Észak-Magyarország, 2003. január (59. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-13 / 10. szám
2003. január 13., hétfő Iszak-magyarobszAg $ KULTÚRA / 6 HÍRCSOKOR 0 Lemezfelvétel. Rost Andrea világhírű operaénekesnőnk a hőnap végén Miskolcon szerepel. Igaz, nem a nagyközönség előtt, hiszen a művésznő a Kovács László vezényelte Miskolci Szimfonikus Zenekarral készít Mozart-lemezfelvételt a diósgyőri Vasas Művelődési Központban. 0 Szerzői est. Kerek Gábor szerzői estjét tartják meg január 28-án 19 órakor Miskolcon, a Zenepalota nagytermében. A műsorban a zeneszerző négy műve hangzik el. 0 ínyenceknek. Az Alliance Francaise miskolci szervezete előszeretettel ad teret a gasztronómia kedvelőinek. Nem lesz ez másként január 24-én sem, amikor a szervezet miskolci székházában (Kossuth u. 11.) 18 órától az Alliance Francaise tagjai készítik el kedvenc receptjeiket. Amatőr gála Miskolc (ÉM) - A Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Önkormányzat és a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési Intézet meghirdeti a már hagyománnyá vált megyei előadó-művészeti fesztivált, a VI. Amatőr Gálát. A verseny felmenő rendszerű, többfordulós. Az első szereplés, bemutatkozás helyi, kistérségi szintű. Az első fordulóban minden jelentkező bemutatja műsorát a kiválasztott kategóriában. A zsűri értékelése szerint továbbjutók kerülnek a következő fordulóba. A második, szakági versenyeken már műfajon belül (pl. zene, tánc, vers stb.) zajlik a vetélkedés. Az itt kiválasztott legjobbak kerülnek a gálaműsorba, valamint a Heves, Nógrád megyei regionális szakági bemutatókra. Várunk minden amatőr művészt, aki színpadképes produkcióval rendelkezik. Részvételi feltételek: a jelentkezés korhatár nélküli, a kiírt műsoridő betartása, a jelentkezési lap és az adatlap kitöltése és beküldése (lehetőség szerint fotómelléklettel). Jelentkezési lap kérhető minden városi művelődési központban, illetve letölthető a B.-A.-Z. Megyei Közművelődési Intézet www.borsod.olh.hu/mki honlapjáról. A jelentkezési határidő: 2003. január 30. Csermelytől az óceánig Kassa (ÉM - GJ) - Nem tudom, az utóbbi napokban megpróbálta-e valaki Hidasnémetiben, Encsen - vagy másutt a Her- nád völgyében, a Tisza és a Duna mentén, a tengernél, illetve óceánnál - megfejteni, milyen dallamokat, milyen üzeneteket hoz magával a rengeteg forrásból, sok érből, patakból és jó néhány mellékfolyóból táplálkozó, hatalmas vízáradat. Azok számára, akik olykor-olykor szeretik hallgatni és elemezgetni, összetevőire bontani a hömpölygő folyó hangját, zenéjét, most segítséggel szolgálok a megfejtéshez. Előrebocsátom, hogy a kassai hegy- és erdővilág legismertebb tiszta vizű, állandóan csörgedező erecskéje a Csermely. A Bankó irányából a város északi peremét érintve siklik lefelé, majd ömlik a Hermádba. Róla, a Csermelyről nevezték el annak idején a Csemadok kassai szervezetének idén 30 éves zenekarát is. Nos, a Havasi József vezette Csermely Kórus már évek óta nagyszabású hangversennyel kezdi az új esztendőt. Az idei évnyitó koncertjét január 4-én ismét a helyi állami filharmónia hangversenytermében tartotta - telt ház előtt. Újévi köszöntőt magyar és szlovák nyelven Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke, a Szlovák Köztársaság parlamentjének al- elnöke mondott. Többnyelvű volt a műsor is, hiszen vendégként fellépett a Kassai Gyermekkórus, a szintén helyi Musica Iuvenalis ijfúsági vonós kamarazenekar, valamint néhány magyarországi művész is, mint például Szolnoki Tünde és Ocso- vai János operaénekesek. Csengett az ének magyarul, szlovákul, csehül, angolul, olaszul, latinul, s a színvonalas évnyitó hangverseny így jelképesen a csermelytől az óceánig mindenkihez szólt, általa pedig a szervezők és a résztvevők mindenkinek olyan új esztendőt kívántak, amely egyebek között a békesség és az emberek egymás iránti toleranciája mellett megteremti térségünk népei együttélésének kellő harmóniáját, nem csak zeneművészeti vonatkozású minél jobb összhangját. Időben távol, terben közel Kunkovács László Ősépítmények című fotókiállítása a Miskolci Galériában Miskolc (ÉM - ML) - A népi építészet formakincsének megismétlődése a kortárs építőművészetben nem a véletlen műve. Az évszázadok folyamán kitapasztalt célszerűséget, az építéshez használt anyagok ismeretéből fakadó tökéletességet ismerteti föl a mai kor emberével a Miskolci Galériában megnyílt, Ősépítmények című kiállítás. Ősépítmények - az ezredforduló évében ezen a címen jelent meg Kunkovács László Balogh Rudolf-díjas fotóművész albuma, amely a magyar népi építészet legősibb rétegeibe vezet vissza. A kötet - amelynek képeiből nem egy kiállítás született már - harminc év munkáját rendszerezi, felmutatva azt az épített örökséget, amely múlandósága okán mára szinte nyomtalanul eltűnt a parasztházak mögötti udvarokból, a tanyavilág pásztoréletéből. Mint ahogy már csupán nyomokban létezik az az életmód is, ami nemzedékről nemzedékre átörökítette ezt a fajta kultúrát. Az Ősépítmények című könyv lapjai - és szerkesztési elvei - elevenednek meg Kunkovács Lászlónak a Miskolci Galériában kiállított fotósorozatában, amelyből egy tűnni látszó világ képét állítja össze a néprajzi kutatóMúlt és Jelen találkozása a tárlaton Fotó: Bujdos Tibor szenvedéllyel megáldott szerző. Végletesen leegyszerűsítve: fotóról fotóra haladva teszi nyomon követhetővé azt az utat, miként következhetne egymásból a szabad ég alatt tartott gulya delelőhelyét jelölő, a pusztába levert dörgölődző fa és a juhbőr- szárító állvány formája. Miként hasonul ezekhez megjelenésében a ridegen tartott állatok számára felállított szélfogó, a szárnyék, s más egyéb olyan „alig épületek”, mint a két tetőlapból sátorszerűen kialakított baromfiól, vagy egy földbe vájt kunyhó. A következő lépést, a külsőségeiben „már épület” formai kezdeteit jelentik a kúp és kupola alakú, sárral tapasztott ólakról, kunyhókról, majd a házformára emlékeztető kemencékről és füstölőkről készült fotók. A kulturális közeg szerint szervesen egymáshoz kapcsolódó, térben és időben egymástól mégis távol eső képek sorát - az ösztönös építészet szerves fejlődésének jegyében - hatalmas lábazatra emelt terménytárolók zárják, súlyos formáikkal a kőkori megalitokra utalva. Kunkovács Lászlónak az egykor jelenidőt rögzítő fotográfiái napjainkra olyan hiteles dokumentumokká váltak, amik az elfeledett ősi tapasztalatokból kialakult tárgyi alakokat idézik. A kultikus formavilág rögzítésével pedig tanulságul szolgál a mának: észrevéteti, hogy a népi kultúra nem csupán a múltban él és létezik, hanem egyes elemei felismerhetők a jelenben is. A teológus emlékkönyve Miskolc (ÉM - DK) - ....A kutya néha hangosabban ugat, mint ahogy a nesztelen autó suhan, mégis a kutya marad és az autó halad tovább. A választottak élete, az Egyház élete lehet egészen csendes, nesztelen, szinte észrevétlen, mégis az lesz az emberiség haladása, akárhogy is üvölt és ugat a pokol kutyája.” Takács József e kiragadott gondolata szólhatna élete tragédiájáról, az. egyházellenes kommunista diktatúráról, de az utókor - akár a róla készült, nemrégiben megjelent Emlékkönyvből - nem úgy ismeri meg, hogy saját sorsa adta volna elmélkedései témáját. Mi több, úgy tűnik, sorsával igenis meg volt elégedve, hiába lehetett volna kedvező körülmények között - visszaemlékezők szerint - az ország főpapja, netán prímása. Az idézett gondolat tisztán teológiai indíttatású, rövidke részlet abból az írásból, amely Jézus Krisztus szeretetét igyekszik mindenki számára érthetően és értelmezhetően szavakba önteni. Mert ez volt az egyik terület - mármint a teológia -, ahol Takács József igazán nagyot alkotott - alkothatott volna. A Szuhogyon született, középiskolai tanulmányait a miskolci Fráter Gimnáziumban folytató teológus többek között a római Gregoriana Egyetemen tanult, ahol a több ezer különböző nemzetiségű hallgató között aranyérmes első volt, s ez már akkor külföldi egyetemi katedrát jelenthetett volna számára. De inkább hazajött, s hiába élte át méltatlanságok sorát mind az állami hatóságok, mind az egyházi elöljárók részéről, itthon maradt, és bármilyen eldugott kis faluba - például Kácsra - került, tette, amit lelkiismerete diktált, engedelmesen, alázattal. A megyénkhez sok. szállal kötődő teológus halálának évfordulóján, január 16-án emlékülést tartanak délelőtt fél 11-től az egri szemináriumban. Lukács Mónika koncertje. A Miskolci Operabarátok Egyesülete szervezésében január 10-én a Miskolci Nemzeti Színházban a Milánóban élő Lukács Mónika (operaénekes-szoprán) újévi áriaestjét, illetve operettkoncertjét rendezték meg. Közreműködött Homonnay Zsolt (tenor), Varga Zsuzsa zongoraművész, Kulcsár Imre színművész, a Miskolci Nemzeti Színház tagjai, valamint a Szemere Bertalan Műszaki Szakközép- iskola tánctagozatos növendékei. Fotó: Ádám János A templom lelkét, melegét adja az ének és az orgona Tízéves lett a mezőkövesdi Jézus Szíve-templom vegyes kara Mezőkövesd (ÉM - SZÍ) - Egy tisztán hangzó kórusmű, főként orgonával kísérve, melegséget áraszt a templomok hűvös falai közt. Sokan nem is tudják, mennyit kell • ahhoz gyakorolni, hogy tényleg szivet, lelket melengetőén csendüljön fel az ének. Talán azok a lányok, asszonyok és férfiak sem gondolták, akik tíz éve létrehozták a mezőkövesdi Jézus Szíve-templom vegyes karát. A korábbi, idős férfiakból álló kórus ugyanis kezdett fogyatkozni. Túl sokat nem is mérlegelték, egyszerűen úgy érezték, szükség van egy új, fiatal együttesre. Szerencsére nemcsak a felismerésig jutottak el, zeneileg is képzett társaság jött össze. Első karnagyuk természetszerűleg a templom kántora és orgonistája, Nyitrai Péter volt. Mint elmondta, a kezdeti, igen magas színvonalat sikerült tartani, sőt túlszárnyalni. Hiszen zenetanárok, óvónők voltak zömmel soraik között, akiknek nem okozott problémát a kottaolvasás. Persze az új egyházi művek betanulásához sok gyakorlásra, próbára volt szükség, ez össze is kovácsolta őket. Felléptek a város és környékének rendezvényein, a templomi kórusok koncertjein, sőt külföldre is eljutottak. Münchenbe kaptak meghívást, ahol többek közt Hándel oratóriumából, a Messiásból énekelték a híres Halleluját, óriási sikerrel. Öt évvel később Bolykó Istvánné vette át a kórusvezetést, újabban pedig Nagyné Demeter Ilona. Mellé, lévén kisgyermekes anyuka, mint több kórustag is, ismét szükség volt Nyitrai Péter munkájára. Főként nemrégiben, amikor a karácsonyi koncertekre készültek. Nemcsak a környéken ismertek már, több nagyvárosban felléptek, Budapestre nemegyszer kaptak meghívást. Az Egri és az Esztergomi Bazilikában is gyönyörűen szól a hangjuk, s igen széles repertoárral rendelkeznek. Amit sajnálnak, hogy a kórusmuzsika egyre kevesebb embert vonz, s míg régen évente több fesztivált is rendeztek, ma már szinte megszűntek a felnőtt vegyes kórusok találkozói. Ők azonban nem hagyják itt gyönyörű új templomukat, nem szélednek szét, mert remélik, csöppnyi örömet adnak énekükkel az embereknek. A tíz év alatt kevesen távoztak közülük Fotó: Szatmári Irén
