Észak-Magyarország, 2004. január (60. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-24 / 20. szám
2004. január 24., szombat ÉSZM-MAfiYAROftSZÁG & KULTÚRA / 6 HÍRCSOKOR 0 Toldi. Az Arany János elbeszélése alapján készült, Toldi cfmű bábjátékot mutatja be a Csodamalom Bábszínház holnap, délelőtt fél 11-kor. 0 Szebeni. Szebeni András fotóművész alkotásaiból nyílik kiállítás a miskolci Fotógalériában, január 30-án. Az Ifjúsági és Szabadidő Házban rendezett tárlat március 3-ig látogatható. Tapsvihar a szimfonikusok zeneakadémiai koncertjén Budapest (ÉKN - Sz.P.) - A Miskolci Szimfonikus Zenekar ebben a szezonban ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját. A zenekar ebből az alkalomból január 20-án este koncertet adott a budapesti Zeneakadémián. A három részből álló koncertsorozat első előadása nagy sikert aratott. Az együttes Kovács László Liszt- és Bartók-Pásztory díjas karmester vezetésével Schubert h- moll „Befejezetlen” szimfóniáját, a zene- irodalom egyik legnehezebb darabját, Mahler I. szimfóniáját, valamint Mozart A-dúr zongoraversenyét adta elő, ez utóbbit Krausz Adrienné tolmácsolásában. A közönség háromszor tapsolta vissza a kitűnő technikájú Krausz Adriennt, aki egy lélegzetelállítóan dinamikus és virtuóz, még Mozart után is pezsdítő szólóval, Dohnányi Ernő f-moll Capricciójával jött vissza ráadásra. Sokan tudják: a szólista pályája Miskolcról indult, jelenleg Párizsban él, és a világ minden táján nagy sikerrel koncertezik.- A jelen lévő szakembereknek is az volt a véleményük, hogy nagyon szép, magas színvonalú volt a koncert. Bevallhatom, nem sajnáltuk a munkát és az energiát erre a fellépésre, de megérte - mondta el tapasztalatait a telt házas koncert után Kovács László, művészeti vezető. A közönség egyébként az utolsó szám után hosszú tapsviharral köszönte meg az élményt, a zenekarnak pedig eközben nagyon sokszor kellett visszamennie a színpadra. 2004. február 17. 19.30. _______________ Budapest, Zeneakadémia Miskolci Szimfonikus Zenekar Fischer: Az Alpoktól délre Francaix: Klarinétverseny Gershwin: Kék Rapszódia Gershwin: Dalok Vezényel: Kovács László Ének: Marton Éva Klarinét: Varga Gábor 2004. március 4., 19.30. Budapest, Zeneakadémia, 19. 30. Miskolci Szimfonikus Zenekar Közreműködik: Magyar Rádió Kórusa Verdi: Requiem Vezényel: Kovács László Szólisták: Cserna Ildikó, Ulbrich Andrea Bándi János, Berczelly István Krausz Adrienn Az érintés igazi érintés legyen a színen! Visszaadni a Mozartot és a Figaro házasságát jellemző vitalitást Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - Operák közül első nagyszínházi produkciójaként jegyezheti Almási-Tóth András a Figaro házasságát. Mint a fiatal rendező vallja: igyekezett függetleníteni magát a darabra rakódott hagyományoktól, így felel meg leginkább Mozart szándékának. ÉM: Nem túl nagy kihívás a Figaro házassága, különösen „elsőre", és különösen a „Mozarté...” után? Almásl-Tóth András: Nem, semmiképpen, hiszen ez a legszín- házszerűbb opera, folyamatos Mitől „mai” a Figaro? A történet időszerűségét az adja: most is olyan világban élünk, amikor teli vagyunk egymás iránti kétkedéssel, hitetlenkedéssel, félelemmel. Minden gyanús, és nagyon is megeshet, hogy az, akivel reggel egy ágyban ébredünk, az délután már megcsal minket - Almási-Tóth András. cselekvéssel, sok szereplővel. A legutóbbi Operafesztiválon; nem lehettem jelen, így az nem is befolyásolhat. Miként nem szeretném követni semelyik korábbi előadást sem. ÉM: Ezek szerint formabontó Figaro házasságára számíthatunk? Almási-Tóth András: Mozart e művében mindent pontosan megírt, pontosan értelmezett is, ugyanakkor pontatlan hagyományok társulnak hozzá. Én Mozarthoz szeretnék hű lenni, szakítva az operai tradíciókkal. Számunkra a legfontosabb visszaadni azt a vitalitást, ami Mozartot és ezt a művét is jellemzi. ÉM: Klemperertől származik a mondás: ez az az opera, ahol már mindenki mindenkivel volt, vagy lesz. Mennyit kíván ebből szó szerint láttatni? Almásl-Tóth András: Ez egy nagyon erotikus darab, valójában minden az erotika körül forog, folyamatosan belengi a túlfűtött szenvedély. Ezt hagyományos felfogásban jelzésszerű mozdulatokkal imitálják. Ezzel szemben mi arra törekszünk, hogy minden nagyon igazi legyen: az érintés is igazi érintés. ÉM: Mi szükségét látta áthelyezni a történetet az eredeti korból és időből, de nem is a mába? Almásl-Tóth András: Éppen azért közelítettem korban, hogy viselkedésileg” maibb legyen, ne legyen túl idegenszerű, de mégsem a mai kort találtam erre alkalmasnak, hanem a polgárháború előtti, 1930-as évek Spanyolországát, ahol még él a régi világkép, de már megjelenik valami szétesés. Az eredeti kor és barokkos viselet az énekeseket könnyebben késztette volna hamis gesztikulációkra. ÉM: Hogyan viszonyul az ön felfogásához a sok főszereplős opera énekesi gárdája? Almásl-Tóth András: Élvezik az élő helyzeteket, az élő alakításokat. És bár egy opera koncertszerű előadásban is élvezhető, bízom benne, hogy így nagyobb élményt vagyunk képesek nyújtani a közönség számára is. A 180 &VKS MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ TÁMOGATÓJA AZ 50 fcVRS TISZAI VEGYI KOMBINÁT NÉVJEGY Almási-Tóth András, színházi rendező Az idén februárban bemutatandó Figaro házassága című operaelőadás rendezője Született: 1972. Fehérgyarmat Iskolái: Budapesti Színművészeti Egyetem, rendezői szak (1997) Eddigi munkahelyei: Zeneakadémia; Színművészeti Egyetem (oktató) Rendezéseinek színhelyei: Budapesti Kamara Színház, Operettszínház, Szegedi Nemzeti Színház, Kaposvári Csíky Gergely Színház, Soproni Petőfi Színház Bilicsi. A magyar színház egyik legderűsebb alakját, Bilicsi Tivadart idézi meg a miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeum tegnap nyílt időszakos tárlata. Képünkön: Bilicsi Tivadar lányai, az édesapjukat ábrázoló felvétellel. (Fotó: K. p.) TELEVÍZIÓ A Duna észrevette a filmszemlét A kortárs irodalom is a képernyőre kerül Miskolc (ÉM) - Elkezdődik a jövő héten a 35. Magyar Játékfilmszemle. Ez nem minden televíziónak egyformán fontos. A Duna Televízió nemcsak észrevette az eseményt, de ráadásul műsorára is tűzte a megnyitót. Ekkor adják át a Mozgókép Mestere címeket is. (Duna, kedd, 19.00) Visszatérő motívum A Duna műsorrendjében visz- szatér a filmszemlére. Pénteken vetítik az Előre! című magyar filmet, Marozsán Erika, Gáspár Sándor és Tóth Enikő főszereplésével, majd vasárnap láthatjuk a Boldog születésnapot! című alkotást, Kocsis Gergely, Ónodi Eszter és Hernádi Judit főszereplésével. (Duna, péntek, 22.10, illetve vasárnap 19.55) Folytatódik Lévai Balázs világirodalmi barangolásainak sorozata. Az előttünk álló héten a Bestseller - A világ nyitott könyv vendége Paulo Coelho brazil szerző. A keddi vetítést még ugyanazon a héten megismétlik. (mtv, kedd, 21.30 és m2, szombat, 20.40) Hernádi Judit NAPLÓ A hallgatás szabadsága Furmann Imre Hallgatni jó. Még hosszú ideig is. Hallgatni a belső csendet, és csak figyelni, szemlélődni. A belső csend nem jön magától, azért fegyelmezetten meg kell küzdeni. Nyugalom jár át végig, a fejem búbjától a lábujjamig, amikor a csendre rátalálok. Pedig igen nyugtalan természetű vagyok. Olyan nyüzsgő alkat, aki mindig kitalál valamit és ami a nagyobb baj, azt meg is akarja valósítani, ha felőrlődik benne, ha belepusztul, akkor is. De a nyüzsgés, a társadalom átalakítása nem létezik anélkül, hogy amíg beleveti magát az ember a társadalomba, az emberek ilyen-olyan, de mégis valamiféle közösségébe, ne töltődjön fel előtte a Csenddel. Jászi Oszkár naplóját olvastam: micsoda nyüzsgés, káosz, szervezés, munka és amikor egy ilyen teletöltött nap után, otthon azt írja a naplójába.: „Gyűlölöm az embereket". Mégis, ez az ember egész életét a társadalom átalakításának, jobbításának szentelte. Hallgatni lehet persze sunyi, alattomos módon is, megalkuvásból. Az ilyen hallgatásba menekülő vagy kényszerülő ember azonban soha nem talál rá a csendre, az ilyen ember nem töltődik fel a hallgatással, sőt éppen ellenkezőleg, felemésztődik a hallgatásban. Nem látja és nem érzi az oszlopok erejét, nem hallja az okos szót, nem lebeg egy-egy körülötte zajló izgalmas vita után. Nem látja és nem érzi a jelképeket, az életben is eligazító jeleket. Csak követ lát, csak derékszöget, a' szóból pedig csak a hangot hallja. A magyar nyelv rengeteg szót, kifejezést ismer, tartalmaz a hallgatásról. Csak néhányat példálózva: figyel, fülel, fülét hegyezi, meghallgat, hallgatózik, szót fogad, csüng, ragaszkodik, engedelmeskedik, figyelembe vesz, hajlik, tűr, eltűr, vesztegel, lapul, kushad, kussol, tartja a pofáját. Maga a hall szó mint ige szerint aki hall, az felfog, érzékel, érez, ért stb. És ezekkel ellentétes szavak és kifejezések, mint engedetlenkedik, ellenszegül, visszabeszél, szól, közzétesz, nyugtalanság, szereplés, beszédes, közlékeny, szószátyár. Ilyen bonyolultak vagyunk. Egyszerre és összetetten vagyunk hallgatásra és szószátyárkodásra, néma jelek adására és hangos szóval nemtetszésünket kinyilvánítók. Nyugodtak és nyugtalanok. A művelt ember tudja viszont csak megtalálni mikor, mit és hogyan tegyen. De sokszor mégis ott van minden mögött a folytonos kételkedés, mert tudja, nem csak egyfajta igazság létezik. Közmondásaink tele vannak megalkuvásra ösztönzéssel. Mégis, két mondást hadd emeljek ki. Az egyik így szól: Ha nem tudsz hallgatni, miért beszélsz? A másik pedig: Aki igazán szeret, hallgatását is érti kedvesének. Azt hiszem már tudok hallgatni, tehát majd megszólalhatok. De aki megérezte a csend ízét idebent, az nem éri be az igénytelen, a silány ízzel odakint sem. Aki idebent nem emelkedett, az odakint is csak úgy jár a földön, mint az ökör. Cammogva és körbe-körbe, vagy csak oda- vissza, de mindig ugyanazon az úton. Nem mindig a cselekvés, a tevés az, ami segít, sokszor többet ér egy néma gesztus, egy egyszerű jelenlét. A, hallgatás sokszor többet alakít a világon, mint a zaj, az üres beszéd. De a fent és lent között is van élet, pontosabban nem csak a lent és fent létezik. Nem csak a kizárólagos vagylagosság. Az arányosság is létezik fent és lent között, hallgatás és beszéd között. Ezt az arányosságot találtam meg a hallgatás csendjében. Ha szükséges, már a profán világot is ki tudom zárni, miközben benne élek. Loholok, perelek és felháborodok, szóval nyüzsgők, alakítok. De már azt is tudom, hogy az alakításnál az alkotás fontosabb, és létezik egy másik világ is, amelyben jól érzem magam. Már abszolút egyetértek azzal a nápolyi autószerelővel, aki azt mondja, hogy az életet nem hoszszabbíta- ni, hanem szélesíteni kell. És azzal is, hogy délben bezárja a műhelyét és kiírja, hogy ő mára megkereste azt, amennyire szüksége volt, és lement a tengerhez. Nem értek még mindent, de érzek. Érzem a parányinak tűnő részletek jelentőségét. Érzem, hogy a parányi részletekből áll össze az egész, és ha a részletek nem tökéletesek, nem műveltek, csiszolatlanok, akkor az egész sem lehet tökéletes, de még csak jól sikerült sem.
