Észak-Magyarország, 2006. január (62. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-21 / 18. szám
2006. január 21., szombat KULTÚRA /8 ÉSÜÜ8C RÖVIDEN • Filléres opera. Ezzel a címmel tűzi műsorára Bertolt Brecht és Kurt Weill Koldusoperáját a Miskolci Nemzeti Színház. A bemutató január 27-én este 7 órakor kezdődik. A darab rendezője: Méhes László Jászai-díjas. Szomszédolás Egerben Eger (ÉM) - Parti Nagy Lajos Ibusár című „huszerettjét” vitte színre az egri Gárdonyi Géza Színház. A darab egyszereplős változatát láthatja a közönség, Nádasy Erika (képünkön) előadásában, legközelebb február 10-én. A Sárbogárdi Jolán operettszerző és MÁV-jegy- kiadó történetét elmesélő történetet Szegvári Menyhért rendezte. Mesemondók Miskolc (ÉM) - A magyar kultúra napja a Mesebirodalomban címmel szervezett programsorozatot a Megyei Könyvtár Gyermekkönyvtára Miskolcon. Több olyan programot hirdettek, amely- lyel élvezetesebbé tehetik az olvasást, illetve amelynek révén alkotó módon használhatják a gyerekek szerzett élményeiket. Legközelebb január 23-án, fél 2-kor várják az érdeklődőket. Fábián Éva mesemondóval, a népművészet ifjú mesterével találkozhatnak. Nekünk muzsikálnak Miskolc (ÉM - KHE) - A Miskolci Szimfonikus Zenekar következő hangversenyét január 30-án este fél 8-kor hallhatja a közönség a Miskolci Nemzeti Színházban. Az est művészvendége Varga Zoltán lesz, aki ütős hangszereken játszik. A műsor: Bartók: Táncszvit, Dubrovay László: Concerto ütőhangszerekre és zenekarra, Franck: d-moll szimfónia. A zenekart Kovács László vezényli. Ezt követően a társulat február 6-án lép fel a színházban azzal a műsorral, melyet majd a fővárosi közönség is hallhat február 9-én a Művészetek Palotájában. A kultúra napján. Ünnepi műsort láthattak tegnap az érdeklődők a magyar kultúra napja alkalmából a megyei önkormányzat szervezésében az Európa Házban. (Fotó: Ádám János) KULTÚRA NAPI KITÜNTETÉSEK A magyar kultúra napja alkalmából Bozóki András, a nemzeti kulturális örökség minisztere jelentős díjakat és elismeréseket adott át pénteken Budapesten, az Ipar- művészeti Múzeumban. Bozóki András és Koncz Erika helyettes államtitkár a magyar könyvtári kultúra elméleti és gyakorlati fejlődésében elért eredményeikért, irányító, elméleti, illetve gyakorlati munkájukért Bibliotéka Emlékérem Díjat adományozott: _______________ Hubay Lászlónak, a Borsod-Abaúj-Zemplén megye könyvtárügyéért végzett kiemelkedő szakmai munkájáért; Dr. Kiss Józsefnének, a miskolci városi könyvtári hálózat fejlesztéséért és helyismereti tevékenységéért; A nem hivatásos amatőr színjátszás, vers- és prózamondás, kórus-, képző-, fotó-, táncművészet, valamint a hagyományőrzés, a tárgyalkotó, előadó és népművészet területén végzett munkájáért Csokonai Vitéz Mihály Alkotói Díjat adományoztak: Juhász Miklósnak, a Diósgyőri Gépgyár nyugalmazott osztályvezetőjének, fotóművésznek, 51 éve folytatott, hazai és nemzetközi kiállításokon, versenyeken igen sok díjjal elismert művészi munkásságáért és a fiatalok képzésében végzett tevékenységéért; A nem hivatásos amatőr színjátszás, vers- és prózamondás, kórus-, táncművészet, valamint hagyomány- őrzés, a tárgyalkotó és előadó népművészet területén Csokonai Vitéz Mihály Közösségi Díjat adományoztak: a miskolci Szinvavölgyi Néptáncegyüttesnek. Bozóki András Miniszteri Elismerő Oklevelet adományozott:________________ Badonics Sándornénalc, a közművelődés területén kifejtett három évtizedes kiemelkedő szakmai és vezetői munkájáért, Tiszaújváros kulturális hagyományainak megteremtésében végzett érdemeiért Egy pisztoly, ami körbejár ■ Újra Miskolcon rendez Korognai Károly: bemutató január 21-én a kamarában. Hajdú Mariann___________________________ mariann.hajdu@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - Korognai Károly már végzett színész volt, amikor pincérként New Yorkban dolgozott, közben színiiskolába járt. Nem vágyott hollywoodi karrierre, árulja el, de jó tréning volt. A szemlélete változott odakinn, vallja. ÉM: Nem szokványos kezdet. Mint ahogy az sem, hogy színészként végzett, ma mégis inkább rendező. Korognai Károly: Folyamatosan rendezek 1991 óta, harminc felett van az általam jegyzett darabok száma. Sok rendezőként végzett rendező nem mondhat ekkora számot. ÉM Miért váltott? Korognai Károly: A súlypont áttevődött. Kiderült, van ilyen vénám is. A szakmában szép lassan számon tartanak. ÉM: Akárcsak Miskolcon. Két darabot is rendezett, két éve Egressy Zoltán Portugálját, tavaly Spiró György Kvartettjét. Sejtette volna a Portugál próbáin, hogy akkora sikere lesz? Korognai Károly: Eleve sikerdarab. Bár nehéz a sikerdarabokkal. Egy operettet például - nem mintha lenézném a műfajt - nem lehet elrontani. Prózai darabok esetén legfeljebb sejteni lehet, hogy a néző szeretni fogja. A próbákon az utolsó pillanatig ott van ennek az izgalma. Hunyadkiirty István, Halmágyi Sándor és Szegedi Dezső (balról) a próbán. (Fotó: Bujdos Tibor) ÉM: És a Kvartett? Akkor hogy érezte? Korognai Károly: Szakmai szempontból büszkébb vagyok rá, speciálisabb találmány. De mindig minden a nézőtől függ. A Portugálhoz egyébként más a viszonyom. A századik előadás környékén járunk, abban játszom is, „szinte már szervült”. ÉM: Az idei bemutatója: Görgey Gábor Komám- asszony, hol a stukker? című darabja. Miért épp ez? Korognai Károly: Úgy alakult, hogy Miskolcon mindig megrendelésre dolgozom. Amikor Halasi Imre igazgató meghív, ajánlok néhány darabot, amit szívesen rendeznék, meghallgatja, aztán mond egy címet. Persze megértem, neki társulatban, s egy egész évadban kell gondolkodnia, eddig még nem jártam rosszul. ÉM: Az első benyomása a darabról? Korognai Károly: Negyven éve, amikor született, nagyon aktuális volt. Nem véletlenül lett sikerdarab. A rendszer- váltás első pillanataiban is az maradt, azonban az aktualitása némileg átalakult. Egyfajta időutazásban kezdtem gondolkodni: megmarad az 1966- os érzet, ez egyfajta nosztalgiaérzést ad nekünk, másfelől átemelődik a mába, és mivel jó a darab, ma is aktuálissá válik. Egy tőmondatban elmondható az esszenciája, nincs új a nap alatt. Azaz a politikában, a közéletben nagy csodák nincsenek. ÉM: Volna darab, aminek nem találná az aktualitását? Korognai Károly: Ha jó a darab, akkor mindig meg lehet találni. Meg kell fejteni. Napi kapcsolatba kell lépni a nézővel, a valósággal. ÉM: Hogyan lehetne - dióhéjban - elmesélni a darab történetét? Korognai Károly: Öt férfi tartózkodik az előadás egésze alatt egyetlen teremben. Öt alapfigura: paraszt, züllött proli, értelmiségi, kispolgár és egy arisztokrata. Valahogy egy pisztoly kerül közéjük, s körbejár. Annál a hatalom, akinél a pisztoly: végigkövethetjük, miképpen fajulnak el a figurák a hatalom birtokában. ÉM: Ha már megkérdeztem, hogy az előző két miskolci bemutatója előtt érezte-e a sikert, most is megkérdezem... Korognai Károly: Alapvetően vígjátékról van szó, groteszk vígjátékról. Szakmailag rendesen elvégzett munkát kap a néző, elejétől a végéig élvezni fogja. Aki szórakozni akar, nem fog csalódni. A színház februári műsora (Doc 107 kB) Kortárs drámával ünnepelnek ■ A színházigazgató szerint megnőtt az érdeklődés a kortárs dráma, illetve a jó dráma iránt. Miskolc (ÉM - HM) - Bemutatót tartunk, válaszolja Halasi Imre, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója arra a kérdésre, hogy hogyan ünnepli az intézmény a magyar kultúra napját. Ma is időszerű A műsorterv összeállításánál gondoltak már erre, ezért tették épp erre a napra a kortárs magyar dráma premierjét. S hogy miért Görgey Gábor darabját? Halasi Imre szerint - bár több mint harminc éve íródott - ma sem csökkent időszerűsége. Ma is ugyanilyenek vagyunk hatalomtól távol és hatalomhoz közel, mint a darab szereplői. Az igazgató fontosnak tartja, hogy kortárs darabokat is műsorára tűzzön a színház, de nem mindenáron. Azokat a darabokat, amiket fontosnak tart, hogy lássa a miskolci közönség, bemutatják, mint például Egressy Zoltán Portugálját vagy Spiró György Kvartettjét. De annak, hogy kipipálhassák, kortárs szerző művét is bemutatták, nem látja értelmét. Megnőtt az érdeklődés Ő maga úgy látja, megnőtt az érdeklődés a kortárs darabok, pontosabban a jó darabok iránt, fogalmaz. Halasi Imre még azt is elárulja, több kortárs szerzővel is tárgyalt mostanában, hogy a színház bemutassa darabjukat: Háy János és Egressy Zoltán nevét említi. Az én tengerem. Ezzel a címmel nyílik kiállítása Dombóvári Tibor fotóművésznek csütörtökön a Miskolci Galériában (Fotó: Bujdos Tibor) Olvasónapló a Árnyékvilág Bujdos Attila bujdos@eszak.boon.hu Csendes, komoran tárgyszerű könyv Furman Imre új verseskönyve. Ezt a hangulatot foglalja keretbe a kötet címe. Visszaszámlálás - az alapvetően érzelemmentes kifejezés ebben az esetben mindenekelőtt a végesség tudására utal. Nem szomorú, nem baljós tényként, hanem számbaveendő tapasztalatként: élünk, belehalunk. Innen nézve tehát az a fontos, hogy élünk és ahogyan élünk. A néven nevezés. A visszaszámlálás egyben alighanem költői program is, az ember számára rendelt idő beosztása, reflexió/önreflexió: ez vagyok, ezt és így látom, erről tartom érdemesnek beszélni. Vagyis az idő beosztása nem a let, mindenekelőtt nem a költői lét tapasztalatainak összegzése. A múlt esetleges felidézése is csupa jelen idő, az „itt tartok éppen" rögzítése, részlet az „ez vagyok" feltérképezése közben. „Park- nyi csendet adj még, / leheletnyi létet, / arcomat szeretném összeszedni..." így szólítja meg a Félúton című versben a teremtőjét. Nem pöröl vele: a mindenséggel beszélget, valami elemi, önkép-töredékekkel és emlékekkel teli magány mélyéről. Feltűnően távoli ez a hang az indulás sokféle hagyományból építkező, alapvetően a világra és csupán a világ részeként magára figyelő költőjének hangjától, aki akkori kor- és pályatársaihoz fogha- tóan a személyes léten túlmutató sorsot képzelt és - lényegileg különbözve tőlük - választott is magának. Költőként állította a világról, hogy rossz és az ember lényegétől idegenül elfogadhatatlan a változ- tathatatlansága. Önmagával volt következetes, amikor nem költőként, hanem a köz embereként szolgálta a társadalmi változást. A Visszaszámlálás költője nem mondja, hogy kitérő vagy tévút lett volna a rendszerváltozás környéki idő, a költői életéből következő, de mégis csak azon kívüli élet. Nem tagadja meg a politikusként, a jogvédőként szerzett tudását, de nem is számol vele. Magánlíra ez, végtelenük őszinte és személyes, ugyanakkor ez sem előzmények nélkül való a magyar költészetben. Furman Imre új verseit olvasva a korosodó Petri György, vagy az idős Arany János juthat az eszünkbe. A versíróról lekopik a társadalom, saját magában találja meg az igazán fontosat - a saját maga számára fontosat persze. Nem többet, mint az általa vetett árnyék. így van jelen az ember Dettre Gábornak a Visszaszámlálást kiegészítő fotóin is, sejtelmesen, nem saját valójában. Van, hiszen nyomot hagy, de hogy ki ő, nem lehetünk benne biztosak, változik a fény, a min- denség mozgásával, amíg csak jelen van a minden- ségben, a létezés bizonyítékaként. Furman Imre: Visszaszámlálás (Véka és Korsó Kiadó, Budapest, 2005)
