Észak-Magyarország, 2004. május (60. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-28 / 124. szám
MADLFERENC KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK ÜNNEPI BESZÉDE Elhangzott: 2004. május 1-én a Sándor-palotában Honfitársaim határainkon innen ÉS SZERTE A NAGYVILÁGBAN! A mai naptól Magyarország az Európai Unió tagja. Ezzel hazánk - a „komp-ország”, ahogyan Ady nevezte - végképp kiköt a nyugati parton. A magyar társadalom nem egyetlen népszavazáson, hanem egész történelmével választotta Európát. Szent István ezer évvel ezelőtt országot épített az új hazában. Megújított hittel Európa békéjét és integrációját erősítette. A tatár és török hódítással szemben élet- halál-harcunkat magunkért és Európáért, de Európával együtt vívtuk. A közösen vállalt ideákért harcoló magyar 1848 az európai forradalmak szabadságeszméjét is táplálta. 1956-ban a nemzet felkelése a bátorságon és hazaszereteten túl az európai szellem iránti hűséget is kifejezte. Békés forradalmunk kibontakozásával, az elmúlt másfél évtized erőfeszítésével az ország az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett döntött. Most a Schuman Nyilatkozat szellemében épült „Új Európá”-hoz csatlakozunk, melynek nemzetei békében, együtt fáradoznak a közös anyagi, szellemi és erkölcsi felemelkedésért. Európa számunkra népeinek kultúráját, a jogbiztonságot, a szabadságot, a demokráciát, a jólétet, az európai örökség erkölcsi értékrendjét jelenti. Az ezekre épült közösséghez kapcsolódik most Magyarország, mert ezt a világ- és emberképet vallja magáénak. i Magyarország kompja most partot ért. Olyan országban szeretnénk élni, amely a mai, fejlett Európában uralkodó elvek és értékek jegyében működik. Ebben számíthatunk az Európai Unió támogatására, az azonban a mi felelősségünk, hogy mire jutunk - pl. a szegénység, a családok és az aggasztó demográfiai helyzet, az egészségügy, az agrártársadalom, a környezet, az oktatás és a nevelés hosszú távú gondjainak oldásában. A csatlakozással sok értéket viszünk magunkkal. Büszkék lehetünk a szorgalmas és jól képzett magyar munkaerőre, a nehéz körülmények között is nagyszerű eredményeket fölmutató tudományra, világsikereket arató művészekre, olimpiai bajnokokra, és csodálatos tájainkra, műemlékeinkre. Örökségünk nélkül Európa is más, szegényebb volna. Hiszünk abban, hogy nemzetünk a közös, európai hazában is megőrzi hagyományait, s ezekre építve tovább gazdagítja a magyarság és kisebbségeink kultúráját. Pilinszky János szavait idézve mondhatjuk: „aki valóban szereti hazáját, teljes leikével és figyelmével, az egyúttal a min- denség polgára”. A mindenségé, tehát Európáé is. Hiszem, hogy így kell a jövőben is magyarnak és európainak lennünk. Az Úr adjon erőt ehhez mindannyiunknak! ' 2004. • II. évfolyam 5. szám • Járóföld 3
