Észak-Magyarország, 2004. április (60. évfolyam, 77-101. szám)
2004-04-24 / 96. szám
2004. április 24., szombat ÉSZJU(-MAGYAROft$ZÁG# KULTÚRA / 7 HÍRCSOKOR 0 Emléktábla-avató. Szent György-napi rendezvényei keretén belül koszorúzzák meg Tardon Telepi György emléktábláját. A szombaton 12 órakor rendezett koszorúzást Telepi-emlékülés követi. 0 Faszobrok. Koleszár László faszobrász kiállításának megnyitójára várják az érdeklődőket április 28-án 17 órára a Miskolci Városi Könyvtár József Attila Fiók- könyvtárába. r«3ii A Véletlen balett című ti, kulturális folyóirat szerzői estjét ék a napokban a Petró-házban. Az ieazdáia Vass Tibor, az Űj Holnap (Fotó: Végh Csaba) Operafesztivál: biztonságban, Rockszikla: alakul Hiller István miniszter Miskolc amerikai testvérvárosát, Clevelandet említette lapunknak Szabados Gábor E-maii: szabados@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - A miskolci operafesztiválról és a lillafüredi rockmúzeumról kérdeztük Hiller István kulturális minisztert, miután a miskolci városháza dísztermében megnyitotta A magyar nyelv hete országos rendezvénysorozatát. ÉM: Miniszter úr! Egészen friss hír, hogy alaposan meg- kurtult a kulturális turizmust támogató fesztiváloknak adott állami pénz. Ennek kapcsán az Ön neve is leíródott lapunkban. Arról kérdeztük Bátor Tamást, a miskolci operafesztivál igazgatóját, hogy nem tart-e attól, hogy bajba kerül a Bartók +. Ő úgy válaszolt, hogy bírja Hiller István ígéretét, amely szerint a minisztérium 125 millió forinttal támogatja a 2004-es Miskolci Nemzetközi Operafeszti vált. Hiller István: Ez pontosan így van. Ami az említett fajta központi támogatás csökkenését illeti, az a gazdasági és nem a kulturális tárca kompetenciája. Se Bátor Tamásnak, se a miskolciaknak, se az operafesztivál többi vendégének nincs aggódni va-/ lója, aggódni valójuk, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatása meglesz. És mint annak idején is mondtam: lehet kezdeni a jövő évi fesztivál tervezését. ÉM: Miniszter úr itt lesz az operafesztiválon? Hiller István: Miniszterként és magánemberként is szeretném, hogy itt legyek, egészen biztos vagyok benne, hogy most is jól érezném magam, hasonlóan nagyszerű élményben lenne részem, mint a tavalyi fesztiválon. Ha mégsem sikerül, annak az lesz az oka, hogy mint frissen csatlakozott uniós ország kulturális miniszterére, az eddiginél is több protokolláris kötelezettség hárul rám. ÉM: Egy másik miskolci kezdeményezésről kérdezném, már csak azért is, mert tudjuk: híve, támogatója a Lillafüreden létesítendő rockmúzeumnak. Hogy áll a Rockszikla ügye? Hiller István: A dolgok, illetve a megbeszélések jelenlegi állása alapján mindössze annyit mondhatok el erről önnek, hogy tárgyalásban vagyunk a világ legnagyobb rocktörténeti múzeumával, a clevelandivei. Ez a város történetesen testvérvárosa Mis- kolcnak. Terveink szerint 2005- ben Magyarországon lenne kiállításuk. ÉM: Ha jól értem, arra célzott miniszter úr, hogy ez a kiállítás Miskolcon, vagyis a Lillafüreden létesítendő rocktörténeti múzeumban lenne? Hiller István: Semmi ilyesmire nem céloztam, pusztán annyit közöltem, amennyit közölhettem. ÉM: Jó, de mégis a miskolci rockkérdés kapcsán adta a választ... Hiller István: Ön kérdezett, én feleltem... os www.boon.hu \ http://operafesztlval.boon.R^j Híreink az operafesztiválról NÉVJEGY Dr. Hiller István kulturális miniszter Egyetemi docens, szakterülete a barokk kori Habsburg-diplomácia- történet magyar vonatkozásai Család: A 40 éves Hiller István felesége Farkas Julianna főiskolai adjunktus, Gábor fiuk 13, Dávid 11 éves Pályája: Az ELTE történelem-latin szakán végzett, két évre rá szerezte doktori címét. Egyetemi „otthona" a Középkori és Koraűjkori Magyar Történeti Tanszék. Egyetemén, a hallgatók szavazatai alapján 1999-ben elnyerte Az év oktatója címet. FOLYÓIRAT Az alapélmény: a félelem Miskolc (ÉM - BA) - Mit tehet az ember, ha nem menekülhet? Ezt kérdezi Ebadó című esszéjének alcímében dr. Koncz Gábor. Az írás a márciusi Magyar Naplóban olvasható. Az ötvenes évekből induló személyes emlékezés egyben egy olyan kor dokumentuma is, amelyben nem egyedül a szerző nevezhette alapélményének a félelmet. Nem csupán az állampárti időket jellemző érzéseket, de ennek az időszaknak a történéseit is felidézi a családi históriából kibomló magyar história. A helyszín Alsóvadász és Sárospatak, a „hivatalos” történelem árnyékában is létezett magán történelem terepe. A világra nyíló értelem távlatai a „hivatalos” és a rejtett tananyag között, a néhai Tapa tanár úr tanítása a tudás hasznosságáról. Dr. Koncz Gábor arról ír, hogy a világ megismerése közben hogyan nyert értelmet számára mindaz, amit Illyés Gyulától olvasott, látott, hallott. ||g|?nn A Magyar Napló a világhálón: www.magvarnaplo.hu A fény üzenete Únyban Miskolc (ÉM - KHE) - A fény üzenete címmel kezdődött tegnap háromnapos szimpózium Únyban, az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája szervezésében. A szimpózium mindazokat várja, akiket a Máni vagy a Kárpát-medence manicheus hagyományai érdekelnek. Van egyszer egy Morricone... A győri filharmonikusok kísérik a mestert Miskolc (ÉM) - Először ad koncertet Magyarországon Ennio Morricone, számos világhírű film szintén világhírű zenéinek komponistája. A zeneszerző a budapesti Sportarénában holnap ad koncertet, győri zenészek közreműködésével. Az, hogy miért az egyébként kiváló győri filharmonikusok kísérik Morriconét, a zenekar kapcsolatain múlik - hallhattuk Sír Lászlótól, a Miskolci Szimfonikus Zenekar igazgatójától. Mint elmondta, ugyanilyen „műhelytitok”, hogy miért jött Miskolcra Jurij Szimonov vagy Shlomo Mintz, ezzel együtt persze - tette hozzá - irigylik a győrieket, hiszen ezek a filmzenék komoly, J) ..................... Az is mühelytito hogy miért jön Miskolcra Jurij Szimonov, vagy Shlomo Mintz... SIR László igazgató wmm. ok nmm ............................ff népszerű és jó zenék. A miskolci szimfonikusok is játszottak már filmzenét. Családi dráma a Játékszínben Norvég mű a felolvasó színház műsorán Miskolc (ÉM) - Vasárnap, április 25-én este 7-től a kortárs európai drámaszemle második, egyben befejező darabját láthatják az érdeklődők a Játékszínben. A norvég drámaíró, Jón Főssé: Halálvariációk című darabja kerül ez alkalommal színre, Galambos Péter rendezésében.- Jón Főssé a kortárs norvég dráma vitathatatlanul legjelentősebb képviselője mondta Hársing Hilda dramaturg, a drámasorozat válogatója. A Halálvariációk középpontjában egy családi dráma áll. Az öngyilkos fiatal lány anyja meglátogatja elvált férjét, hogy beszámoljon egyetlen gyermekük tragédiájáról.- A szöveg szabadversszerű - fűzi az elmondottakhoz Hársing Hilda - A színészek és a rendező feladata, hogy értelmet adjon a töredezett, repetitív zenére emlékeztető szövegnek. SZIMFONIKUSOK: A miskolci zenekar a színházban adott koncertet a héten A közönség Pauk György hegedűjátékában gyönyörködhetett (Fotók: Kőhalmi Péter) NAPLÓ A lét elviselhetetlen.. Furmann Imre E-mail: eszak@eszak.boon.hu u gy három hete egy találkozón vettem részt az ELTE dísztermében. Az emelvényen hatan ültünk: Kónya Imre, Mécs Imre, Boros Imre, Bozóky András, Pető' Iván és én. A közönség (elég sokan voltak) főleg fiatalokból állt. Talán a fenti névsorból kitűnik, hogy az eseményre abból azt alkalomból került sor, hogy tizenöt éve alakult meg az Ellenzéki Kerekasztal. (A mostani rendezvény előtt levetítették Elbert Mártáék dokumentumfilmjét, amit 150 óra anyagából készítettek ötször ötven perces részletekben. A Fekete Doboz volt, aki jelen lehetett az EKA-tárgyaláso- kon. No meg engedély nélkül az ellenfél, lehallgató készülékek által.) Felszólalásainkban mindnyájan, saját magunk szemszögéből, szubjektiven, de már kellő rálátással elmondtuk a tizenöt évvel ezelőtti kerekasztali történeteket, saját véleményünket. Engem feszélyeznek az ilyen találkozók, utálom a veterán szerepet. Az akkori idők történései még mindig megbizsergetik a bőröm, és el sem akarom hinni, hogy ennyi idő úgy repült el, mint megriasztott madárraj. Még akkor is hihetetlennek tűnik, ha - mint a dokumentumfilmben látva önmagamat - most a tükörbe nézek és látom, de nem érzem (vagy nem akarom tudomásul venni ?) a tűnő, összegyűrt arcú időt. Felszólalásomban én arról a hiányról beszéltem, amely hiányt a sistergő, de szélcsendes időszakban is, kimondva és kimondatlanul is mindig éreztem. A csendes forradalom báját. Milán Kundera leírja, A Lét elviselhetetlen könnyűsége című könyvében, hogy 1968-ban a cseh lányok Prágában úgy demoralizálták a szovjet hadsereg katonáit, hogy miniszoknyában ott grasszál- tak a tankok között a Vencel téren és az arra járó férfiakkal (válogatás nélkül) vad csókolózásba kezdtek. Bohumil Hrabal egyik történetében arról ír, hogy a cseh rendszerváltozás idején, amikor Vaclav Havelt elnökké választották és arcképével volt tele a város, a cseh lányok, asszonyok kirúzsozták a szájukat és hatalmas csókokkal halmozták el a plakáton mosolygó Havel arcát. Erre persze mondhatjuk, hogy hát a csehek ugye csehek. De vegyük a franciákat. Forradalom ide, forradalom oda, a francia anyák, feleségek és szeretők azzal a paranccsal bocsátották el otthonról a forradalmárokat, hogy jó-jó, forradalom van, de este nyolckor vacsora. Na, én az ilyen bájos mozzanatokra nem emlékszem; de lehet, hogy én túlságosan benne voltam a sűrűjében és mindent csak megoldandó feladatként éltem át? Ez nem igaz teljesen, de valahogy minden olyan képlékeny, nyúlós és nyálkás lett, talán ezért ez az érzés bennem. Ez az örök hiány, az ember bájának és abszurditásának látható hiánya. Az is lehet persze, hogy minden embernek van egy vagy több bájos és emberien abszurd élménye az akkori időkből, csak a történészek ezt nem tárták fel, nem tették közre eddig. Lapozgatom a rólam készült hivatásos és önkéntes besúgói jelentéseket. Tele van bájjal, ha úgy nézem. Csupa novella, egypercesek. Az egyik ilyen jelentés arról szól, hogy 1988. május 26-án este felhívom az egyik barátomat és érdeklődöm, hogy jön-e az író-olvasó találkozóra. Ezután a felhívott érdeklődött, hogy a 27-ei összejövetelre jönnek-e a majsaiak. „Mire furmann (így kisbetűsen, távirati stílusban): te, csitt, csitt! majd közli, hogy igen mindenki jön és megjegyzi: rövid üdvözletem a lehallgatóknak" Hát nem bájos, nem aranyos? De volt olyan telefonbeszélgetés is, amelyről nemes egyszerűséggel csak úgy ír a lehallgató, hogy ezután sercegés, majd együttesen erőt, egészséget kívánnak a lehallgatónak és leteszik a telefont. Hát nem gyönyörű? Irodalmi értékű. De talán érezhető, hogy nem tudok igazán megfürödni ezekben a gyönyörűségekben. És ezt talán a besúgók, jelentők is megbocsátják nekem, ha azt mondom, ezek a történetek szépségükben fényévnyire a föld alatt vannak a prágai lányok rúzsos, jóillatú csókjaitól. Talán azért van ez, mert mi tudjuk, (végletekben élünk meg mindent) hogy a lét könnyű, mint a tavaszi szélben szállongó tollpihe. Elviselhetetlenül könnyű...
