Észak-Magyarország, 2004. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)
2004-09-24 / 224. szám
2004. szeptember 24., c ÉSZAK-MA6YAR0RSZÁG# UTÁNAJÁRTUNK / SZÓLÁSTÉR / 5 A SZERKESZTŐ ÍRJA Sötét az Avas Szaniszló Bálint e-mail: ballnt.szaniszlo@eszak.boon.hu Először ismerőseim hívták fel a figyelmemet arra, hogy - ha tehetem - mostanában már ne mászkáljak estefelé az úgynevezett „történelmi" Avas környékére. Nem a közbiztonság hiánya miatt, hanem mert könnyen kitörhetem a nyakam. A kilátóhoz vezető lépcsősor és a sétány mentén ugyanis csak elvétve ég egy-egy utcalámpa. No nem takarékosságból, hanem vandálságból. Ugyanis a néhány éve felújított utcalámpasort össze-vissze törték. Természetesen „ismerteden tettesek" Aztán minap magam is meggyőződtem az állítás igazáról. Szokásomhoz híven ugyanis az egyébként egyre szebb domboldal megmászásával akartam hazajutni a lakótelepre. Néhány hete ez még nem okozott különösebb gondot, mert lényegesen később ment le a Nap, és sikerült elővigyázatosan kikerülnöm a macskaköves út egyre szaporodó kátyúit. Most viszont a szépen kivilágított belvárosból mintha egy sötét barlang mélyére érkeztem volna. A szó szoros értelmében vaksötét vett körül azon a helyen, ahol a város - nagyon helyesen - turisztikai látványosságot képzelt el. A kiálló macskakövek, gödrök között fölfelé botorkálva azon járt az agyam, hogy mennyi munkába telik még, hogy ez a méltán híres éke Miskolcnak valóban méltó külsőséget kapjon, ahova nemcsak az ide látogatók, hanem a városban élők is szívesen látogatnak. Nappal már látszik a változás, virágba, zöldbe borult az oldal, és a szemét is lényegesen kevesebb. Csak este s sötétben van baj, mert a szépség nem látszik, a lámpák hiányát és a kátyúkat pedig érzékelni lehet. A fényt az alagút végén a kilátó körüli lámpák jelenthetik. Azok ugyanis még működnek... Gazdaságosság miatt módosítottak A korai indulást és a hosszabb menetidőt panaszolta leginkább a Borsod Volán utasa A kihasználatlan Járatok nem gazdaságosak a Borsod Volánnak (Fotó: Végh Csaba) Miskolc (ÉM) - Rási László keleméri olvasónk levelében a Borsod Volán nyári menetrend-módosítása ürügyén írta meg nekünk negatív tapasztalatait. A közlekedési társaság - mint a válaszlevélből kiderül - alapos előtanulmányok után, gazdaságossági okokból döntött a változtatás mellett. „Július 1-jén a Borsod Volán menetrend-módosítást vezetett be, tette ezt úgy, hogy a körülményekről nem tájékozódott megfelelőén, és az utazóközönséget sem tájékoztatta időben - fogalmaz levelében Rási László, keleméri lakos. - így alakulhatott ki az a helyzet a Gömör- szőlős-Kazincbarcika útvonalon, hogy az eredetileg 32 kilométeres távolság helyett járatonként 50 kilométer kell utazniuk a műszakos dolgozóknak. Ez plusz 30 percet jelent, ehhez jön még a 12 perccel korábbi indulás.” Olvasónk leírása szerint a fentebb leírtakat úgy érte el a társaság, hogy a Gömörszőlős-Ka- zincbarcika, valamint a Sajóve- lezd-Kazincbarcika járatokat összevonták, így a gömörszőlősi járat kitérőt tesz Hét község mellett Sajóvelezd és Sajógalgóc községekbe is. „Menetrend szerint a 32 kilométeres távolságot 1 óra 17 perc alatt teszi meg a busz. Ez majdnem pontosan 25 kilométer per óra átlagsebességnek felel meg.” Mínuszos járatok A Borsod Volán Rt. által megfogalmazott válaszlevélben - amelyet Fukker Bertalan személyszállítási vezérigazgató-helyettes és Papp Marianna forgalomszervezési osztályvezető jegyzett - leszögezik, hogy a Borsod Volán Rt. hatósági árakkal, piaci viszonyok között dolgozó részvénytársaság. Az utasforgalom visszaeséséből adódóan a bevételek folyamatosan csökkennek, az üzemeltetési költségek pedig egyre nőnek. „Az autóbuszjáratok gazdaságossági felülvizsgálata és utasfelméréseink alapján megállapítás nyert, hogy a Kazincbarci- ka-Putnok-Hét-Gömörszőlős, valamint a Kazincbarcika-Sajógal- góc -Putnok-Sajóvelezd útvonalon három műszakban közlekedtetett menetrend szerinti járataink fajlagos bevétele - az alacsony utasszám miatt - az üzemeltetési költségeket sem fedezi, a veszteség mértéke éves szinten - az érintett járatok esetében - eléri a 6 millió forintot.” öt perc fór „Mindezek miatt - a területileg illetékes önkormányzatok előzetes tájékoztatása után - 2004. július 1-jétől az éjszaki műszak beszállítását, a délutá- nos műszak hazaszállítását, valamint szombat déltől vasárnap estig a kazincbarcikai üzemekbe közlekedő járatokat a Gömörsző- lős-Hét-Putnok-Sajóvelezd-Put- nok-Sajógalgóc-Kazincbarcika útvonalon közlekedtetjük - fogalmaz a levél. - A BorsodChem dolgozói utazási feltételeinek javítása érdekében augusztus 15- től az összevont járatokat a berentei bányagépjavítóig közlekedtetjük. A módosítás - véleményünk szerint - humánus intézkedés volt, mert így a három műszakos szállítás az év minden napján továbbra is megmaradt az érintett településekről a kazincbarcikai üzemekbe.” A Borsod Volán munkatársai az átszervezés óta folyamatosan figyelemmel kísérik a járatokat. Tapasztalataik szerint július 1-je és szeptember 15-e között 8 esetben fordult elő kisebb járatkésés forgalmi okok miatt. „Felméréseink szerint az utasszámban jelentős növekedés nem következett be, zsúfoltságot " Az alacsony utasszám az üzemeltetési költségeket sem fedezi Fukker Bertalan, vez. ig. helyettes .................................................» nem tapasztaltunk. A dolgozóknak a munkahelyre történő biztonságosabb eljutása érdekében október 1-jétől Gömörszőlősről szabad- és munkaszüneti napokon 12.10-kor és naponta 20.10- kor közlekedő járatokat 5-5 perccel korábban fogjuk közlekedtetni Kazincbarcikára. Figyelembe véve az összes körülményt, a járatok visszaállítását gazdasági indokok miatt nem tudjuk biztosítani.” Motort cseréltek, radiátort szereltek Rási László azt is felemlíti levelében, hogy - véleménye szerint - a buszok rossz műszaki állapota miatt is keletkezett késés- és az utasok kényelmi feltételei sem a legjobbak. A Borsod Volán válasza erre is kiterjed: „A vonalon közlekedő autóbusz vázát 2001-ben építették át, 2003-ban pedig új, D-10-es környezetkímélő motort építettek bele. Az idei első nyolc hónapban a jármű összesen 11 tervezett műszaki karbantartáson vett részt, műszaki mentésére mindössze 3 alkalommal volt szükség.” A járművet augusztusban vizsgáztatták. A felkészítéskor kicserélték a vizes fűtőkészülékét, az utastérbe pedig plusz egy radiátort szereltek be. SZOLASTER OLVASÓINK LEVELEIBŐL y j jyfrXTZyj jt TjVrjjTT}tttj JTFTTfFWrj A kasza Igen jó szerszám a parlagfű ellen (Fotó: Farkas Maya) Abcúg parlagfű! Ugyan mely szervezethez forduljunk, hogy a tévében annak a „derék” parlagfűnek a korholása megszűnjön? Méghogy „ő” földbirtokos! Sok a terménye... Nem lehetne egy országos rendelettel intenzívebbé tenni az irtását? Érdekes, hogy a „régi” rendben lelkesen gyűjtötték a vasat, papírt, az erdőkben a fahulladékot „felszúrták” és ezek rendszeresek voltak az egészséges környezetünkért... Csak virulnak Nem lehetne az önkormányzatokat utasítani, hogy terv alapján mozgósítsák a diákokat környékük parlagfű-mentesítésére? Csak papolnak - hangoztatják az emberek és „ők”? - mármint a parlagfüvek - csak virulnak. Jó volna látni a tévében, hogy az a cinikus fű a szomszédjának odasúgja: „Pajtás, csatakiáltásokat hallottam. Jönnek, hogy minket kicsináljanak!” Szóval mi is szívesen hallgatnánk egy szerény „ki- áltásocskát”, hogy „intézkedünk, a szervezés az asztalon van...”! NyIri Kálmán Miskolc Sikeres tanévet! Szeptember elseje számomra mindig fontos dátum volt. Feladatot, kihívást jelentett egy-egy új tanév kezdete. Azonban a „sors” az ember életébe közbeszól és kegyetlenül ítélkezik. A negyedik tanév kezdődik nélkülem, de örömmel tölt el, hogy olyan igazgató irányításával, akinek szakmai tudása, embersége, vezetői rátermettsége példamutató. Szomorú sorsomban nem hagyott magamra, szép szavakkal biztatott, nemes gesztussal szerzett örömet Póczos Barnabás igazgató úr. Ezúton kívánok neked és kollégáimnak sikeres tanévet, kitartást a munkában, volt tanítványaimnak eredményes tanulást, sikeres pályaválasztást. Oláh Ferencné tanító néni Miskolc Foci-kötéltánc A fejlemények ugyan napról napra változnak, de az biztos, hogy kötéltáncot jár- a labdarúgás Diósgyőrben. Játszhat, nem játszhat - ez itt a kérdés. A mocsár, ami a diósgyőri foci körül van, elnyel mindenkit. Ez az állapot már vagy tíz éve tart. A szerencselovagok jöt- tek-:mentek. A foci meg egyre süllyed lefelé. Ne tovább? Nem volt senki, aki kimondta volna, hogy eddig, s ne tovább. A város vezetése belelépett a mocsárba. Nem kellett volna újra s újra a feneketlen zsákba dobálni a város pénzét. Ott, ahol eny- nyi munkanélküli, hajléktalan van, ott nem lehet támogatni egy kétes hírű labdarúgást. A város vezetése most már nem tud kilépni a mókuskerékből. Nem számít itt semmi, csak a „vándorcirkusz” menjen tovább. A diósgyőri szurkolókat csak egy érdekli: „csapat” legyen mindenáron. A Borsod Volán megszűnt, az MVSC-t szétverték, a Hejő- csaba vegetál. Több csapat nincs Miskolcon. Nincs egy kis szégyenérzetük a szurkolóknak, hogy Siófokról kellett idehozni a focit? Be kellene ismerni, a miskolci foci nem csak Diósgyőrből áll. Meg kell szüntetni a profi labdarúgást. Jöjjön végre valaki, aki el meri kezdeni a tisztogatást. Csak tiszta kezű, focit szerető emberek hozhatják a megújulást. Az MLSZ egész vezetése mondjon le. Legjobb ma hozzákezdeni, lehet, hogy holnap már késő. Minden klubnak egyenlő feltételeket adjanak! A miskolci foci újjászületéséhez sok sikert kívánok! VIzkeleti József, Miskolc Piaci zsebes Szeptember 10-én reggel kis vásárlás után kikanyarodtam a vasgyári piac hátsó csarnokából és pár lépés után egy rikácsoló, középkorú asszony súrlódott hozzám, miközben jobb keze már a vászonszatyromban kotorászott. Az asszony megrökönyödésemre többször kiáltotta az arcomba: „Adja vissza a pénztárcámat! Maga tolvaj!” Hirtelen körülnéztem, nem látok-e egy rendőrt, de nem volt szerencsém. Még egy férfi is vagy két méterről rám kiáltott - nyilván a cinkosa volt a nőnek látszó, szoknyát viselt személynek hogy „Nem szégyelli magát!?”. Bizony, bizony, szégyelltem magamat, hogy ide jutottunk... Egyszer a Búza téri nagycsarnokban a kifizetett, 320 forintos banánt ragadta vissza az elárusítónő azzal, hogy nem fizettem ki, holott előre odaadtam neki a banán árát. Nem akarván cirkusz főszereplője lenni, inkább odébbálltam... Eszembe jutnak sokszor a bécsi, koppenhágai, helsinki stb. mosolygós elárusítók és kedves vásárlók. Ugye, van még valamit behoznunk? Deme Dezső, Miskolc Azok a zebrák Van még ilyen: idős néne toporog a zebránál, le- lelépdes a szegélykőről... Nagy a forgalom, szünet csak néhány másodpercre. Lefigyeltem. Egy tíz-tizen- két éves, szemüveges kissrác néhány perc győzkö- dés után karon fogta a né- nét, átkísérte a másik oldalra. Jó volt látni, hát még leírni. De nem egy másik zeb- rás esetet: szintén egy idős néni várogat, toporog, a félénkséget láttam rajta, egyszer-egyszer a fejét csóválva .....Tessék jönni nénikém, átkísérem” - mondtam. (Az eset ugyanis velem történt meg.) Rám nézett és ott hagyott... Kis idő múlva újra felajánlom készségemet, ám ő elhúzódott és rám förmedt: „Hagyjon már, jó? Nem látja, hogy a túloldalról várok valakit?” Hát, ilyen is van... Nyíri Kálmán, Miskolc Kinek szégyen? Ötvenötödik éves, 50 százalékos rokkant vagyok, a havi járadékom 20 390 forint szociális járadék. Szak- képzettségem nincs, csak gimnáziumi érettségim, de 34 év 278 napon van bedolgozva. Egy évvel ezelőtt meghalt a férjem, azóta keresek munkát, mivel az utolsó munkahelyemet felszámolták. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy ebben a korban, ezen a vidéken munkát találni szinte lehetetlen. Valahogy ez az egész nyugdíjrendszer nem jól van kitalálva. Miért nem jön már erre rá valaki? Miért nem foglalkoznak a miniszter urak ezzel is? Persze, nekik könnyű! Súlyos milliókkal jönnek-mennek, mit számít nekik, hányán halnak éhen, vagy fagynak meg, vagy halnak meg azért, mert a gyógyszert sem tudják kiváltani. Mit tehetek én - és biztos vagyok benne, hogy még sok sorstársam -, aki munkára már nem kell, mert öreg, nyugdíjba még nem mehet, mert fiatal. Egyelőre még a 81 éves édesanyám, aki az 56 éves, születésétől fogva 100 százalékos rokkant bátyámat ápolja és gondozza (Ragályon laknak), tartja bennem a lelket, ők segítenek anyagilag a kevéske, 60 000 forintjukból. Hát ez nem szégyen?! Gáspár Józsefné, Kuruyán Precíz vagyonőr Szeptember 9-én történt, hogy csekket mentem befizetni, amikor sorban állva észrevettem, amint egy őr ráripakodik az egyik befizetőre, hogy ne egyen pogácsát! Vitatkozni kezdtünk az őrrel: miért ne ehetne valaki pogácsát, mialatt várakozik. Erre az őr kitessékelt minket, mondván, más bankot is választhatunk és a bejárati ajtóra is ki van függesztve, hogy nem lehet bent étkezni. Talán ez az ügy nem olyan óriási, de mégis elgondolkoztató és felvet néhány kérdést: vajon az őr egy izompacsirtára is rári- pakodott volna? Ez az őr meg tudná-e védeni a bankot állig felfegyverkezett rablóktól? Talán nem az lenne a dolga, hogy éber legyen és ne a tisztességes banki kuncsaftokat szekálja? Ezekre is szívesen meghallgatnám az őr válaszát. Név és cím a szerkesztőségben
