Észak-Magyarország, 2003. január (59. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-30 / 25. szám
2003. január 30., csütörtök ÉSZJUt-MAGYARQRSZÁG $ AKTUÁLIS / 3 Meddig él a szándék? Miskolc (ÉM) - A Kohászati Krízis Munkacsoport tegnap délutáni ülésén Eugenio Marzovati, az olasz tulajdonos képviselője túlzónak tartotta a területükön kialakult környezeti kár mértékét, aminek rendezése szakértői becslés szerint 4 milliárd forintot tesz ki. Székhelyük Budapestre történő áthelyezéséhez csupán annyit fűzött hozzá, ez a lépés a tárgyalások megkönnyítését szolgálja. A termelést illetően annyit tudatott Marzovati: akkor tudnak pozitív választ adni, ha az önkormányzat, kormányzat támogatásról biztosítja a céget. Káli Sándor a további lépést akkor tartja időszerűnek, ha tisztán látják a helyzetét, ezért a társaság átvilágítására tett javaslatot, amit az olasz fél elfogadott. Mindennek a hátterében továbbra is ott a kérdés: mennyi időre szól a DAM vezetésének a termelés újraindítására való szándéka? JEGYZET Jön az igazság pillanata Kiss László kiss.uszlo@inform.hu M iközben folyik az olaszokkal a huzavona a diósgyőri kohászat sorsáról, Ózdról is fekete fel legeket hajt a szél: ott is elkezdődött az áramár-vita, ami sejthetően csak az első felvonás. Tegnap reggel az MTA szakértője azt mondta a rádióban: azon csodálkozik, hogy az érintettek csodálkoznak. Azaz, szerinte jó előre látható volt, hogy a világgazdaságban túltermelési válság bontakozik ki - különösen az olyan alapanyag- és energiaigényes ágazatokban mint a kohászat, acélgyártás. Hát igen. Ha visszagondolok arra, amit nem hivatalosan, utólag letagadva, „csak neked" mondogattak Miskolcon a kohászathoz értő, gyakorló szakemberek hosszú évek óta - az állt a valósághoz közelebb, az pedig, amit hivatalosan hallottunk, leközöltünk rizsa, púder, melléduma. Az összes eddig Diósgyőrben felsorakozó tulajdonos esetében beváltak jóslataik, néha még túl is tett a valóság azon. Az MTA szakértője azt mondja, hogy struktúraváltás előtt állunk. Lefordítom: most már valóban annyi az észak-magyarországi kohászati iparágnak, helyette másnak kell jönnie. Ha ránézünk a térképre, világos is a képlet, hiszen hova kellene ennyi kapacitás Kelet-Európábán, amikor nyugaton is túl sok van belőle. S afelől kétségünk ne legyen, hogy először mi húzzuk a rövidebbet, nem a US Steel. Talán nem tévedek, ha azt állítom: országrészünk legnehezebb évei jönnek most, hiszen innen nem lehet eljárni dolgozni, mint Székesfehérvárról. Nem lesz nagy megrázkódtatás - mondják az EU- optimisták. Úgy általában nem. De hogy itt északon megint ránk jár a rúd, az nem jóslat, hanem tény - nézzünk körül. Kohászatügyben jön az igazság pillanata... Kobold Tamás: Púp volt a hátukon Az expolgármester szerint az olaszok szakmai befektetők, értenek hozzá, s megoldható a gond Miskolc (ÉM - BAL) - Elsősorban az államot (a mindenkori kormányzatot) vádolja Kobold Tamás, a kilencvenes évek nagyobb részében polgármesterként tevékenykedő kereszténydemokrata politikus a diósgyőri kohászati válság kialakulásáért.- Alapvető ballépést ott követett el a magyar állam, amikor a kohászatot nem minősítette stratégiai ágazatnak. Emiatt egyes üzemek hatékonyabban tudtak lobbizni, mint mások - Miskolchoz hasonlóan Ózd vagy Salgótarján. Nem valamely stratégia mentén ment a dolog, hanem azon múlt, ki milyen erős. Nem a településen múlott, hanem hogy hol milyen a képviselet, az országgyiilésben, a kormányban - véli a két ciklus után tavaly újra nem választott városvezető. Úgy látja, a válság legalább 1985 óta permanensen tart. A rendszerváltáskor majd' 10 ezren, négy év múlva hatezren, '98- ban 2300-an dolgoztak Diósgyőrben, tavalyra a szám 1400-ra csökkent - sorolja az adatokat. M ................................................. Ez egy folyamat és ne felejtsük el: jr' " t\ azért jöttek ide \ J komoly pénzek. \' *k>. Kobold Tamás TCMfl EXPOLGÁRMESTER , ' .................................................M- Látható, hogy ez egy folyamat, ami nem az Antall-érában kezdődött. És ne felejtsük: azért jöttek ide komoly pénzek. Esetleg nem helyes koncepció alapján. Emlékszem, milyen komoly szakmai viták folytak. Az An- tall-kormány idején mi megtettük a lépéseket: sikerült elfogadtatnom azt az 1994 februári kormányhatározatot, hogy nincs elbocsátás, míg a munkavállalók helyzetét nem rendezik. Aztán jött a kormányváltás, és az újabb határozatból ez a pont kimaradt... Kobold Tamás, mint mondja, érzékelte, hogy az á kormány nem akarja felvállalni az ügyet - „púp a hátára”.- Próbáltam tárgyalni, tárgyaltam is. De arra is emlékszem, hogy a nevezetes diósgyőri demonstráción Tompa Sándor a tüntetők élére állt, ott menetelt elöl, ígérte, hogy mindent megoldanak, nem kell elbocsátani. Hát nem oldották meg. Sőt, nyűgnek tekintették. A politikus szerint a mostani tulajdonosok, az „olaszok” szakmai befektetők, értenek hozzá, akikkel együttműködve, az állam megfelelő támogatásával meg lehetne oldani a problémákat. - Nem lenne szabad engedni, hogy eltűnjön ez az iparág, amely magas tudást igényel, komoly szellemi tőkét, fejlesztési bázist jelent. Ezt kiengedni a kezünkből... ...nem volna célszerű. És ne felejtsük el, a kohászat a miskolci ön- kormányzat legnagyobb helyi iparűzési adó fizetője. A város nem felelős A miskolci közgyűlés ülésén napirend előtti felszólalásában Tompa Sándor (MSZP) az iránt érdeklődött, a két nagy miskolci gyárban dolgozók munkahelyének megmentése érdekében az önkormányzat tervez-e hasonló fellépést, mint amit a győri helyhatóság tett a kekszgyár ügyében. Válaszában a polgár- mester kiemelte: a két ügy nem vethető össze, mindazonáltal az önkormányzat folytonosan szorgalmazza a megoldást; más kérdés, hogy kevés eredménnyel, de hát - tette hozzá Kobold Tamás - e téren az ön- kormányzat csak apró eredményeket érhet el. A város nem tehető felelőssé a kohászat és a Digép tartós válságáért: Ne próbálják ránk verni a vasat - fogalmazott a polgármester. Észak-Magyarország, 2001. május 4. „Nem ilyen tragikus a helyzet” A Digépet is érinti Miskolc (ÉM) - Számos más céggel együtt a Digép Hungary termélését is érzékenyen érinti a DAM-válság. Ács András cégvezető kérdésünkre elmondta: az acél alapanyagot a DAM-tól szerezték be, s a kialakult helyzet miatt a decemberi gyártás januárra tolódott. További költséget jelent, hogy Csehországból kénytelenek behozni a szükséges alapanyagot. Ez hosszabb átfutási időt, nagyobb készletezést jelent. Nem tudni Miskolc (ÉM) - Lapunk értesülése szerint a DAM Steel Rt. ellen felszámolási eljárás is indult. Ezzel kapcsolatban megkerestük a B.-A.-Z. Megyei Bíróság gazdasági kamaráját, de értesülésünket nem erősítették meg, mondván: a bíróság nem adhat ki folyamatban lévő ügyekkel kapcsolatos információkat. Miskolc (ÉM - UM) - Az EU- csatlakozás ellenzőinek legnagyobb örömére egyesek újabb indokot találtak arra, miért vonulnak ki tőlünk és szomszédainktól a multik: úgy vélik, a belépést követően már nem űzhetők kisded játékok, pénzügyi huncutságok és ez többek között a DAM olasz tulajdonosait is elrettenti. Van ebben igazság? - kérdeztük Szentpéteri Istvántól, az Észak-magyarországi Gyáriparosok Szövetségének ügyvezetőjétől.- Mivel nem tagvállalatunk, nem tudom pontosan, mi volt a gond a DAM esetében. Talán hamarabb kellett volna elkezdeni a probléma kezelését, amivel igenis foglalkozni kell, mert Miskolc- nak nagy szüksége van a munkahelyekre. Egyébként nem látom ilyen tragikusnak a helyzetet, hiszen megyénkben eddig nem volt példa nagy kivonulásra. Sőt, tavaly betelepedett hozzánk a Bosch. Mint mondta, vitathatatlan, hogy vannak, akik azt keresik, hol készíthetnék el termékeiket a legkisebb költséggel, s ők azok, akik odébb állnak - mind keletebbre húzódva. Ezt azonban szemlélhetjük úgy is, számukra hazánk túl fejlett, mert jól képzettek a szakemberek, akiknek egyre magasabb a bérigénye, s mivel nekik nincs szükségük ilyen képzett munkaerőre, kivonulnak például Kínába.- Ne búslakodjunk emiatt, mert nekünk nem is rájuk, hanem a magasabb technológiát és tudást igénylő iparágakra és az azokban tevékenykedő befektetőkre van szükségünk, akik nemcsak összeszerelő üzemet akarnak itt létrehozni, hanem sokkal komolyabb projektekben gondolkoznak. Ők kellenek ahhoz, hogy előrébb jussunk. W........................ Van még megoldásra váró probléma, s ahelyett, hogy megoldanánk, sopánkodunk. Szentpéteri István ügyvezető .................................................M Arra a kérdésre, hogy kihasználásnak tekinthető-e a kivonulók lépése és lelépése, azt a választ kaptuk: - Nem hiszem, hogy ezt így7 kellene értékelni. Természetes ugyanis, hogy egy vezető igyekszik a lehető legkedvezőbb helyzetet megteremteni a vállalkozása számára, s ha ezt még támogatják is, szívesebben telepedik le. Mintahogy lépni kényszerülünk mi is, be az unióba. Ez jelenti ugyanis az egyetlen kilábalást a jelenlegi helyzetből. Ha kialakul egy közös Európa, mindenki „egyformán” részesül annak előnyeiből és értékeiből. Ebből kimaradni pedig... forum.boon.hu Új áramszolgáltatóval tárgyalnak Ózd (ÉM - ÓKI) - Hétfőn délelőtt az ÉMÁSZ Rt. fennálló tartozásra hivatkozva - korlátozta az Ózdi Acélművek Kft.-nek szállított villamos energia mennyiségét. Az acélmű vezetése vitatja az adósság tényét, a dolgozók egy részét szabadságra küldték. Siegfrid Wochnik ügyvezető tegnap még nem tudott újabb fejleményekről beszámolni. A tulajdonosok egy németországi szolgáltatóval folytatnak tárgyalásokat az áramvásárlásról, mert az ÉMÁSZ által támasztott feltételeA termékek kiszállítása és a karbantartás zavartalan. Hernádi János SZAKSZERVEZETI TITKÁR ...........................................» két a maguk szemszögéből nem találják megfelelőnek. A vitatott, úgynevezett teljesítménydíjat a németeknél nem érvényesítik, ami jelentős összeget takar. Hernádi János, az ÓAM szak- szervezeti titkára kérdésünkre elmondta, hogy a termékek kiszállítása és a karbantartás zavartalanul folyik az üzemben, és az alkalmazottak egyharmada dolgozik. Az érdekképviselet elérte, hogy a dolgozók csak a januári és februári szabadságukat vegyék ki, így nem sérülnek az érdekeik. Rendezettnek tűnik az ózdi kohászok sorsa, jövő hétre pedig egy nagyobb létszámú tulajdonosi delegációt várnak Németországból, ami újabb bizakodásra ad okot. Nem bíznak a Jó végben Előző kérdésünk: Talpra áll-e a borsodi kohászat? Mai kérdésünk: Összeomolhat-e a megye nehézipara? ÉSUK-NUGYMORSZáB * Szavazatát leadhatja: www.boon.hu EMLÉKEZTETŐ műm ti Uvíi ti i itti Mint olyan miskolci politikust, aki az elmúlt évtized során országgyűlési képviselőként számos alkalommal emelte fel a hangját a miskolci nehézipar ügyében, Tompa Sándort Is szerettük volna megszólaltatni az új válság kapcsán. Ő azonban személyes eszmecserére nem ért rá tegnap, telefonos beszélgetésre pedig nem vállalkozott, ígérete szerint ma ellátogat szerkesztőségünkbe. „Előzetesként" az utóbbi években kohászatügyben tett megnyilvánulásaiból idézünk - az Észak-Magyarország híradásai nyomán. 2000. Január 19.: Tompa Sándor MSZP-s képviselő közleményben javasolja, hogy Miskolc országgyűlési képviselői Ismerkedjenek meg a kohászati vállalat tulajdonosának és vezetésének elképzeléseivel. Ennek birtokában a képviselő véleménye szerint kezdeményezhetnék a kormányzat és a DAM közötti megbeszélést, amelyen tisztázható lehetne az állam lehetséges szerep- vállalása a DAM helyzetének megszilárdításában. 2000. április 8.: Az önkormányzat felelősségét hangoztatta a két nagy miskolci gyár sorsát illetően tegnapi sajtótájékoztatóján Tompa Sándor képviselő, aki előadta: tevékenysége homlokterében mostanában a DAM, illetve a Digép ügye állt. Az, hogy március 14. óta, immár harmadszor, felszámolás alá került a kohászat, a képviselő szerint azt mutatja: elszakadtak a remélt állami mentőövhöz vezető szálak. Nem jelentheti viszont azt - Jelentette ki -, hogy az állam számára közömbös maradhat a cég sorsa. 2000. május 17.: „Mint Ön előtt is Ismert, a Diósgyőri Acélművek Rt. 2000. március 14-e óta ismét felszámolás alatt áll. Ezt megelőzően, az 1998-as prvatizáciőt követően a kassai acélművek volt a meghatározó tulajdonosa, azonban a Magyar Állam egy aranyrészvénye révén nem szakította el a köldökzsinórt. A felszámolás kimondása előtt, de azóta is sokan teszik fel a kérdést: vajon helyesen járt-e el a Magyar Állam akkor, amikor az utolsó kapcsot is elszakította?" Részlet a gazdasági miniszterhez címzett parlamenti kérdésből 2000. Június 17.: „Nem túl régen, a kohászat, a gépipar, a térség iparáért aggódó civil fórum szervezett konferenciát: ott elhangzott, térségünkben a kohászkodás olyan természeti adottság , mint például a lillafüredi vízesés, vagy a tapolcai barlangfürdő. Olyan adottság ez a kohászkodás, amit nem kihasználni vétek. Nagyon sok múlik az Itt élő kohásztársadalmon! Kérdés, képesek-e félretenni belső (vélt vagy valós) ellentéteiket? Képesek-e egy erős lobbit kialakítani és azt működtetni? Képesek-e olyan szakmai és gazdasági programot kidolgozni és végrehajtani, amely kiállja a piaci megmérettetést azon a piacon, ahol szigorú minőségbiztosítást, versenyképes árakat, korszerű és megbízható vevőkiszolgálást várnak el. Én azt gondolom: mára a természeti adottság maga a kohásztársadalom és ahogy én őket ismerem, lehet rájuk építeni!" Olvasói levél részlete 2001. december 27.: Szópárbaj kezdődött az önkormányzat ülésén, amit az év hátralévő része során többször megvívott az üléseken Tompa Sándor és Kobold Tamás. Az MSZP-s politikus ezúttal a miskolci nagyipar (kohászat és Digép) megmentése tárgyában kóstolgatta a polgármestert, aki, mint később többször, hárította a támadást. 2002. április 19.: Tompa Sándor szocialista képviselőjelölt-társaival sajtótájékoztatón beszéltek arról, miket tartanak a legfontosabb kormányzati feladatoknak, amennyiben pártjuk nyeri a választást. Autópálya-építés, a Miskolc-Kassa gyorsforgalmi út négysávosítása, (...) a DAM területén újabb ipari park kialakítása, helyi vállalkozókat támogató tőkealap (...) - íme a miskolci szocialisták vállalásai a következő négy évre, illetve annak első időszakára.
