Észak-Magyarország, 2005. november (61. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-04 / 258. szám

2005. november 4., péntek ÉSZAK KULTÚRA /7 SZÍNLAP Kálmán Imre: Csárdáskirálynő operett két részben Átdolgozta: Békeffi István - Kellér Dezső Cecília Seres Ildikó Leopold Mária, Lippert-Weilersheim hercege Áron László Edvin, a fiuk Bucii Tibor / Domoszlai Sándor / Pintér Bürüs Sándor Vereczky Szilvia, sanzonéit Eperjesi Erika / Szegő Adrienn Kaucsiánó Bonifác gróf Bozsó József / Kárpáti Norbert / Újhelyi István Stázi, komtessz Teremi Trixi / Steinkohl Erika/ Kecskeméti Edina Kerekes Ferkó Kincses Károly / Molnár Erik Miska főpincér Latabár Árpád Ferdinánd főherceg Somló István Rohnsdorf tábornok Molnár Erik / Irlanda Gergely Kis, közjegyző Bodor László Gavallér I. Molnár Róbert Gavallér II. Kolozsi Balázs Lazarovics, földbirtokos Pécskay Tibor Aloise Hübner báró Márton András Kálnoky Tasziló gróf Kulcsár Imre McGrave Osváth Tibor Klementina Vekerle Andrea Krisztina Jambrik Boglárka Rendező: Halasi Imre Jászai-díjas Bemutató: 2005. november 4. A CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ MISKOLCON-1. Bemutató: 1954. június 6. Cecília: Nádassy Anna Edvin: Simor Ottó Sylvia: Karácsonyi Magda Bóni gróf: Beszterczey Pál Stázi bárónő: Görög Mara Rendező: Bozóky István-2. Bemutató: 1970. május 8. Cecília: Máthé Éva Edvin: Rózsa Tibor Szilvia: Várhegyi Márta Bóni gróf: Markaly Gábor, Kanalas László Stázi grófnő: Komáromy Éva Rendező: Fényes Márta m.v.-3. Bemutató: 1980. december 19. (eredeti változat) Anhilte: Várhegyi Márta Edwin: Perencz Béla Sylva: Csonka Zsuzsa Gráf Boni: Mihályi Győző Comtesse Stazi: Igó Éva Rendező: Jancsó Miklós m.v. > r-4. Bemutató: 1992. január 31. Cecília: Komáromy Éva 1 Edvin: Németh Gábor m.v., Leblanc Győző m.v. Sylvia: Nagy Ibolya, Csonka Zsuzsa m.v. Bóni gróf: Dézsy Szabó Gábor, Szervét Tibor Stázi kontessz: Várkonyi Szilvia, Fazekas Zsuzsa m.v. Rendező: Hegyi Árpád Jutocsa m.v. Forrás: Miskolci Nemzeti Színház Ez „a magyar operett" Miskolc (ÉM - SzG) - Miért a Csárdáski­rálynő „a magyar operett”? Mikita Gábor színháztörténész szerint 1954-ben dőlt el a Csárdáskirálynő hazai sorsa. Addig a klasszikus operett kul- túrgiccsnek számított nálunk, és eljött a pillanat, amikor új­ra be lehetett mutatni. Békef­fi István és Kellér Dezső alapo­san átírta, beletéve egy szere­pet Honthy Hannának, és ettől még reme- kebb lett. A Csárdáskirálynőben megidéző- dött az orfeumi világ, miközben a valóság­ban akkor szűntek meg a kávéházak. Csodás szereposztás, kitűnő darab, jó időzítés, így indult az új Csárdáskirálynő, aminek fontos miskolci vonatkozása, hogy a fővárosi bemu­tató előtt a Miskolci Nemzeti Színházban mu­tatták be, Bozóky István rendezésében. Mikita Gábor Relikviák. A Csárdáskirálynő premier­jének napján, ma lenne hatvanéves Ábrahám István, a Kálmán Imre-operett egykori Ed- vinje, majd Feri bácsija.*A művész özvegye, Farkas Szilvia ajándékozta a Miskolci Galé­ria Színháztörténeti és Színészmúzeumának az „utolsó miskolci bonviván” relikviáit. V- __________________________________________________________________________________4 „Cecíliaként rivalizál ■ Sokat változott a vi­lág. Régen egy előadás vagy a színház sorsa füg­gött a primadonnától. Hajdú Mariann mariann.hajdu@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - „A” prima­donna. Seres Ildikóról jut eszébe a nézőnek ez a szó, hi­szen hosszú évekig ő játszott majdnem minden primadon­naszerepet a színházban. Most is az, de nem Szilvia, hanem „anyósjelöltje”, a hajdanvolt primadonna: Cecília. ÉM: Nem fáj? Seres Ildikó: Valószínűleg a darab rendezője, Halasi Imre is feltette magában ezt a kér­dést, mert nem kényszerített bele. Megkérdezte, vállalom-e a szerepet. Nem mondom, hogy nem gondolkodom el rajta, és nem volt könnyű döntés... Sokféle rendezői koncepció létezik. Ez egy „fia­tal” előadás. Miskát is időseb­bek szokták játszani, mint Latabár Árpi. A második sze­reposztás Feri bácsija nálam is fiatalabb, és van egy pálya­kezdő Szilviánk és Edvinünk. Végül is sokszor játszottam már nálam jóval idősebb sze­repeket. Voltam Golde, az öt­gyerekes családanya a Hege­dűs a háztetőnben, fiam volt Tóth Sándor, Dézsy-Szabó Gá­bor, Sasváry Sándor a Mária evangéliumában, Gazdag Ti­bor a Hamletiben. Csak hát Szilvia szerepét nagyon sze­rettem, ezért nehéz. ÉSZAK http //emtippek.bQon.hü A színház műsora (DOC 134 kB) Seres Ildikó: A Csárdáskirály­nőben Cecília és Szilvia ellen­felek. Komoly háború folyik köztük. Egy kis féltékenység még használ is a jeleneteknek. És hogy a színésznő a színész­nővel? Az eredeti Csárdáski­rálynőt átíró Békeffi és Kellér úgy ismerték a színházat, a színésznők lelkét, hogy csak­nem Molnár Ferenc-i darab si­keredett a fiatal és idősebb dí­va harcából. Cecíliaként riva­lizálok, nem Seres Ildikóként. ÉM: Cecíliát Honthy Hanna játszotta hajdanán. Az eredeti Kálmán Imre-ope- rettet az 50-es években ki­csit átírták,'hogy kidombo­rítsák benne a szerepet. Hatással volt önre? Seres Ildikó: Megnéztem az akkori felvételeket. Az a le­gendás előadás róla szólt, minden jelenet, minden szín­padi beállítás az idős sztár si­kerének volt alárendelve. A mi előadásunkban Cecília ki­sebb hangsúlyt kap. ÉM: Miért nincs már akko­ra rangja a primadonná­nak, mint Honthy Hanna idején? Seres Ildikó: Sokat változott a világ. Régen egy előadás vagy akár a színház sorsa függött at­tól, ki a primadonna. És ezzel a hatalommal vissza is éltek sokan. Ezért lett egy kis nega­tív felhangja is a szónak. (Meg­győződésem, hogy a kettős-hár­mas szereposztásokat ellenük találták ki. Hogy senki ne érez­ze, pótolhatatlan.) Ma már nem színészközpontú a színház. És a zenés színházban sem egyed­uralkodó már az operett, hi­szen a musical legalább olyan népszerű. A tv-csatornák mé­diasztárjai, sorozathősei pedig sokkal ismertebbek, mint a színházi színészek. ÉM: Hiányzik a csodálat? Seres Ildikó: A csodálat nem. A csodálatról lemondtam az­zal, hogy normális, hétközna­pi életet élek, és csak a szín­padon vagyok/voltam prima­donna. Egyébként sosem a szerepkört szerettem, hanem magát a Színházat! (Persze azért jólesett, amikor hallot­tam, hogy a hátam mögött azt mondták: ő a színház nagy­asszonya.) Boldog voltam ak­kor is, amikor a Miskolci Nemzeti Színház 180. jubileu­mi gálaműsorát én rendezhet­tem. És végtelenül jó érzéssel tölt el, hogy minden előadás előtt az én hangom kíván a nézőknek jó szórakozást. ÉM: Muszáj megkérdez­nem: rivalizál ilyenkor „a” primadonna a fiatal pri­madonná­val? Áron László és Seres Ildikó a (Fotó: BT) PÁRHUZAMOS INTERJÚ: A Szilviát alakító két színésznővel „A virágcsokor azért hiányzik..." Szilviát, a Csárdáskirálynő primadonnáját a premieren Eperjesi Erika játssza, a második sze­reposztásban a pályakezdő Szegő Adrienn látható. Mindketten egyetértenek abban, hogy a Csárdáskirálynő talán a legjobb magyar operett... Velük beszélgetve arról is szó esett, hogy mi a titka a színpadi műnek, miért van az, hogy a mai napig olthatatlan az érdeklődés iránta. EPERJESI ERIKA: Úgy érzem, elérkeztem végre ahhoz a szerephez, amely belülről jön, saját jellememet, életemet adhatom. Ugyanazok az érzések motiválnak az életben is, mint Szilviát: színpadon játszik, mint én, megérinti a szerelem, mint engem, dacos tud lenni, vissza­vág a férfinak. Végre nem naivaszerep, hanem igazi nő! Fontos állomásnak tekinthető-e egy ' színésznőnek a pályája során ez a szerep? SZEGŐ ADRIENN: Idén végeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett-musical osztályában. Szóval ez az első operett az éle- temben, és nagyon örülök, hogy egy ilyen fantasztikus szereppel kezdem a pályámat. Sokrétű műfaj ez, a próza, az ének és a tánc által lesz egységes egész, így mindhárom te­rületen otthonosan kell mozogni. Akárcsak a tévében, a színpadon is a roman­tikus vígjátékok a legnézettebbek. Ebben az operettben pedig minden adott a sikerhez. Kál­mán Imre zenéjét mindenki ismeri, még a mai fiatalok is. S maga a történet: a szerelem min­dig fontos egy színdarabban. Amellett ott a hu­mor is: a táncos-komikus pár bohókás hangu­latot hoz a színpadra. Mi lehet az oka, hogy ezzel az operettel a mai napig meg lehet a színházat tölteni? Ebben a világban, amiben élünk, senki nem akar a színházban is gyilkosságokról, fájdalom­ról hallani. És egy ilyen operett után, amely­nek a dallamait ráadásul mindenki kívülről tudja, talán jobbkedvűen térnek haza. Az a leg­csodálatosabb, hogy a szeretetet és a vidámsá­got, amit igyekszünk sugározni a színpadról, vissza is kapjuk a közönségtől. Szép legyen, gyönyörűek legyenek a ruhái, jól énekeljen, szerelmesen nézzen. Ezek a leg­fontosabbak. De ma már nem állnak sorban vi­rágcsokrokkal az öltözője előtt. Ez néha hiány­zik, nem ebben a században kellett volna szü­letnem... De azért megkapom a tiszteletet a kol­légáimtól, a taps pedig nagyon fontos. Azt hi­szem, ezért csináljuk... Mi ebben a primadonna szerepe? Valahogy mindenki úgy táncol, ahogy a pri­madonna fütyül. Ő áll a cselekmény középpont­jában, mindenki jövője az ő döntéseitől függ. Pár évtizeddel ezelőtt még a valóságban is így bántak egy színésznővel, mint ahogy Szilviá­val a darabban. Bálványozzák, csodálják és tisztelik! Seres Ildikótól nagyon sokat tanultam. Gim­nazista koromtól minden darabot vele néztem meg. (Most jövök rá, sosem mondtam még ne­ki.) Érett primadonna, mindent tud a szakmá­ról. Kállay Bori segített még sokat, amikor ta­valy együtt játszottunk. A primadonnaságot ugyanis nem lehet megtanulni, el kell lesni a fortélyokat másoktól. Van-e, volt-e példaképe a szerep formálása során? Nincsenek példaképeim, de mindenkitől igyekszem megtanulni azt. amiben ő kitűnik, így építgetem, fejlesztem a saját egyéniségem, adottságaimat. Láttam már a darabot többször is, de senkit sem szeretnék lemásolni. Sokkal izgalmasabb - igaz, hogy nehezebb is - a sa­ját utam megtalálni: sokat segítenek a part­nerek, valamint a rendező is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom