Észak-Magyarország, 2003. január (59. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-17 / 14. szám

2003. január 17., péntek AKTUÁLIS / SALAKOS HÁZAK / 4 Isitib 'ílMíiíJirte­Hol a hiba? Az első problémák 1992-ben jelentkez­tek, mikor kilenc ózdi önkormányzati la­kóépület indult gyors romlásnak. A falak megrepedtek és a házak életveszélyessé váltak, majd emiatt bontásra kerültek. Ak­kor még senki nem gondolt salakbajra, sőt a tervezőt és kivitelezőt hibáztatták. Az­tán sorra érkeztek a jelzések repedező ház­falakról, a térség különböző pontjairól. Kezdett egyértelművé válni, hogy nagy a probléma. Az első vizsgálatok az északi ré­gió három megyéjére terjedtek ki és 800 lakóépületet vizsgáltak meg. Képviselői előterjesztés Horváth László Heves megyei fideszes országgyűlési képviselő állt a károsultak élére, aki a Kormány elé terjesztette az ügyet, majd kormánymegbízottként felada­tot is kapott a helyreállításban. Felálltak 2001-ben a szakmai csoportok és elvégez­ték a kárfelmérést. Akkorra már ezer fö­lé emelkedett a bejelentések száma. A kár­enyhítéshez meghatároztak 1,9 milliárd fo­rint támogatást, amit később 2,4 milliárd- ra egészítettek ki. Ebből az összegből meg­történt az érintett lakóépületek kategó­riákba sorolása és véglegesen megoldották 93 károsult problémáját. Lakásvásárlás mellett 41 család döntött, míg 52-en az új­jáépítést választották. A tavalyi kormányváltás után folytató­dott a program, amihez az új kormány pénzügyminisztere a II. félévi általános pénzügyi alap terhére 450 millió forint gyorssegélyt biztosított. Újjáépült.salakos ház” a Mosonyi úton Miért annyi, amennyi? Közben megindult a Kormányzati El­lenőrzési Hivatal (KEHI) részéről egy át­fogó vizsgálat a korábbi időszak pénzfel­használásával kapcsolatban, amelynek eredményét pár napja tette közzé a Mi­niszterelnöki Hivatal. Az ellenőrzés megállapította, hogy összességében 23 településen 1070 darab lakóingatlan felmérése történt meg és 151 kapott életveszélyes minősítést. A 2001- 2002-re előirányzott 2,4 milliárdos pénzü­gyi keretet teljes egészében felhasználták. Nem került sor az I. ütemben felmért, ki­sebb mértékben károsodott épület (408) tu­lajdonosainak a támogatására, de kima­radt a körből a később életveszélyesnek minősített 45 lakóingatlan tulajdonosa is. Néhány kivételtől eltekintve a lakóépü­letek újjáépítési költségei lényegesen meg­haladták a méltányolható lakásigény ál­lami támogatásról szóló 12/2001. (I. 31.) Kormányrendelet és az alkalmazásához kiadott Pénzügyminisztériumi közlemény alapján számítható költségkeretet. Módosítás a napokban Gyárfás Ildikó, a Borsod-Abaúj-Zemp- lén. Megyei Közgyűlés elnöke, a térség or­szággyűlési képviselője lapunknak el­mondta, hogy a napokban várható a sala­kos üggyel kapcsolatos Kormányhatározat módosítása, amelyet sajtótájékoztatón fog­nak ismertetni. Akkortól kap majd a kár­enyhítés irányítására vonatkozó felada­tot Benedek Mihály ózdi polgármester. Elátkozott salak, tehetetlen családok Katasztrófahelyzetet idézett elő a technológiai utasítások figyelmen kívül hagyása Csutor István mutatja félelmük okát Észak-Borsod, Ózd (ÉM - ÓKI) - Csutor István és fele­sége alaposan megszenvedik egykori építkezésük utóéle­tét. Az 1987-ben átadott ha­talmas családi háznak elein­te tudtak örülni, de hamaro­san üröm váltotta fel ezt az érzést, ahogy az több száz másik családban is történt. Az alap és a falak megreped­tek, mára életveszélyessé vált az épület. Mindennek az oka a sa­lak, na és azok az egykori fele­lőtlen vezetők, akik alapvető szakmai hibát követtek el, mikor kohósalak helyett martinsalakot értékesítettek. A vasolvasztás 1847-ben indult meg az első ózdi vasfinomítóban és a folyamat vé­gén már akkor melléktermék­ként maradt vissza salak. A gyá­ri dolgozók a kezdetektől kedvez­ménnyel juthattak hozzá ehhez az anyaghoz, melyet házépítésre is felhasználtak. Ózdon és von­záskörzetében százával épültek minőségi családi házak ebből az olcsó építőanyagból. Aztán elkövetkezett az 1983-as év, mikor átadták Centerben az új salakfeldolgozó üzemet. Akkor még kilenc acélgyártó kemence és négy vaskohó ontotta az anya­got, de Hétesből a régi, felhalmo­zódott salakot is odavitték vasta- lanításra. Az acélműben képző­dött friss anyagot viszont vissza kellett volna szállítani a salak­hegyre. A vezetők azonban depo­nálás helyett - vélhetően takaré­kossági célból - értékesítették azt a salakot is, amihez nem ren­delkeztek KERMI-engedéllyel. A salakfeldolgozó építése előtt, 1981-ben ózdi küldöttség járt né­metországi tanulmányúton, ahol a vendéglátók figyelmeztették őket a martinsalak összetételé­ből adódó veszélyekre. Ez az anyag ugyanis nagy mennyiségű meszet és ként tartalmaz. Előb­bi idővel - nedvesség hatására - beoltódik és duzzadásnak in­dul, míg a kén felfalja a beton­ba kevert cementet. A figyelmez­tetést azonban figyelmen kívül hagyták és „népgazdasági érdek­ből” megspórolták a raktározási költségeket. Ez a döntés eddig legalább három milliárd forint­jába került az országnak. Többletköltségek A méltányolható lakásigény nagyságát az újjáépítés során nem vették figyelembe, ami 632 millió forint többletköltséget eredményezett. A ténylegesen felmerült költségek - néhány eset kivételével - meghaladták a fővállalkozói szerződés négyzetméterárait, jórészt a tí­pustervekben nem szereplő pin­cék, garázsok építése, illetve a megrendelő által elismert plusz- költségek miatt. A fővállalkozó a 41 lakóépületnél bontási költ­ség címén 124 millió forintot számított fel. A fővállalkozó al­vállalkozókkal végeztette a munkát és 33 ingatlan esetében a fővállalkozó 102 millió forin­tot számlázott az állami támoga­tás terhére, miközben az alvál­lalkozók 42 millió forintot kap­tak a bontási munkákért. Ez a tétel 60 milliós többletfelhaszná­lást feltételez. Amiatt, hogy a közbeszerzési eljárás mellőzésével kiválasztott fővállalkozó közvetlen alvállalko­zóihoz további alvállalkozók lán­colata kapcsolódott, kb. 385 mil­lió forinttal több költségvetési forrást kellett az érintett ingat­lanok újjáépítési költségeihez fel­használni. A fővállalkozó kivá­lasztásánál a közbeszerzési eljá­rás lefolytatását arra hivatkozva mellőzték, hogy a martinsalak felhasználásával épült ingatla­nok helyreállítása katasztrófa- helyzet elhárítását szolgálja, amit a vonatkozó törvényi előírások nem támasztanak alá. Az ellenőrzés részletesen vizs­gálta a kormánymegbízott tevé­kenységét segítő- a megbízást közbeszerzés nélkül elnyerő, egy hónappal korábban bejegyzett - közhasznú társaság tevékenysé­gét. A kht. egyedüli tagja a fő- vállalkozó cég alvállalkozója volt, a bontási munkák zömét ő végezte. A közhasznú társaság, amelyik a kormánymegbízottal kötött szerződés szerint annak nevében eljárt, szervezett és bo­nyolított, a ténykedésért össze­sen 126 millió Ft díjazásban ré­szesült, ami a jóváhagyott támo­gatási keret 4,2 százaléka. A döntésre jogosult kormány- megbízott több esetben gyakorolt méltányosságot és hozzájárult a térségen kívüli, magasabb négy­zetméter áron történő lakásvá­sárláshoz. A támogatásokkal kapcsolatos kormányhatározat nem vette figyelembe a tulajdo­nos felelősségét a bekövetkezett kárban és nem voltak kellő mó­don meghatározva a szociális rá­szorultság szempontjai. Ezért többen az eredeti ingatlan forgal­mi értékét jelentősen meghaladó értékű lakóingatlanhoz jutottak. Segítségre várva Ózdon a Gál-völgye úton lakó Csutor Istvánék a telefoncsön­gésre is összerezdülnek. A házuk fala recseg-ropog, a tetőre esett nagy hó miatt tovább romlik a helyzet. Jó ideje küzdenek idegi problémákkal, gyermekeiket éj­szakára a nagyszülőknél helye­zik el. Félnek, hogy bármikor be­következhet a tragédia, hiszen dőlt már össze „C” kategóriába sorolt salakház. Az övéket is oda sorolták, pedig hatalmas repedé­sek láthatók rajta az alaptól a te­tőig. December végén aztán Ko­vács György főmérnöktől bontá­si határozatot kaptak, amit 2003. március 31-ig végre kell hajta­ni. Ideiglenes elhelyezésükhöz szükséglakást ajánlott fel a hiva­tal. Építkezni nem akarnak, mert a bontás beszámításával megállapított 140 ezer forint négyzetméter ár ahhoz kevés. Azt viszont még nem tudják, mi­lyen értékben vásárolhatnak má­sik lakóházat. 12+1 Sóhalmi Emil, az Ózdi Polgár- mesteri Hivatal Műszaki Osztá­lyának csoportvezetője megerő­síti a házaspár által elmondot­takat. Decemberben 12 életveszé­lyes minősítést kapott családi házra kapta meg a hivatal a kár­térítés összegét, amiben még Csutorék nem szerepelnek. Ezért számukra külön kérelmet írtak a Miniszterelnöki Hivatalhoz, melyben kérték a soronkívülisé­get, tekintettel a ház állagának rohamos romlására. Ózdon egyébként eddig 14 családi házat építettek újjá, míg hárman má­sik lakást vásároltak. A második ütem az idő javulása után kez­dődik, ahol leggyorsabban 13 család problémájára kell megol­dást találni. Nem a salakfeldolgozó mű berendezései hibáztathatok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom