Észak-Magyarország, 2005. május (61. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-24 / 119. szám

2005. május 24., kedd ÉSZAK MISKOLC ÉS KÖRNYÉKE /7 Miskolc és környéke j kiadás • Martin-kertváros. Orosz Lajos képviselő fórumra hívja a Martin-kertvárosban élőket. Az Arany János Általános Iskola a helyszín, ahol szerdán délután 6-tól vitatják meg az idei fejlesztési, beruházási terveket. A fóru­mon részt vesz Főző Sándor, az oktatási központ helyi képviseletvezetője, Jakubinyi László, a Szimbiózis Alapítvány elnöke, Braun Csaba, az MVK Rt.csoportvezetője, Vargha Tibor, az önkormányzat főosztályve­zetője, Nagy László, az önkormányzat osz­tályvezetője és Thúry-Bajai Tamás, a Smaragd-M Kft. ügyvezető igazgatója. Alsózsolca közrendje Alsózsolca (ÉM) - Alsózsolca közrendjé­nek, közbiztonságának helyzetéről is vitáz­nak a település képviselő-testületének szer­da délutáni ülésén. BABA-MAMA Baba: Takács Balázs Csongor Mama: Antal Mariann Született: Miskolc, 2005. 04. 26. Súlya: 3850 gramm Baba: Leskó Dániel Mama: Hegyesi Éva Mária Született: Miskolc, 2005. 04. 28. Súlya: 3750 gramm Baba: Nagy Rebeka Renáta Mama: Nagyné Kónya Judit Született: Miskolc, 2005. 04. 28. Súlya: 3300 gramm Baba: Kováts Marcell Mama: Kovácsné Csörgő Edit Született: Miskolc, 2005. 05. 02. Súlya: 3015 gramm http://hirek.boon.hu További képek MISKOLC PRO URBE-OÍIASA A jazz utazó nagykövetei ■ A Benkó Dixieland Bánd mostantól magáé­nak tudhatja Miskolc Pro Űrbe kitüntető címét is. Miskolc (ÉM - SzK) - Az együttes igényes művészi alkotótevékenységével, a Miskolci Dixieland Fesztivá­lok révén a város zenei éle­tében betöltött szerepével, valamint Miskolc ismertté té­tele érdekében végzett tevé­kenységével vált méltóvá a város elismerésére - szólt az indoklás. Egy karrier állomásai Az 1957-ben alakult Benkó Dixieland Bánd a világon az egyik legjobb, Magyarorszá­gon a legnépszerűbb jazz együttes. Már első lemezük aranylemez lett. Nemzetközi karrierjüket az 1960-as évek­ben kezdték a szomszédos or­szágokban, majd a 70-es évek­ben elindultak nyugatra. Amerikai sikersorozatuk az 1980-as években indult, s Az együttes tagjai: Halmos Vilmos (zongora), Nagy Jenő (bendzsó), Kova- csevics Gábor (dob), Kelemen Zsolt (bőgő), Nagy Iván (pó­zán), Zoltán Béla (trombita), Benkó Sándor (klarinét, együttesvezető menedzser) olyan elismerések fémjel­zik, mint a kaliforniai Sacra- mentói Jazzfesztivál Nagydí­ja, a Kaliforniai Parlament kitüntetése, az „Év Zeneka­ra” Kaliforniában. 1998-ban Benkó Sándor művészeti munkásságát a nemzetközi szakma által adományozott Európa Interlyra díjjal jutal­mazták. A vár szerelmese Az együttes évente 200-250 koncertet ad itthon és a nagy­világban, túlvannak a 64. nagylemezükön. Rendszeresen turnéznak Európában, az USA-ban és a Távol-Keleten. Ők hazánk és a New Orleans-i jazz utazó nagykövetei, ezál­tal is felértékelődik a tény: Benkóékat Miskolchoz ezer szál köti. Az 60-as évek végétől rend­szeresen koncerteznek a vá­rosban. Dr. Benkó Sándor - aki bevallottan szerelmese a diósgyőri várnak - a házigaz­dája az 1985. óta évente meg­tartott miskolci Nemzetközi Dixieland Fesztiválnak. A ta­valyi, jubileumi fesztivál kiemelkedő nemzetközi ran­got vívott ki magának, még az amerikai jazz-zenészek köré­ben is. http://emtippek.boon.hu \j Miskolc díjazottjainak névsora (PDF 58Í<b) A legendás együttes legendás vezetője (Fotó: ÉM-archív) 'rl ; y Már csak néhány óráig zavarja az autósokat (Fotó: Bujdos Tibor) Holnapra eltűnik a zavaró kék csík ■ Ha igaz, holnapra eltű­nik az utolsó kék csík is, amely a hét végi gyalog­lókupára emlékeztetett. Miskolc (ÉM) - Több olva­sónk telefonált, írt e-mailt a szerkesztőségünkbe, közölvén, megzavarja őket az autóveze­tésben az útra felfestett kék csík. Szerintük balesetveszé­lyes is, hiszen az autós - fő­leg, ha még nem is idevalósi - nem érti, miről van szó, s elterelheti figyelmét a forgal­mi helyzetről. A kék vonalat egyébként a gyalogló Európa- kupára festették fel a verseny­zők segítségére a Kál- vin-Uitz-Vörösmarty utcá­kon. Veres Lászlótól, a város­háza szóvivőjétől tudjuk, a csík „lefestését”, azaz eltünte­tését tegnap éjszaka (vagyis lapzártánkat követően) meg­kezdték. Ha nem fejezték vol­na be ma reggelre, akkor má­ról holnapra virradóra végez­nek a munkával. Maga a gyalogló Ek reme­kül sikerült, kitűnő volt a rendezés, dicsérik sportolók, sportvezetők. Csak hát... Nem volt jól „felkészítve”, tájékoztatva Miskolc lakossá­ga. Amely így nehezen tűrte az útlezárás, elterelés miatti közlekedési nehézségeket. És hogy a zárás se maradjon kri­tika nélkül: sokak szerint a versenyek befejezése után azonnal el kellett volna távo­lítani az útról a zavaró kék csíkot. Ami nem kevesek sze­mét „szúrta”. SZÍNE ÉS FONÁKJA „Kutyatár" Szilvásváradon Békés Dezső / I eszak@eszak.boon.hu A festői szépségű Szilvásvára­don, mint minden évben, az idén is megnyílott a „kutyatár", akarom mondani, a kutyakiállítás. Ami természetesen szépségver­sennyel van összekötve, és alkalmi­lag vásárolni is lehet kiskutyát, tar­kát, barnát, göndör vagy sima szőrűt. És lehet venni ezernyi mást is, ami a gazdák és a kutyák szívét egyaránt megdobogtatja, a sült kol­básztól a gumicsirkéig. , Szemfüles barátom megfigyelte, hogyan válogatott egy szőke nő a szebbnél is szebb pórázok között. A kereskedő - csak, hogy segítsen - megkérdezte tőle: - Mekkorának lesz? Mire a nő: •- Száznyolcvan magas az édesem. Barátom termé­szetesen azt állítja, hogy nem más, mint egy domina, azaz a férfiakat pórázra fűző, korbáccsal kényezte­tő, szexuális fenevad volt az illető. Én azonban nem rendelkezvén ilyen színes fantáziával, hajlok rá, hogy hosszú combjához rövidlátás párosult, és egyszerűen derékszíj­nak nézte a divatos pórázokat. De az is lehet, hogy a megfigyelő iz­galmas sztorija áll közelebb a való­sághoz, hisz egy ilyen több száz vagy ezer kutyát, legalább ugyan­ennyi gazdát megmozgató kaval- kádban annyi minden előfordul, hogy nem győzi kapkodni a fejét az ember. Itt vannak például elsőszámú kedvenceim, a törpe kutyák. Béké­sen heverészhetnének tágas ketre­cükben, ám ők újra meg újra hisz­térikus csaholásba kezdenek. És mindig akkor, ha egy nagy testű (bernáthegyi, komondor) fajtársuk bukkan fel a közelükben. A vakar­csok ilyenkor szinte visítanak a dühtől és - hallani vélem - szét- szaggatással, kínhalállal fenyegetik. Az óriások azonban nemhogy visszamorgásra, de még pillantásra sem méltatják őket. A törpék csapa­ta azonban ezt is diadalként értéke­li, és olyan elégedett pofával tér pi­henőre, mint a farkasfalka, ha jólla­kott a frissen elejtett zsákmányból. Tőlük nem messze egy hajdan­volt szépasszony a végső simításo­kat végzi (kis kefével, nagy kefével, egyebekkel) egy hófehér szőrgu­bancon. A kutyuson több a masni, mint a szőr, és közülük egyet a fe­je búbjára illesztettek, csakis a vonzerő fokozása végett. Érdekes, de e pántlika pontos mása a hölgy hajában, ugyancsak a feje búbján található. De ha csak ebben hason­lítanának. A vakarcsnak olyan ne­gédesen billeg a hátsó fele, mint a gazdijáé, amikor sürgölődik körü­lötte. Csak a méretben van különb­ség. Igaz, abban tetemes. Mondjuk egy dán dognyi. Az utóbbi fajta legtermetesebb képviselője olyan alázatos bűntudattal néz a világba, mint aki folyamatosan bocsánatért esedezik, hogy ekkora helyet foglal el a világból. És nemcsak maga, hanem a gazdája miatt is lelkiisme- ret-furdalása lehet. Az utóbbi, egy drótokkal megerősített lábú, hatal­mas pihenőszéken ejtőzik több zsák csipsszel és más finomsággal körülvéve. Megpróbálja tovább gömbölyíteni így is hordónyi hasát. Míg szerteszét járkálva a tágas mezőn e megfigyelésekre szert te­szek, a tribün alatti pályán folyama­tosan zajlik a szépségverseny. Fon­tossága és felelőssége teljes tudatá­ban jegyzetel, farkat, fület igazgat, megannyi sildes sapkába öltöztetett bíró. Kíváncsi vagyok, hogy beszá- mítják-e a gazdák mozgását is, akik oly peckes tartással futnak körbe ebük oldalán, mintha nem is a ku­tyán, hanem rajtuk lenne a világ szeme. Megunván a sok látni-, enni- és innivalót, kocsiba szállunk. Előbb azonban tüzetesen átvizsgáljuk a cipőnket. Feleslegesen. Az ezernyi kutya nem hagyott maradandó nyomot sem a pázsiton, sem a tal­punkon. Úgy látszik, itt kötelező a jól neveltség, no meg a kis seprő, lapát és a nylonzacskó. Most már csak arra lennék kíván­csi, hogy marad-e ebből a tisztaság- szeretetből a hétköznapokra is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom