Észak-Magyarország, 2003. január (59. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-14 / 11. szám

2003. január 14., kedd ÉSZM-RMGYRRORSZfó* AKTUÁLIS / 3 HÍRCSOKOR 0 Az erdei iskolákról. Az erdei iskolák szervezésé­nek aktuális kérdései cím­mel tartanak előadást ja­nuár 15-én (holnap) dél­után 3 órától az ITC- székházban. (Fotó: ÉM) 0 A közoktatásról. A közoktatás aktu­ális kérdései címmel tart előadást ja­nuár 15-én délelőtt 10 órától Sipos Já­nos közoktatási helyettes államtitkár az ITC-székházban, a 11. Tankönyv-, Tan­eszköz-kiállítás és -vásár nyitásaként. 0 OEP-pályázat. A megyei egészségbizto­sítási pénztárak január 1-jétől visszakapják jogi önállóságukat - derül ki az OEP-híradás- ból. A változásokkal függ össze, hogy a hó­nap végéig az OEP pályázatot kíván kiírni a megyei intézmények vezetői (igazgatói és igazgatóhelyettesi) posztjaira. A SÁRGA BUSZON ^tegírta az újság - és a sárga buszon ez megfellebbezhetetlen igazság hogy jól felemelik a gáz árát. A beszélgetés tehát ekörül forog. Van, aki az egyetlen megoldást abban látja: meg kell nyerni a főnyereményt a lottón, s télire el kell költözni valami szép, tró­pusi tájra. A reálisabbak a cserépkályhára és a sparherdre való visszaállást fontolgatják. Aki csökötten ragaszkodott a régihez - ilyen is akad a buszon -, elégedetten he- herészik: „Ugye megmondtam!" Lelo- hasztják: mindenfajta fűtés drága, ráadá­sul kiszámíthatatlan, hogy mikor melyik ára előzi meg a másikét. „Helyi érdekű" közgazdák arra is intenek: a szállítás költ­ségét sem lehet elhanyagolni. No meg azt sem: tüzelő az erdőben is akad, nem csak a fakereskedőnél... u titársam mesélni kezd. „Régen úgy volt, ki-kimentünk az urammal az erdőbe, összeszedtük az elszáradt gallyakat, ága­kat. Azzal nem károsítottunk senkit, úgyis ott rohadt volna. Felkötöztük a szánkóra, hazahúztuk, még cipekedni sem kellett. Kitartott egy hétig. Még meg jól is jött egy kis testmozgás a friss levegőn. Mikor be­vezették a gázt, összekaptunk rajta: én összevágattam volna, de a párom nem en­gedte kihajítani a szánkót. Sosem tudni: a gázt el is zárhatják, az árát is úgy felemel­hetik, hogy visszaállunk a fára. Végül fel­tettük a padra. A gázár emelésének hírére az uram elégedetten megjegyezte: milyen jó, hogy eltettük a szánkót... Azzal az eggyel nem számolt: most már egyikünk egészsége sincs abban az állapotban, hogy el tudjunk vele menni az erdőre." VILLÁMVOKS Nem onnan rendelnék Előző kérdésünk: Rendelne-e gyógyszert az internetről? Mai kérdésünk: Megviseli-e a nagy hőingadozás? Szállás a csatornában, ebéd a kukában Az utcán élő hajléktalanok télen még nagyobb figyelmet és gondozást igényelnek Miskolc (ÉM - KHE) - Béla szerencsésnek mondhatja magát a Miskolcon élő haj­léktalanok népes körében. Néha kap egy kis alkalmi munkát, szállása pedig egy fűtött lépcsőházban van, ta­karója a jó meleg kabátja. A kemény mínuszok próbára teszik azokat, akik hosszú órákat (napokat) töltenek a szabadban. Az utcán élő hajléktalanokra ilyenkor még nagyobb figyelmet fordít a Vöröskereszt Hajléktala­nokat Gondozó Központja. Nehéz munka vár ilyenkor az utcai szo­ciális munkásokra, akik az intéz­ményi gondozással szemben bizal­matlan fedélnélkülieket próbálják meg bevonni a szociális ellátásba. Neve: V. J. F. Csikász Árpád utcai szociális munkást kísértük el Búza téri kőrútjára.- Nagy sikerélményekre nem számíthatunk munkánk során - mondja. - Tevékenységünk egyet­len szépsége a köszönet, meg az az érzés, hogy sikerült tenni valamit egy-egy emberért. Paplannal, pok­róccal, gyertyával és tisztasági cso­maggal igyekszünk megkönnyíte­ni életüket. - Megtudjuk, hogy Miskolcon 472 utcai gondozottat tartanak nyilván, ez az adat per­sze nem pontos, mert százszázalé­kos felmérést nem lehet készíteni. Valami mindig akad - Kiss Attila Árpád már tudja, hogy a Bú­za téren a pecsenyesütők kör­nyékén találkozhat gondozottja­ival. Rögtön ismerősre is akad, akivel hosszasan elbeszélget. Az idős férfi egészségi állapota felől érdeklődik, arról, hogy evett-e, hol alszik éjszaka, és hogy van- e valamire szüksége. A férfi la­punknak is szívesen válaszol, de nevét nem árulja el, csak annyit írhatunk le: ő V. J. F.- Jól vagyok, csak a lábam fáj - panaszkodik botjára tá­maszkodva. - Ilyenkor még ne­hezebb, főleg, amikor ónos eső esik. Hiába van a botom végén új gumi - fel is emeli, hogy lás­suk -, mégis csúszik. Az ebéd itt volt, a Búza téren. Nem me­Fotó: Bujdos Tibor gyek a népkonyhára, őszintén megmondom, nem kultiválom. Most megyek a Szinvaparkba melegedni, aztán jön a teajárat, azt megvárom, öt órától lehet menni az éjjeli menedékhelyre. Tengés-lengés jobbra-balra, így élek. Nem is vágyom semmire, csak hogy nyugodtan pusztul­jak el. Sántikálva indul egy mele­gebb hely felé. Béla Közben Árpád már egy másik gondozottjával, André Bélával beszélget.- Beteg vagyok - panaszkodik ő is -, megfáztam. Közben bevisz egy felmosóvödröt az egyik pe­csenyesütőbe. Itt, a Búza téren mindig akad egy kis munka, amiért megkínálják étellel, ital­lal. A buszpályaudvar takarítá­sáért pénz jár, ha reggeltől es­tig havat lapátol vagy sepreget, ezer forint illeti meg.- Az éjjeli menedékre nem me­gyek, ott zsiványok vannak - mondja -, meg ha megiszom egy stampót, már nem engednek be. így aztán marad a lépcsőház, ahol egy kis takarítás fejében megtűrik. A tudós Egy fiatalembert, aki szintén hajléktalan, igen érdekli, hogy miről folyik a szó. Amikor meg­tudja, hogy honnan jöttünk, rög­tön a segítségünket kéri.- Kérem, írják meg, hogy tu­dós vagyok. Évekig tanulmá­nyoztam, hogyan lehet gyógyí­tani a szívet, a májat, a tüdőt. Mindent! De senki nem hisz ne­kem! - próbál meggyőzni ben­nünket Kiss Attila. Elmondja, hogy az ennivalót és a meleg ru­hát a kukákból szerzi, szállása pedig az Avason van. Egy csa­tornában... Árpád kéri, keresse föl őt a gondozóközpontban, hogy min­den gondját orvosolni tudja. A hó kavarog tovább, a hajlék­talanok dolgukra indulnak. Ha éppen van nekik... MEGKÉRDEZTÜK AZ OLVASÓT: BIZTONSÁGBAN VANNAK-E TÉLÉN A HAJLÉKTALANOK? B iztos, hogy nincsenek jó helyzetben ilyen­kor a hajléktalanok. Nem tudom, hogy bírják ezt a hideget, en majd’ megfagyok. Több hajlék­talanszállót kellene ilyenkor üzemeltetni, és jobban kellene segíteni a rászoruló embereken! Kovácsné Szuhodolszki Gyöngyi (27), ingatlanközvetítő M indenki sajnálja ilyen hidegben Őket. Járhatna ilyenkor gyak­rabban a teajárat, meg ennivalót is többször kel­lene számukra biztosíta­ni. Sokszor találkozom velük, és adok nekik ci­garettát, vagy pénzt, ha arra van szükségük. Kovács Gábor (26), RAKTÁROS I lyenkor nincsenek biz­tonságban a hajlékta­lanok. Ők többszörösen is hátrányos helyzetűek. Télen több melegedő kellene, és gyakrabban kellene meleg teát adni nekik. Én is szoktam se­gíteni rajtuk, főleg ruha­neművel. Bányácsky Ferenc (49), AUTÓBUSZ-VEZETŐ N incsenek biztonság­ban, kevés a hely a hajléktalanszállókon, azt hallom. Sokan meg be se mennek, mert félnek, hogy meglopják őket. öt-hat ágyas, kulccsal zárható szobák kellené­nek, akkor talán nem lopnának egymástól. Sípos Józsefné (55), HIVATALSEGÉD I lyenkor még a hajlé- kosok sincsenek biz­tonságban! A hajléktala­noknak pedig még bi­zonytalanabb a helyze­tük. Ha behúzódnak a kocsmába, üzletbe, kiza­varják őket. A rendszer télén táplálkozás miatt legyengül a szervezetük Lauber József (68), NYUGDÍJAS Tizenkét esztendő után elveszteni „mindent” Az újra nem választott polgármesterek egy része valóban nehéz helyzetbe kerülhet Ónod, Köröm, Ináncs, Bu­dapest (ÉM - BAL) - Három ciklust eltölteni egy telepü­lés élén, átvezetni az önkor­mányzatot jón és. rosszon, aztán átélni, hogy félreállít­ják az embert. Megyénkben is több helyen megesett, hogy az „örökös” polgármes­tert utóbb nem választották újra. Ónodon még több ideje dol­gozott a község vezetőjeként Gyarmati Sándorné: az egykori Miskolci Pamutfonó dolgozója (fonónő, később bérelszámoló) 1986 júliusától volt a dél-borso­di falu tanácsának elnöke, 1990- től polgár- mestere 2002 őszéig.- Szeren­csém van, nincsenek eg­zisztenciális gondjaim: a negyven le­dolgozott esz­tendő után szeptembertől, visszamenőleg, nyugdíjas lettem - mesélt pálya­futása legutóbbi fontos momen­tumáról az egyedül élő asszony. - Nehéz megélni a változást. Gyakran érzem úgy, hogy éve­ken át a lelkemet kitettem, most mégis sokan elfordulnak tőlem. Sokat dolgoztunk a másfél évti­zed során. Tudni kell, a kezdet­kor a faluban egyetlen közmű sem volt, de még egy ábécé sem. Nincs gyermekem, szívvel-lékek- kel minden erőmet a község ja­vára fordíthattam. - Gyarmati Sándorné emlékezetében az elért eredmények közül a felépített tornaterem és az új gyógyszer- tár képe jelenik meg. Mint mondja, nincs oka elkeseredés­re, sem ha visszatekint, sem ak­kor, ha előre. - Erős asszony va­gyok. A következőkben az idő­met a civil szervezeteknek fo­gom szentelni. Éjjel-nappal nyitva- Világéletemben tiszteletdíjas polgármester voltam - reagált megkeresésünkre a körömi Tóth Tibor. - Most azt csinálom, ami­ért elvégeztem a főiskolát: taní­tok - meséli derűsen a helyi is­kola pedagógusa. A maga mögött hagyott há­rom ciklusra úgy emlékszik: sok munkát kellett elvégezni, sok ideg ráment”.- Éjjel-nappal nyitva volt az otthonom: menni kel­lett, ha szól­tak. A csalá­domnak is teher volt, nem beszél­ve a telefon- számláról, Tóth Tibor amit nem állt az önkormányzat. Úgy ér­zem, helyes volna, ha a volt polgármestereknek megállapíta­nának valamilyen nyugdíjked­vezményt. El kellene ismernie a kormányzatnak, hogy valamit azért tettünk. Biztos van olyan, hogy egy polgármester hivatali ideje alatt megszedi magát, de nem mindenhol és nem minden­ki. Különösen nem egy hátrá­nyos helyzetű kistelepülésen. Aki nem pártpolitikai háttérrel indult neki a polgármesterke­désnek, meg nem választása esetén egzisztenciális válságba kerülhet. Egykori munkahelye talán már sehol sincs, a szak­májából kiesett... Elkelne nekik a segítség. Falun nem megy Nem volt nagy különbség, húsz szavazat: ahhoz elég, hogy az 1992-ben időközi választáson polgármesterré lett Kiss Péter­nek távoznia kelljen az ináncsi önkormányzat éléről.- Keményen érint, nem erre számít és készül az ember. Van több szakmám is, de a volt munkahelyem rég megszűnt, és, mondja meg, 40 év után ho­va kell az ember? - válaszolt kérdéseinkre az egykori hiva­tásos gépkocsi- vezető (vala­mint vas- és fémszerkezet lakatos, eszter­gályos). Régi egészségügyi problémái ke­zelését immár nem halasztja tovább. De hogy lesz azután? - Ebben a térségben nem sok mindent le­het tenni. Van egy kis föld, megpróbálok vele valamit kez­deni. Nem vagyok pártnak tag­ja, se elkötelezettje, de azért számít, hogyan alakul a nagy- politika... Biztos vagyok benne, hogy aki szivvel-lélekkeí csi­nálta a polgármesterséget, az nem arra törekedett, hogy a sa­ját egzisztenciáját építse. Falun az ilyesmi amúgy se megy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom