Észak-Magyarország, 2004. május (60. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-08 / 107. szám

2004. május 8., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG $ I KULTÚRA / 6 HÍRCSOKOR 0 Színház és technika. Színháztechnikai találkozót és szakkiállítást rendeznek má­jus 26-tól 28-ig a Miskolci Nemzeti Szín­házban. A Csarnokban és a Játékszínben déleló'tt 9-kor és 11-kor kezdődnek a ta­lálkozó eseményei. 0 Vásári képek. Májusfát állít a miskol­ci Ifjúsági és Szabadidő Ház május 12- én, szerdán; „kísér” a Lármafa együttes. A délelőtt 10 órától kezdődő tavaszi ren­dezvény a Vásári képek címet, illetve A szürettől a májusfaállításig alcímet viseli. FOLYÓIRAT Kertész Imre: Bizhelyakipe Miskolc (ÉM) - Érdekes hírről számol be a hazai könyvpiac újdonságait bemuta­tó kéthetilap, a Könyvhét legutóbbi száma. A Nobel-díjas magyar író, Kertész Imre Sorstalanság című regénye cigány fordítás­ban is napvilágot lát. A művet az oláh ci­gány családból származó Rostás Farkas György magyar író, újságíró, műfordító ül­tette át lovári nyelvre. A kiadó magyar állampolgárságú kínai, Nagy Lin. A Könyv­hétben Rostás Farkas György beszél a lap kérdéseire válaszolva egyebek között arról, hogy a szöveggel igyekezett úgy bánni, ahogyan egykor Faludy György Villon köl­teményeivel, hogy a Bizhelyakipe című könyvet az egyszerű emberek is megért­hessék, a cigánytelepeken. A Könyvhét az interneten: yywwJhQilYyihu Reklám és fa. Martin-kertvárosi alko­tóművészek, Ferenczy Anna és Nagy Fe­renc reklámgrafikusok és Farkas Béla ha­gyományőrző népi fafaragóművész tárlatát láthatják a miskolci Tompa Mihány Fiók- könyvtár látogatói. (Fotó: Kőhalmi Péter) Budapesten rendez és Miskolcon tanít Hegyi Árpád Jutocsa a színház- és lakóhely váltásról - kihűlt a város iránti szerelem... Búss Gábor Olivér E-mail: bgo@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - Hegyi Ár­pád Jutocsa, a Miskolci Nemzeti Színház volt igazga­tója állást és lakóhelyet vál­toztatott. A Madách Színház­ba szerződött és Budapestre költözött. Lapunk kérdéseire beszél a váltásról. ÉM: Már nem a miskolci szín­ház igazgatója és-nem mis­kolci lakos. Egyszerűen csak elköltözött vagy átvitt érte­lemben is elhagyta a várost? Hegyi Árpád Jutocsa: Elhagy­tam a várost, mint ahogy egy ki­hűlő szerelmet hagy el az ember. Nagy szerelem volt, paradicsomi 10 év. Miskolc speciális, önsors- rontó város. Elűzi magából azt, aki szereti és dolgozik érte. Mis- kolcnak adta volna a tehetségét és azóta máshol már a topon van Selmeczi György, a budapesti Nemzeti Színház zeneigazgatója és például Kesselyák Gergely, ma az Operaház vezető karmes­ÍÍÍHE http://8zlnhaz.boon.hu írásaink a színház világáróI tere... Én magam most már élve­zem, hogy nem vagyok Miskol­con. Ma már értem, hogy jobb ez így nekem, a karrierem számá- • ra, de jobb a városnak is. Idege­sítettem, provokáltam a mun­kámmal a miskolci szenátust. Nem színház-igazgatói erények, különös tekintettel arra, hogy ma Magyarországon a színigaz­gatói poszt - politikai poszt. De mindig szeretni fogom azt az ab­szurd küzdelmet, amit Miskolc folytat a saját boldogságáért, hi­szen ezért is alapítottam meg az opera tagozatot és hoztam létre a Nemzetközi Operafesztivál, meg az öt helyszínen játszó, sok­stílusú színházat. ÉM: Elég keserű búcsúnak tű­nik. Ha a színház és - mint ezzel összekötötte - a politika ágy akarná, visszatérne a miskolci színházi életbe?' Hegyi Árpád Jutocsa: Mint ven­dég szívesen. Örömmel rendez­nék opera- vagy operett-előadást a szezonban vagy a fesztiválon... Egyébként a szerda miskolci nap marad az életemben, az egyete­men tanítok színházi kommuni­kációt minden héten. Ezenkívül éppen írom az egyetemnek a „színházművészeti szak” akkre- ditációs anyagát. ÉM: Kapott az új szinházveze- téstől felkérést miskolci ren­dezésre? Hegyi Árpád Jutocsa: Nem. ÉM: Milyen érzés az ország legnagyobb anyagi sikereit felmutató színházban ren­dezni? Hegyi Árpád Jutocsa: A Ma­dách különleges, professzionális „Broadway”-típusú színház a Körúton. Az egyetlen magyar színház, amely gondolkodásában, esztétikájában, filozófiájában a profitorientált, nyugati típusú zenés szórakoztató színházi for­mát preferálja. Hiányzik belőle az a sokszínűség, műfaji sokré­tűség, ami a Miskolci Nemzetit jellemezte az én tízéves igazga­tásom alatt. Ugyanakkor a Ma­dách nemcsak a nagy közönség- sikereket mutatja be (Macskák, Operaház fantomja) hanem fino­mabb, nemcsak zenés produkció­kat is játszik (Molnár Ferenc, vagy a minap bemutatott Black Comedy). Kettős szempont: a tö­kéletes profizmus és a tökéletes telt ház. Én azonosulni tudok ez­zel, de persze át fogok menni a Pesti Magyar Színházba Shakes- peare-t, Komárnóba zenés bohó­zatot és Chicagóba magyar ope­rettet rendezni. így komplex ren­dezői életem lesz Budapesten - és Chicagóban. NÉVJEGY Hegyi Árpád Jutocsa rendező A miskolci színház volt igazgató-főrendezője, most a Madách Színház rendezője a fővárosban Született: 1955, Budapest Család: nős, két gyermeke van Dani (9) és Bori (8) Jelenlegi munkája: rendez és tanít itthon és külfölön, a Madách Színházhoz szerződött Pályája: 1992-ig rendezőként dolgozott az ország szinte minden színházában, a Magyar Rádióban, a Magyar Tele­vízióban és külföldöns. 1992-től tíz éven át a Miskolci Nem­zeti Színház igazgató-főrendezője, megalapította az ope­ratagozatot és a Bartók+... fesztivált KONCERT: A Liszt Ferenc Kamarazenekar lépett fel a Miskolci Nemzeti Színházban Az április végén rendezett hangversenyen az érdeklődők hallhattak Schubert és Goldmark műveiből (Fotó: Ádám János) Rendkívül sikeres volt az idei MÉN Nemcsak egyetemistákat vonzott a program Miskolc (ÉM - HSz) - Az utóbbi évek legjobban sike­rült egyetemi rendezvénye volt a napokban véget ért idei MÉN. Az esemény nem­csak az egyetemistákat moz­gatta meg, ugyanis a jegyek mintegy felét külsős látoga­tók vették meg.- A Miskolci Egyetemisták Szövetségének az egyik legsike­resebb rendezvénye volt az idei Miskolei Egyetemi Napok - tud­tuk meg Hugli Emesétől, az ese­mény főszervezőjétől. Mindezt jól jelzik a látogatott- sági adatok. Az első nap - való­színűleg a magyar-brazil váloga­tott focimeccs miatt - még mér­sékelt érdeklődést váltott ki, bár már ekkor is mintegy háromezer nézőt regisztráltak. Az utána kö­» .............................. A Miskolci Egyete­misták Szövetsé­gének egyik leg­sikeresebb rendez­vénye volt ez... Hugli Emese főszervező ..............................................................» vetkező három napban viszont már négyezer körül alakult a né­zőszám, sőt pénteken közelített az ötezerhez. A jelek szerint a programokat nemcsak az egyete­misták találták vonzóak, ugyanis a jegyek mintegy felét a külsős érdeklődők váltották. Kevés kiszolgálópult A hangulatra nem lehetett pa­nasz, az eddigi visszajelzések döntő többsége kedvező volt. Sze­rencsére jelentősebb rendbontás nem történt, mindenki nyugod­tan szórakozhatott. Amit szóvá tettek a vendégek, az a vendéglátópultok száma volt, amelyet - a látogatók lét­számához képest talán - alulter­veztek. Ennek köszönhetően időnként sokat kellett várni a kiszolgálás­ra, de ez szerencsére komoly problémát senkinek sem okozott - mondja a rendezvény főszer­vezője. Vitéz bábok. A Miskolci Csodamalom Bábszínház va­sárnap délelőtt fél 11-től mu­tatja be Vitéz László és eu­rópai barátai című darabját. NAPLÓ Mitol ilyen agresszívek? Serfőző Simon e-mail: eszak@eszak.boon.hu Vajon van-e zuga az ország­nak, ahol nem panaszkodást hall az ember lépten-nyomon? Ahol nem elégedetlenségről, bajról, le­mondásról esik szó, s kilátástalan- sággal festik feketére a délelőttöt, délutánt? Ha vidámkodásra nincs is sok okunk mostanság - mikor volt egyáltalán? -, de túlzás az a világ­végi sötéten látás is, amin nincs Nap, ami átsütne. Főleg azok részé­ről, akik jobbára haszonélvezői a mostani időknek. Valamivel jobban élnek, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. S most nem valamiféle kincstári optimizmussal akarok előhozakod­ni, nem papolni'jó irányú változá­sokról, amelyek a rendszerváltozás óta történtek. Mert éppen nem azok történnek. Akik nyakába csős­tül szakad a baj, azoktól aligha várható, hogy derűsen - mondjuk inkább -, derűsebben lássák a vilá­got. Az ő helyükben ki nem lenne tele panaszkodással, keserűséggel? Azon lehet inkább megütközni, sokakban az kelt visszatetszést, hogy azok is a szerencsétlen, lej­tőkre jutott sorsúakhoz hasonlóan pesszimisták, sulykolják környeze­tükbe a sötéten látást, akiknek semmi okuk nem lenne rá. Éppenséggel a legjobban megy a soruk. or mitől ilyen borúlátóak, s főleg agresszívek? Még több zsíros falat, még több jólét kellene? Mennyivel kellene több? S kinek a kárára? S az elég lenne? \ Nem lenne elég! Nem azért, mert az emberben benne van az örök elégedetlenség. A többre tö­rekvés. Sokkal inkább azért, mert ami ellensúlyozná a kapzsiságot, a szolidaritás, humánum, az együtt­érzés másokkal, abból egyre ke­vesebb van. Akárcsak a jó szó, amivel oda lehet hajolni a másik emberhez. Egyre kevesebb az a fajta fogé­konyság, aminek a kultúra iránt kellene megmutatkoznia, ami ne­mesítene, emberibb emberré ten­ne. Amire nem vagy nem eléggé nevelt rá az iskola, sem a család. Helyette a törtetést, intelligencia­hiányt tapasztaljuk, az alacsonyabb nívón élők még lejjebb szorítását, semmibevevését. Az együttérzés hiányzik, amely mindenkit élni segít, függetlenül anyagi helyzetétől, jó vagy rossz sorsától. Aminek azért vannak itt-ott le­lőhelyei. Nyomaira rá-rá lehet buk­kanni a tisztes szegénység kertaljai, portái mélyén. Ahol, akinek pana­sza van, inkább elhallgatják, mint kiálIjanak vele az utcasarokra. Sze­mérmességből, szégyenből? Élnek, ahogy tudnak, ahogy lehet. Azt viszont várják, elvárnák, hogy amíg ők teszik a dolgukat, próbálnak megkapaszkodni, gond­jaikat elmondaná helyettük más, képviselné azokat. Ha már őnekik nincs rá lehetőségük, idejük, tehet­ségük, valaki szólna az érdekük­ben. Mégpedig azok, akiknek értel­miségi létüknél fogva az kötelessé­gük lenne. Ezzel szemben az ő magánér­dekű siránkozásuk hallatszik a leg­messzebbre. Amire bizonyára okuk van, ki vitatná? Ki nem szeretne gazdagabban, megelégedettebben élni? Csak éppen az irántuk táplált bizalmat, tekintélyüket herdálják el azáltal, hogy a másokért szólás pa­rancsát maguktól elhárítják. S erről a népről, országról széltében-hosszábban hangoztatott lesújtó véleményükkel - a kishitű­séget erősítve mindennapjainkban - esetleg további omlásainkat ké­szítik elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom