Észak-Magyarország, 2005. május (61. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-07 / 106. szám
SOPRON: A TALÁLKOZÁSI PONT3 lemi átalakulásában, amely a millennium körül csúcsosodott ki. A XIX. század utolsó harmadában számtalan gazdasági, közművelődési és sportegyesület, szabadgondolkodó társaság, irodalmi és művészi kör működött Sopronban. A város kedvező fekvése és mezőgazdasága mágnesként vonzotta a befektetőket. A XX. század első „nagy háborúja” emberek tömegeit kényszerítette a halálba, a háborút lezáró békék pedig hosszú időre lehetetlenné tették a szűkebb és a tá- gabb térség kiegyensúlyozott fejlődését. A nacionalizmus hosszú időre bezárta Sopron mindig nyitott kapuit. A környék nagy része a várossal együtt Ausztriához került, ám a kiharcolt, s Európában kivételes, 1921 decemberében megrendezett népszavazás másként döntött: Sopron magyar maradt! A jelentős kereskedő- város gazdasági tere azonban a békekötések miatt beszűkült, és csak az akkori városvezetés jól átgondolt gazdaság- és kultúrpolitikájának köszönhetően tudott talpon maradni. Ekkor vált meghatározó ágazattá az idegenforgalom. A húszas években Sopron erősíteni tudta iskolavárosi rangját is. A békekötések után Sopronba költöztették a selmeci bányászati főiskolát, mely a XVIII. század végén Európa legjelentősebb műszaki akadémiája volt. A második világháború súlyos pusztításokat okozott a városnak. Az 1950-es évektől pedig elsősorban határ menti fekvése jelölte ki fejlődésének vagy visszafejlődésének kereteit. Miután az osztrák határ szomszédságában fekvő Sopront politikai okok miatt elkerülte a rohamtempójú iparosítás, megmaradt a középkor, illetve koraújkor óta őrzött városszerkezet és városkép. A vasfüggöny mögé kényszerülve a kultúra fejlesztésében, az idegenforgalom fellendítésében és ehhez szorosan kapcsolódva a műemlékek megóvásában, restaurálásában és bemutatásában látta a kivezető utat. 1958-tól rendszeressé vált a Soproni Ünnepi Hetek fesztiválprogramjának megrendezése. Az 1970-es évekre a soproni műemlékvédelemnek sikerült látványos eredményeket elérnie, aminek következtében a varos - a németországi Colmar után másodikként - Európai Műemléki Aranyéremben részesült. A lassú oldódást követően ismét megadatott, hogy a város átélje régi történelmi szerepét és kaput nyisson a világra. Az 1989 augusztusában Sopronpusztán szervezett Páneurópai Piknik szimbolikus eseménnyé vált a bipoláris világrend szétesésének folyamatában. A szocialista világrendszer bukása, a Szovjetunió hatalmi helyzetének megroppanása, a hidegháború vége és hosszú évek gazdasági, katonapolitikai folyamatainak együttese teremtett kedvező alkalmat arra, hogy Sopron a német és egyben az európai egység megvalósulásának egyik jelképévé, az európai határok kinyitásának és a vasfüggöny lebontásának előmozdítójává váljon. Sopron - minden megtorpanástól, időnkénti visszaeséstől független - szerves fejlődésének legnagyobb értéke, hogy története során Európa gazdasági, szellemi és politikai sajátosságai kompakt egységgé forrtak össze, úgy, hogy a város társadalma - értéket teremtő kettős identitással - ezer szállal kötődött a magyar állam- és nemzetfejlődéshez, és ezek szinte egyedülálló elegyét hozta létre. (Tóth Imre, történész)
