Észak-Magyarország, 2004. július (60. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-29 / 176. szám
2004. július 29., csütörtök ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG $ NK / 6 IEGYZET Egy nagymama? Szaióczi Katalin e-mail: szaloczi@eszak.boon.hu Ott nyüzsög, még másnap, harmadnap is a sok gyermek képe a fejemben. Nemcsak a legkisebbeké, a tejfelszőke, égszínkékszemű négyesikreké, de a többieké is, akik vagy édesanyjuk, vagy édesapjuk arcát idézik. Olvasom a róluk szóló régi újságcikkeket. Amikor az apa és a „nagyok" tortával kedveskedtek a legkisebbek születését megelőzően hónapokig kórházban lévő anyának, akinek éppen születésnapján segítették világra négy gyermekét. Most már csak a gyerekek születéséről emlékeznek meg. „Az enyémet már nem tartjuk" - suttogja a vézna, megfáradt tekintetű asz- szony. Ezek a szemek még teli voltak bizakodással, amikor a kórházi tartózkodás után hazakísértük. Csakhogy akkor még az apa is azt jelentette, jelenthette ki: az ő gyerekei nem szenvednek semmiben sem hiányt, csak éppen luxusra nem futja. Most viszont már arról értesülhettünk: tej csak a kicsiknek csurran. Nem hagy nyugton az emlék: segíteni kellene neki. Reménykedem, hogy a felhívás sokakat adakozásra indít. De félek ez, mint minden akció, lecseng majd, s ők továbbra is magukra maradnak. Többeknek elmesélem, amit tapasztaltam, amit érzek. Egy barátnőm felkiált: „Tudod, mire volna leginkább szükségük? Egy nagymamára! Aki eljárna hozzájuk, mesélne a gyerekeknek, aki az édesanyába is lelket tudna önteni, aki időnként közösen megsütne velük egy-egy süteményt." Én leírtam, hátha. Hátha volna egy nagymama... Segítsen, hogy segíthessünk! Miskolc (ÉM) --Ezúttal a sajószentpé- teri, 12 gyermekes család segítésére kérjük olvasóinkat. A segítségnyújtás néhány formáját megjelöljük, de bizonyára számos más útja-mődja volna még a felsoroltakon túl is. A családnak a MÁV Rt. az elkerített portán kívüli, de amellett lévő földterületet is rendelkezésére bocsátotta. Csakhogy e töltés mentén elhelyezkedő telken nem volna biztonságban a termés, tehát szükség volna kerítésre, oszlopokra. Ami minden mennyiségben jól hasznosulna: bármilyen tartós élelmiszer. Szükségük volna ruhára, cipőre, játékra, iskolai felszerelésekre, füzetre, tolira, ceruzára, festékre. Óvodakezdetre Jól jönne minden, amit az óvodába való felvételhez kérnek: fogkefe, fogkrém, WC-papír, törülköző, papírzsebkendő. Arra gondoltunk, bizonnyal több olvasónk van, aki átélt már súlyos nélkülözéseket, háborút is, netán emellett sok gyermeket nevelt fel. S ha mással nem is, de ötletekkel, praktikus tanácsokkal tudna szolgálni. A család hozzájárult telefonszáma és címe közléséhez (Oszlányi Zoltán, 3770 Sajó- szentpéter, Katona J. u. 10. sz., tel.: 48-422- 638), így közvetlenül hozzájuk is eljuttathatók az ajándékok. Aki számára ez nehézséget jelent, az szerkesztőségünkben is átadhatja adományát munkanapokon (Miskolc, Zsolcai kapu 3/III.). Esetleges további felajánlásaikat ugyanitt fogadjuk. o# ÍJTJ www.boon.hu http:/ segltunk.boon.hu Az akcióval kapcsolatos cikkeink Együtt, mind a tizennégyen. (Nem kis erőfeszítésbe került ennyi mozgékony gyermekről állóképet készíteni) (Fotó: Ádám János) Szeretnek, szeretnének játszani Sajószentpéter (ÉM) - Ott- jártunkkor éppen esett az eső, a sajószentpéter! Oszlányi család minden gyermeke televíziót nézett. Máskor inkább kint tanyáznak, játszanak. Hogy mivel? A játszófelszerelésük: egy labda, egy foci, nemrég ajándékba kapott homokozókészlet, tollaslabda. A szobákban láttunk még néhány plüssjátékot is. Két nagyobb gyermeknek már van horgászengedélye, ők olykor elkísérik édesapjukat pecázni a Sajóra. Többüknek menni, főként az apróságoknak, már veszélyes volna. Strandon kétszer jártak az idén - nem kis költség. Bizonyára jó szolgálatot tenne egy (sőt akár több) felfújható pancsoló a meleg napokra. És még annyi más: társasjáték, bicikli, sportszer, kisautók, dömperek, babák... A gyerekek igazi gyerekek, mind a tizenketten: kedvesek, nyíltak, örökmozgók, szeretnek együtt lenni, és épp úgy szeretnének játszani is, mint minden más gyermek, akinek tehetősebbek a szülei. fi 1 Jf $ 1 A legkisebb lány: Annamária - legkisebb nővére, Andra ölében... Bohóckodásra készen Az asztalon leginkább krumpli krumplival A tizenkét gyermekes családnak szinte minden jól jönne: tartós élelmiszer, ruha, játék Sajószentpéter, Miskolc (ÉM - SzK) - Három éve, a négyes ikrek megszületésekor nem egy médiumban adtak hírt a 14 tagúra szaporodott Oszlányi családról. Újságcikkek azóta is meg-meg- jelennek, leginkább a jeles évfordulón, nagyobb ünnepeken. Csak hát két ünnep között ott vannak a hétköznapok. A váltókezelő apa munkáltatója, a MÁV Rt., kitett magáért annak idején: a másfél szobás helyett egy ötszobás szolgálati házat biztosított a népesből még népesebbé vált család számára, Sajószentpéteren.- Tavaly a karácsonyt is a cég üdülőjében tölthettük, az iskola- kezdést is támogatták. Az önkormányzat a kicsik 3 éves koráig biztosította a bébiszittert. Ki- sebb-nagyobb ajándékot is kapo- gattunk, de például a Magyar Karitásztól, az ígéret ellenére (erről lapunk is hírt adott) a mélyhűtő azóta sem érkezett meg, csak a mosógép - mondja Oszlányi Zoltánná, Anikó.- Pedig Mádl Dalma asszony még a helyét is kinézte, amikor nálunk járt - mondja az egyik „nagylány”, aki annak idején otthon tartózkodott. S hogy lenne-e mit tenni a mélyhűtőbe?- Az unokatestvéremtől szoktunk kapni ezt-azt a kertből, tudna adni nagyobb mennyiségben is, de nem tudom tárolni. Tej csak a kicsiknek A család 200 ezer forintból él havonta.- Télen igen magas a gázszámla, 66-70 ezer forint, a további rezsiköltséggel csaknem 100 ezer a fix kiadás. A nagyokról nem jön le elegendő ruha a kicsikre, a cipőt pedig egyáltalán nem öröklik, szinte szétnyúzzák. Könnyebbség, hogy a kicsikre már nem kell pelenka. Élelemre 30-40 ezer forint marad havonta. W A nagyokról nem jön le elegendő ruha a kicsikre, a cipőt egyáltalán nem öröklik, szinte szétnyúzzák. Oszlányi Zoltánné ÉDESANYA ............................w Hogy mi kerül az asztalra ennyiből?- Leginkább krumpli krumplival. Kenyérből naponta 4-5 kiló. Tej, tejtermék csak a kiseb^TTI www.linnn.liu http://gmtlppek.boon. h u Korábbi írásaink DOC 52 kB beknek jut, bár a nagyok is szeretnék. De bele vannak már törődve... Élünk, megvagyunk „Leltárt készítünk” a gyermekekről is. Karolina most járta ki a nyolcadikat, ősztől kollégista lesz, nulladik évfolyamos az ózdi középiskolában. Mónika most megy nyolcadikba, Zoltán ötödikbe, Andrea negyedikbe, az ikrek közül Norbert másodikba, sajnos ő epilepsziás, a havi gyógyszeradagja 3 ezer 800 forint, Roland „miután olyan jól tanult”, ismét elsőbe. Az ötéves Tamás, a négyéves Dávid, valamint a hároméves négyes ikrek, István, Máté, Attila és Annamária pedig ősszel már együtt mehet az óvodába. — Élünk, megvagyunk, a kicsik is elég szépen fejlődnek, ahhoz képest, amilyen piciknek születtek. És ez a lényeg.
