Észak-Magyarország, 2004. május (60. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-11 / 109. szám
2004. május 11., kedd ÉSZAK-MA6YAR0RSZÁG# SEGÍTÜNK / 6 JEGYZET Kinek adjam? Szalóczi Katalin E-mail: szaloczi@eszak.boon.hu Sok a segítségre szoruló, és sokakban megvan a segítő' szándék. Néha nem könnyű az egymásra találás. Utóbbira példa az a férfi, aki feleségével együtt jó ideje gondosan gyűjtögeti a kinőtt holmikat. Ami a gyermekruhákat illeti, valóban a csemete növekedésével indokolható a fölöslegessé válás, ami pedig az ingeket, nadrágokat, az... nos hát inkább a férfiak korral járó „tekintélyese- désével". Ezért vagy azért került le róluk, mindenesetre kiváló darabok. Egynek-egy- nek története is van. Mint annak a karéjo- san szabott gomboláspántú ingnek, amely annak idején annyira megtetszett későbbi gazdájának egy külföldi kirakatban, hogy mindjárt kettőt is vett belőle. Csakhogy karéj ide, tetszés oda, egyszer csak szűknek bizonyult a ruhadarab, mely ennélfogva kimosva, kivasalva, gondosan összehajtogatva egy dobozba került. S minthogy kettő volt belőle, nyomban párosával. Jó helyen voltak ott, enni nem kértek, s egyre több társuk akadt. Ám egyszer a legnagyobb doboz is szűknek bizonyul. Ez késztette arra a gazdáját, hogy kerítsen számára egy jó helyet. Ki is segíthetne ebben? - töprengett, s jó hogy így tett, mert a „segítünkről" beugrott az Észak-Magyarország Segítünk rovata. Egy telefon, egy kérés: Szeretném, ha jó helyre kerülnének! És másnap már új gazdára találtak az ingek, kölcsönös örömükre... Jó volna minél többször effajta segítséget is nyújtanunk. Segítsen, hogy segíthessünk! Miskolc (ÉM) - Kérjük olvasóinkat, támogassák a lapunkban bemutatott miskolci paralimpikont, Gyurkota Józsefet! Pénzadományaikat mától e célra fogadjuk a Vöröskereszt Észak-Magyarország számára elkülönített számlaszámán: 10201006-50186323. Esetleges további felajánlásaikkal, bármivel, ami megkönnyítheti egy kerekes székhez kötött fiatalember és családja életét (például utcai használatra kifejlesztett kerekes szék, mobil rámpa), szerkesztőségünkbe várjuk. (3530 Miskolc, Zsolcai kapu 3. szám. Jelige: Segítünk!) Ruhaadomány. Kétdoboznyi ruhaneműt j adományozott a Miskolci Gyermekváros lakói, illetve utógondozottjai számára - lapunk közvetítésével - Bárdos István (jobbra) miskolci menedzser, aki kedvenc ingét is megmutatta az egyik megajándékozottnak, Antal Gábornak. (Fotó: Végh Csaba) Szabadon a világhálón, kerekes székből edzésre, ha kell, Szegedre, ha kell, Pestre, doppingvizsgálatra, sőt ruhapróbára. Mindez azonban nem kis költség, pedig Tünde évek óta ápolásin van, nem is gondolhat arra, hogy munkát vállaljon, a férje sem nagykeresetű: gépkocsi- vezető. Anya és fia Athénba is együtt indulnak a szeptember 17-én kezdődő újabb világversenyre.- Elgondoltam: ha ez a sport nem lenne, s a fiam nem volna ilyen sikeres, Kassára se igen jutnánk el. Csakhogy a költségeknek csak a közvetlenül a versenyhez kapcsolódó részét fedezik anya és fia számára. Ezért igen jól jönne számukra a segítség. http://segitunk.boon.hu Az akcióval kapcsolatos cikkeink Nemzeti színekben Miskolcot képviseli (Fotó: magánarchívum) Dicsőséget szerez az ifjú paralimpikon Miskolc (ÉM - SzK) - Ha arra gondolok, hogy az én fiam, aki éppen ilyen betegségben szenved, pont a sportban ér el ilyen sikert, bizony nehéz visszafojtanom a köny- nyeimet - mondja Tünde, Gyurkota József édesanyja, mondhatjuk úgy is: szó szerinti .hozzátartozója. Évek óta elválaszthatatlanok egymástól: bár Gyurkota József betöltötte a 20. évét, önálló életvitelre már képtelen. A szülők kezdetben úgy tudták, hogy ép, egészséges gyermekük született. Aztán jöttek a fulRégi vágyam volt az internet, de nem engedhettük meg magunknak. Gyurkota József ..........................................w ladások, majd egyre több jelből gyanítani lehetett: valami nincs rendben. Hétéves volt, amikor megállapították nála az izomsorvadást. S amint az izmok elindultak a visszafejlődés útján, úgy szorult- egyre több segítségre a fiú. Kezdetben gyalog járt iskoAkik eddig segítették Gyurkota József számára féléves internet-előfizetést vállalt: Miskolc-Diósgyőr Egészségéért Közhasznú Alapítvány (székhelye: Diósgyőri Kórház, elnöke: dr. Hártó György). A másik felét a Máltai Szeretetszolgálat állta, a Csilla von Boeselager Alapítványnak köszönhetően. lába, maga vitte iskolatáskáját is. Most már járásképtelen, kerekes széken közlekedik. Iskolába, a Martin János Szakiskolába a Máltai Szeretetszolgálat autója viszi, de érte már az édesanyja megy, hiszen onnan nem haza visz az útja, hanem ’az edzőterembe, illetve az uszodába. Gyurkota József ugyanis sportoló. Sőt, paralimpikon, aki párosban tavaly Új-Zélandon negyedik lett bocsában, a BC4-es kategóriában, idén áprilisban Belgiumban második. Előjáték, gondolatban A bocsa kifejezetten mozgás- sérültek számára kifejlesztett sportág: labdajáték. Minden mozdulatot előre gondolatban le kell játszani ahhoz, hogy a végtagok ügyetlensége fölött győzedelmeskedjen az akarat. És ez igaz a számítógép használatára is. Mert Jocó ezt a „sportágat” is űzi: számítógép-kezelői vizsgát tett, sőt egy hete saját gépén internetez- het is.- Régi vágyam volt az internethasználat, de nem engedhettük meg magunknak, hogy előfizessünk rá. De segítőimnek hála, legalábbis egy évig nincs akadálya, hogy a világhálón keresztül tartsam a kapcsolatot a szegedi sporttársammal, az edzőmmel, a paralimpiát szervező bizottsággal. Nincs megállás- Ha vállaltuk, s ilyen jól megy, már nem állhatunk meg. Négy éve, támogatással, sikerült venni egy akkor ötéves Skodát. Szerencsére még akkor megszereztem a jogosítványt, amikor Jóéival voltam állapotos. Néha kapunk kölcsön egy mobil rámpát, így járunk nap mint nap Koncentráció az edzésen - és az eredmény. És minden mögött ott van anya, aki mindenben segít. (Fotó: Végh Csaba) Postán érkezett „Nem tárogatom fel szívesen... Miskolc (ÉM) - Sorra érkeznek szerkesztőségünkbe a segítségkérő levelek, abban bízva, hogy akad, aki meghallja a kérő szót. Kérjük, aki tud, segítsen. Az elérhetőségeket szerkesztőségünkben megtudakolhatják. Egy 37 éves, 67 százalékos hangszál- és gégebénult 3 gyermekes családanya, aki „többnyire egyedül neveli” a gyermekeit, 23 ezer forintos rokkantnyugdíjából. Legfeljebb bedolgozóit Már a gázt és a villanyt is kikapcsolták. Egyszer egy újságírónk is felkereste, de mint írja, nem tárta fel bővebben a helyzetét. „Van egy 16 éves középiskolás fiam és egy első osztályos, aranyos kislányom, akik miatt nem tárogatom fel szívesen a problémámat, mert szégyellik, hogy szegények vagyunk!” Olvasónk előadja: betegsége miatt fizikai megterheléssel járó, szenynyezett levegőn való munkát nem tud vállalni, inkább csak valamilyen bedolgozóit, leginkább varrást, de varrógépe nincs. Fél: még a gyermekeit is elveszítheti. Lakásügyiét miatt Kifizettem egy lakást, de nem került a nevemre - és most az utcára kerülök két kisgyermekemmel - vezeti be egy miskolci hölgy a levelét. Azt kéri: ha lehet, egy önkormányzati lakást utaljanak ki a számára, vállalná a felújítását, saját költségén, valamint egyévi lakbért is előre kifizetne. „Nem akarom elveszíteni két kisgyermekemet, egyikük 13, a másik most lesz 1 éves. Eddig is egyedül neveltem mind a négy gyermekemet, taníttattam, és a két nagyobb önálló életet él, dolgoznak, csak egy biztos hely nincs, ahová hazajárjanak/’ Viszont nem rendelkezik a MIK- lakásra való pályázáshoz szükséges 5 éves helyben lakással. Ha felépül végre a házunk... Sós Lászlót sem hagyta az Észak magára Miskolc (ÉM) - Jó ideje már, hogy nyomon követjük Sós László miskolci egyetemista fiatalember sorsának alakulását. S bár a számára indított pénzgyűjtő akciónk lezárult, ez nem azt jelenti, hogy magára hagytuk volna. Sós Lászlót - édesanyja súlyos pszichiátriai betegsége miatt - sokáig apja nevelte, ám nem biztosított számára könnyű gyermekkort: italosán gyakorta bántalmazta. Néhány évvel ezelőtt az apa meghalt, ekkor a fiút idős rokonai vették magukhoz, hogy ne kerüljön állami gondozásba. Érettségi után azonban vissza kellett térnie a „lepukkant” szülői házba, amely nem éppen ideális környezet az azóta egyetemre járó fiatalembernek. Laci számára indított akciónk pénzgyűjtő részét lezártuk: a 121 ezer forintot az építéshez szükséges anyagokra fordítja. Akciónk nyomán azonban egyéb segítői is akadtak, többek között egykori osztálytársai és volt osztályfőnöke. Ő újabb segítőket toborzott: ácsokat és asztalosokat, s a szükséges faanyag biztosítása is jó úton halad. Nyomon követjük Úgy tűnik, közbenjárásunkkal, de főleg Olvasóinknak köszönhetően, Laci sorsa sínre kerül. Azonban azzal, hogy a Vöröskereszten keresztül az Észak számlaszámára mától egy másik miskolci fiatalon próbálunk segíteni, Lacit sem tévesztjük szem elől. A háttérben segítünk, közvetítünk, és tudósítunk is a vele történtekről.
