Észak-Magyarország, 2004. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-03 / 2. szám

muár 3., szombat ÉSZAK-MAGYAR0RSZÁ6# MBlDMIETt f Az etető sztárvendége a szajkó: sajnos kissé visszaél a vendégszeretettel, és degeszre tömi magát. (Fotók: Kiss József) Citromsármány-portré, kendermaggal A citromsármányok (szerencséjükre) nem ízükről, hanem színükről kapták nevüket. Az őszapó egyike a legkisebb hazai madaraknak, emellett a fészeképítés művésze. fényképezte: Kiss József Húszgrammos tollcsomók A madáretetés annyit ér, mint a hajléktalanok ingyenkonyhája Miskolc (ÉM) - Nem is olyan régen súlyos szegregáció uralkodott a madarak tudomá­nyos megítélésében: Hermán Ottó még hasznos és káros ma­darakról beszélt. Mára megváltozott a helyzet: kiderült, hogy (leszámítva az embert) minden fajra szükség van a természet egyensúlyá­nak fennmaradásában. Ezért aztán például lelke­sen etetjük a madara­kat, akik messzemenően egyetértenek a dolgok ilyetén fordulatával. Vendéglista Kikre számít­hatunk a madáretetőn? Elsősorban az énekes mada­rakhoz tartozó fajok­ra, amelyek notórius rovarevők, de télen ráfa­nyalodnak az olajos mag­vakra. Ezek a madarak nem költöznek télen melegebb éghajlatú vidékekre, ha­nem lokálpatrióta módon kitartanak nálunk. Má­sok télen kissé délebbre húzódnak: egy Szlováki­ában élő szén­cinkének a magyar tél szinte Riviéra-jellegű az otthonihoz képest. A szotyi a sztár A madár-gasztronómia alapköve a napraforgó (vö.: szotyola). Ha ko­moly hideg van, az apró madarak félreteszik a fit- ness szempontokat, és minél töményebb ener­giabombákat igyekeznek fogyasztani. Erre igen al­kalmas a (sózatlan) sza­lonna, a marhafaggyú, és bonuszként a liba/kacsa- háj. Survival-show Egy céljuk van ilyen­kor: túlélni a hideg éjszaká­kat, ami nem egyszerű feladat a 15-20 grammos tollcsomóknak, mivel testhőmérsékletük közel van a 43 fokhoz, szívve­résük eléri a percenkén­ti 400-at, egyszóval fajla­gos fogyasztásuk hason­lít egy Szuhoj vadászgé­péhez. Az űrállomás A verébméretú énekes­madaraknak a legalkal­masabb a ronda, de prak­tikus PET-palackból ké­szített „űrállomás”. A fej­jel lefelé felakasztott, szo- tyival töltött palack nya­kánál néhány lyukat fú­runk, hogy azokon ki le­hessen cibálni a mago­kat. Promóciós kampány­ra nincs szükség, az etetőt egy-két napon belül megtalálják a vállalkozó szellemű cinkék. Ez az etető olcsó, nem ázik el benne a mag, a macskák számára pedig (amennyiben nincsen siklóer­nyőjük) sakk-matt. Szin­tén hozzáférhetetlen a há­zi verebek számára, akik igazi utcai harcosok, és az áruházakban kapható neobarokk etető házikók­ban az összes többi mada­rat lenyomják közelharc­ban. Végjáték Még mielőtt valaki há- ziveréb-ügyben ombuds­manhoz fordulna: a cin­kék és más légtornászok sok magot leejtenek, így a háziverebek is pompá­san megélnek. Ügyelnünk kell továb­bá a higiéniára: az etető éppen olyan fer­tőzésveszély számukra, mintha melegvizű strand­ra járnának. Végezetül ne ringassuk magunkat illúziókban: a madáretetés kedves és szórakoztató dolog, azon­ban sajnos nem sokat je­lent a madárfajok fenn­maradása szempontjából. Sokat jelentene ha keve­sebbet autóznánk, keve­sebb vegyszert használ­nánk, kevesebb odvas fát vágnánk ki, és így tovább. Tehát a kilátásaik nem túl jók. A meggyvágó (meggy híján) télen napraforgót „vág": ő az énekesmadarak erőművésze 25 kilós szorításával A nagy fakopács Is elköte­lezett híve a potyának A PET-Snack Bár: ronda, praktikus és olcsó Légi tankolás: A PET-Snack Bárban landol egy széncinke A kékcinke nem hisz a szemének: ennyi kaja a világon slncsl

Next

/
Oldalképek
Tartalom