Észak-Magyarország, 2004. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-06 / 31. szám

2004. február 6., péntek ÉSZAK-MA6YAR0RSZÁG# ÉSZAK-EGÉSZSÉG / 5 A paraván mögött. Régtől fogva meg­állja a helyét a kijelentés: a magyar egész­ségügyben félfeudális viszonyok uralkod­nak, amihez a „hálapénz-rendszer” is hoz­zájárul. A közvéleményt ez utóbbival kap­csolatban sikerült is felbolydítani, miköz­ben maga miniszter is elismeri, hogy az egészségügy működéséből tetemes összeg hiányzik, a hálapénzre a működéshez a je­lenlegi struktúra mellett voltaképp szük­ség van... (Fotó: Ádám János) JEGYZET Góckereso Szalóczi Katalin E-mail: szaloozl@eszak.boon.hu Pattanásos a bőr. Még le sem szárad az egyik, máris útban a következő, gyul­ladást gyulladás követ. Lehet nyomkodni az éppen leginkább gennyedzőt, lehet próbálkozni az egyenkénti leszárítgatás- sal, sok eredmény aligha várható a tüneti kezeléstől. Sejteni: a gyulladást okozó gó­cot kellene fellelni, majd célzott gyógy­szereléssel, meglehet, tartós diétázás után elnyugodna a felszín. Szinte nem telik el hét anélkül, hogy a hazai egészségügyben valami újabb, gennyedző baj a felszínre ne kerülne: táppénzcsalás, visszaélés tápszerrel és pe­lenkával, feketén elkért orvosi tarifákról szóló beszámolók az interneten, hamis teljesítményelszámolás. Emellett betegek­kel megesett esetek látnak napvilágot: na­pokig át nem kötözött sebekről, a beteg­ágy mellett órákon át a látogatókra váró teli ágytálakról, és betegekről, akik nap­hosszat várják, olykor étlen-szomjan a betegszállítókat. Es persze kórházi sirá­mokról: másfél orvossal működő, lerob­bant kórházi osztályokról, de felújított kórházakról is, amelyekből csak a beteg és az orvos hiányzik, s kápolnájában leg­inkább a kórház jövője felett kongathatják el a harangot. Oki kezelést ígér a kormányzat. Ez a kormányzat is. Pénzmegvonással kikényszerített ésszerűsítést. Jó lenne hin­ni benne, hiszen a gyógyuláshoz, tudjuk szükséges a remény. És azon túl még ez- az. így olyan röntgenkészülék, amely nyomban kimutatná, méghozzá a betegek számára is jól láthatón, hány milliócska vándorol zsebbe egy-egy közbeszerzési tendereztetés során, hány jól menő vállal­kozó fizet tb-járulékot minimálbér után, vagy például kik azok, akik miatt csak azért, hogy a nyugdíjig posztjukon ma­radhassanak, indokolatlanul tartanak fenn kórházi egységeket. PÁRHUZAMOS INTERJÚ: A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYRŐL „Kevesebbet beszélni a hálapénzről, viszont...” Állítólag több ezer orvosi állás vár betöltésre az Európai Unióban, ahol elismerik a jól képzett ma­gyar orvosokat. Mi várható itthon, hiszen már így is sok helyütt „lasszóval kell fogni” az orvosokat? Van-e megoldás? Erre kerestük a választ a megyénkbeli szocialista országgyűlési képviselővel, dr. Tóth Istvánnal, a parlament egészségügyi bizottságának tagjával (volt kórházigazgatóval), valamint dr. Csiba Gábor főigazgató főorvossal (B.-A.-Z. Megyei Kórház) készített interjúnkban. DR. TÓTH ISTVÁN: Megszervezném az „Egész­ségügyi Nemzeti Kerekasztalt” az egyeztetésére. A Regionális Egyeztető Tanácsok javaslatát kérném a következőkben: struktúramódosítás (a kapacitások és a valós igénybevétel alapján); az érdekeltség és a tényleges szolgáltatások összehangolása; az indokolatlan és túlzott igé­nyek visszaszorítása, társadalmi elfogadtatása. Ha ön lenne az egész­ségügyi miniszter, ho­gyan látna neki a ma­gyar egészségügy rendbetételének (az első három intézkedés)? DR. CSIBA GÁBOR: Három kiemelt kérdéskör rendezése élvezne elsőbbséget. Valós értékén finanszíroznám a fölmerült költségeket, ren­dezném a dolgozók munkajogi helyzetét, vala­mint szorgalmaznám, hogy mindenki számára elérhető legyen a lehető legmagasabb színvo­nalú, de gazdaságos egészségügyi ellátás. Havi 400 000-600 000 forint bruttó bér talán „marasztaló”. Ugyanakkor gazdaságunk jelen­legi fejlettsége havi 300 000 forint körüli havi átlagkeresetet tenne lehetővé, és a jövedelmi helyzet nem rendezhető az egészségügyi kiadá­sok reálértékének jelentős növelése nélkül. Ki­emelném még az erkölcsi megbecsülést és a képzés, a tervezhető életpálya fontosságát. Mivel, ezen belül mennyi fizetéssel tud­ják itthon tartani a csatlakozás után a ma­gyar orvosokat? Az említett hármas intézkedési terv képezné a bérek rendezésének jövőbeni irányát. De a jól képzett magyar orvosok itthon tartása nem csupán a rendezett fizetések kérdése. A magyar orvosok fizetésének hasonló szinten kellene mozognia a bankszféra dolgozóinak keresetével. Kevesebbet beszélni a hálapénzről, és jobban megérteni az egészségügy valós gondját. Átlátható teljesítményérdekeltség, a munkafo­lyamatok rendszerezése, következetes ellenőrzés (járulékfizetés, minőségbiztosítás stb), az arány­talanságok megszüntetése, személyhez szabott munkarend, a munkafeltételek javítása. Milyen tartalékokat lát a mai egészségügyi rendszerben? Nem teljesen kihasználtak a megelőzés lehetőségei. Fontos lenne, hogy ez a terület intenzívebben foglalkoztassa a terület szakem­bereit. A kontraérdekeltséget (hálapénz, presztízsér­dekek, „feudális hierarchia”); a tényleges, felelős tulajdonosok hiányát; a szűkös forrást, tetézve a rossz elosztással; a szakmai kérdések „túlpolitizálását”, a politikai döntések követke­zetlenségeit. Milyen akadályát látja az egészségügy éssze­rűsítésének, a fölösle­ges párhuzamosságok (mint egy városban 3 szülészet) kiszűrésének? Kizárólag a valós párhuzamosságok esetén lehet ésszerűsítésről beszélni. A megszokások, a társadalmi ellenállás, az ezt szorgalmazók népszerűségi indexének csökkenése, egyszeri nagyobb pénzügyi kihatás, mind-mind akadá­lyai lehetnek az ésszerű cselekvési terveknek, s még inkább a megvalósításnak. Megváltozott a kórház-finanszírozás Miskolc (ÉM, MTI) - Ez évtől az egészségbiztosító a kórházak­nál teljesítményvolumen alapján történő finanszírozásra tér át - vált ismertté a közelmúltban. Az úgynevezett volumenszabá­lyozás azt jelenti, hogy az egész­ségügyi ellátó intézmények tava­lyi járó- és fekvőbeteg-ellátásban elért teljesítménye éves összegé­nek 98 százalékát tekintik annak a volumennek, amelyet 100 száza­lékon finanszírozni tudnak. A fö­lött degresszív a finanszírozás, va­gyis fokozatosan csökken a támo­gatás mértéke. Pró és kontra . • • VOJNIK MÁRIA POLITIKAI ÁLLAMTITKÁR: • A módosítás kiemelt célja a 2004-ben rendel­kezésre álló pénzügyi források leghatékonyabb fel- használása, a befizetett járulékokból a „legnagyobb egészségnyereség elérése”. • A változtatások a szolgáltatók bevételeinek és kiadásainak tervezhetőbbé válását, a finanszírozás garantáltságát, valamint a költségvetési keretek túl­lépésének elkerülését célozzák. • A volumenek alkalmazása önmagában nem jelenti a várólisták ki­alakítását, mert nem kerül kevesebb forrás a rendszerbe, a kórházak szolgáltatásnyújtását tehát ez nem befolyásolja. • Minden gyógyító intézménytől megkívánható, a biztonságos betegel­látás érdekében, hogy racionális működéssel, belső szabályozással a leghatározottabb lépéseket tegye a gazdaságosság irányába. • Szó nincs arról, hogy alkalmilag érhetné bármilyen súlyos vagy drasztikus változás az egészségügyi intézményeket. TIMKÓ MIHÁLY GAZDASÁGI IGAZGATÓ (B.nA.-Z. MEGYEI KÓRHÁZ): j • A szándékot nem vitatom, de kétséges, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi források elégségesek a megvalósításhoz, hiszen rendeletileg vonnak vissza 2 százalékot. A kevesebb pénz nem javítja a haté­konyságot. • Vitatom, hogy tervezhetőbb a bevétel, mert csak az a biztos, hogy 98 százalékra szűkült a felső határ, de azt nem tudjuk, hogy egy HBCs-re, vagy az egy német pontra hány forinttal tervezhetünk. • A változás nyomán kevesebb ellátásra marad lehetőség, ha a fize­tőképességüket meg akarják tartani a kórházak. A sürgősségi eseteket to­vábbra is várakozás nélkül látjuk el, de a tervezett beavatkozásoknál szük­ségszerűen növekedni fog a várakozó betegek száma és az időtartam. • Belső tartalékainkat feléltük. Az ellátási területről érkező betegeket fo­gadnunk kell. Mennyiségtől függően megbomolhat a gazdasági egyensúly. • Jelenleg nem ismerjük intézményünk vonatkozásában az OEP volu­menszámait. Éves szinten 400-500 millió forintos kiesés várható. Jó a betegnek, jó a biztosítónak A kórházfenntartás nem kötelező feladat! Miskolc (ÉM - SzK) - Csak ott végezhessenek meghatározott egészség- ügyi tevékenységeket, ahol annak - a szakma által el­ismerten - megvannak a feltételei - vallja dr. Má­tyás Lajos érsebész, a me­gyei kórház osztályvezető főorvosa. Az úgynevezett szakmai mi­nimumfeltétel-rendszer fogal­ma eddig sem volt ismeretlen. Létezett az előírás, teljesítése hiányában elvileg nem kap­hattak működési engedélyt az egészségügyi szolgáltatók. A gyakorlatban azonban kaphat­tak - és persze kaptak is - ide­iglenes engedélyt. Ráadásul magukat a követelményeket is egyre redukálták, hozzáigazít­va a lehetőségekhez. Újólag felállítják Néhány hónapja az egyes orvosszakmák tudományos testületéi (általában a megfelelő szakmai kollégiu­mok) újravizsgálták: melyek azok a legalapvetőbb feltételek - eszköz, ápolás, minősített, képzett egyészségügyi sze­mélyzet terén -, amelyek egy adott egészségügyi tevékeny­ség működtetéséhez szüksége­sek. Ennek alapján történik az egyes osztályok akkreditáció- ja, amely során különböző minőségi szinteket határoznak meg. Az azonos szinteken akk­reditált intézményeken tehát garantáltnak kell lennie az azonos színvonalnak.- Ez, amellett, hogy jó a biz­tosítónak, mert csak megfelelő módon és körülmények között folyó tevékenységet finanszí­roz, jó a betegnek is, mert füg­getlenül attól, hogy az ország melyik intézményében veszi W ............... Vagy van pénze egy önkormány­zatnak a mini­mum-követelmé­nyek biztosítá­sához, vagy... Dr. Mátyás Lajos főorvos ..............................................» igénybe a szolgáltatást, azonos minőségű ellátásban részesül - emelte ki dr. Mátyás Lajos főorvos. Magyarázatul hoz­záfűzte: azonos diagnózisért jelenleg azonos finanszírozás jár ott, ahol a beteget a leg­korszerűbb diagnosztikai esz­közökkel vizsgálták ki, és ott is, ahol ilyen berendezésekkel egyáltalán nem rendelkeznek. Hozzávéve: a betegnek mind­erről fogalma sincs. Oktalan ragaszkodás- Nem feltétlenül kell ra­gaszkodni olyan speciális fekvőbeteg-osztályokhoz, ahol nincs elegendő, az elvárásnak megfelelően kvalifikált orvos, és nem kell minden kórházba például CT. Vagy van pénze egy fenntartónak a minimum- követelmények biztosításához, vagy nincs. Ha nincs, még mindig fenntarthat egy jó minősítésű járóbeteg-szakren­delőt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom