Észak-Magyarország, 2004. május (60. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-15 / 113. szám

2004. május 15., szombat ÉSZAK- MUG YARORSZÁG é KULTÚRA /7 HÍRCSOKOR 0 Seregszemle. Kulturális seregszemlét tartanak ma, délután 2 órától a szeren­csi Rákóczi-vár udvaros palotaszárnyá­ban. A rendezvény címe: „Mit viszünk az Európai Unióba?”. 0 Jubileumi hangverseny. Az Edelényi Műveló'dési Központban tartja 25 éves jubileumi hangversenyét az Edelényi Fér­fikórus. A koncertet május 22-én, szom­baton délután 5 órától rendezik meg. 0 Korábbi tagokat keresnek. Az idén ün­nepli alapításának 35. évfordulóját a Hegyalja Népi Együttes. A sátoraljaújhe­lyi Kossuth Lajos Művelődési Házban (tel: 47/321-727) várják mindazok jelentkezé­sét, akik a korábbi tagokról felvilágosí­tást tudnak adni. Fafaragó kiállítása. Koleszár Lász­ló fafaragó művész kiállítását tekinthet­ték meg az érdeklődők az elmúlt napok­ban Miskolcon, a Szentpéteri kapui Jó­zsef Attila könyvtárban. (Fotó: Bujdos Tibor) JÁTÉK, OMEGA-CD-KKRT Az Alexandra Könyváruház és az Észak játéka Az Omega együttes országos turnéja al­kalmából közönségtalálkozót és dedikálást tartanak május 18-án, kedden délután 5 órakor a Miskolc Piacában található Ale­xandra Könyváruházban, amelyen a zene­kar több tagja is részt vesz. Ennek kap­csán játékot hirdetünk, amelynek nyere­ményei Omega CD-k lesznek. A kivágott szelvényeket az üzletben elhelyezett doboz­ba kell bedobni, a sorsolást a közönségta­lálkozón tartjuk meg. Kérdések: 1. Hány állomásból áll az Omega együt­tes 2004-es országos turnéja? 2. Mi a turné címe? Válaszok: ___________________________ Név:________________________________ Cím:_______________________________ „Szeretnék végre jó rendezőkkel dolgozni” Földi László, a miskolci színház színművésze Budapestre, a Vígszínházba szerződik Hajdú Mariann e-mail: mariann.hajdu@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - Lassan vé­ge a színházi évadnak, ami a szerződtetések, elszerződések időszaka is. Jövőre már nem tagja a miskolci színháznak Földi László, a teátrum veze­tő színésze. Budapestre, a Vígszínházba szerződik. ÉM: Miért? Földi László: Ha valaki 10-12 éven át egy helyen játszik, már nem érik új ingerek. A kollégák­nak minden rezdülését ismerem, nem tudnak újat adni. Bár ha valamit szeretek itt, azok a szí­nészek, a kollégák. Mégis men­nem kell. ÉM: Közrejátszik ebben, hogy új vezető került a színház élére? Földi László: Semmiképp. De ha konkrét szerepekben jobban ra­gaszkodik hozzám, akkor talán nem lett volna ennyire egyértel­mű és gyors a döntésem. Ajánla­tot kaptam a Vígszínházból, nem utasítottam vissza. Hamarabb kellett volna mennem, úgy 15 éve, amikor először hívtak Pest­re. Mert nem szabad eltitkolni, a húsosfazék: a munkalehetőség ott van. A legfontosabb ok azon­ban, hogy szeretnék végre jó ren­dezőkkel dolgozni. Az a néhány klasszis, aki Magyarországon él, csak Pesten érhető el. Ez is a bajom volt Miskolccal: nem vol­Földl László emlékezetes alakítása volt az Egy őrült naplója című monodráma, Csiszár Imre rendezésében tak jó rendezők. Nem véletlen, hogy színészek, Tordy Géza, Mé­hes László vették át ezt a szere­pet. ÉM: Itt, Miskolcon rengeteg lehetőséget kapott. Rendezhe­tett is. Földi László: Csakis az említett okokból tettem. De valóban vol­tak jó éveim. Például az az évad, amikor négy hatalmas és mégis különböző szerepet játszhattam: Lucifert Az ember tragédiájá­ban, Jacques-t az Ahogy tet- szikben, Jánost a Mária evan­géliumában és Kreónt az Anti­gonéban. János szerepében érez­tem leginkább a közönség sze- retetét, s ez később is megma­radt. ÉM: A Vígszínházban mi vár önre? Földi László: Tavaly már ját­szottam a Varrónők című darab­ban, s beugrottam néhány sze­repbe. Egy Shakespeare-darab- ban játszom ősztől, júniustól pe­dig forgatok. ÉM: Ön híres vadász, öt köny­ve is megjelent kalandjairól, amelyekből kiderül, imádja a Bükköt. Folytatódik ez a sze­relem? Földi László: Nem. Lezárult egy korszak. Eltávolodtam a Bükktől és a legutóbbi alaszkai utam sem sikerült. Hogy ne süllyedjen a léghajó, egy-két dolgot ki kell do­bálni: nekem a vadászirodalom lesz az. S hogy mi marad? A színház. Elsajátítottam a szak­mát, jónak kell lennem minden szerepben, s az egyik munka hozza majd a másikat. Ha nem jön be? Magamat okolhatom. A sorsom a saját kezemben van. http://8zlnhaz.boon.hu írásaink a színházról Bankrablóként a filmvásznon Hogy miért is csinálom ezt? Miért nem hagytam már el a pályát? - tette fel a kérdést magának a színész. Meg is vá­laszolta: Hogy ne legyek bűnö­ző. A szerepek által ugyanis nemcsak a közönség, hanem én magam is megtisztulok. Annyiféle jó és rossz van ben­nünk. Jó néha ezt a rosszat, ördögit kijátszani. Például a napokban azon morfondíroz­tam, milyen lehet bankrabló­nak lenni. Végiggondoltam, játszadoztam a gondolattal. Aztán, micsoda véletlen, jött a felkérés, játsszak el egy Whis­kys rabló-szerű bankrablót... Nos, ennek a filmnek a forga­tása kezdődik el júniusban. NÉVJEGY t i > > *i t i 111 •• i » •• • i í • t • •• • • m « 1111 m n k u i i < t \ \\\ \ ui. vvis»VvVv'« j j'jj J Földi László színművész A miskolci színház vezető művésze, aki rendezőként is bemutatkozhatott a városban, szeptembertől elszerződik Kor: 47 éves Tanulmányai: 1979-ben szerzett diplomát a budapesti Színház és Filmművészeti Főiskolán Pályája: Szabadka, Újvidék, Nyíregyháza, Miskolci Nem­zeti Színház Művel: Öt elbeszélés és novelláskötet szerzője, hanglemezei jelentek meg, rádiójátéko­kat írt. Rendezése: Werner Schwab: Népirtás Belépőket nyerhetnek olvasóink a fesztiválra Szombatonként közli lapunk az újabb, válaszra váró kérdéseket Júniusban Miskolc újra az ope­ra fővárosa lesz tizenhat napig. A negyedik „Bartók + ...” Mis­kolci Nemzetközi Operafesztivált június 11-26 között rendezik meg a Miskolci Nemzeti Színházban. Bartók Béla alkotásai mellett az idén Pjotr Iljics Csajkovszkij mű­vei csendülnek fel. Az Észak-Magyarország, a Bor­sod Online és a fesztiválszervezők ismét játékra invitálják a zenét szerető olvasókat. A következő há­rom héten minden szombaton új feladványokat közlünk, és a he­lyes megfejtők között jegyeket sor­solunk ki a fesztivál előadásaira. I. FORULO 2?artÓk+ Csajkovszkij 200*1 június 11-26. Csajkovszkij zenéjében kimutatható az orosz nemzeti zenei hagyományokhoz való erős kötődés, de elsősorban a nyugat-európai zenei tradíciók követője volt. Különösen szerette azt a zenei géniuszt, akinek művei már szerepel­tek az elmúlt években a fesztivál programjában. Ki volt Csajkovszkij kedvenc zeneszerzője? A választ május 19-lg kell beküldeni a Miskolci Nemzeti Színház címére (3525 Miskolc, Déryné u. 1.) vagy a színház jegyirodájában elhelyezett ládába bedobni. A helyes megfejtők között 2 db jegyet sorsolunk ki június 14-re, a 17 órakor kezdődő Jevgenyij Nyeszterenko és fiatal énekesek ária- és dalestjére az Európa-házba. Építészek: jelen, jövő Budapest (ÉM) - Kilenc miskolci (kötődésű) építész munkái is szerepelnek a fő­városban a napokban nyílt tárlaton, amely „Az építészet jelene és jövője” címmel kö­zel száz tervező - mesterek és tanítványaik - anyagát mutatja be a Nemzeti Galé­riában. A kiállításon Bodo- nyi Csaba és Ferencz István, illetve Golda János, Noll Ta­más, Rudolf Mihály, Rostás László, Pirity Attila, Hor­váth Zoltán, Halmai Attila terveivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. NAPLÓ .....................-i^ítjLá-jUvcíc*. i -i’v . SB: . 5fti ...... Májusi anzix Furmann Imre e-mail: eszak@eszak.boon.hu Gyermekkoromban egyszer ész­revétlenül kiszöktem mezítláb a la­kásból. Tél volt, bámultam a szom­szédos Tüzép telepen álló, pokróc­cal letakart lovakat, költői kép volt az, ahogy a lovak orrából ömlött, gomolygott a hideg pára. Pár percig állhattam ott (részese egy költe­ménynek), amikor felfedeztek és visszavittek a meleg lakásba, de ak­korára már mindkét lábfejem meg­fagyott, vagy legalábbis megcsípte a fagy. Ma ezeket a lábakat vagy le­vágnák, vagy műerekre cserélnék ki a természetes ereket. A különböző megoldások megyénként változnak. De ez nem ma volt, hanem jó ötven éve, úgyhogy elvittek a kör­zeti orvoshoz, Bánhegyi doktor úr­hoz, aki valami rettentően büdös kenőcsöt írt fel, amit Fényes bácsi a patikus kikevert, azzal kellett ke- negetni megfagyott lábfejeimet és lekopogom, a mai napig semmi gondom (már ami a lábaimat illeti), nem szaggat, nem sajog, jöhet bár­milyen front. A patika csengőjét néha még ma is hallom, kis haran­gok voltak ezek, csilingelve jelez­ték, ha valaki bejött a helységbe, vagy kiment onnan. És emlékszem a tégelyek színére, és a gyógysze­rek illatára is. Abban az időben még nem literszámra vették a hypót az emberek, csak úgy decire, pohárban, vagy üvegben hozták el a boltból. Anyu mosott, egy decis pohárban pedig ott állt a hipó, buborékozott, mintha szódavíz len­ne, amit akkortájt szikvíznek hív­tunk. Azt hiszem kitalálható mi kö­vetkezett: belenyalintottam a mé­regbe. Szemem kikerekedett, szám nyitva maradt, nemhogy hang, le­vegő se ki, se be. Rohantak velem Bánhegyi doktor úrhoz, aki tejet rendelt, megitatott velem egy hatal­mas pohár friss, habzó tejet, ezzel a dolog el lett intézve. (Ma azt hi­szem, az összes tv állomáson veze­tő hír lennék egy ilyen esettel). Ugrok egy nagyot az időben. Pár napja filmrendező barátommal kávéztam Budapesten a Nagymező utca egyik kávézójában. Dicsértem a filmjeit, ugyanis Gábor olyan embereket szólaltat meg, olyan emberekről készít filmet, akik, mint hajdan Bánhegyi doktor úr, birtokában vannak valami többlet­nek azon túl, hogy a szakmájuk­hoz is értenek. Ez a többlet mindig az emberi tudás. Az a tudás, amely túlmutat egy-egy operáción, ver­sen, szobron, amely tudás amellett ad is valami többletet keserves éle­tünkhöz: reményt, hogy érdemes élni, hogy sikerülhet, megvalósul­hat nagyon sok minden álmaink­ból, vágyainkból. Az orgona a kedvenc virágom. Bódítóan szerelmes, vagy szerelem­re bódító illata van. Rövid ideig vi­rágzik, rövid ideig élvezhetjük erőt adó illatát, hamar elszárad, elillan. Akár az életünk. Nem az orgonail­lat tölti be rövid életünket, sokkal inkább a pollenek, a parlagfű, meg a fene tudja milyen ártalmas ga­zok, gyomok. Mint ahogy közéle­tünket sem - legalábbis a felszínen nem - a Bánhegyi doktorok, a Fé­nyes bácsi féle patikusok, a teljes emberi tudással rendelkező embe­rek uralják és határozzák meg. Saj­nos. De mint ahogy az orgonát megelőzően és az orgona elherva- dását követően is voltak és lesznek új és új életet igenlő és azt, ha pil­lanatokra is, de szebbé, többé, tevő virágok, úgy lesznek mindig Bánhegyi doktorok, csilingelő pati­kák, mély emberséget felmutató költők, szobrászok, festők, filme­sek, zenészek. N/\ájus, a szerelmet ösztönző Tavasz, a bódító, simogató, egymás ölelésébe taszító lágy idő adjon ne­künk erőt az eljövendő hideg, ké­ses szeles Őszök és Telek elviselé­séhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom