Észak-Magyarország, 2004. március (60. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-09 / 58. szám
2004. március 9., kedd SEGÍTÜNK / 4 JEGYZET Kérdésre kérdés Szalóczi Katalin E-MAiL:szaloczi@eszak.boon.hu Kollégámat érte utol a telefonhívás. Még másnap is a hatása alatt volt, amikor egy olvasónk nekem szánt üzenetét átadta: „Miért koldulnak cigányoknak? És a cigányoknak miért kell beteg gyerekeket szülni?" Ez volt az a pont, amikor letette a telefont. Egyetértünk: ezen nincs mit ragozni, ehhez nincs mit hozzátenni. Marad a gyűlölet kiváltotta döbbent némaság. Egészen más okból nem jött szó az ajkamra egy ideig a minap egy rádióriport meghallgatása után. Egy asszony mesélt arról: semmi nem hiányzott a boldogságukhoz, csak a gyerek. Pontosabban nem is egy, hiszen párjával együtt sok gyermeket szerettek volna. Ám évekig csak áhítoztak rá, de nem adatott. Mígnem sikerült örökbe fogadniuk egy ötnapos kislányt, akiről azonban hamarosan kiderült: halmozottan súlyosan fogyatékos. Orvosi tanácsra lemondtak róla, a kislány egy hozzá hasonló gyermekeket nevelő' intézetbe került. Helyébe azonban hiányérzet és lelkiismeret-furdalás költözött a házaspár leikébe. Pedig el is feledhették volna. De nem ez történt, hanem érte mentek, hazavitték. Holott jól tudták: őmellette nem lehet több gyermekük, hiszen így is a nap huszonnégy órájában leköti édesanyját. A most húszéves lányt etetni, tisztába tenni kell, és még csak köszönömöt sem tud érte mondani, minthogy nem beszél. Mégsem bánták meg: megértették, elfogadták, hogy nekik ez rendeltetett. És ez olyan erős kapocs közöttük, ami után sokan hiába áhítoznak. Ki merészelheti azt állítani, hogy bárki élete értelmetlen? Licitáljon! Várjuk a lapunkban korábban bemutátott egyetemista fiatalember, Sós László házának felújítását segíteni kívánó olvasóink árajánlatát. Az árverésre bocsátott tárgy egy északos póló, Sebestyén Júlia Európa-bajnok műkorcsolyázó dedikálásával. A kikiáltási ár: 15 ezer forint. Licitálni lehet levélben, az Észak-Magyarország levélcímén, vagy a szaloczi@eszak.boon.hu e-mail címen. Fotó: Bujdos Tibor" „Hadd legyünk mi sebkötözőtök!” Ezúttal Sajópetriben szólt a zene és szállt a dallam, a rászorulók megsegítésére Előadás a görög katolikus templomban (Fotó: Fodor Petronella) Sajópetri (ÉM - FP) - A Sa- jópetri Létminimum Alatt Élők Közhasznú Társasága jótékonysági hangversenyt rendezett vasárnap a helyi görög katolikus templomban. A rendezvényre mintegy hetvenen látogattak el. „Olyan társadalmi helyzetben élünk, amelyben össze kell fogni” - hangzott el a görög katolikus templomban. Ennek jegyében érkeztek Sajópetribe a Miskolci Szegény Családok Egyesülete és a Létminimum Alatt Élők Társaságának tagjai, hogy előadásukkal segítsenek a rászorulókon. Pém Mihályné, Szabó Bernadett, Szegediné Szabó Krisztina, Hajzsó Péter és Varga Zsuzsanna színvonalas előadását hallgathatták meg az érdeklődők, a „Hadd legyünk mi sebkötözők!” sorozat keretében. Változatosságban sem volt hiány, hiszen az áriák, gregorián énekek és imák mellett cigány dallamok is felcsendültek a hangversenyen. A parókus tolmácsolásában Máté evangéliumának egy részletével is megismerkedhetett a közönség, W ..................... Sajópetriben is sok szegény család él, rajtuk szeretnénk segíteni. Rendes Barnáné, vezető .................................................» ezt követően pedig a sajópetri görög katolikus egyházközösség tagjai is a közönség elé léptek, igazán jó hangulatot teremtve. Mint azt a társaság vezetője, Rendes Barnáné Galamb Judit elmondta: hazánkban sok ember él létminimum alatt, így Sajópetriben is sok szegény család él, roma és magyar egyaránt. Rajtuk szeretne segíteni ez a társaság, hiszen szükségük van a támogatásra ahhoz, hogy könnyebben tudjanak boldogulni. Tisztasági csomagok A mostani jótékonysági hangverseny bevételéből tisztasági csomagot vásárolnak majd minden helyi óvodásnak és iskolásnak - tudtuk meg Rendes Bar- nánétól, s azt is: ezt az iskola és az óvoda is jó ötletnek tarhttp://segltunk.boon.hu Az akcióval kapcsolatos cikkeink! tóttá. Összesen 14 ezer forint gyűlt össze a jótékonysági hangversenyen; ezt az összeget a Sajópetri Létminimum Alatt Élők Közhasznú Társasága továbbítja majd az oktatási-nevelési intézményeknek, így kerülnek a csomagok a gyerekekhez. Olvasta, telefonált, csatlakozott Miskolc, Sajópetri (ÉM - SzK) - Az egyházzenei koncert előzménye, hogy az Észak-Magyarország Segítünk rovatának írásait figyelemmel kísérő Rendes Barnáné, a sajópetri cigány kisebbségi önkormányzat képviselője telefonon megkereste az ott bemutatott Szegény Családok Közhasznú Egyesületének elnökhelyettesét, Pém Mihályné Mocsári Gabriellát. így született meg a közös ötlet. Rendes Barnáné utóbb azt is elmondta: ők is szívesen viszonozzák a fellépést hasonló célú koncerteken. A képviselő arról is beszámolt: Pémné tanácsára szinte nyomban csatlakozott a budapesti központú, Létminimum Alatt Élők Egyesületéhez, s már az első alkalommal ruhákkal térhetett haza falujába, amivel sok családnak szerzett örömet. MEGKÉHDEZTÜK AZ OLVASÓT: Milyen célra adakozna szívesen? A zt hiszem, elsősorban gyerekeket, azon belül is a beteg gyermekeket támogatnám. Mivel nekem is van egy fogyatékkal élő gyermekem, így ők állnak hozzám a legközelebb a támogatás szempontjából is. Lengyelné Máté Gyöngyi (38), FŐÁLLÁSÚ ANYA gy évben legalább ötször adakozom különböző célokra, de előnyben részesítem a beteg gyerekeket és a rákos embereket. Nekik van szükségük a pénzre leginkább, persze nem időszakosan, hanem folyamatosan. Gonda József (67), NYUGDÍJAS Bató Tamás (26), MUNKANÉLKÜLI Ú gy tudom, sok az otthontalan gyermek, a mi országunkban is. Szerintem ők vannak a legjobban rászorulva az adományokra. Pénzre, élelemre, ruházatra, de legfőképpen családra lenne szükségük. Segítenünk kell. E n a beteg gyermekeket támogatnám és támogatom a legszívesebben adományaimmal. Ök azok, akik ténylegesen szükségben szenvednek, és az ő esetükben rendkívül számít, hogy adunk vagy nem. Apró életekről van szó. Bató Pál (24), POLGÁRI SZOLGÁLATOS engeteg hazánkban a súlyos betegségben szenvedő gyermek, és úgy vélem, sok esetben a pénzhiány miatt nem tudják megmenteni őket. A gyógyításukra adakoznék, az a leghasznosabb, ha életeket menthetünk. Arnóti Istvánné (72), NYUGDÍJAS POSTÁN ÉRKEZETT tizen egy kis házban, nagy beosztással Miskolc (ÉM - SzK) - Viszonylag ritkán fordul elő, hogy nem pénzt, hanem tárgyi segítséget kérnek tőlünk, pontosabban rajtunk keresztül olvasóinktól. Az itt következő levél ezen kivételek közé tartozik. Egy borsodi kistelepülésen élek, Sátoraljaújhelyhez közel. Egy két szoba-konyhásban élünk 10-en, minthogy a lányomék is velünk élnek a három gyermekével. Amit szeretnék önökön keresztül kérni: egy üzemképes színes tévét és egy varrógépet, valamint gyermekruhákat - bocsátja előre segítségkérő olvasónk. Tévéből étel Leírja: „Sajnos nagy nehezen tudtunk venni egy színes tévét, de sajnos el kellett adnunk, mert nem tudtunk mit adni a gyerekeknek enni. Bárhogy is próbálkoztunk, nem tudjuk visszavenni a tévét. 101 ezer 800 forint a havi jövedelmünk, ebből kell 10 embernek megélni. Gyermekruhákat is A környéken sajnos semmi munkalehetőség nincs, sokszor még a napi kenyerünk sincs meg. Kétszer próbálkoztunk bedolgozással, én is, a lányom is, a belépőpénzt mind a két esetben elküldtük, de amit ígértek, a bedolgozás nem érkezett meg. Sajnos ezzel is megjártuk, többet már nem mertünk belekezdeni.” A tévén és a varrógépen túl szükség lenne tehát ruhára. Ruhaneműre levélírónk 5 hónapos és másfél éves kisfiú unokájának és 3 éves kislány unokájának kellene, valamint gyermekeinek: 17 éves lányának, és a két kisebbnek, a 8. osztályos iker leányoknak. Egy kérés - és egy kéretlen válasz Fedél nélkül maradni a legrosszabb Miskolc (ÉM - SzK) - A szerkesztőségünkbe érkezett legutóbbi levelek közül ezúttal egyre nyilvánosan válaszolunk. Egy négygyermekes dél-borsodi, gyesen lévő asszony leírja: a férje szociális segélyen van. Lakásuk nincs, önerőből nem tudnak belekezdeni semmibe. Kölcsönt nem kapnak, minthogy se munkaviszony, se ingatlan. Egyetlen szobában laknak a szülői házban, de onnan is menniük kell hamarosan, „megegyezés híján”. Kell a fedél Kedves Olvasónk! Levele őszinte segélykiáltásnak tűnik, de mégis sok bennem a kétely. Mert hogy egy családnak legyen otthona, az alapvető dolog, ugyanakkor egy frissen épített házat fenn is kell tudni tartani. Az is érthető: a pénzintézetek annak adnak kölcsönt, akitől számíthatnak a visszafizetésre. Ráadásul, bár a szoc. pol. összege soknak tűnhet annak, akinek jószerivel csak fillérei vannak,- ahhoz azonban kevés, hogy abból olyan ház épüljön, amelyre kiadják a lakhatási engedélyt. Anélkül pedig a támogatás utalása is elmarad. Soraiból nem derül ki: milyen segítségre gondol. Telekre? Lakhatásra? Pénzre? Munkalehetőségre? Nem ír arról sem: mi az, amihez értenek, netán milyen szakképzettségük van, ami alapján valaki munkát ajánlhatna. Hacsak lehet, próbáljanak meg kijönni a szülőkkel!
