Észak-Magyarország, 2003. május (59. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-03 / 102. szám

2003. május 3., szombat ÉSZAK'MASYARORSZáG# KULTÚRA / 5 HÍRCSOKOR 0 Újhelyi emléktárlat. Farkas Lajosné, a másfél évtizede elhunyt tanár és festőmű­vész emlékkiállítása nyílt meg a napok­ban, s tekinthető meg május 17-ig Sátor­aljaújhelyen, a Kazinczy Ferenc Múzeum­ban, vasárnap kivételével mindennap reg­gel 8 és délután 4 óra között. 0 Beszterczey-varázslat. Az Óz, a nagy varázsló című zenés mesejátékot adja elő a miskolci Beszterczey Alapfokú Művésze­ti Magániskola Miskolci Tagiskolája a Kos­suth utcai Csodamalom Bábszínházban május 9-én délután 3 órától. Elhunyt Horváth Tivadar Budapest (MTI) - Életének 83. évében, hosszú szenvedés után otthonában elhunyt Horváth Tivadar Jászai Mari-díjas érde­mes művész április 30-án Leányfalun. Horváth Tivadar 1920. március 19-én született Budapesten. A neves színész, ren­dező, énekes, konferanszié szerda esti ha­láláról a művész özvegye adott tájékozta­tást pénteken. Horváth Tivadar tanulmányait az 1930- as években a Zeneakadémián végezte he­gedű és zeneszerzés szakon, majd a Páz­mány Péter Tudomány Egyetemen művé­szettörténetet tanult. Horváth Tivadar 1948 és 1951 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola taná­ra is volt. Irodalom, körben Miskolc (ÉM) - A könyvek áradatában próbál segíteni az igazi remekek élveze­tében a TIT irodalomköre. A kör Miskolcon tegnap rendezte első összejövetelét, melyen a résztvevők Dino Buzzati: A Colombre című művéről hallot­tak elemzést, majd beszélgettek, a követ­kező alkalommal, május 9-én, 18 órától Tolsztoj: Gazda és cseléd című művével is­merkedhetnek meg. Új szerzemények Miskolc Városi Könyvtár, József Attila Fiók- könyvtár (3529 Miskolc, Szentpéteri kapu 95.) Szórakoztató irodalom: Jókai Anna: Ne féljetek (regény) Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka (regény) Salinger, J.D.: Kilenc történet (novellák) Uris, León: Kálvária (regény) Ismeretterjesztő irodalom: Szirák Péter: Kertész Imre (monográfia) Andor László: Amerika évszázada (történe­lem) Vermes Péter: Szegények hercege: Boldog Batthyány Strattmann László (életrajz) József Attila Gyermekkönyvtár (3526 Mis­kolc, Szentpéteri kapu 66.) Óvodásoknak - kisiskolásoknak Fésűs Éva: Nyúl a cilinderben Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze kö­lyökmackóról 10 éven felülieknek: Kipling, Rudyard: A három kópé... Deary, Terry: Vérfagyasztó vikingek (Retten­tő töri sorozat) Curtls, Christopher Paul: Búd vagyok uram! Tompa Mihály Fiókkönyvtár (Miskolc. Gyön­gyösi út. 1.) Helen Fielding: Bridget Jones naplója Hilary Wilson: Egyiptomi asszony Juliette Benzoni: Hortense l-lll. Lőrincz L. László: A kicsik nyomában Új videokazetták: Moliere: Képzelt beteg Sophokles: Antigoné Oroszlánok között / rend. Cári Schultz A királykisasszony cipője Miskolci Városi Könyvtár Szabó Lőrinc Fiók- könyvtára (Miskolc, Mlndszent tér 2 ) Szépirodalom: Szpilman, Wladislaw: A zongorista Ismeretterjesztő művek: Erdélyi túrák: turistakalauz D' Adamo, Peter J.: Életmód az ABO terv sze­rint Schacher, Dániel L.: Az emlékezet hét bűne: Hogyan felejt és emlékszik az elme? Klasszikus „művházak” - nincs jövő A szakember sem lát más kiutat az intézmények számára, mint a privatizációt Miskolc (ÉM - BAL) - Be­zár egy művelődési ház? Ezen lehet sajnálkozni, de nem érdemes: ezeknek az in­tézményeknek a klasszikus népművelési-közművelődési szerepe már a múlté - véli a lapunk által megkérdezett szakember.- A régi eszme, amely a műve­lődési központok köré szervezte egy-egy település kulturális életét, ma már nem működik. Az embe­rek nem hagyják magukat befo­lyásolni, hogyan töltsék a szaba­didejüket. Nagy a kínálat, el tud­nak menni bárhová, ahol a meg­felelő szolgáltatást megkapják. Ott a tévé, az internet - reagált meg­keresésünkre Homonnayné Jób M ...................... Mi tehát a kiút? Átmenni kulturális szolgáltatóba. Már aki tud... Homonnayné Jób Klára, szakértő .................................................J! Klára, aki nyugdíjba vonulása előtt a sárospataki főiskolán tan­székvezetőként oktatta a népmű­velést, később lakóhelyén műve­lődési osztályvezető volt az önkor­mányzatnál. - Mi a megoldás? Privatizálni kellene az egész há­lózatot. A fenntartó képes volna alkalmazkodni a változó igények­hez. Amikor apropó van, nagyobb esemény, rendezvénysorozat, csak akkor venne fel, határozott időre, több munkatársat. Nem hiszem, hogy az önkormányzatoknak kel­lene kulturális intézményeket működtetniük. Más kell oda A szakember a miskolci Vasas jellemző esetét úgy kommentál­ja: kevés lehetett a bérleti díj (mint beszámoltunk róla, az Újgyőri főtéri létesítményt mint „művházat” egy kft. működtette az utóbbi évtizedben, míg a napok­ban a tulajdonos „kitette”), a ház gazdája (amely egy adásvétellel most változik) bizonyára más te­vékenységet képzel az ingatlanba. Kiút? Átmenni- Ma minden a pénz körül fo­rog. És egy művelődési intéz­ményt nehéz rentábilissá tenni. Vagy drágán adja a szolgáltatásait, és akkor kevesen mennek, vagy olcsón, netán ingyen, akkor sokan, de abból nem él meg. Akárhogy is, nem az üyen típusú kis közös­ségeké a jövő a művelődés terén, sajnos. Vagy nem sajnos, de akkor is így van - fogalmazott Homon­nayné Jób Klára. Úgy véli, a Bezár a Vasas? A napokban röppent fel a hír, miszerint bezár a Vasas. Pontosabban: eladják az Újgyőri főtéri épületet, s en­nek során a művelődési há­zat üzemeltető bérlőnek, az Expedit Kft.-nek távoznia kell. Az intézmény jövője ez idő szerint ismeretlen. „művházak” klasszikus népműve­lési szerepe mára csak a kisebb te­lepüléseken él. - Minden téren be­léptek más szereplők. Tanfolyamo­kat, szakköröket indítanak isko­lák, magániskolák, cégek. Mi tehát a kiút? Nagyjából az, ami a sport terén és máshol is megtörtént: „átmenni kulturális szolgáltatóba”. Már aki tud.- De az átmenet időszakában sok lesz a kár, az ízlésrombolás. Örülök, hogy ma már nem kell népművelést tanítanom: nem tud­nék mint mondani a diákoknak... A Vasast vezették A diósgyőri intézményt eddigi, 25 éves fennállása alatt három vezető igazgatta. Demcsik Iván (t) 1978-tól Németh Tibor 1991-ig Ivanovlcs Ferencné napjainkig Háttérben a VasasFotó: Ádám János Szomszédolás. Premier van ma este 7 órakor a Nyíregy­házi Móricz Zsigmond Színházban: Iván Kusan Galócza című énekes komédiáját Tasnádi Csaba rendezte. A főbb szerepek­ben: Schlanger András, Egyed Attila és a felvételünkön látható Varjú Olga, valamint Mészáros Árpád Zsolt. További előadá­sok: május 4, 8, 9, 10, 14, 17, 20, 21, 29, 31. Fotó: KM Rodeótól Karaokéig két év Miskolc (ÉM - BAL) - Két olyan fejlemény vár Zem- lényi Attilára, ami egyaránt újdonságnak számít költői pályafutásában: harmadik verseskötete eddig még so­sem jelent meg (merthogy eddig kettő volt neki), és bűnügyi regényt sem írt még soha.- Olyan vállalkozásba fogtam Mándoki György szerzőtársam­mal, ami, azt gondolom, igazán különleges - reagált érdek­lődésünkre a miskolci szer­ző. - A bűn­ügyi regény gondolata iz­gat mostaná­ban: olyat szeretnék ír­ni, ami a bűnnel foglalkozik. A bűnnel, ami elárasztja a világot, átszö­vi életünket. Zemlényi Attila így érvel: Zemlényl Attila Rejtő Jenő óta kevés értékes krimi született, már ha az idő­ről időre népszerűvé váló pony­vaköteteket figyelmen kívül hagyjuk. Ő olyan történetre gondol, ami mai környezetben játszódik, és azt keresi-fejtegeti, mit jelent manapság a bűn. Két, két és fél évbe is beletelik, mi­re elkészül - meséli. Mint elárulta, a tervezett regényeim is: „Karaoké”. Bonyolult probléma- Azért ez, mert..., de inkább nem árulom el még, mire utal a japán kifejezés. Legyen elég annyi, hogy bonyolult problé­mát dolgoz fel a sztori - tért ki a továbbiak elől Zemlényi Atti­la, akiről viszont pontosan tud­ható, hogy Rodeó címmel jele­nik meg következő versesköte­te az idei könyvhétre. írásaink a kultúra világából www.boon.hv http://hlrek.boon.hu SSS- . " '11 v. ■ «; A HANGVERSENYTEREMBŐL Telik az idő jó társaságban Bánhegyi Gábor megy az ember opera­gálákra. Mert hát a gála az olyan, hogy ott már lazul a sze­replő, ott szórakoztatunk és le­hetőleg szórakozunk. Nem azért olyan a gála, mert a szereplők lazítani akarnak, hanem azért, mert a gála a szórakoztatóipar része, következésképp a meg­nyerés az elsőrendű cél. Veszélyes hát a terep, ingo­ványos a talaj, óvatosan kell lépkedni, nehogy végleg elsüp­pedjünk. A miskolci szimfoni­kusok pedig nem akarnak süllyedni. Ok tartják magukat szent vállalásukhoz, vállukra veszik és büszkén hordozzák az értékeket és örülnek, ha méltó partnerekkel együtt vihetik dia­dalra a zenét. Ehhez szólistának a zágrábi opera két tagját nyer­ték meg közreműködőnek. Saj­nos kettejük közül Hrid Matic jelentős hátránnyal indult, hi­szen belépőként Leoncavallo meglehetősen súlytalan áriáját kellett énekelnie, és bizony kö­zépfekvésben eléggé színtelen­nek hangzott ez a tenor. Neli Mauilenko megérezve a fan­tasztikus lehetőséget, szerényen belibbent a színpadra, majd puhán zengő, majd magas fek­vésben süvítő mezzoszopránjá­val eldöntötte, ezen az estén övé a főszerep, bárki bármit is akar. Hrid Matic ismét sajnos kissé rossz taktikát választott és egy sértett, toporzékoló Cavara- dossit hozott a színpadra, ahol nem a világ legszebb tenoráriá­jaként számon tartott Levélária került előtérbe, hanem az, hogy ropogjanak azok az errek és akár acélt vágjanak azok a borotvaéles esszek. Az ukrán Neli Manuilenkónak ezek után különösképpen meg sem kellett magát erőltetnie Abigélként, bár azért a démoni szenvedély átjött. A szünetet követően Bizet Carmen nyitánya után az ukrán énekesnő a már kivívott rokon- szenvből kívánt megélni és va­lami különös okból úgy döntött, ha a szöveg francia, ha a dal­lam súrolja a későbbi sanzonok világát, akkor itt az ideje Edith Piaf megidézésének. Szédületes nazalitás, pergő errek kavalkád- ja után már szinte orrnyeregből képzett hangokat hallhattunk, ami nem igazán illett Bizet vilá­gához, de a közönség már min­dent elnézett. Majd a fényesen sikerre vitt Végzet hatalma nyi­tány után Hrid Matic úgy dön­tött, nem küzd tovább a kegye­kért, a zenére helyezi a fő hangsúlyt. És megjelent előttünk a szörnyű cselekedetére ébredt Otelló, a tragikus hős. Hrid Matic drámai tenorja kinyílt és a horvát énekes megmutatta ma­gát, ő erre is képes, ha a gálá- zás nem igazán működik. A ráadásként leadott O sole mio pedig a harsányság, a jókedv és az elnézett bakik jegyében telt, hiszen kellenek az ilyen koncer­tek is, amelyekre nem feltétlenül a csillagos ötöst érdemlő művé­szi hatás miatt emlékezünk szí­vesen. Hanem az jut eszünkbe, nem lehetett ez olyan rossz, jó társaságban lehettünk, hiszen hamar eltelt az idő. (Miskolci Szimfonikus Zenekar, szezonbérlet, április 28-a)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom