Észak-Magyarország, 2004. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)
2004-09-21 / 221. szám
2004. szeptember 21., kedd ÉSMK-MAGYARORSIÁG ’é MISKOLC ÉS KÖRNYÉKE /5 Miskolc és környéke kiadás hírcsokor 0 Tüskevár-túra. A Tüskevár Óvoda és Általános Iskola gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézmény. Immár hatodik alkalommal szervezik meg a Tüskevár-túrát a Vadasparkba, melyet az idén október 1-jén (pénteken) délelőtt fél 10-től tartanak. 0 Jótékonysági hangverseny. A Fazekas Utcai Általános Iskola és Zeneiskola szeptember 24-én (pénteken) délután fél 5 órától jótékonysági hangversenyt tart a Mindszenti templomban. A bevételt a Felsődobszai Általános Iskola gyerekeinek szeretnék eljuttatni. FOGADÓÓRA 0 Orosz Lajos, Miskolc alpolgármestere szeptember 22-én (szerdán) délután 2-től fogadóórát tart a városházán. Sorszámosztás szerdán 13 órától a portán lesz. paa a naz eiou. Tucatnyi padot állítottak fel a napokban a Győri kapui lakótelep Thököly utca és Tokaj szolgáltatóház közötti épületei előtt. A közterületfejlesztés összköltsége közel négyszázezer forint volt. (Fotó: Bujdos Tibor) BEJÁRTUK A VÁROST: A Kerékvilág Egyesület elnökével A hivatalba való bejutást néhány lépcső, a járdáról lelépést a magas Járdaszegély teszi lehetetlenné(Fotó: V.Cs.) Az ajtónál tovább sehol sem jutottunk Az ajtó és a lépcső közti alig egy méteren várakozhat a tolókocsis mozgássérült Miskolc (ÉM - NSzR) - Sétálunk, gyalogátkelőhöz érve könnyedén lelépünk a magas járdáról, majd a zebra végén fellépünk rá. Ennyire egyszerű az egész, s nem is gondolnánk, hogy egy-egy magasabb járdaszegély a mozgás- sérülteknek 10-20 méteres kitérőt jelent. Braun Jánossal, a Kerékvilág Egyesület elnökével a Városház térről a Petőfi utca irányába indultunk el. Megdöbbentő volt látni, hogy ami nekünk épeknek egyszerű sétát jelent, ahhoz egy tolószékkel közlekedőnek előre meg kell terveznie az útvonalat. W .............................. Sok manővert csak az autók között, balesetveszélyesen lehet megoldani a tolószékkel. Braun János elnök ..........................................................» Nem mindegy ugyanis, hogy talál-e olyan járdaszegélyt, ahol könnyedén átkelhet a gyalogátkelőn. A Petőfi utcai zebránál sikerült lemennie, de a magasított járdaszegély több tíz méteres plusz útra kényszerítette Braun Jánost. Ezt a manővert azonban csak az autók között, balesetveszélyesen lehetett megoldani a tolószékkel. Lejönnek ügyet intézni A Petőfi utcai hatósági osztályhoz érve már az ajtóban elakadtunk. Álltunk a bejáratnál, és vártuk, hogy legalább a portás felfigyeljen ránk. Rövid várakozás után ki is jött, de elsősorban arra volt kíváncsi, hogy miért fényképezünk és honnan jöttünk. Miután elmondtuk üti célunkat, ő is megosztotta velünk, hogy egy mozgássérült hogyan intézheti ügyeit az épületben, íme: az ajtó és a lépcső közti alig egy méteren a mozgássérült várakozik, majd egy ügyintéző lejön hozzá. Gondolkozzunk: ügyintézésnél elengedhetetlen a száSKBSail http: / /fórum, boon.hu ív \ Szóljon hozzá!_____________________ mítógép használata, így ha az ügyintéző le is jön, érdemi dolgot nem biztos (sőt), hogy tud tenni. Észrevétlenül A hatósági osztályról tovább sétáltunk a pár száz méterrel távolabbi adóosztályra. Itt már volt rámpa, de így is csak a bejáratig jutottunk, ahol öt lépcső állta utunkat. Itt a portás már ki sem jött, csak az ablak mögül leskelődött. Miután megkérdeztem, hogy Braun János hogyan intézhetné el hivatalos ügyét, annyit mondott, hogy lehív egy ügyintézőt. Oda az utcára. Az idő kellemes volt, de mi a helyzet télen? A szociális osztály épületénél már nehezedett a pálya, annak ellenére, hogy ez az egyik legfontosabb hivatali rész, amire a mozgássérültek rá vannak utalva. Itt több mint tíz lépcső állta utunkat. A lépcsőkön többen várakoztak, de senki nem segített. Valószínűleg az ügyintézés itt is hasonló módon történik, mint az előző két osztályon. Feltéve, ha észreveszi valaki a bejutni képtelen ügyfelet. Hiába vártuk, nem jött Pécsett évekkel ezelőtt a polgármester fölvállalta, hogy egy napon keresztül tolószékben intézi teendőit. Erre azért volt szükség, hogy legalább sejtése legyen arról, milyen a kerekes székesek élete. Miskolcon csak bejárásra hívtuk Orosz Lajos alpolgármestert. Többszöri egyeztetés után a hétfő délelőtt fél tizenkettőt beszéltük meg az alpolgármesterrel, hogy találkozunk a Kerekesszékesek Egyesületének épületében, hogy sorba járjuk azokat az önkormányzati épületeket, ahol az ügyintézés gondot okoz a mozgás- sérülteknek. A találkozó azonban elmaradt. Lapunk és Braun János, a Kerékvilág Egyesület elnöke hiába várta a megbeszélt időpontra Orosz Lajost, ő nem jött el. Többször próbáltuk telefonon is elérni, de nem sikerült. így a bejárást nélküle tartottuk meg. GYEREKSAROK Bordás Márk Miskolcon születtem súlyom: 4150 g 54 cm vagyok Szabó Dániel Miskolcon születtem súlyom: 3800 g 54 cm vagyok Agócs Kincső Laura Miskolcon születtem súlyom: 2900 g 48 cm vagyok Szántó Imre Erik Miskolcon születtem súlyom: 3010 g 50 cm vagyok Lovász Zalán Szilárd Miskolcon születtem súlyom: 3650 g 53 cm vagyok Körmöndi Boglárka Miskolcon születtem súlyom: 4700 g 55 cm vagyok Miskolcon születtem súlyom: 3400 g 52 cm vagyok Takács Máté Miskolcon születtem súlyom: 4100 g 50 cm vagyok Varga Dávid Miskolcon születtem súlyom: 3700 g 54 cm vagyok SZÍNE ÉS FONÁKJA Sztrapacskatúra Békés Dezső E-mail: eszak@eszak.boon.hu Ha megkíván az ember egy hamisítatlan brindzás haluskát, azaz juhtúrós sztrapacskát, akkor kapja - fogja magát és átrándul Kassára. így persze többe kerül, az ebéd, még akkor is, ha odaát tankolunk, de megéri... Mert nem csak a gyomor örömeiért látogatunk a szomszédba családostul, barátostul, hanem azért is, mert úgy hallani, hogy az utóbbi időben szépen kicsinosították városukat a kassaiak. Akár még irigykedhetünk is rájuk - mondják a hírhozók - de mi előre megfontolt szándékkal óvjuk magunkat e rút emberi tulajdonságtól. Ugyanis árt az epének, az emésztésnek, mi pedig a könnyű ételnek egyáltalán nem mondható sztrapacskának egy kupica Becherovkával fogunk megágyazni, a szlovák és cseh sörök kóstolgatásáról nem is beszélve. Volt idő, amikor gyakran megfordultunk itt, mivel a Prior Áruházban igen jó minőségű, olcsó sportcipőket, iskolaszereket, tréningruhákat lehetett vásárolni a gyereknek. A társas buszon aztán mindig több volt a „csempészáru" a megengedettnél. Amikor feltűnt a zord közeg a határon, kocogott a térdünk és a fogunk, nehogy tetten érjenek, elkapjanak bennünket a jóindulattal aligha vádolható „szervek". Most persze, nem kell rettegni. Az egyenruhás ember csupán unott pillantásra méltatja a személyi igazolványunkat (naná, hogy azzal utazunk, s nem útlevéllel) a kocsi csomagtartójára meg egyáltalán nem kíváncsi. Miért is lenne, hisz „te is EU, én is EU" alapon mennek ma már a dolgok, és különben is: a jó öreg Prior helyén nyitott Tescóban jószerivel ugyanazt lehet vásárolni, mint a miénkben. / Es itt álljunk meg egy szóra! Azzal, hogy nem bontással, építéssel teremtettek helyet az üzletóriásnak, megóvták a belváros régi arculatát. Ugyebár ez nem mindenütt történt így!... A villamost is elterelték a Dóm térről, s így aztán bőven maradt hely a sétálgatókat kiszolgáló sok-sok kis szabadtéri sörözőnek. Úgy láttuk, hoRV a hagyományos boltok (cipő, ékszer stb.) is megmaradtak a falánk multi közelében. Mert láthatóan jól élnek, s virágoznak. Portáljuk, cégérük a város rangjához, a gondozott falfelületekhez illő. Bálás ruhát, távol-keleti bóvlit kínáló üzletet csak az udvarok mélyén találni. Ivóvízzel táplált kis patakot, jobban mondva csatornát vezettek végig a téren a kassaiak, amiben, kánikulában vígan tapicskolhatnak a gyerekek. Arra inti a miskolciakat ez a vízimádat, patakéhség, hogy jobban becsüljük meg a városunkon átfolyó Szinvát. Lehet, hogy ebből is többet láthatunk, élvezhetünk a jövőben, mint eddig? No, de azért a kassai vendéglátásban sem minden fenékig tejfel. Rákóczi kriptáját például nem tudtuk megmutatni a dómban a gyerekeknek, mert szombaton és vasárnap zárva van. Ugyan miért? A tér, már említett nagy áruházában túl sok a portéka, és túl kevés az oxigén. Szinte menekül innen az alkalmi vásárló. És még valamit szóvá teszek, noha „kis dolog" . A tér föld alá süllyesztett, impozáns WC-komp- lexumában szigorúan elutasított bennünket egy ékes magyarsággal beszélő hölgy. Húszkoronásunk ugyanis a hajtásnál be volt szakadva egy körülbelül félcentis darabon. Hiába érveltünk azzal, hogy a pénzt itt a téren kaptuk a pénzváltás alkalmával. Hajthatatlan maradt. Kis dolog? Szó szerint. De a turizmussal foglalkozó szakembereknek Kassától Miskolcig, érdemes megfontolni, hogy a vendéglátásban akár egy WC-s néni is lehet a gyenge láncszem.
