Észak-Magyarország, 2004. október (60. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-14 / 241. szám

2004. október 14., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG# KULTÚRA /9 HÍRCSOKOR 0 Kassai jubileum. Megalakulásának 35. évfordulója alkalmából rendez ünnepséget a Kassai Thália Színház. A színházban október 16-án (szombaton) 14.30-tól kezdó'dő program során a vendégek egye­bek közt részt vehetnek a kassai magyar színjátszás történetét bemutató kiállításon. 0 Bonn-Miskolc. A Bonni Kamarakórus és a Miskolci Bartók Kórus közös kon­certjén öt évszázad egyházzenei művei közül válogattak a karmesterek. A hang­verseny, amelyre ingyenes a belépés, 21- én (csütörtökön) este 7 órakor kezdődik, helye az Avas-Déli Római Katolikus Jezsuita Templom. OLVASNI VALÓ Dr. Máriás: Lomtalanítás Miskolc (ÉM) - Nem kell különösebb vakmerőség ahhoz, hogy azt állítsuk: dr. Máriás Lomtalanítás című könyve az idei ősz igazi meglepetése, visszhangos irodalmi sikere lehet. A zenész­ként, képzőművész­ként, performerként, művészeti íróként és kiváló tárcanovellák szerzőjeként egyaránt ismert, a leggyakrab­ban az Élet és Iroda­lomban publikáló nép­szerű művész hét vegyes műfajú kötet után ezúttal regénnyel ejti foglyul híveit - és za­varba az irodalmi közvéleményt. Dr. Má­riás ugyanis minden jöl szerint azt a köny­vet irta most meg, amellyel a kortárs pró­za jó ideje tartozik: azok hiteles, felkava­ró, kellemetlen, ám létező történetét, aki­ket a napi politika és a sajtó - hogy utá­na ne történjen az érdekükben semmi - előszeretettel a rendszerváltás áldozatai­ként emleget. Ezekkel a szavakkal ajánlja a Konkrét Könyvek gondozásában megje­lent kötetet Keresztury Tibor, szerkesztő az olvasók figyelmébe. rím A Konkrét Könyvek az interneten is megtalálható, az C^JaüIt alábbi honlapon: www.konkretkonyvek.hu OLVASÓNAPLÓ Louis de Funes, a színész Balogh Attila e-mail: wmitty@eszak.boon.hu Egyetlen adat tekintetében van hiányér­zete az embernek a Louis de Funes-életrajz olvastán: hova lett Lütyő?! A mulasztás már- már felháborító. Per­sze, sok szó esik - bár eshetne több is - a né­hai francia komikus­sztár leghíresebb soro­zatáról és moziszerepé­ről, de a Csendőr-fil­mekben alakított Ludo- vic Cruchot rendelke­zik tisztességes - a zse­niális szinkronban ka­pott - magyar névvel: Lütyő törzsőrmester. Ez a fontos utalás kimaradt a könyvből. A lényegre fény derül Annál nagyobb erénye a Jean-Jacques Jelot-Blanc-kötet Bayer Antal általi fordí­tásának, hogy az életmű filmcímeit min­den esetben magyar változatban is közli. Az alaposság egyéb tekintetben is jellem­ző a Katalizátor nem túl elegáns kiállású kiadványára: szinte végig úgy érezzük, ré­szesei vagyunk a nem könnyű sorsú szí­nészlegenda életének, ott vagyunk pályája legválságosabb és legörömtelibb pillanatai­ban, halljuk elégedetlen felháborodását a forgatáson, szeretetteli-mókás kiszólásait a legszűkebb baráti körben. Paradox módon ez amúgy az olvashatóság rovására megy: az ember hamar elvész a dátumok, dalla­mos nevű franciaországi helyszínek és a híres-ismert kollégák, művészemberek ne­vének (amelyek 99 százaléka csak a fran­cia kultúrában mélyen járatosak számára ismert!) sorolása közben... Ám a lényegre tagadhatatlanul fény de­rül, és ez igazi katarzis azoknak, akik Funest (nincs rá utalás, de kikövetkeztet­hető: a helyes ejtés nem a bevett „Füné”, hanem „Fünesz”) csak a kacagtató burlesz- kekben látták: egy rendkívül komor, önma­gában haláláig kételkedő, a tökéletességre törekvő és azt mindenkitől megkövetelő, a csalódást pedig nehezen viselő ember élt az örök mókamester maszkja mögött. Nagy könyvmustra Nagyszabású, kétnapos könyves esemény helyszí­ne tegnap óta a Debreceni Egyetem: most rendezik meg először - hagyomány­teremtő szándékkal - a Debreceni Könyvszemlét, az őszi fesztivál program­jainak sorában. A több mint hatvan kiállító rész­vételével zajló börzén Es­terházy Péter író lesz a díszvendég, s a szemle al­kalmából kiállítás mutatja be a debreceni könyv múltját az egyetemi könyvtár előterében. Ma délben a böngészés mellett az aulában Esterházy Pé­ter Termelési regényének negyedszázados jubileumát ünnepük. A művet Szirák Péter és Imre László iro­dalomtörténész méltatja, majd a szerző felolvas a könyvből, s a helyszínen dedikál is. (Fotó: ÉM) A kölyök, Chaplinnel a Kamaraszínházban A nyári sikersorozat után ősszel ismét műsoron a színdarab Jelenet az előadásból (Fotó: Ádám János) Miskolc (ÉM) - A csavargó és a talált gyermek különös históriája elevenedik meg hamarosan a miskolci szín­ház Kamaraszínházában. Október 15-én, pénteken este 7 órakor ugyanis űjabb bemutató­ra várja közönségét a teátrum, Nagy Tibor-Pozsgai Zsolt-Bra- dányi Iván: A kölyök című mu­sicalje kerül színre. A darab nem ismeretlen a miskolci szín­házba járók számára. Már július­ban láthatták az érdeklődők a Nyári Színházban, most új hely­színen kel életre. Egymásra találva A kölyök című musical alap­ja Chaplin azonos című néma­filmje. Ám nem csupán az 1921- ben készült alkotást állították a szerzők színpadra, hanem Chap­lin életének fontos eseményeit is felvillantja az előadás. A törté­net egy szerencsétlen kisvárosi csavargóról és egy utcára kitett kisgyerekről szól. Egyedül van­nak, nincstelenek, de egymásra találva értelmet kap az életük. A férfi először nem akar érzelmei hatása alá kerülni, szabadulni akar a gyerektől, de később mégis magához veszi. Egy napon a kisfiú: Jacky veszélybe kerül... Ennyi a Chaplin-film története. Ám tudni kell, Chaplin azután rendezte a filmet, hogy első gyer­meke születése után három nap­pal meghalt. Abbahagyta a filmet, amit épp forgatott, s belekezdett a „kölyökbe”. Emléket állított az elhunyt babának, másrészt alko­tott magának egy „másikat”. A musicalt Halasi Imre, a mis­kolci színház igazgatója rende­zi, a főbb szerepekben (Chaplin­ként) Bakai Lászlót, valamint (Jackyként) Veréb Tamást és Kiss Dénesi láthatjuk, az utób­biakat váltott szereposztásban. A legjobbak New Yorkba utazhatnak Miskolc (ÉM) - A VI. Nemzetközi Kaleidoszkóp Versenyfesztivált rendezi október 25-31-ig a Magyar Versmondók Egyesülete, az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület és a Budapesti és Közép-magyarországi Vers­mondó Egyesület. A verse­nyeken minden, 12. életévét betöltött versmondó részt vehet. Az első öt, miskolci napon versenyzők közül a legjobbak továbbjutnak a budapesti döntőre. A ran­gos Kaleidoszkóp-díjak mel­lett az idén New York-i ven­dégszereplést nyerhetnek a versenyzők. Jelentkezési határidő: 2004. október 15. Jelentkezési cím: Káelné Kovács Rita, 3515 Miskolc- Egyetemváros, E/2. épület. A *eszt'v^ honlapja: www.vers- w fesztival.hu, www.vers.hu A Miskolci Szimfonikus Zenekar a napokban adta az új szezon első koncertjét(Fotók: Ádám János) HANGVERSENYTEREM Jól kezdődött a szezon Bánhegyi Gábor e-mail: banhegyi@eszak.boon.hu N^legkezdődött hát. Egy pici ijedelemmel, miszerint ha nincs jubileum, már nincs is nagy durranás? De aztán megnyugod­hattunk, rendben van itt min­den, nem Richard Strauss és nem a zenekar a hibás a Mis­kolci Szimfonikus Zenekar szezonbérletének nyitó hangver­senyén. Richard Strauss I. Kürtverse­nye elhangzott. Kürtszólistáról vagy jót vagy semmit. Gál Lász­lónak nehéz feladata volt, nem könnyű ezt a hangszert elfogad­tatni, túl nagy a hibalehetó'ség. Gál László bátor zenész, házon belül is van ilyen szintű kürtöse a Miskolci Szimfonikus Zenekar­nak. Az Eulenspiegel viszont an­nál sokkal jobban hangzott, mint ahogy azt a közönség lereagálta. Sokat nyomott a hangulaton a nyitó darab, kellett még egy kis idő' a felrázódáshoz. Hacsaturjan Spartacus szvit­je viszont ütött. A publikum kénytelen volt egyik ámulatból a másikba esni. Hatalmas az a tehetségmennyiség, amivel Hor­váth Gábor, az est karmestere rendelkezik. Karmester sokféle létezik. Az olyan, aki képes minden este meghalni a színpa­don a zene kedvéért - az a leg­ritkább. Most végre ilyet is lát­hattunk. A fiatal dirigenssel ha közölnék, tisztelt Horváth úr, minden egyes lejátszott hang az életéből egy percet vesz el, ak­kor bólintana, majd habozás nélkül kimenne a színpadra és zenélni kezdene. Partitúra nél­kül vezényelni több okból is le­het. Horváth Gábor viszont azért ismer minden egyes han­got, mert tudja ő is nagyon jól, a zene ott kezdődik, ahol a kot­ta befejeződik. A partitúrában írtak segédeszköz gyanánt szol­gálnak az igazi muzsikusnak, hogy mindent kihozzon a mű­ből, amit alkotója beleálmodott. Horváth Gábor az utolsó sejtjéig zenész. Ha aránypárt kellene felállítani, akkor Horváth Gábor úgy aránylik a vezényléshez mint Ágoston András a hegedű­jéhez. Bejön egy teljesen hét­köznapi ember a színpadra, ar­cán bocsánatkérő mosoly, meg­hajol, és ahogy a pálcáját felemeli, már egy megszállott néz szembe a zenészekkel. Mozdulatai nem megtervezettek, belülről fakadnak, csak és kizá­rólag a zenét szolgálják. Hor­váth Gábor nem azért lett kar­mester, mert szerepelni vágy, hanem azért, mert nem tehetett mást, karmesterré kellett válnia. Rendkívül inspiratív, feledtet ve­lünk és zenészeivel minden rossz érzést, eksztatikus stílusát látván magunkban kérdezzük, miért nem jött korábban és ti­tokban reménykedünk, hamaro­san viszontlátjuk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom