Észak-Magyarország, 2004. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-15 / 216. szám

2004. szeptember 15., szerda ÉSIAK-MAGYARORSZÁG# UTÁNAJÁRTUNK / SZÓLÁSTÉR / 9 A JOGÁSZ VÁLASZOL Őrizzük meg az utalványt! Miskolc (ÉM) - Levélírónk tanulságos (és sajnos nem példa nélkül álló) kalan dót ért meg. Úgynevezett „peresítés előt­ti utolsó felszólítást” ka­pott a MIHŐ Kft.-tői, melyben egy közel fél éve be nem fizetett távfűtési díjat követeltek rajta. Olvasónk azonban befizette ezt a havi díjat, és megőrizte a postai fel­adóvevényt is. Nagy meglepetésére a postára utasították, mondván: ott keresse meg, hová lett a pénz. A távhő szolgáltatási szerződés teljesí­tésének módját a fogyasztó számára a MIHŐ szabta meg azzal, hogy befizetési postautalványt ad a számla mellé. A fo­gyasztónak tehát postai úton kell befizet­ni a fűtésdíjat. A jogszabály szerint a fo­gyasztó, mint kötelezett a teljesítéskor nyugtát követelhet. A fogyasztó számára tehát döntő fontosságú, hogy szükség ese­tén bizonyítani tudja a teljesítés megtör­téntét. Ezzel a teljesítés esetleges újrakö- vetelésével szemben tud védekezni. Mégis, kinek áll érdekében? A postai feladóvevény egy bírósági per esetén is fontos és egyben perdöntő okira­ti bizonyíték lehet. A polgári perrendtar­tás szerint ugyanis a per eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bi­zonyítani, akinek jogi érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Ha az eredeti postai feladóvevény ellenére, a MIHŐ mégis vitatja a befizetés tényét, úgy a saját nyilvántartásának ellenőrzését követően, mint címzettnek jogában áll a postai szolgáltatások ellátásáról szóló kor­mányrendelet alapján a pénzküldemény sorsáról a postánál tájékozódni. Természe­tesen a fogyasztót, mint feladót ugyanúgy megilleti ez a jog. Tekintettel azonban arra, hogy a posta erre vonatkozóan külön szolgáltatás és díj ellenében ad tájékoztatást, a MIHŐ igyek­szik ezt a fogyasztó kötelezettségeként feltüntetni, holott elsősorban neki áll ér­dekében, hogy megalapozatlanul ne indít­son peres eljárást. Demeter Lajos Alperes: nem más, mint Oroszország Turistaként indult útnak, és „meg nem nevezett okból deportáltéként repült haza Miskolc (ÉM) - Noha az orosz államadósság kérdése hossza huzavona után a kö­zelmúltban megoldódott, nemrégiben újabb - kereken 300 ezer forintos - tartozás keletkezett orosz oldalon. Az orosz medve ezúttal nem a magyar államnak tartozik, ha­nem Kisvárkonyi Csabának. Leg­alábbis a fél (vagy inkább há­romnegyed) világot bejárt ha­zánkfia így ítéli meg a helyzetet az idei balul sikerült tundrái ki­rándulását követően. Irány Norilszk Az úticél a Jeniszej-torkolat- nál fekvő Norilszk városa volt, pontosabban a város természeti szépségekben gazdag környéke, az út célja pedig egy természet­film forgatása lett volna. A no- rilszki szállásra csak azért volt szükség, mert az orosz vízum kiadásának előfeltétele a vissza­líjra itthon: Kisvárkonyi Csaba igazolt kinti szobafoglalás. Kis­várkonyi Csaba járt már a vi­lág számos „másként civilizált” részén, ezért biztosra ment: orosz utazási irodán keresztül szállást foglalt Norilszkban, ví­zumot kért és kapott a debrece­ni orosz konzulátuson. A válasz „nyet” volt Itt megérdeklődte, vajon nem elzárt terület-e Norilszk: a válasz nemleges, azaz határozott „nyet” volt. Ezek után meglepő módon a norilszkban (egyetlen turista­ként) azonnal fennakadt az éber ellenőrzésen, és fegyveres kísé­rettel az őrszobán találta magát. Az őrszoba teljes szellemi kapa­citása legott törvényértelmezés­be fogott, és másfél óra után (tol­mács bevonása nélkül) megszü­letett a döntés: Norilszk elzárt te­rület, vissza Moszkvába. Vissza Moszkvába! Látván a határozott, de udva­riatlan bánásmódot, fel a repü­lőre, majd irány a moszkvai ma­gyar követség. Ez volt az első kellemes csalódás: a követségen mindent megtettek, amit csak le­hetett, de az orosz bürokráciával szemben ők sem értek el ered­ményt. (Annyit sikerült kiderí­teni, hogy a norilszki kiutasítá­si végzésben hivatkozott törvény építésüggyel foglalkozik...). A kö­vetség segített a hazatérésben is („Meg nem nevezett okból depor- tált”-ként tért haza, mert így in­gyenes a repülőjegy). Itthon az­tán levél a debreceni orosz kon­zulátusnak, ahonnan válasz nem érkezett, az orosz utazási iroda emlékbe megtartotta a befizetett ^Megpróbáltam mindent előre megtudni és szabályosan előkészíteni. Kisvárkonyi Csaba pénzt. így kezdődött tehát a „Kisvárkonyi, kontra orosz ál­lam-ügy”, melynek kimenetelét kíváncsian várjuk. A szibériai tundra élővilágát Indult vizsgálni Kisvárkonyi Csaba, célja egy természetfilm forgatása volt SZÓLASTER Volt egyszer egy... Levélírónk gondolatainak egy részét már közöltük az egykor szebb napokat látott nagyüzemről, most foly­tatjuk: Ez a szárnyaló óriás akkor kezdett szárnyasze- getté válni, amikor az ágyúgyár dolgozóit szélnek, azaz tsz-traktorjavítókba eresztették ahelyett, hogy új, piacképes termékekre álltak volna rá. Nem mel­lesleg jegyezte meg, hogy újabban a nyugati gyárosok az olyan minőségű munká­sokért, mérnökökért jönné­nek hozzánk. Egyszerű képlet Pedig veszteségben gör­bült üzemük helyrebillenté- séhez nem kell csodatudós­nak lenni. Mindössze csak annyit kell tudni, hogy a termelési költségeket meg­haladó árbevételt kell pro­dukálni. Ez a CSAK persze azt jelenti, hogy a vezetés­nek tisztában kell lenni a gyár egészével, úgymond a- tól z-ig (kb. úgy, ahogy azt az egyik új, de már régebbi vezér, Monica csinálta, hogy kamerájával fél nap alatt felleltározta az egész üzemet, nem sajnálva a sok törmelékben, szemétben tönkrement cipőjét, nadrág­ját), továbbá a világpiac helyzetével, látni, tudni azt, hogy most és 10-15-20 év múlva mit, mennyiért, ho­gyan lehet eladni, hogy ne kerüljön dobra az évtizedek során akkumulálódott szel­lemi-anyagi érték. Ehhez azonban magas szintű, folyamatos vezetői munka kell. Kellett volna. De miért törte volna az egy­mást egyre gyorsabban vál­tó, politikailag megbízható vezérkar magát ilyen ke­mény munkára? Ólyan sok OLVASÓINK LEVELEIBŐL NÉVJEGY Korcsog Jánosné Nyugdíjas ____ Született: Szikszón, 1928- ban Életút: Korcsog Jánosné életútja szorosan Szikszó­hoz és családjához kapcso­lódott életútja során. Szülő­városában végezte iskolá­it, itt keltek egybe férjével, aki kereken négy évtizedet dolgozott Szikszón villany- szerelőként. A hűséges olvasóinknak járó ajándék átadásán betegség miatt nem tudott jelen lenni. Gyógyulást kívánunk ! 1970 Óta olvassák az Északot. Korcsog Jánosné és férje 1970 óta elő­fizetői az Észak-Magyarországnak. Két felnőtt gyermekük, és négy unokájuk már nem lakik együtt velük. Reggelenként a reggelizőasztal fontos tartozéka a friss Észak. Mindketten újságolvasással kezdik a napot. Nézetkülönbség csak a témavá­lasztásban van közöttük: Korcsog bácsi szereti a sportot, a felesége nem... Mellcher Ádám (7) Vigyázz rám is! ÉSZM-MAfiWWOBSMB* l 1 ' ....... z:.J szakismeret-tömeg fáradtsá­gos megszerzésére, amikor a bőséges jutalmakért csak az okosan kitalált, „terve­zett veszteséget” kellett előreláthatóan megbecsülni. Tragikomikus Azt persze a sorozatos összeomlások haszon- élvezőinek is kell tudni, hogy az új tulajdonosok az itt maradó apparátussal ter­melik meg azt a hasznot, amit majd sok éven át ki­visznek az országból. Az ut­ca embere szerint ez az alapja az üzletszerzői juta­léknak is. Ebben a sokszor már tragikomikus, privati­zációs hajszában legújabban az a fura jelenség állt elő, hogy a Tokaj nyereséges Kereskedőház csak addig volt rajta a privatizációs listán, amíg külföldi cég pénzét várták. Ezek szerint a hazai vásárló pénze nem elég jó. Egy országos vezető politikus a közelmúltban je­lentette ki, hogy az állam rossz gazda. Igaza van. Egé­szen attól kezdve, hogy a vezető posztokra kinevezési joggal felruházott állami szerv sem rendelkezik azzal a felkészültséggel, hogy megfelelő emberekre tudja bízni az állam vagyonát. Vagy valamilyen okból kifolyólag nem is töreksze­nek erre? Riviéra, Mallorca Egy dolog azonban már egyre nyilvánvalóbb. Az el­adásokból hasznot húzók a francia Riviérán vagy Mal­lorcán nyaralnak, a kenye­rüket vesztett dolgozók a la­kásfenntartást sem tudják fizetni, s lassan már az or­vosságot sem kiváltani. Hát, mindezek alapján nem cso­da, ha az emberek tapsolási kedve egyre jobban válto­zik. Dr. Bakti-Bartus Elemér A meglepetés 2004. 08. 30.-án 17 óra kö­rül Miskolcról - Budapest felé haladtunk személygép­kocsival. A tapolcai elága­zás környékén jártunk, ami­kor a külső sávból váratla­nul elém kanyarodott egy fehér furgon. Kénytelen vol­tam balra rántani a kor­mányt. Szerencsére a szem­bejövő jármű távolabb volt még, így időben visszatér­hettem a belső sávba. Az aluljáró után még láttam, hogy ezt a műveletet neve­zett gépkocsi a külső sávba térve megismételte. A rend­őrség rendszerint a köve­tési távolság be nem tartása miatt a hátulról érkezőt bünteti, a fe­lelősséget rá hárítja, pedig sok esetben az ilyen felelőt­len sávváltók okozzák a bal­esetet. Palóci Elemér Miskolc Olvasónk fenti levelével kapcsolatban szeretnénk el­mondani, hogy nem ritkán kapunk hasonló tartalmú panaszokat, gyakran rend­számmal, sőt olykor fotóval kiegészítve. Sajnos nem kö­zölhetjük ezeket a „nevesí­tett” panaszokat. Hiába nyilvánvaló a panaszos iga­za, ez sértené a személyisé­gi jogokat. Ilyen esetekben csak a rendőrségi feljelentés segít. Komplikáltabb ügyek­ben jogi szakértőnk szíve­sen segít eligazodni. A SZERK. Elkeserítő Mélységesen egyetértünk és örömmel üdvözöljük, mi­kor a kormány úgy dön­tött, hogy létrehozza az Esélyegyenlőségi Miniszté­riumot. Annak még jobban örülünk, hogy a minisztéri­um gesztorságával létrejött a Nemzeti Civil Alapprog­ram, melynek célja a közpénzekből támogatni a civilszférában működő egye­sületeket. Sajnos a működésre kiírt pályázatok döntésénél nem a tevékeny­séget, nem a munkát vették figyelembe, hanem a papírt, ugyanis nagyon sok kiváló­an tevékenykedő alapítvány pályázatát formai okokra hivatkozva elutasították. Fel kell tenni a kérdést mi az, hogy formai hiba? - el­írhattunk valamit, nem ír­tunk be valamit, minek kel­lett volna megfelelni? Mély­ségesen el vagyunk kesered­ve ezért az eljárásért. Mészáros János Tibor Csend Hangjai Kuratórium Felelni a bűnökért Kutatni kezdtek ismét a zsidók náci gyilkosai után. A zsidó üldöztetés hat\an éve történt. Épp 16 éves voltam, és borzasztó volt azt látni, amikor bizo­nyos embereket hovatarto­zásuk és vallásuk miatt ki­rekesztetlek, megkínoznak, megaláznak. Sajnálatos, hogy ilyen előfordult és megtörtént, a világ tragé­diája ez. De hinni kell ab­ban, hogy a földi életünk­ben elkövetett rossz cseleke­detekért majd a jó Isten mindenkit megbüntet, hi­szen mindenkinek felelnie kell a bűneiért. Drab Lászlóné Miskolc

Next

/
Oldalképek
Tartalom