Észak-Magyarország, 2003. március (59. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-10 / 58. szám

2003. március 10., hétfő ÉSIAKMA6YAR0RSZÁG# EM-EXTRA (HELYI IRODALOM) / 7 JEGYZET Ha az egyszerűség kedvéért elfogadjuk azt az állítást, hogy „a magyar irodalom egy és oszthatatlan", nem sok értelme van föltenni azt a kérdést, hogy beszélhetünk-e a helyi irodalom fogalmáról. Hacsak azért nem, mert mint azt egy irodalomtörténész megfogalmazta: a magyar irodalmon „belül léteznek műhelyek, fórumok, alkotókörök, amiknek szellemi állapotuk, művészi-eszté­tikai kondíciójuk függvényében alkalmasint komoly funkciójuk lehet..." Lehet? És ha igen, micsoda? E kérdés­re keresték volna a választ tavaly novem­berben A Napjainktól az Új Holnapig cí­men megrendezett beszélgetés résztvevői, amikor Miskolc irodalmi életéről váltottak szót a Miskolci Galériában. És ehhez kap­csolódva nyilvánultak meg tizenhármán a „helyiségről" az Észak-Magyarország ha­sábjain az elmúlt négy hónapban: az író, aki átgondolná az irodalmi élet hivatalos támogatási formáit; az írócsoport titkára, aki évek óta hiába pályázik városi támo­gatásért; a mecénás, aki a személyes kap­csolatok fontosságáról szól; a folyóirat­szerkesztő, aki az itt születő értékek el­sőbbségét hirdeti; az irodalomtörténész, aki az irodalom szűkös személyi és intéz­ményi feltételeiben látja a literátus közvé­lemény hiányát; a költő, aki szerint nin­csenek irodalmi közéletet teremtő helyi mesterek; a könyvkiadó, aki nem talál piacképes szerzőre... Mindez csupán néhány, önkényesen ki­emelt vélemény, válasz a kérdezőnek, je­len esetben nekem. Vannak azonban kérdések, amiket leg­alább most, hogy a helyi literatúra megíté­lését körüljáró interjúsorozat lezárultával il­lenék föltennem Önnek, Kedves Olvasó: Mi jut eszébe, ha meghallja azt a fogalmat, hogy helyi irodalom? Ön szerint mit nevez­hetünk annak? Említene néhány, szőkébb pátriánkban élő-dolgozó írót, költőt? Ismeri munkáikat? Szereti őket? Büszke rájuk? Ré­szese volt már valamilyen irodalmi ese­ménynek? Eljár fölolvasásokra? Hogy érezte magát? És egyáltalán: érdekli a helyi irodal­mi közélet? Ön szerint működik...? Könyvkeieskedők mondják g/i ......J’ ..____ 3/- ....... ÍVCWÍCTJCT A helyi történelemmel kapcsolatos könyvek, Így Dobrossy István kiad­ványai kelendőek, de akadnak helyi írók, köl­tők is, akiknek keresik a műveit. Fecske Csaba ver­seskötetéből egyet-egyet el tudunk adni. Mi annyit tehetünk, hogy egy helyre pa­koljuk őket, hátha így figyelemfelkel- tőbbek, jobban megnézegetik a betérők. Kondás Vilmosné, tulajdonos Géniusz Könyváruház A helyi irodalmi mű­vek kelendőségéhez nem elegendő, hogy jelen legyenek a könyvesbol­tok polcain. De ha egy kötet kellő publicitást kap, az nyomban érezhe­tő a keresleten. Jó példa erre Fecske Csaba legutóbbi verseskötete, vagy a Serfőző Simon kisregényei. A helyi szer­zőknek van egy társaságuk, ami megha­tározott vevőkört jelent. Kázsmér Vera, üzletvezető Fókusz Könyváruház S zeretjük népszerűsíteni a helyi szerzők mű­veit. Könyvbemutatókat szervezünk, ahol valaki ajánlja az alkotást, lehet kérdezni az alkotótól, aki dedikál is. Az utóbbi időkből: Üveges Tamás többedik verseskö­tetéből aznap 15-öt is megvettek, Dobos Marianne karácsonyi interjúkötetéből - jól időzített - karácsony előtt bemutatóján 50 is elkelt. Szabó Lajosné, üzletvezető Magyar Könyvklub Kazinczy Könyvesbolt A zseni, a dilettáns és a hosszú táv Keresztury Tibor, a litera.hu főszerkesztője az irodalmi nyilvánosság regi és új formáiról Méhes László Miskolc (ÉM) - Keresztury Tibor irodalomtörténésszel, a debreceni Alföld szerkesztő­jével, a litera.hu internetes irodalmi portál főszerkesztő­jével - akinek szépírói mun­kásságában számos Miskolc- hoz kötődő történet bukkan fel - az irodalmi élet régi és új megjelenési formáiról be­szélgettünk. Észak: Lehetséges helyi, regio­nális irodalomról, irodalmi műhelyről beszélni, van sze­repe egyáltalán a „helyiség­nek” az irodalom közegében? Keresztury Tibor: Lehetsé­ges, de egyre kevésbé van értel­me, azt gondolom. Az internet korában, s a mai magyar iroda­lom érvényes törekvéseinek fé­nyében számomra erősen úgy tű­nik, hogy a legkevésbé sem ját­szik szerepet az, hogy mi szere­pel az író személyi igazolványá­nak „állandó lakcím” rovatában. A regionalitásnak az élményvi­lág szempontjából lehet - akár domináns - szerepe: a minden­napos létközeg tapasztalati vilá­ga tematikai értelemben karak- terizálhat akár teljes életműve­ket is. Azt gondolom, a magyar irodalom egy és oszthatatlan, ezen belül viszont léteznek mű­helyek, fórumok, alkotókörök. Ezeknek - szellemi állapotuk, művészi-esztétikai kondíciójuk függvényében - alkalmasint ko­moly funkciójuk lehet. Észak: Lehet-e szerepet találni Miskolc irodalmi életének az országos irodalmi közéletben? Keresztury: Egy jó folyóirat nagyon kellene. Erősen drukko­lok az Új Holnapnak, hogy hosz- szú hányattatásai, időszakos mélyrepülései után előbb-utóbb az legyen. A vidéken megjelenő » .................... A publikációs lehetőségek soha nem voltak ilyen szabadok és korlátlanok. Keresztury Tibor SZERKESZTŐ .................................................» folyóiratoknak ugyanis az én fel­fogásom szerint az a szerepe, hogy az adott városokba, tájegy­ségre vonzzon, fókuszáljon orszá­gos értékeket, hogy megnyerje munkatársként az élvonalat - s csak kisebb részben az, hogy fel­karolja a helyi szerzőket, amatőr törekvéseket. Ha ugyanis ez utób­bi az elsődleges szerkesztői szem­pont, akkor megyei közlöny lesz belőle, s joggal bánkódik azon, hogy egyáltalán nem jegyzi a kul­turális élet. Másrészt számos pá­lyát láttam már, amelyet ez a szemlélet tett tönkre: helyi „sztár­szerzők” sora égett ki, fulladt al­koholba, nem értvén, hogy miköz­ben hevesen ünnepli a tájhaza, miközben itt a legrosszabb négy­sorosa is azonnal megjelenik, mi­ért nem ismeri a nevét az égvilá­gon senki a megyehatárokon túl. Észak: Újdonságként ható iro­dalmi törekvések hogyan ke­rülhetnének be a köztudatba, ha a vidéken megjelenő iro­dalmi lapok visszatérően ugyanazokat a szerzőket kö­zölnék, mint akiket a mérték­adó, országos irodalmi lapok hoznak? Megengedhető ez ak­kor, amikor a publikációs le­hetőségek meglehetősen korlá­tozottnak tűnnek? Keresztury: A publikációs le­hetőségek sosem voltak ilyen sza­badok és korlátlanok, mint nap­jainkban: ha valaki két rímet összecsenget, verse előbb-utóbb megjelenik valahol. Csak itt jön be a képbe az, hogy nagyon nem mindegy: hol. A pályakezdők, az „ismeretlenek” esetében a fóru­mok, szerkesztők szerepe nagyon nagy: hosszú névsorral tudnám prezentálni, az elmúlt években-hó- napokban kiket indított, fedezett, vállalt fel az Alföld, a litera, vagy akár a könyvhetekre megjelenő, általam szerkesztett Szép versek című antológia. Nehezen tudom azt ma elképzelni, hogy valódi, kiugró tehetség észrevétlenül a Internet-irodalom Az internet mint kommuni­kációs-információs tér is he­lyet kér magának a szépírói nyilvánosságban. A szinte ki­zárólag irodalmi, irodalmi élettel kapcsolatos írásokat, fo­tókat közlő litera.hu első há­rom hónapjának látogatottsági adatai is minden előzetes vá­rakozást felülmúltak, amiből arra lehet következtetni, hogy a világháló komoly szerepet tölthet be az irodalom jövőjé­be is - fogalmaz Keresztury Ti­bor. A portál főszerkesztője ugyanakkor hozzáteszi: az internet sosem fogja a köny­vet, a hagyományos olvasást „kiváltani”, és ez a litera.hu- nak természetesen nem is cél­ja. Az érdeklődés ugyanakkor, ami naponta megmutatkozik, azt sugallja, hogy az olvasók, s főként a számítógépek előtt szocializálódott fiatalok töme­gesen igénylik az irodalmi nyilvánosság új típusú kom­munikációs fórumait, ahol - te­szem azt - a szerzőkkel chatel- ni, „beszélgetni” lehet, és ahol nyomdai átfutási idő nélkül nap­rakész információt kaphatnak arról, hogy mi történik a kortárs magyar irodalom alkotói műhe­lyeiben, s nyilvános színterein. Keresztury reméli, hogy a literá- nak komoly szerepe lesz abban, hogy a szerző és az olvasó közt zajló irodalmi kommunikáció zökkenőmentesebb, közvetle­nebb legyen, hiszen a www.lit- era.hu cím alatt az ügyfélfoga­dás folyamatos. A helyi irodalom legfontosabb megjelenési he- A lapunkban a helyi irodalomról és az Új Hol­napról is folyó polémiában megszólalt Kishonthy Zsolt művé­szettörténész és Dobrik István, az Új Holnap főszerkesztője is. Utóbbi mondta azt: „itt kell felfedezni a tehetségeket, és biztos vagyok abban, hogy megfontolt, nyugodt munkával olyan embe­reket lehet a lap köré szervezni, akikre egyszer oda fognak fi­gyelni”. Az Új Holnap következő számát most szerkesztik. Az már biztos, hogy a lapszám bemutatója április 10-én, délután 5 órától lesz a Miskolci Galéria Kondor Termében. Fotó: Ádám János A vita tárgya. lye az Új Holnap. Kiragadott mondatok Borkúti László, könyvkiadó: Ahhoz, hogy egy is­meretlen szerzőből ismert legyen, hos­szú idő és rengeteg munka kell. Fecske Csaba, költő: De én nagyon fon­tosnak tartom, hogy legyen egy nívós iro­dalmi lap, amiben a hely szelleme meg­mutatkozik. FUrmann Imre, költő: Egy vidéken élő al­kotó ember is írhat remekműveket, mert ennek lényegé­ben semmi köze nincs ahhoz, hol él. Jenel László, író, szerkesztő: Hogy ma kiemelkedő két képviselő irodai mi életünk, azért csak igen kis rész­ben vonható felelősségre az ön- kormányzat. Káli Sándor, költő: Nyilvánvalóan fon­tos lenne, hogy az Új Holnap legalább havi rendszeresség­gel jelenjék meg, mert az nyomon kö­vethetővé tenné a kulturális élet rendszerét. Papp Lajos, költő: Kiváló alkotók, szakemberek él­NÉVJEGY Keresztury Tibor Irodalomtörténész, kritikus Foglalkozás: az Alföld című fo­lyóirat szerkesztője, a litera.hu internetes portál főszerkesztője Eddig megjelent könyvel: Fél­terpeszben (1991), Szövegki­járatok (1992), Petri György (1998), Reményfutam (2000), Kételyek kora (2002) Legutóbb megjelent könyve: A vaddisznó rokona (2002) vidék porába fúl - akkor is, ha számos zsenitudattal megáldott, súlyos önértékelési zavarokkal bí­ró szerző ezt így is éli meg. Észak: Amikor az internet nyilvánossága mindent elbír­hat és elviselhet; elválasztha­tó-e a dilettantizmus a zse­nialitástól? Keresztury: Szerintem elvá­lasztható, ha az irodalom történe­te az átjárásra számos példát is mutat. A határok érzékenyek, ese­tenként egy nagyszabású dilettáns is zseninek tűnhet per pillanat, de hosszú távon minden kiderül. Jól át kell gondolni a szerkesztői dön­téseket. Egy internetes irodalmi portál szerkesztését jó esetben ugyanazok az elvek és értékszem­pontok vezérlik, mint a nyomta­tott folyóiratét - a literánál leg­alábbis erre teszünk kísérletet. A szerkesztői munka gyakorlata, a pörgési sebesség viszont teljesen más; nincs lapzárta, és nincsenek terjedelmi keretek. Mindez ko­moly igénybevételt jelent - főként így, hogy a magyar irodalomban ez az első ilyen típusú, nagysza­bású vállalkozás. Nincs összeha­sonlítási alap: nekünk kellett ki­találni, hogy egy ilyen on-line fó­rum tartalmilag s vizuális megje­lenésében milyen legyen. íkshr www.boon.hu http://forum.boon.hu Mondja el véleményét! nek, dolgoznak itt, sokszor egymásról sem tudva, s több­nyire az értő vissz­hangot, befogadást hiányolva. Porkoláb Tibor, Irodalomtörténész: A helyi irodalomnak akkor is lehet a vá­ros szellemi életét meghatározó jelen­tősége, ha a szöve­gek esetleg csupán ebben a kö­zegben hatnak, népszerűek, tehát ha itt találják meg olvasóikat. Serfőző Simon, költő: Fölvetném elsősor­ban azoknak a fele­lősségét, akik azt gondolták, hogy ab­ból a 2,5-3 millió fo­rintból, amit egy miskolci irodalmi la^.a azt a lapot fenn is lehet tartani. Vass Tibor, költő, szerkesztő: Igaz, nem túl régó­ta, de már benne nem csak a helyi irodalmi köztudat­ban, hogy az Új Hol­napban érdemes publikálni. Zemlényl Attila, költő: Úgy tartom, az iro­dalom nem közös akol, ahol muszáj együtt melegedni. Forrás: A helyi irodalomról szóló interjúsorozat, Észak-Magyarország

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom