Észak-Magyarország, 2004. október (60. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-09 / 237. szám

2004. október 9., szombat ÍSZAK-MAGYARORSZÁG # KULTÚRA / 6 RÖVIDEN I# M-tík 0 Éder Vera (képünkön) fotográfiáiból nyílt kiállítás tegnap este a Miskolci Nemzeti Színház előcsar­nokában, Próbaképek cím­mel. A tárlat a teátrum új előadásához kapcsolódik, és ezt alcí­mében is jelzi: így készült a Mózes az ol- vasóprőbától a főpróbáig. Infra Coelum címmel nyílt kiállítása Madácsy István képzőművésznek (képün­kön) a Miskolci Galériában. (Fotó: k. p.) Mlklta Gábor Látják, megismerik, elfogadják Miskolc (ÉM - KHE) - A gyerekek mű­vészeti megismerését segíti a Miskolci Ga­léria múzeumpedagógiai programja, mely­re októberben két al­kalommal várják az iskolásokat. Három éve működik a prog­ram, melyet a galé­rián belül alakult Miskolci Múzeumpe­dagógiai Műhely szervez, Éliás István vezetésével - tudtuk meg Mikita Gábortól, a galéria munkatárás­tól. Az általános és középiskolás diákok nem csupán szokvá­nyos tárlatvezetésen vesznek részt, hanem maguk is kreatívan tölthetik a délelőttöt.- A gyerekek számára egy-egy kiállítás megtekintése mindig nehézkes - fogalma­zott Mikita Gábor -, a foglalkozások által azonban sokkal nyitottabbá válnak, job­ban megismerik a látott műalkotásokat. A pedagógusoktól több szempontot is kap­nak a megfigyeléshez, ami szintén az al­kotó és műveinek jobb megismerését, el­fogadását segíti. Hét alkalommal A szombat délelőttönként megszervezett programok nyitottak, minden érdeklődőt szívesen várnak a Miskolci Galériába, eb­ben a félévben hét alkalommal. Október 9- én, ma Jan Kuchta képzőművész kiállításá­hoz kapcsolódik a múzeumpedagógiai fog­lalkozás. A program délelőtt 10-12 óráig tart. SZÍNHÁZBARÁT J J J j J’v vvv J J j 'J' j J * v) v*v v w V v v v V 'vV w -• v"w'C C vC V V WV v Az Észak és a Miskolci Nemzeti Színház játéka színházjegyekért! A 2004/2005-ös évadban is indul a Ka­mara-bérlet sorozat a Miskolci Nemzeti Színházban, a következő három előadás szerepel a bérletsorozatban: Nagy Tibor - Pozsgai Zsolt-Bradányi Iván: A kölyök, Csajkovszkij-Krámer: Hattyúk tava - Mu­lató, Neil Simon: Furcsa pár (női változat). Továbbra is műsoron marad a tavalyról már ismert Portugál és a Dzsungel köny­ve. Kérdésünk: Ki játssza Lucyt A kölyök című musicalben? A szerencsés nyertes megnézheti a művésznőt az Alice cso­daországban című darabban október 21-én. A választ október 13.-ig kell eljuttatni személyesen vagy levélben a Miskolci Nemzeti Színház jegyirodájába (3525 Mis­kolc, Széchenyi u. 23.) illetve e-mailben a jegyiroda@miskolcinemzetiszinhaz.hu cím­re. A helyes megfejtők között a Portugál október 26-ai előadására sorsolunk ki 4 db jegyet. Az előző heti nyertes: Tar Andrásné (Miskolc), A jegyek a színház jegyirodájá­ban vehetők át. Válasz: __________________________ Név:_____~_______________________ Cím: ._______________________ ÉSZAK-MABYARORSZAG # K Gyerekgyár - „tudniuk kell, hogyan születtek” Ficsku Pál író Apamagazin címmel tévéműsort tervez, és a nyarat újra Mályiban tölti Búss Gábor Olivér e-mail: bgo@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - Gyerekgyár című kötetéből olvasott fel Miskolcon kedd este Ficsku Pál. Mint mondja: kötetével felvállalja, hogy a gyermekei lombikbébik, és arra biztat minden párt, bátran éljenek e lehetőséggel. „A gyermekeim­nek is tudniuk kell, hogyan születtek” - mondja. ÉM: Az apaság ennyire megha­tározza azt, mind dolgozik? Ficsku Pál: A gyerekekhez kö­tődik az is, hogy van egy műsor­ötletem - Apamagazin. A Magyar Televízióban elfogadták. Ilyen műsor Magyarországon még nem volt. Az Egyesült Államokban volt egy hasonló anyáknak és nőknek arról, mi az anyaság. En­nek az apamagazinnak az alcíme az lenne: nem csak nőknek. A műsor hasznos tanácsokat adna, például Balczó Andráson keresz­tül, akinek 11 gyermeke van. Kul­turális és szolgáltató műsorra gondoltam. ÉM: Tehát ez a műsor lesz... Ficsku Pál: Hát egyelőre pénz­hiány miatt áll a program, de re­méljük, csak lesz rá végül. Az én dolgom az, hogy a két kis ikremet neveljem és nem a pénzszerzés. Meg az írás, olyan könyveket sze­retnék írni, amelyeket a szülők élveznek. ÉM: Meg lehet ma az írásból élni? Ficsku Pál: Szerencsére ha ma valaki naponta meg tud írni és el tud adni 3-4 flekket, az meg tud élni. Az utóbbi években jó irányba változott a fizetési kul­túra. Dolgozom most egy színda­rabon és két forgatókönyvön... A helyzet az, hogy 37 éves vagyok és most már el tudom adni, amit írok, de lehet, hogy ha most 22 lennék, nem vállalnám be. ÉM: Ez elég pesszimistán hangzik. Ficsku Pál: Dolgozom egy színdarabon, két forgatókönyvön... (Fotó: b. t.) NÉVJEGY Ficsku Pál, író, szerkesztő, ötletgazda A sokáig Miskolcon alkotó művész jelenleg a gyermekei születését fel­dolgozó Gyerekgyár cfmű kötetén dolgozik Született: 1967-ben Debrecenben (Gyulai Csabaként) Pályája: 11 év alatt végezte el az egyetemet, restaurátorként] Is dolgozott. Volt az Új Holnap főszerkesztője, írt filmfor­gatókönyvet, egyetemi óraadó. Néhány éve kiadót alapított Pufi Press néven. Kötetei: Táncrend: ezredvégi antológia, Élni három nővel, Matatás a végeken, vigyázat, dzsalok Szakbarbárok: magyar RAPsződia Ficsku Pál: Bonyolult, mert ugyanakkor meg nehéz is megél­ni, mert bármennyire javult a fi­zetési kultúra, ez azt jelenti, hogy a kisebb cégek már fizetnek a tár­caírásért, de a nagy cégek, nagy televíziók nem. Mindenkinek másképp jött ez be. Péterfy Ger­gely barátomnak, akivel most Miskolcon felolvasunk, Kisoroszi­ban van egy háza, a Visegrádi várra néz. Nekem csak Mályiban jutott, de nagyon szeretem. ÉM: Nyaranta továbbra is Má­lyiban lakik majd? Ficsku Pál: A szombat regge­li forgalomban Budapest belvá­rosából nehezebb kijutni Viseg- rádra, mint Mályiba. Rendőrök ezt ne olvassák, de ezt az utat megtettem már egy óra tíz perc alatt is, szóval megszűnt a kü­lönbség, nagyjából ugyanannyi idő alatt juthat el valaki ide vagy oda... Én az utóbbiban ér­zem jól magam és a gyerekeim is büszkék lesznek rá, hogy Miskolcon, vagyis Mályiban nőttek fel. http://konw.boon.hu írásaink könyvekről! Wo Hamarosan eldől, ki lesz a Múzsa-díjas 2005-ben Keresik a Múzsa-díjasok Parkjának a helyét a kuratórium tagjai Miskolc (ÉM - KL) - Ki lesz a jövő évi Múzsa-díjas Miskolcon? A három évvel ezelőtt létrehozott díjat a ku­ratórium eleddig két ízben ítélhette oda: Müller Péter Sziáminak, az Operafesztivál kiötlőjének és Kovács László­nak, a Miskolci Szimfonikus Zenekar karnagyának. Az alapítvány az informatiká­val foglalkozó miskolci Szinva Net Kft. jóvoltából jött létre az­zal a céllal, hogy egy díj adomá­nyozásával és az ehhez kötődő gálaesttel erősítse azokban a hi­tét, akik sokat tesznek Miskolc hírnevének öregbítéséért a kul­túra művelőjeként, támogatója­ként vagy szervezőjeként, akár egyénileg, akár egy szervezet tag­jaként. Az alapítvány e fő cél mellett a fogyatékosok sportjával foglalkozik - ezen belül is az im­már nemzetközi kerekes székes teniszbajnoksággal, amelynek a színhelye most már hagyomá­nyosan a miskolci Egyetemváros. ».................................................. Nagyszerű dolog, hogy a bőség zavarával kell a kurátoroknak küzdeniük... dr. Besenyei Lajos KURATÓRIUMI ELNÖK ■W A kuratórium elnöke dr. Bes­senyei Lajos, az ME rektora. Az elmúlt napokban megtartott ülé­sen élénk vita alakult ki a díjra jelöltekről - mondta el a rektor, hozzátéve: - nagyszerű dolog, hogy a bőség zavarával kell a kurátoroknak küzdeniük. A dön­tés a küszöbön - de a kurató­rium az eddigi gyakorlathoz hűen csak a díjátadást megelő­zően hozza nyilvánosságra. A dí­jat a Miskolci Nemzeti Színház­ban gálaest keretében adják át, mindig az adott év - most 2005 - januárjában a magyar kultúra napja alkalmából. Csak egy lehet Tárgyalt arról is a kurató­rium, hogy ugyancsak megrende­zik 2005 tavaszán a Nemzetközi Kerekesszékes Teniszbajnokságot az egyetemi sportpályákon. A kuratórium ülésén felmerült, hogy a városban köztéren meg­örökítsék a Múzsa-díjasok névso­rát. Megkeresik az idén az ehhez legméltóbb helyszínt. A kurató­rium megerősítette szándékát, hogy a nehéz döntés ellenére a díj nem osztható, csak egyetlen díj ítélhető oda évente. A Múzsa-díj­nak az ötéves évfordulóra a hazai kulturális élet egyik kiemelkedő elismerésévé kell válnia - szögez­te le a grémium. A testvérvárosban a szimfonikusok Miskolc (ÉM) - Németor­szági vendégszereplésre in­dul október 11-én a Miskol­ci Szimfonikus Zenekar. A teljes társulat több mint 80 fővel kel útra, hogy Miskolc testvérvárosában, Áschaffen- burgban koncertezzen. Legutóbb hétfőn léptek fel a szimfonikusok (Fotó: Á. j.) NAPLÓ 1/Jj-Ú ..............-z-' V ............................................................................................:.............;................................................................. Hosszú, hosszú éjszakák Furmann Imre e-mail: eszak@eszak.boon.hu Hamar sötétedik, rövidek a nappalok, de azért ha időm és energiám engedi ki-kimegyek a Dunához, a Római-partra. Meg­nyugtat a folyó méltósága, ereje pedig rádöbbent újra és újra az ember kicsinységére. A Római­part: pusztuló, de még álló tisz­tes szeréhységű csónakházak és üdülők, a bomladozó falak és a buldózerként nyomuló-épülő új apartmanok látványa kavarog bennem, mint a folyóban a tisz­ta víz és a felszínen hánykolódó mocskos uszadék. Amióta tege­ző viszonyban vagyok a halál­lal, nem igazán teszek fel kérdé­seket, hogy mi miért és mi miért nem, most ebben a pusztulást sugalló őszben mégis kérdések tolulnak fel. Miért van az, hogy nem épül itt semmi; se lélek, se épület, csak úgy, ha előtte le­rombolják, még a helyét is el­tüntetik. A kor szelleme lenne ez a szinte már törvényszerűnek te­kinthető pusztulva-épülő világ? Vagy csak az én korom szelle­me az, mely sötétebbnek és ki- látástalanabbnak látja a jelent és a jövőt, hiszen az ötvenedik évét is elgyűrt ember nyilván hajlamosabb a borúlátásra mint a fiatalabb. Azt mondom, nyil­ván. Miért nyilván? Miért van az, hogy nálunk egy ötvenéves ember már öregnek számít: el- nyűttnek, kiégettnek (cinikusnak jobb esetben), amikor egy nor­málisan működő társadalomban egy ilyen korú ember (legyen szó akár férfiról, vagy nőről) még a legaktívabb életet éli munkában, magánéletben egyaránt. Nálunk meg a nyug­díjra készül, keresi a korkedvez­ményes nyugdíjazás lehetőségét, csak legyen vége ennek a napi bizonytalanságnak. Nyilván a búra való hajlam öröklött tényező is, de az is igaz, kevés időszaka volt törté­nelmünknek azon szakasza, amelyben felelős emberek irá­nyították volna az országot. Olyanok, akiket nem (csak) a saját életük pillanatnyi kiélése, hanem a többi ember boldogsá­gáért, nyugalmáért és biztonsá­gáért - fellengzős kifejezés - ál­dozta volna, ha nem is életét, hanem uralkodásának csak egy részét. Nem. A mi vezetőink a pillanatnyi haszonért mindig feláldozták a jövő biztonságát. Ülök az őszi Duna partján, körülöttem csend, bennem csend és csend a még álló kis vityillókban, a repkénnyel futta­tott falakban. A buldózerek is kushadnak, esteledik, erőt gyűj­tenek, hogy holnap újabb és újabb házakat tegyenek a föld­del egyenlővé, hogy új - és csak kevesek számára megfizet­hető - lakások emelkedjenek szinte a semmiből pillanatok alatt. A Duna is csendes, ő nem kért soha semmit, tűrt és hallga­tott, majd gondolt egyet és neki­lódult, csak úgy lustán, ahogy az oroszlán támad, és elsodort mindent, ami útjába állt. Úgy gyűlik a hallgatás, a csend, olyan sűrűségben, hogy szinte megfogható, markolható és terjed szét, hogy a sötétben már a bóják sem látszanak csak egy-egy pillanatra villannak fel, amikor valahonnan - talán az égből -, néha-néha egy kis fény rájuk vetül. Bizonytalan lépésekkel elin­dulok hazafelé. Nem haza, csak hazafelé...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom