Észak-Magyarország, 2004. január (60. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-10 / 8. szám
2004. január 10., szombat ÉS2AK-MA6YAR0RSZÁG # KULTÚRA / 6 HÍRCSOKOR 0 Színházi esték. Megjelent a Színházi esték című időszaki lap új száma. A Miskolci Nemzeti Színház kiadványa a társulat aktuális bemutatóihoz fűződő írásokat tartalmaz, így egyebek között Moliére Don Juan-járól, és az Isten pénze című musicalről olvashatnak benne. 0 Ráadás. Folytatódik Miskolcon a Ráadás. A Miskolci Nemzeti Színházban e sorozat részeként mutatják be a más színházakban sikerrel szereplő előadásokat. január 29-én a Csarnokban Dévényi Ádám estjét láthatja-hallhatja a közönség. A Mindennapi éjek délután 5-kor és este 8-kor kezdődik. TELEVÍZIÓ Napló, színház, Amerikai falfirka Miskolc (ÉM - BA) - Egy sikerfilm a HBO mai kínálatából: műsorra tűzik a Bridget Jones naplója című alkotást, melynek alapja az azonos című, magyarul is megjelent híres regény. Annak idején ez a mű is segített vállalhatóvá tenni az úgynevezett szingli életformát, és bizonyos értelmezések szerint új lendületet adott a naplóírásnak, illetve a naplók publikálásának, akár az interneten is (HBO, szombat, 23.40). Az mtv csütörtökön vetíti a Katona József Színház előadásáról készült felvételét. Dávid Harrower Kés a tyúkban című darabját a miskolci közönség is láthatta, amikor a Gothár Péter rendezte színdarab az operafesztivált megelőző színházi találkozó programjában szerepelt. A kiváló rendezés, a három színész parádés alakítása méltán érdemelte ki az itteni sikert is. (mtv, csütörtök, 22.35) A filmművészet egyik legismertebb alakja George Lucas - őt mutatja be a televízió a Ki kicsoda a filmművészetben című sorozatban. A portré után vetítik az Amerikai krétafirkák címmel forgalmazott alkotását. (m2, vasárnap, 20.30 és 20.35) Gothár Péter KÖNYV Emberséges ábrázolat Bujdos Attila Aligha kérhetjük számon Kerékgyártó Istvánon, amiért képes nevetni a hatvanas éveken. Nemcsak kell, de lehet is élni minden időben - e történelmi tapasztalat köré szövi ugyanis regényét. Nincs az a kor, amelyik ne kínálna elegendő alkalmat és érvet az elviseléséhez, az elfogadásához. Ilyen, elégséges érv lenne, hogy akkor voltunk fiatalok, akkor szereztük a világ megértéséhez szükséges tudásunk legjavát. Ez persze már a felnőtt nézőpontja, a visszarévedés a félmúltba, az akkor volt elbeszélése, mintha csak ma lenne. És ez Kerékgyártó István írói módszere is: a felnőttség nagyvonalúságával, de mégis gyerekként az időbe helyezkedve beszélni a komor hatvanas évek legelejéről. Az író viszonya: a szeretet Az író viszonya teremtményeihez a szeretet: nem kell felmentenie őket, sem megértenie. Olyanok amilyenek. Furcsa is lenne egyébként, ha hőse bőrébe bújva ítélkezne. Elvégre kegyes elbeszélőjéhez: nem hagyja, hogy ebben a történetben igazán felnőtté érve, valódi választásokat kényszeresen rá az élet. Nem kell egyebet tennie, mint saját érzéseire figyelnie, és azokra, akik fontosak neki. Az ártatlanság: ellenpont, amihez képest a visszás még visszásabb. A bumfordi még bumfordibb. A Makk ász az Olajfák hegyén nem nosztalgiaregény. Nem mentegeti sem a korszakot, sem ar szereplőit. Csak ábrázolja őket. Emberségesen, amennyire csak emberségesnek lenni képes egy gyerek, vagy egy író, aki megpróbált ismét egy gyerek szemével látni. (Kerékgyártó István: Makk ász az Olajfák hegyén, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2003) ECTAIf Terjedelmi okokból recenziónk szövegét erősen rövidítve IffLnH közöljük. A teljes írás, más recenziókkal együtt az alábbi portálon olvasható: fíttPi/lhonyy.bPPn.hu Ugye, ez egy napjainkban is ismert figura? Moliére és a saját maga Don Juan-képéről az ismét Miskolcon rendező Csiszár Imre Balogh Attila Miskolc (ÉM) - Moliére vígjátékának címszereplője kultúrtörténeti ikon. Csiszár Imrétől, aki most ismét Miskolcon rendez, joggal várható, hogy még ehhez képest is valami újat mutasson. Hogy mire készül - erről beszélgettünk az egykori, legendás művészeti vezetővel. ÉM: Egy évtizedet dolgozott a Miskolci Nemzeti Színházban; egész más kor volt. Nem kérdezem, a világ vagy Ön mennyit változott ez idő alatt. De vajon a néző mennyire más ma, mint volt akkor? Csiszár Imre: Maradjunk annyiban, hogy a nézői igények, a miskolciak is, a világgal együtt alakulnak. Érzékeltem, ahogy egy-egy alkalommal visszajöttem ide az elmúlt években. A változás főleg abban érhető tetten, hogy egyre inkább a szórakoztató iparág felé tolódik a színjátszás. Régen erős társulatok jöttek létre olyan szórakoztatás céljával, ami egyben tanítani, példát mutatni is próbált. Ma: csak a szórakoztatás. De én ennél többre becsülöm a miskolci közönséget. Bárhol csináltam színházat, „nemzeti színházat” csináltam. Annak idején itt is arra törekedtünk, hogy az előadások mutassák: Miskolcnak van Nemzeti Színháza. Ezt a hagyományt látom most visszatérni. ‘ Csiszár Imre ismét Miskolcon rendez. A bemutató a Csarnokban: január 23. ÉM: Miért Moliére, miért a Don Juan, miért pont most? Csiszár Imre: Idejét se tudom, mikor mutatott be a színház Mo- liére-t. Mikor idejöttem (1979-ben - a szerk.), a Tartuffe-öt Major Tamással. Fontosnak tartom, hogy Moliére-t az új vezetés most plakátjára tűzi. A Don Juan... nagyon érzékeny darab, különleges helyet foglal el a szerző művei között. Nem egyszerűen egy romantikus történet a nagy nőcsábászról. Lét és nemlét kérdései - hamleti kérdések -, amiket körbejár. A Tartuffe után írta, amikor támadások érték. Az egyházi álszenteskedés leleplezése volt a célja. Ez ma is aktuális téma, ezt nem is lehet a néző előtt letagadni. Moliére maga hozza be a közönséget a játékba: a színész az aznap esti nézőkkel folytat dialógust; igaz, egyoldalút. ÉM: Akár még vád is lehet a darabválasztással, a rendezéssel szemben: „túl” aktuális akar lenni. Csiszár Imre: Mindez benne van a szövegben. Mint életmo- dell, részletesen kifejtve, még az is elhangzik: aki nem így él, ostoba. Ez nem sugallat - ez direkt politizálás. Már csak így van a klasszikusokkal: minden kor megtalálja benne a magának szólót. Hogy én magam is máshogy rendeztem volna akár öt vagy tíz éve is? Bizonyára akkor más mondatok tűntek volna élesnek. ÉM: De lehet-e még Don Jüanról újat mondani az őt jól „ismerő” nézőnek? Csiszár Imre: Ez a karakter egy idol, archetípus, akiről van egy képünk, aminek meg kell felelni, nem szabad cáfolni. De az előadás, a Moliére adta szöveg révén feladatunk, hogy újrafelfedezzük. Olyan embert mutatunk, akit felkapott a hullám s már el hiszi, hogy magának köszönheti. Nincs normális önismerete, szin(Fotő: Bujdos Tibor) te orvosi eset - ugye, ez egy napjainkban is ismert figura? ÉM: Olyan színész kapta a főszerepet - Nemesük Károly -, akit a miskolciak színpadról kevésbé ismerhetnek, a tévéképernyőről annál inkább. Csiszár Imre: A rendező nem indulhat ki a tévés ismertségből. Én azt látom nála, hogy ő az ilyen szerepekre fogékony, az efféle nagy spílereket sokszínűén, karakteresen képes ábrázolni. Azt hiszem, a nézőket - talán épp emiatt - érdekelni fogja a figura. De ne felejtsük el, két szerep van, ami végighalad ezen a furcsa képregényen: a másik Sganarelle, azaz Szegedi Dezső. ÉM: Jól ismerjük, róla nem lehet újat mondani. Csiszár Imre: De lehet! Egy új Szegedi Dezsőt fognak megismerni... simiiiiBirpw http://szlnhaz.boon.hu írásaink a színházról NÉVJEGY Csiszár Imre, színházi rendező Január 23-i premierrel Moliére Don Juan című darabját állítja színpadra a Miskolci Nemzeti Színházban Született: 1950-ben Budapesten. Iskola: színházrendező szakon végzett 1975-ben. Pályája: A leghosszabb időt, az 1979-88 közötti éveket a Miskolci Nemzeti Színházban töltötte, művészeti vezetőként. Rendezői és intézményvezetői pályafutásának további állomásai, 1975-től: Kecskemét, Szolnok, Budapest (Nemzeti Színház, Budapesti Kamaraszínház, Művész Színház, Thália Színház), Gyula, 2000-től a Pesti Magyar Színház. Elismerései: Jászai Mari-dö (1982), Érdemes művész (1987), Főnix-dlj (2003), a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2003). NAPLÓ Füst lesz belőle, pernye Serfőző Simon Uton-útfélen látni: viszik a frissen kivágott fákat - a törzseit. A gallyakat nem, azok maradnak a lenyesésük helyén. Szállítják biciklin, furikon a szegénység alvégei felé, a kerítéste- len, sarat fröccsentő portákra. Szállítják a deréktájon elfűrészelt fákat erdőkből, utak széléről, mindenhonnan azokat, amelyek őrizetlenek, gazdátlanoknak tűnnek. Kik ők? Ma úgy mondják: megélhetési bűnözők. Ha azok egyáltalán. Szabálysértők, mondanám inkább. Az igazi bűnözők a fák irtását nagyban csinálják! Autóval, láncfűrésszel. Nem őróluk beszélek. Van, ahol rendőrök, erdővi- gyázók állják azok útját, akik láthatóan nem eladásra tolják-húz- zák a szállítmányukat. Minden fa mellé azonban nem lehet őrt állítani. Hát az ritkíthatja az erdőket, aki akarja. És sokan akarják, amikor dérrel-dúrral egyszer csak itt van a hideg, fűteni kell otthon, főzni. Nem fagyhat meg, éhen se halhat a család. Végül, aki védené a fákat, előbb-utóbb beletörődik, s széttárja a kezét: hadd vigyék! Hiszen miből élhetnek ezek az emberek? Többségük segélyből! Vegyen abból valaki tüzelőt! Kisebb gondja is nagyobb. Esetleg azt teszi hozzá magában: ha vágnak, legalább ültethetnének is! Csakhogy hová ültetnének, s miből? - kezd további vitát magával. A faültetést is meg kell tanulni. Ha földbe dugok egy gallyat, abból még nem nő fa az udvaron. Gondozni kell, vigyázni rá. Sok-sok év után akkor tud majd az ágán rigó fütyülni. Ha éppen arra száll. Szomorú, hogy emberek ily módon - lopásból - tudják beszerezni tüzelőjüket. Mint ahogy mélységes szomorúsággal töltött el, amikor engedély nélkül nemhogy egy fát nem engedélyeztek kidönteni, ami még rendben is lett volna, a közös földeken a kukoricaszárat sem volt szabad levágni, még ha kérte is valaki. A téeszes világ volt ez, amikor a kisgazdaságokat tönkre kellett tenni. A szár inkább ro-. hadjon meg a földön, szántsa le a traktor, senkinek ne legyen abból haszna: ne tartson tehenet, fűteni se fűtsön vele. Vegyen szenet! Vegyen ám! Csak pénzt nem adtak rá. A munkaegységre nem fizettek annyit, hogy teljen belőle. A rászorulók titokban vágták a szárat, éjszaka. A hónuk alatt húzták haza. Pedig legtöbbje valamikor akár módos gazdaember is lehetett. S ide jutott, juttatták! Nem állítom, hogy ekkoriban kezdtek el észrevehetően ritkulni az erdők - szegények mindig voltak -, de hogy hozzájárult a fák manapság tapasztalható, felelőtlen irtásához, bizonyosra vehető. Hiszen minden a miénk lett. Tehát senkié! H iába változott azóta a világ, a mentalitás nem. Rosszabbodott inkább: ha másnak szabad lopni, nekem miért ne? Az elszabadult gátlástalanságot, ami nem csak ebben mutatkozik meg, ki állítja meg? Mikor? Úgy érzem, amikor látom a biciklin, billegős, szerencsétlen kiskocsikon szállított rakományokat, hogy ott viszik a levegőt, amit belélegeznék, viszi a nyári árnyékot a fejem fölül. Viszik a madárdalt, s tüzelik majd el. Füst lesz belőle, pernye. A meleg pedig reggelre kihűl.
