik semmi, azért tűnik az egész úgy, mintha egy gaz­dátlan nyáj lenne, ami csak kóborol, és van ma­gának. Azonban nem felej­tem el, hogy voltak körü­löttem olyan emberek is, akik a bajban mellettem voltak, ha kellett, segítet­tek a szeretetükkel és amivel tudtak - nyomorú­ságom idején. Nekik sze­retném most megköszönni: áldáseső hulljon rájuk! Stoff Éva, ÚjcsanAlos Tanulságos és sok em­bertársunkat érintő téma, amiről olvasónk ír, éppen ezért vállalkoztunk arra, hogy teljes terjedelmében közüljük levelét. A Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom