Észak-Magyarország, 2005. május (61. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-23 / 118. szám
2005. május 23., hétfő UTÁNAJÁRTUNK / SZÓLÁSTÉR /9 JEGYZET Szemétháború... Szaniszló Bálint balint.szaniszlo@eszak.boon.hu A szemétháború kifejezésről a miskolciaknak egy egészen konkrét, két társaság között dúló háború jut eszükbe. Én azonban nem egy ekkora méretű háborúról, hanem egy kisebbről szeretnék szólni, amelynek szem- és fültanúja voltam. A helyszín: a miskolci kiskerttulajdonosok Mekkája, a Pingyom. A kellemes tavaszi kora esti napsütésben sétálva egy szóváltásra figyeltem fel, amely két telek- tulajdonos között zajlott. Telekszomszédok voltak, de a két birtok között egy út is volt, amelyen a domboldalon lejjebb lévő gazdák közelíthetik meg portájukat. A szóváltás lényege az volt, hogy az egyik illető a másik kerítésének tövébe, a bokrok alá dobálta be a szemetét, sőt még a kerítésen túlra is jutott néhány adag a kidobnivalóból. A másik fél - joggal - szóvá tette ezt, mondván: mindenki elviszi, vagy haza, vagy a legközelebbi konténerig a kidobnivalót. Az meg aztán teljességgel elfogadhatatlan, hogy a másik portáját éktelenítsük el vele! (Megjegyzendő, hogy a több száz kistelket magába foglaló területen egyetlen közös szeméttároló nincs! Ez is megérne egy misét...) A szomszéd azonban csak megvonta a vállát és közölte, hogy „csak nem gondolják, hogy összekoszolja a szeméttel a saját kocsiját és egyébként is ha valami nem tetszik, próbáljon meg csak bejönni a méltatlankodó az ő telkére..." Később tudtam meg, hogy a történet nem úgy végződött, hogy „a jó elnyerte...", hanem úgy, hogy „az erősebb kutya...". Azért hozzáteszem, hogy a „gyengébb kutyák" ha összefognak, a rend betartására bírhatják a magát erősebbnek gondolót... Hulladékokat a szigetekre! Korszerű technológiával gyűjtik össze a hulladékot (Fotó: ÉM-archív) ■ Népszerűvé vált Miskolcon a szelektív hulladékgyűjtés, de gondok azért akadnak. Miskolc (ÉM - SzB) - M.- né, miskolci olvasónk néhány hónapja költözött az avasi lakótelepről a Győri kapuba és - elmondása szerint - „el- szörnyedt”, mert amíg az Avason minden sarkon üveg-papír gyűjtő van, a Győri kapuban alig talált. „A Coop- áruház mögött teljesen elhűltem, hogy a műanyag kukákban szatyorszám volt az ásványvizes üveg. Nem volna annyira teli a kuka, ha mellétennének egy gyűjtőedényt. Ha átmegyünk a másik oldalra, az Ifjúsági Ház hátsó udvarán van két darab kuka. Oda is lehetne a kerítés mellé tenni (kisegítő iskola, rendezvényeket tartanak), biztos, ha látnák a járókelők, oda gyűjtenék. A Tokaj szolgáltató ház felé is járok, ott is kellene hogy legyen, de sehol sem vettem észre.” Még áprilisban érkezett egy másik levél - Szabó Attila miskolci olvasónktól amely szintén a hulladékgyűjtő szigetekkel foglalkozik: „Tudom, hogy sok a munka a városban, és nehéz az elmaradott igényszintű emberek által okozott szemetes környezetet megfelelő tisztaságúvá varázsolni, de a Bihari és a Király utca sarkán ez a hulladékgyűjtő sziget már lassan egy hónapja ilyen állapotban van. Nem ismerem a konténerek ürítési periódusát, de hol az egyik, hol a másik telik meg úgy. hogy utána nézegethetjük a »túlcsordulá- sát«. Az már egy kulturált ember gondolkodását követelné meg, hogy ha már tele van, akkor ne rakjuk mellé a szemetet, hanem akkor hozzuk el, amikor már belefér...” Egyeztették a helyeket Marozsák Pétertől, az érintett cég, az AVE Miskolc Kft. ügyvezető igazgatójától megtudtuk, hogy a városban az önkormányzat és a társaság együttműködésében valósul meg a szelektív hulladék- gyűjtési rendszer üzemeltetése. 2003 májusától kezdődően a városban 70 szelektív gyűjtőszigetet alakítottak ki. A gyűjtőszigetek telepítésekor az önkormányzati képviselők által javasolt helyszínek voltak a kiindulási alapok, ehhez n .............................................. A szelektív hulladékgyűjtési program elindítása rendkívül sikeresnek bizonyult. Marozsák Péter ügyvezető ..................................................................Jí azonban még az üzemeltetési szempontokat is figyelembe kellett venni: az ürítéskor szükséges szabad magasság megléte, az ürítést végző speciális jármű számára hozzáférhető, megközelíthető legyen a sziget. „A kezdeti üzemeltetési tapasztalatokkal kapcsolatban általánosságban elmondható, hogy az líj onnan telepített szigeteket hamar elfogadta a lakosság és néhány napon belül meg is töltik azokat. A rendszer indulásakor tesztürítéseket végezve megállapították, hogy a PET-palackokból jön össze a legtöbb.” Elfogadta a lakosság „A szelektív hulladékgyűjtési program elindítása tehát rendkívül sikeresnek bizonyult. Széles körű lakossági támogatással sikerült bizonyítani, hogy nemcsak szükséges, de lehet és érdemes is szelektíven gyűjteni a hulladékainkat, és így a környezet- barát hulladékgazdálkodást megvalósítani. Az elért eredményeket Miskolc város lakosságának köszönhetjük, hiszen a gyűjtés sikere elsősorban nem a korszerű technológián múlik, hanem a programban közreműködők elkötelezettségén, lelkiismeretességén.” http://emtippek.boon.hu > Önkormányzati rendelet (DOC 35 kE) Matricázott gyűjtőedények A hulladékgyűjtő szigeteket alkotó edények zártak, a felső rész közepén - a papírt gyűjtő edény esetében téglalap alakú, a többi frakciónál kör alakú - bedobónyílással ellátottak. Az edények térfogata frakciónként 2,5 köbméter, európai gyártmányok, anyagukat tekintve tűzállóak, horganyzott fémlemezből készülnek, így jól ellenállnak az időjárás viszontagságainak, karbantartást nem igényelnek, könnyen kezelhető konstrukciók. Fontos megemlíteni, hogy az edények a megfelelő hulladékok elhelyezésének érdekében tájékoztató matricával ellátottak. SZOLASTER OLVASÓINK LEVELEIBŐL SMS-nyertesek Legutóbb tévesen áprilisiként írtuk meg „SMS-bajnokságunk” eredményét. Az a már- cusi volt. Az áprilisi a következő: Rek (70/287- 0119) nyert 147 üzenettel. Minőségi versenyünket a 20/485-2049-es telefonszámú SMS-ező nyerte a következő viccel: „Pincér, nem vagyok elégedett á kolbász két végével. Miért? Mert túl közel vannak egymáshoz.” Az SMS-ezés életformává vált...(Fotó: ÉM-archiv) Az Észak-Magyarország 2005. május 20-i száma miskolci kiadásának 7. oldalán jelent meg: Lefejelte a sofőr Közlekedéskultúra Ami a város illetve a megye közlekedését illeti, enyhén szólva egyenlő a káosszal. Az utakon brutalitás, anarchia, nemtörődömség, más ember semmibevétele. Milliós terepjárókon fiatal, rutinta- lan, közlekedési szabályt nem ismerő (nem is akaró) felelőtlen, erőszakos egyének. (Az ember szót azért nem írom ide, mert némelyikük...) Akinek van egy autója, különbnek érzi magát a másiktól. (Néha elfelejtkezik róla, hogy ki is ő?) Szigor kellene Sajnos ezért a helyzetért nagyon sokat tehetne a szigorúbb rendőri intézkedés, a szigorúbb KRESZ- oktatás, illetve vizsga. Nem utolsó sorban nap mint nap közlekedek a városban, autóbusszal, hivatásos gépkocsivezető vagyok már 20 éve. Úgy látszik, a fene nagy demokráciát mi magyarok így értelmezzük. A nálunk gyengébbeket, öregebbeket és aki gyalog jár, azt megverjük, elütjük, lefröcsköljük és sajnos egyáltalán nem törődünk embertársainkkal. Reménykedjünk benne, hogy egyszer mi is felnövünk és megtanulunk kulturáltan közlekedni! Ribai Ferenc, Miskolc Segító'készség Napjainkban állandóan azt mondjuk, hogy kihalt az emberekből a segítőkészség. Ha bajban van valaki - összeesik, elájul, balesetet szenved ,részvétlenül tudomásul veszik. Busz busz hátán Vannak vidéken élő kedves barátaim, akiknek az örömteli napjaiban is részt vettem, de most egy hirtelen történt haláleset következtében (a családfő minden előzetes betegség nélkül fél év alatt meghalt), bizony szomorú napokat, hónapokat élnek meg. A szomorú napokban is kell, hogy barátainkkal együttérezzünk, vigasztaljuk, erősítsük őket. Autóbusszal szoktam elmenni hozzájuk, mégpedig a Búza téri Volán buszos végállomásról kiindulva. Valami hihetetlen „buszinváziót” találtam a Búza téren. Soha ilyen még nem volt. Busz busz hátán. Az ember csak kapkodja a fejét, 1-1 busz kibe kanyarodik a szűk helyek között. Helyrebillent dolgok Hát egy ilyen - lehetetlen körülményekből adódóan - kiinduló (szegedi járatú busz), nagy behe- mót „jószág” elképzelhetetlen manőverezéssel igyekezett a sok álló busz mellett a megfelelő útra fordulni. Az első percekben úgy nézett ki, hogy a kertészeti bolt elé akar fordulni, de nem oda fordult. Én, kezemben két csomaggal - hiedelmemnek megfelelően - elindultam a kívánt álláshely felé. Ám a busz felém fordult. Elkaptam a csomagom kiálló részét, és engem felborított. Hála Istennek nem elgázolt, felborított. Nagyrészt inkább a csomagjaimra estem. Én akkor nem megijedtem - hiszen azt kellett volna - hanem látva, érezve, hogy aki körülöttem volt, mindenki segíteni akart, annak örültem, hogy mégiscsak van segítőkészség, segíteni akarás, amikor bajba jut valaki. Itt-ott bizony fáj, de még ezt is csillapítja a tudat, hogy a sofőrön kívül is, mindenki segíteni akart. Köszönöm, hogy néha helyükre billennek a dolgok! RAcz Ilona, Miskolc Panasz és panasz Egy-két - számomra - bosszantó dologra szeretném felhívni a figyelmet. Úgy két héttel ezelőtt fölhívtam a miskolci városüzemeltetési osztály irodáját a panaszommal, amit a mai napig nem oldottak meg, pedig „ 1-2 nap múlva megoldjuk” címszóval regisztráltak. A Régiposta utca 1. számú ház előtt évek óta keresztben a járdán korlát van. Ha arra jártam, mindig bosszantott, ez hogy lehetséges. Különösen télen és most esős időben, mivel kikerülése miatt hatalmas pocsolyába kell lépni. Ott a helyszínen különböző időpontokban többen próbáltunk becsengetni, érdeklődni - nem sok sikerrel. Kutyatetem a Pecében A Pece patak Árok utcai részén, ahol a Jókai Iskola előtt a föld alá megy a patak, most az olvadás, sok eső miatt rengeteg hulladék gyűlt össze, többek között döglött kutyatetem. Máskor is bejelentettem, és érdekes módon a döglött állat eltűnt, a szemét maradt. így volt ez a múlt nyáron is. Már a rengeteg üres flakont valószínű bevitte a víz a föld alá, de mi van, ha ott eldugul? Itt jegyezném meg, hogy nem tudom, kicsoda - de felháborító módon - a lekaszált füvet nemes egyszerűséggel a patakba önti. Ez már a múlt nyáron is előfordult. Egy tábla talán megoldaná a szemétlerakás tiltását. Név és cIm a szerkesztőségben Káros tüzek Minap Ózdról jövet, „gyönyörködünk” a kopár, üszkös domboldalakban. Ég az erdő széle, a tűz belopódzik az erdőbe, már bent is füstöl egy száradt fatörzs. Az út szélén egy rendőrautó, mögötte egy másik kocsi. Gondoltuk, majd intézkednek. De pár órával később messzebbről is látjuk azt az erdőt füstölni, csak még erősebben. Szóval nem intézkedett senki. Hagyomány? Valakik ezt hagyományszerű gazégetésnek nevezik. Hagyomány? Kitől? Nagysziileink nem perzselték le kertjüket, hanem megművelték. Nem égették fel a rétet, hanem lekaszálták. Az erdeiket, patak- és folyópartot tisztán tartották, s nem rakták le benne a lebontott házuk törmelékét, szemetét! Hogy elégnek a kártevők is? Melyik? A fácán, a fürj, a fogoly és a többi, földön, bozótban keltő madarak fészkei, tojásai; a gyíkok, dongók, vadmé- hek, apró rovarok, pókok? Talán elhiszik, hogy egyetlen gyapjaslepke is elpusztult ezekben a tüzekben? A bozóttüzek nem „keletkeznek”. Azoknak vannak tetteseik. Szándékosan elkövetett erőszak védtelenek ellen. Az bűn! Az eső lemossa az üszkös hegyeket, sarjad a zöld. Talán maradt még az állatkákból is. Sebaj, ősszel, de legkésőbb jövő tavasz- szal ők is sorra kerülnek! Volt egy álmom.. Volt egy álmom: egy nyugati országban jártam, megkérdezték tőlem, honnan jöttem. Szerettem volna megmutatni nekik a világtérképen ezt a kis országot. Ahol megtalálni véltem, egy füstölgő, bűzölgő, piszkos foltot láttam. Emberek! Magyarok! Ez nem lehet! Ezt szégyellem! Név és cím a szerkesztőségben
