Észak-Magyarország, 2005. május (61. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-28 / 123. szám
2005. május 28., szombat ÉSZAK GYERMEKNAP /6 NÉZŐPONT A legszebb korszak... Mihályi Kata eszeri@eszak.boon.hu Az élet egyik legfontosabb szakasza a gyermekkor. Van, akinek boldogan telik, de van, akinek szörnyű a gyermekkora. Május első vasárnapján a gyerekek adnak hálát édesanyuknak, de az utolsó vasárnap az ő napjuk. Az biztos, hogy ezen a napon minden gyerek megpróbál felengedni és a problémákról elfeledkezni. Mert nemcsak a felnőtteknek vannak problémáik, hanem nekünk gyerekeknek is. Ez a szakasz az életünkben ugyanis sok gondot hoz, de emellett - szerencsére - felhőtlen szórakozást és boldogságot is jelent. Itt döntjük el, hogy hol szeretnének tovább tanulni, mik szeretnénk lenni. Akár óvodáról, akár iskoláról vagy középiskoláról van szó, mindig választanunk kell. Sajnos elég hamar el kell dönteni, hogy mi lesz belőlünk nagykorunkban. Kiskorunkban napról napra változik a véleményünk és ebből alakul ki a személyiségünk és az ízlésünk. Később már önálló véleményünk van, de még ez is változhat. A felnőttek emlékei gyakran a gyermekkorhoz vezetnek vissza, mert talán itt élhetik át újra a fontos élményeiket. Egy biztos, hogy mindenkinek vannak szép emlékei a gyermekkorából és a legtöbben úgy gondolják, hogy ez volt életükben a legszebb korszak. Szerzőnk 13 éves, a miskolci Széchenyi István Általános Iskola tanulója GYEREKSZÁJ Az ovis figyelmesen nézegeti télen a diófát, majd megkérdezi: „Óvónéni, emlékszel arra, mikor ez még diófa volt?" Az ovis a csavaros játékokból egy puska formájú szerkezetet készít, majd lövöldözni kezd. Óvónéni: „Áronka, szedd széjjel a puskát!" Áron: „Inkább átalakítom." Óvónéni: „Rendben." (Kis idő múlva változatlan formában mutatja). - Hiszen semmit sem csináltál vele, ugyanolyan, mint az előbb." Áron: „Nem olyan, mert kivettem belőle a lövedéket." Lottóötös helyett Virág Saját autóra hajt... „Hét nem lesz...” ■ Ismerjük a mondást: Suszternak jó cipője... Kivételek minden általánosság alól akadnak. Szalóczi Katalin ____________ szaloczi@eszak.boon.hu A Cseke család hét gyerektagja közül hattal találkozhattunk... (Fotó: Bujdos Tibor) Miskolc (ÉM) - Például Csekéék. Az apa, Cseke Gábor pedagógus, az anya, Judit, gyógypedagógus. Sajnos hét gyermekükből csak hátukkal találkoztunk, őket sem volt könnyű összerántani, hiszen a tanuláson túl sok egyéb elfoglaltságuk van. így is szerencsénk volt, hiszen Gábor Levente, a legidősebb már Győrben tanul. Mikor a nagy család előnyeit, hátrányait firtatjuk, s az apa kijelenti, ha nehézségek árán is, de tartani tudják a maguk elé tűzött színvonalat, a nagyfiú kissé elhúzza a száját.- Arra gondoltam, hogy célok azért lennének éppen. De az igaz, amire szükség van, azt megkapjuk. S talán nem is tesz jót, ha egy gyerek mindent készen kap. Ha „lentebbről” jövünk, jobban megbecsüljük. Nem légből kapott a kijelentés: ő 16 éves korától munkával teremti elő, amire vágyik. Most egy saját autóra hajt.- Egyelőre csak rövid távú terveim vannak. A családalapítás azonban meg sem fordult a fejemben, az apa szerepébe egyáltalán nem gondoltam bele magam. Igaz, eddig nem keveset kellett apás- kodnom, ami nem is esett mindig jól.- Ahhoz képest elég jól sikerült megszerettetned magad a többiekkel - szól közbe az anya. - Ha nincs itthon, mindegyiküknek nagyon hiányzik. S hogy igazat szólt, nem csak a kisebbek mosolya igazolja, hanem az éppen felébredő Virág, a legkisebb, aki az apai ölből átkéredzkedik bátyja ölébe. A most érettségiző Judit nem tagadja, ő már gondolkodott a saját családon: A gyerekek Gábor Levente (19,5)__________ Juciit (18) ___________________ Zsófia (16)___________________ Botond (14)__________________ Gyöngyvér Anna (12,5)________ Lilla Csenge (11)______________ Virág Ágnes (2) „Hét gyerekem nem lesz, mert látom anyát, mennyire megterheli, de négy biztosan. Jó a nagy család, mert sosem vagyok egyedül, mindig van kire számítani. Sokkal nyitot- tabbak vagyunk, mint azt másoknál tapasztaltam. Számunkra természetes, hogy alkalmazkodunk egymáshoz. Persze van rossz oldala is: amikor például szeretnék egyedül lenni. Bár szerencsére mindegyikünknek van saját kuckója” - teszi hozzá. Kivételt a korban is egymáshoz legközelebb álló Csenge és Gyöngyös jelent. Ők egy szobában laknak, együtt is szoktak genélni. Közös titkuk is volt már, amit - amíg kellett - szigorúan meg is őriztek. Egészen a rendkívüli alkalomig.- Elmentünk egy étterembe, ami nálunk addig is ritkaság- számba ment - meséli az apa. - Feltettem a kérdést: Mit gondoltok, miért vagyunk itt? Gábor arra tippelt, megnyertük a lottóötöst. Az anyjuk bejelentette: a főnyeremény, hogy újabb testvérük lesz. A legjobban talán Csenge örült, akinek minden vágya volt egy kistestvér. Azóta is ő anyáskodik leginkább Virág felett. ★ ★★ Az egyik kislány felfedezi az óvónéni lábujjgyűrűjét. Aggodalmasan mondja: „Jaj, óvónéni, lecsúszott a gyűrűd a lábadra." ★ ★★ . A kis ólomkatonák sorban eltűntek a játékos kosárból. Óvónéni: „Esetleg véletlenül nem vitte haza valaki?" „Nem, nem" - válaszolják a fiúk. Óvónéni: „Sajnos itt valaki nem mond igazat, csak nehogy úgy járjon, mint a mesében Pinocchio, hogy megnőtt az orra." A fiúk elgondolkodnak, majd az egyik elkezdi útögetni a saját orrát és azt mondja: „Menj vissza, menj vissza!" ★ ★★ A piacon nézelődnek a nagycsoportos gyerekek, az egyik kosárban fehér bab van. „Mennyi Tic-Tac?!" - kiált fel az egyik kisfiú. ★ ★★ Az egyik kislány ül az óvónéni ölében, arról beszélgetnek, hogy mit csinálnak még a délelőtt folyamán. A kislány, aki már unja az évzáróra való készülődést, gyakorlást, megfogja az óvónéni száját, s így szól: „így mondjam a szádba, hogy nem fogunk gyakorolni?" Gyermek-statisztikák Családok száma összesen Gyermektelen családok 1 gyermekes családok Száz nőre* eső gyerekszám 350 Az 1990-es népszámlálás megyei adatai A 2001-es népszámlálás megyei adatai 300 250 200 150 100 50 0 *15 cvanct idősebb, szülőképesnek számító nők CM KO I un un CM r>i 1970 . 1980 í Ilii I fi '£990 r- m CM TCO Tf f 2 gyermekes családok 3 gyermekes családok <x» r; fM W 3 u> 4 vagy több gyermekes családok 5
