Észak-Magyarország, 2004. március (60. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-22 / 68. szám

2004. március 22., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG# KULTÚRA / 5 HÍRCSOKOR 0 Magyarok Párizsban. Híres magyar művészek, írók Párizsban címmel nyílik kiállítás a Miskolc Városi Könyvtár József Attila Fiókkönyvtárában március 22-én, ma délután 3 órakor. 0 Megyei kaláris. A megyei önkormány­zat, a Megyei Közművelődési és Idegen- forgalmi Intézet, Szerencs önkormány­zata és a szerencsi Városi Kulturális Köz­pont és Könyvtár szervezésében tartják a XII. Kaláris megyei népművészeti kiál­lítást és vásárt. Az esemény március 27- én reggel 9-kor kezdődik a szerencsi Rá- kóczi-várban. Az Isten pénze című színdarab szerep­lői keresték fel a miskolci Hermán Gimná­ziumot. Az iskola diákjai látták az előadást, és megoszthatták véleményüket a produkció résztvevőivel. (Fotó: K. P.) KIADÓI AJÁNLAT Philip Roth: A Portnoy-kór Miskolc (ÉM) - „Éjjel és nappal, mun­kahelyen és utcán - harminchárom éves, de ma is úgy jár-kel a városban, hogy ko- csányon lóg a szeme. Kész csoda, hogy egy taxi még nem lapítot­ta palacsintává, ahogy délidőben átkel Man­hattan főútvonalain. Harminchárom éves, de ha egy lány kereszt­be teszi a lábát a met­ró szemközti ülésén, ma is fixírozni kezdi!” így vall magáról Alexander Portnoy, ez volna az ő „gyógyíthatatlan” betegsége, a Portnoy-kór. A főhős azonban egyszers­mind kívülről is látja magát, és rendkívül szórakoztató módon, finom öniróniával ecseteli beteges megszállottságát. Azt mondhatnánk, hogy Woody Allenre hason­lít - csak hát Philip Roth Woody Allennél sokkal korábban, még 1969-ben alkotta meg ezt a figurát. Roth A Portnoy-kór című könyvét az Európa Könyvkiadó tette le a magyar olvasók asztalára. PElilip IÉ A ?®tm- lór ÍMrt írásaink könyvekről VJ „Feydeau tükröt tart a néző szeme elé” A valóvilág-korszakban önuralom kell, hogy ne menjenek el az olcsó hülyéskedés felé A 180 ÉVES miskolci Nemzeti Színház TÁMOGATÓJA AZ 50 ÉVES TISZAI VfiGYI KOMBINÁT Hajdú Mariann E-MAIL: mariann.hajdu@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház utolsó be­mutatója az idén - március 26-án, pénteken - egy vígjá­ték lesz: Feydeau darabja, Bolha a fülbe címmel. Az előadást Méhes László rende­zi, akit a miskolciak inkább filmszerepei alapján ismer­hetnek. (Fotók: Bujdos Tibor) nagy sikert vár a színház, ez viszont az első út követésével könnyebben elérhető... Méhes László: Szeretném, ha tud­nánk követni a másodikat. Ha azt mondanák, holnap bemutató, előadnánk, lehet, még sikere is lenne. Most azt nézzük, mi az egész igazsága. Úgy gondolom, sejtjük a megoldást. Ezt törek­szünk megvalósítani a próbák minden pillanatában. ÉM: Te rongyos élet, Tanítvá­nyok, Zimmer Feri, 6:3 csak néhány film a sok közül, amelyben láthatta a közön­ség. Az önről olvasható adatok szerint a Vígszínház tagja. A színház honlapján azonban nem találtuk a nevét. Méhes László: Két éve már, hogy nem vagyok társulati tag. Egyre többet rendezek, ez vi­szont a társulatban biztos, hogy feszültséget keltett volna. Ezért döntöttem úgy, hogy szabadúszó leszek. Rendezek, de igazából szí­nész voltam, vagyok és az is ma­radok. ÉM: Hol a fordulópont, ami­kor úgy döntött, rendezni kezd? Méhes László: Majd minden változás Iglódi István kollégám­hoz kötődik az életemben. Ő gondolta először, hogy taníta­nom kellene az egyetemen, hogy Méhes László rendez: élvezet a munka főszerepet játsszak és azt is, hogy rendezzek. Sőt, ő beszélt rá, hogy kopasz legyek. Ezzel megváltozott a színészi létem, a karakterem. ÉM: A klasszikus darabokat gyakran modernizálják. Mi­lyen Feydeau-darabot látha­tunk majd a miskolci szín­padon? Méhes László: Feydeau-nál nem lehet áthágni azokat a tör­vényeket, amelyeket az instruk­cióban leír. Szétesne a darab, ér­telmetlenné válna. Nincs külön­böző olvasata, csak egy, azonban ez minden korban érvényes: tük­röt tart a néző szeme elé. Próbál­ták már többen a szerkezetét megbontani, sikertelenül. Le kel­lett a próbákkal állni. ÉM: Miben lehet ilyenkor sza­badsága a rendezőnek? Méhes László: A lényeg azon van, hogy mit húz alá, hogy ho­vá helyezi a hangsúlyt. Elmegy- e az olcsó hülyéskedés felé, hi­szen úgy van megírva, hogy azt is lehetne, vagy komolyan veszi. Mert így is működik. A való­világ-korszakban hatalmas önu­ralom kell, hogy az utóbbi utat válassza az ember. ÉM: Ez az évad utolsó bemuta­tója, amelyen hagyományosan NÉVJEGY Méhes László színész, rendező, Jászai-díjas Az idei évad utolsó előadását, a Bolha a fülbe cfmű bohózatot rendezi a Miskolci Nemzeti Színházban Tanulmányok: Színház- és Filmművészeti Főiskola 1983 Pályája: Vígszínház tagja 1981-től; két éve sza­badúszó, rendez a Vígszínházban, a József Attila Színházban, Szegeden, Miskolcon Kitüntetések: 1984: Szegedi tv-fesztivál legígére­tesebb fiatal tehetségdöa, 1992: Hegedűs Gyula- díj. Emerton-dö, 1997: Gyulai nívódl] Ráadás, Mácsaival Miskolc (ÉM) - Folytatódik a Miskolci Nemzeti Színház Rá­adás nevet viselő bérletsorozata. Októberben elmaradt az Azt me­séld el, Pista! című előadás. Má- csai Pál ezekben a napokban pó­tol. Az előző héten egy előadás­ban már láthatta őt a miskolci közönség, a sikeres színpadi pro­dukciókat felvonultató sorozat­ban. Most, március 25-én, este 8 órától újráz az előadó. Az Azt meséld el, Pista! a Játékszínben tekinthető meg. Réber tárlata A Miskolci Galé­riában nyílt meg a gyermekköny­veket is illuszt­ráló Réber Lász­ló (1920-2001) emlékkiállítása. A tárlat hétfő és vasárnap kivéte­lével április 7-ig tekinthető meg. (Fotó: Ádám János) NAPLÓ mwzm MM M Sjj Azok húzzák a rövidebbet. Serfőző Simon E-MAIL: eszak@eszak.boon.hu Hol vannak a kortárs irodalmi művek? Vannak-e? S ha igen, hol lehet hozzájuk jutni? A kérdés az irodalom iránt érdeklődők körében lépten-nyomon felmerül. Olvashat­ni, hogy az országban több száz kiadó működik, s könyvhétre, a ka­rácsonyi könyvvásárra megszámlál­hatatlanul sok könyv jelenik meg. Miért van akkor, hogy ha az ember valamelyik kortárs szerző művét kí­vánja megvásárolni - valami miatt, módon felkeltette az érdeklődését mégsem juthat hozzá? A köny­vesboltokban többnyire nem is tud­nak a könyvről, a szerző is - lehet az akár többkötetes, díjakkal elis­mert alkotó - teljességgel ismeret­len a „pultosok" számára. Igaz, hogy a neve, művének cí­me, esetleg annak rövid ismertetése- jó esetben! - benne szerepel va­lamelyik hirdetőújságban, csakhogy annyi sok nevet, műcímet ki tud megjegyezni, amennyi abban ol­vasható? író-olvasó találkozót is hiába szerveznének számára, az is­meretlensége kit vonzana? Akikről a kutya se hallott. S nem is fog. Hiszen a kiadóknak - többségének! főleg azoknak, amelyek élő szer­zők szépirodalmi műveinek megje­lentetésére szakosodtak - nincs ar­ra pénzük, hogy a könyvet híreljék, legyen az bármilyen értékes. Azt a könyvet pedig, amely nem propagált, hírverés nincs körü­lötte, miért rendelnék meg a köny­vesboltok? Főleg, ahol tárolóhely sincs. Azok után aligha lesz keres­let. Márpedig ők a forgalom bevé­teleiből élnek. Bérleti díjat kell fi­zetniük, a világítás, fűtés is pénzbe kerül, fizetés se ártana a dolgozók­nak. Hát igyekeznek olyan kiadvá­nyokat forgalmazni, amelyek után megfelelő bevételre számíthatnak. A következmény, hogy akik ér­deklődnének is bizonyos könyvek iránt, leszoknak arról, hogy legkö­zelebb érdeklődjenek. Esetleg után­vétellel próbálják beszerezni ma­guknak, amelyik számukra fontos, ami így plusz költségbe kerül. Amikor a könyvek egyébként sem olcsók. Miért nem? Hiszen ezek a köny­vek általában államilag támogatot­tak. Ezek a támogatások azonban csak három-négyszáz példány meg­jelentetésére elegendőek. Ebből működési költséget nem lehet fel­számolni. A szerző nem vagy alig kap tiszteletdíjat. Ha kap, az a mi­nimálbérnél inkább kevesebb, mint több. De örül, hogy a könyve mégis megjelent, kézbe veheti, a tiszteletpéldányokat osztogathatja az ismerőseinek, barátainak. ^ n V-' -0 < ' * V V ' ipg • : ;> '■ ' ' V'ii - ' * í:v. SWwtoSWWDWk 5 RJSkcC? 3wt. Az ismerősei, barátai ugyanis ugyanúgy nem találkoznak vagy csak véletlenszerűen a könyvével, akárcsak az érdeklődő irodalomba­rátok. Ebből következően a kiadó­nak minimális a bevétele az eladott példányok után. (Az eladási ár 45%-a a terjesztőé.) Azt feltételezné az ember, hogy ha a könyvesboltok nem vagy alig forgalmazzák a kortárs magyar iro­dalmat, hiszen az nem öt-tíz szer­zőből áll, a könyvtárakban megta­lálható, amire szüksége lehet az ol­vasónak. Nem találja meg! Esetleg a legnagyobbakban. A megyeszék­helyeknél kisebb városokban alap­vető művek hiányoznak. A kiseb­bekben még inkább. A falvakban meglévő könyvtárak többségének nincs is beszerzésre pénzügyi kere­te. Ezért van, hogy a könyvtárak - országosan - egy-egy szerzőtől át­lagban 30-40 példányt rendelnek meg. Ennyi helyen található meg az adott mű. Ezek után nincs mit csodálkoz­ni azon, hogy sokaknak úgy tűn­i - 4 C C ÜV bő v b3 bUb b : JbbObbbbwbt l hét, mintha nem is születnének új magyar versek, regények. Legalábbis jelentékenyek nem. Mondjuk, hallottak a Nobel-díjas írónkról, s még néhány alkotóról, akik feltűnnek nagy ritkán a tévé képernyőjén, azon túl - vélheti ami igazi irodalom, az csak azok tollából születhet, akik a különbö­ző csatornákon nálunk is gyakrab­ban szerepelnek. Ők lehetnek az igaziak. A mara­dandó értéket létrehozók. Műveik - gondolhatják - ezért is jelenhetnek meg több tízezres példányban. S valóban, a könyvkereskede­lem kínálata bőséges belőlük. Bő­séges a bevétel is. Jól jár a szerző, a könyvesboltos. Csak azok húzzák a rövidebbet, akik a maradandó értékek létreho­zására tették fel az életüket, s azok az olvasók, akik ezekre lennének kíváncsiak. Akik még nem szoktak le az olvasásról - nem sikerült le­szoktatni s a jövő-menő divatok még nem szédítettek meg végérvé­nyesen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom