Észak-Magyarország, 2005. január (61. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-20 / 16. szám

2005. január 20., csütörtök ÉSMSÍ-fóflGYflRÖBSZflG i KULTÚRA /6 0 Krónikásének. Krónikásének a Sze­rétéiről címmel mutatják be műsorukat Dévai Nagy Kamilla és a Krónikásének Zeneiskola határon túli növendékei Vá­mosújfaluban, a református templomban istentisztelet keretében január 23-án dél­előtt 11 órától. A belépés ingyenes. Pályázat: Születésnapomra Miskolc (ÉM) - József Attila születésé­nek 100. évfordulójára emlékezve országos, nyílt fotópályázatot hirdet az Európa Kul­turális Közhasznú Alapítvány és a Xerox Magyarország „Születésnapomra” címmel. A szervezők olyan egyedi alkotásokat vár­nak, amelyek verssoroktól, gondolatoktól inspirálva mutatják be, hogy az alkotót mennyiben érintette meg József Attila szel­lemisége. Bárki részt vehet a pályázaton legfeljebb öt darab, CD-lemezre írt, digitá­lis formában benyújtott alkotással. ÉCV’AI# 1142 Budapest, Dorozsmai utca 104. e-mail: További információ: www.Rult­port.hu. Telefon: 1/470-20-50. Verssel és virággal: Talán jó mégis az ember Miskolc (ÉM) - Koszorúzással és ünne­pi műsorral emlékeznek meg Miskolcon a magyar kultúra napjáról. Január 21-én, pénteken délelőtt 10 órakor Kölcsey Fe­renc emléktáblájánál helyeznek el virá­gokat a város vezetői (Miskolc, Széche­nyi utca 38.). Délután 5 órakor a városháza díszter­mében Márai Sándor verseit mondja el Sá­ra Bernadett és Cseke Péter. Az ünnepi műsor címe: Talán jó mégis az ember. A Géniusz Könyváruház és az Észak-Magyarország játéka Miskolc (ÉM) - Legutóbbi kérdésünk: melyik miskolci moziban tartották a könyv alapján készült film díszbemutatóját? A he­lyes válasz: Kossuth. Novák Tünde: A mis­kolci boni és klájd című könyvét Pálmai Zsolt (Miskolc) a Géniusz Könyváruházban (Miskolc, Széchenyi u. 107.) veheti át. Mai kérdésünk: mikor ünnepeljük a Valentin- napot? A helyes választ beküldők közt Szi­get Könyvkiadó gondozásában megjelent Tavasztól őszig, 18 szerelmes novella cí­mű kötetét sorsoljuk ki. A megfejtéseket jövő kedd délig várjuk az Észak szerkesz­tőségébe (Miskolc 3501 Pf.: 351). Válasz: , __________________ Név:____________________________ Cím: _________________________ ÉSMI-llGYlfnSlAe é ÉN-INTERJÚ: Varnus Xavér orgonaművésszel „Mindenkit segítenem kell, aki ínséget szenved” Nem gazdagokra és szegényekre osztja a világot a miskolci koncertjére készülő művész N. Szántó Rita e-mail: rita.szanto@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - Az Észak- Magyarország és a Miskolci Nemzeti Színház Varnus Xavér orgonaművésszel kö­zösen rendezi meg azt a se­gélykoncertet, melynek teljes bevételét a szökőár károsult­jai, a délkelet-ázsiai árvák kapják meg. Lapunk ebből az alkalomból készített inter­jút az orgonaművésszel. ÉM Miért érezte szükségét, hogy segítsen a délkelet­ázsiai árvákon? Varnus Xavér: Úgy gondolom, mindenkit segítenem kell, aki ín­séget szenved, hiszen, tulajdon­képpen ha összefoglalom, erről szól a humanizmus, minden egyéb csak szép szó és lo­csogás. A segítség min­denkinek kötelessé­ge, vagy legalábbis kötelessége kellene, hogy legyen. Az em­beriség nem jobb- és baloldalra, nem szegényre és gazdagra, és nem ilyen zava­ros fogalmak szerint osztható. A nagy vízválasztó a lelkiismeret, vagy annak hiánya. Felekezeti hovatartozás nélkül szerettük Kalkuttai Terézt, ezt a kiismer­hetetlen albán asszonyt, aki a jó­ság szépségét hordta ezüst hóm lokán. Varnus Xavér: Minden évben Thaiföldön telelek, és idén csak egy véletlen balesetem miatt jöt­tem haza korábban. Szeretem a thai népet, ezeket a kedves, jóin­dulatú, végtelen vendégszerető embereket, akiknek királya, egy kedves, öreg mérnök bácsi, aki 55 esztendeje ül a trónon, a vi­lág egyik legszimpatikusabb uralkodója. A nép nagyon sze­gény, de ezt vidámabban viselik el, mint az európaiak a maguk jólétét. ÉM- Kik lesznek a vendégek a koncerten? Varnus Xavér: Elsőként em­líteném Kincses Veroni­kát, a nemzetközi opera­élet nagyasszonyát, akinek barátságával büszkélkedhetem. Köz­reműködik majd a Miskolci Nemzeti Szín­ház nagyszerű kórusa is, akikkel mindig nagy öröm a kö­zös zenélés. Eljön a Fourtissimo Rézfúvós Együttes, akikkel elő­adjuk Orff Carmina Buranáját, valamint Ravel Boleróját, Ver­mes Tímea, a tavalyi miskolci Szöktetés a szerájból egyik fősze­replője is énekel majd, a kitűnő miskolci zongoraművész, Kádas Klaudia az est közreműködője zongorán, sok fiatal szólistát pe­dig az este ismerhet meg a kö­zönség. Nagyszerű csapat, és re­mek lesz velük dolgozni. ÉM: Ez lesz az első orgona­hangverseny a Miskolci Nem­zeti Színházban, és Varnus Xavér is először lép színpadra az ország első kőszínházában. Varnus Xavér: Sok­szor evidenciák ma­radnak ki különösebb indok nélkül az ember addigi életéből. Hala­si Imre, a színház igazgatója amúgy (Fotó: Kőhalmi Péter) ÉM: Egy véletlenen múlott, hogy nem tartózko­dott Thaiföldön a szökőár idején.Varnus Xavér: Nekem öröm a közös zenélés hosszú esztendők óta jó barátom, kívánom, hogy a világ minden színházának ilyen igazgatója le­gyen. A színház egyébként szű­kös lenne normális körülmények között a koncertjeimhez, hiszen alig hétszázan férnek csak be, és Miskolcon ennek a hallgatóság­nak háromszorosa volt legutoljá­ra a zsinagógában. Jegyek mától Az Észak-Magyarország és a Miskolci Nemzeti Szín­ház Varnus Xavér orgona­művésszel közösen rendezi meg azt a segélykoncertet, melynek teljes bevételét a szökőár károsultjai, a délke­let-ázsiai árvák kapják meg. A koncerten az orgonamű­vész mellett fellép Kincses Veronika, a Miskolci Nem­zeti Színház kórusa, a Fourtissimo Rézfúvós együt­tes, Vermes Tímea valamint Kádas Klaudia. Az est folya­mán karácsonyi dalokat is hallhat a közönség, valamint elhangzik Varnus Xavér előadásában Ravel Bolerója is. A koncert február 21-én este 7 órakor lesz a Miskol­ci Nemzeti Színházban. Je­gyek 1600 forintos áron ja­nuár 20-tól, mától kaphatóak a színház jegypénztárában. MESTERBÉRLET: Beethoven Missa Solemnise csendült fel a színházban A Miskolci Szimfonikus Zenekar a Nemzeti Énekkarral közösen lépett fel hétfőn, szólisták kíséretében (Fotók: Ádám János) OLVASÓNAPLÓ Amivel több mint Beckett Bujdos Attila e-mail: bujdos@eszak.boon.hu Logikus, de értelmetlen kérdés, hogy a dráma vagy inkább a próza az erőssége Háy Jánosnak. Logikus, hiszen Háy János több műfajban alkotó szerző, aki ráadásul újabb könyvében, A Gézagyerekben együtt adta közre négy színházi munkáját és az azok előzménye­ként is felfogható novelláit. így szinte kínálja a lehetőségét az összevetésre. És éppen az összeve­tés okán értelmetlen a kérdés: Háy János nem jobb vagy rosszabb az egyik vagy a másik műfajban. Ha­nem teljesen más. Ezek a novellái a kisrealtemus gyöngyszemei, drámai erősségüket a bennük ábrázolt helyzetek társa­dalmi és lélektani hitelessége, a szerző együttérzése adja. Háy Já­nos onnan merít, ahonnan a leg­újabb magyar irodalom alig: a falu­si létből. Ezzel együtt sem szociog­rafikus, jóllehet a magyar falu életé­ben meghatározó korszakok szülik a témát írásaihoz: a téeszesítés (amelyik megváltoztatta a tulajdoni viszonyokat), az iparosítás (amelyik a városokba vonzotta a falusi mun­kaerőt), és a rendszerváltoztatás (amely után magukra hagyatottnak érezhetik magukat a falusi embe­rek). A korszak minden esetben csak háttér, pontosan, de hangsúly­talanul van jelen, éppen annyira, hogy kitöltse egy-egy novella kere­teit. Éppen annyira, hogy azonosít­hassuk az elbeszélt időt, hogy olva­sóként beláthassuk a cselekvés vagy a nem cselekvés indokoltságát, szánjuk a szánni valót, megvethes­sük a szeretetünkre érdemtelent. Háy János írói érdeme, ha pró­zájában megérezzük a drámai erőt, hiszen a közeg nem hősöket termő, és hősei sem hősszerűek, ami ve­lük történik, alig több a semminél, bukásuk vagy megmaradásuk nem része semmiféle igazságszolgálta­tásnak, még ha talán annak is fel­fogható. Cselekedeteik az erkölcs és annak hiánya alapján is nehe­zen értelmezhetőek. Élnek és hal­nak ahogyan tudnak, élnek és hal­nak ahogyan lehet, ahogyan hagy­ják őket, ahogyan hagyják magukat élni és meghalni. Nem jó nekik, még ha biztosan sokkal rosszabb is lehetne. Mégis szerethetőek - ha Háy János képes rá, mi sem le­szünk képtelenek. Hogy mennyire keveset tudunk róluk, azt azután Háy János színpa­di műveit olvasva vesszük észre. Ezekhez képest a prózai művek egyértelműbbek, a bennük feltűnő kisléptékű sorsokban a jó - ha van ilyen - határozottabban különvá­lasztható a rossztól. Drámaíróként Háy János mintha elbizonytalanod­na: többet kellene mondania ezek­ről az emberekről, a prózabeli feke­te és fehér közötti árnyalatokat is elő kell hívnia. Ez módosítja a sze­replőihez fűződő viszonyát és vi­szonyunkat: a Senák prózaváltoza­tában még a javait a közösbe bead­ni kénytelen Jani oldalán állunk, a színpadi változatban a kiteljesedett - és ezáltal torzult - jelleme miatt már szinte lehetetlen vele azonosul­ni, A Gézagyerek prózai változatá­ban még kegyetlen kőfejtők a szín­padi műben a maguk alaktalan módján őszinték, a korábbi ember­telenségük maga a szeretet. Ami el­sőre szerzői bizonytalanságra okot adó tényezőnek tűnik, mégsem ne­vezhető annak. Ezek a drámák a szó hagyományos értelmében nem tekinthetőek színpadi műveknek: nincs egyensúlyban bennük az ak­ció és a dikció. A szereplők csak beszélnek és beszélnek, miközben szinte semmit sem tesznek. szurdok ezek, és nem azért, mert Háy János keveset tudva sze­replőiről elemeli őket a valóságtól. Sokkal inkább azért, mert drámaíró­ként több tere van végiggondolni, hogy az ember lényegét tekintve te­remtettek-e új helyzetet a korszakos változások. Igazi választás-e menni vagy maradni, cselekedni vagy nem cselekedni, inni vagy nem inni? Megadatnak-e ezeknek az emberek­nek az igazi létélmények: olyan-e, mintha élnének? Miközben persze élnek, de a Háy János teremtette különös, önismétlő beszédmódban minduntalan rákérdeznek saját léte­zésükre. Mint akiknek kétszer kell elmondaniuk valamit ahhoz, hogy biztosak lehessenek benne: valóban elmondták. Különös, akadozó, és komikus ettől a színpadi beszéd: mindenki inkább magára reagál eb­ben a földközeli filozófiában, mint a másikra. A, társadalmi változás mögött a drámaíró az emberi változatlansá­got mutatja meg. A legerőteljeseb­ben A Herner Ferike faterjában. Olyan, mintha a Godot-ra várva íródott volna át magyar környezet­be. És mégis több Beckettnél: nem vízió, nem általánosan, hanem itt és most is értelmezhető a történet. Azonosíthatóan magyar. Háy János: A Gézagyerek (Palatínus, 2004)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom