Észak-Magyarország, 2002. december (58. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-24 / 299. szám

2002. december 24., kedd ÉSZAK-MAGWMRSZA6 # KARÁCSONY / 11 DÍSZEK A FÁN Ezüstös angyalka Dr. Csiba Gábor, a megyei kórház főigazgató főorvosa nagy családból származik, s maga is három gyerme­ket nevel. Egyetlen dísz van, amely a hajdani és a mostani karácsonyokat összeköti: egy ezüstös angyalka.- Ami fontos számomra, hogy gyermek­koromban is ott volt a várva várt kará­csonyfán, s minthogy „eloroztam” otthon­ról, most is ott díszeleg a fő helyen, szem- magasságban a fenyőnkön. Csiba Gábor azt is elárulta, nem vélet­len, hogy az angyalka mindig ugyanarra a helyre akasztja a kedves díszt. Ugyanis személyesen ő az „angyalka” a családban: ő az, aki a nagyszoba‘sarkába csempészi a fenyőt, mindig feketefenyőt, s ő, aki fel­díszíti azt, majd alácsempészi az ajándé­kokat. Ilyen minőségében arra törekszik, hogy lehetőleg minden egyes karácsonyfa a leginkább hasonlítson az előzőekre. Csiba Gábor és az angyalkája Fotó: B. T. A gólya a központi helyen- Az egyik, gólyát formázó karácsony- fadíszünkhöz kifejezetten kötődöm. Gyer­mekkori emlék - sorolja Tünde, a jósnő -, nagymamámtól, vagy édesanyámtól kap­tam, pontosan nem emlékszem. Mint ahogy magára az ajándékozásra sem, még­is valamiért nagyon szeretem: mindig jó érzéssel tölt el, amikor a fenyőfán látom. A karácsonyfán kitüntetett helye van. Mi- .vel sokakkal szemben számomra nem a fa csúcsa, hanem a középső része jelenti a fán a központi helyet, minden ünnep al­kalmával oda kerül. Előtérben a gólya Fotó: Ádám János „Hagyományok nélkül” Forray Mariannák, a megyei népművé­szeti egyesület vezetőjének nincs kedvenc dísze. Mikor kicsik voltak a gyerekek, kü­lön családi program volt a karácsonyfadí­szek készítése: szalmából, papírból, tobozok­ból lettek szép - ám „múlandó” - faelemek.- Néhány éve minden évben másféle ka­rácsonyfát készítek - mondja a népművész. - Előfordul, hogy vásárolok valamilyen ked­ves díszt, s ahhoz találom ki a többit. Ta­valy a fenyőfára fehér díszek - horgolt an­gyalkák és csillagok - kerültek. Miután nagy a család - hat gyermeket neveltem - jut hely a díszeknek: a tavalyiak idén az egyik lányom fáján Jelennek meg”, s na­gyon örülnék, ha tetszene a náluk szüle­tett pici unokámnak. Az adventi díszeim most fehérek és ezüstösek, tetszik ez az ele­gáns kombináció. Tüllszerü díszecskékre gon­doltam, remélem, lesz időm megcsinálni... Forray Mariann Fotó: Bujdos Tibor Karácsony és az első pesti műfenyő Jézuska és alma, dió helyett - immár bolti ajándékkal teli zsákkal érkezik a Télapó Ajándékozni öröm, ajándékot kapni még inkább az (Illusztráció) Fotó: Bujdos Tibor Búss Gábor Olivér Miskolc (ÉM) - Az első bu­dapesti karácsonyfa műfenyő volt... Hazánkban katolikus vidékeken angyalkának, a protestánsok közt Jézuská­nak nevezték az ajándékot hozót - ma pedig úgy tűnik, teljesen összekeveredett a Jézuska és a Télapó. A keresztény egyház a IV. század óta ünnepli december 25-ét Jézus születésének napja­ként, a középkorban a kará­csonnyal kezdődött az esztendő, az ókori hitvilágban pedig a té­li napforduló, a nap újjászületé­sének ünnepe volt - tudtuk meg dr. Tátrai Zsuzsanna néprajzku- tatótól, az MTA Néprajzi Kuta­tóintézetének tudományos fő­munkatársától. A karácsonyi ajándékozás ókori előzménye­ként január elsején a rómaiak süteményt, gyümölcsöt adtak egymásnak. A kai’ácsony a 17. században vált családi ünneppé, az ajándékot hozó Kisjézust először egy 1601-es kép ábrázol­ja, ezen a Kisjézus Szent Kris­tóf vállán ül. Gyed Moroz A magyar népi, paraszti ha­gyományokban a tárgyak aján­dékozása, különösen a boltban vett tárgyaké, csak 1945 után ter­jedt el, a polgári rétegekből szi­várgott le az egyre több vásár­lási lehetőséghez jutó parasztság­hoz - hangsúlyozta a néprajzku­tató. Addig általában valamifé­le vendéglátás jelentette az ajándékozást, például a gyere­kek kaptak tojást, almát, diót, vagy a kántortanítók karácsony előtt ostyát sütöttek a falusi- akanak, azok terményt ajándé­koztak nekik, amelyekből meg­vendégelték a tanítványaikat. A karácsonyi ajándékhozó „sze­mélyének” változása az elmúlt évtizedekben felgyorsult. Egy­részt a Jézuska helyett Télapót, sőt szovjet mintára Gyed Morozt előtérbe állító szocialis­ta tömegkommunikáció miatt, másrészt pedig a nyugati fo­gyasztói kultúrából átszivárgó „üdítős” Mikulás figurájával, amelynek semmi köze sem Mik­lós püspökhöz, sem az egyházi figurákhoz, inkább egyfajta mo­solygós téli apó, aki - és ez a legfontosabb - ajándékkal teli zsákkal érkezik. Papírfenyő Egy 354-ben írott kalendá­rium szerint Rómában 336- ban már megünnepelték a ka­rácsonyt, a jeruzsálemi egy­ház azonban csak az V. szá­zad derekán vette át, az ör­mény egyházban mindmáig január 6-án emlékeznek meg Jézus születéséről. Magyaror­szágon először Brunswick Te­réz állított karácsonyfát 1824- ben, Pesten pedig 1826 körül a Podmaniczky család, a Fürdő utca és a Szél utca sar­kán álló, Pollach Mihály ter­vezte házában. A fa papírból készült, mert a városban ak­kor még nem árultak fenyőt. Advent - fény A karácsony előtti 4 hetet adventnek nevezzük, a latin adventus szóból eredeztetve, melynek jelentése eljövetel, el­jövetele Jézus Krisztusnak, Is­ten fiának. A keresztény egy­ház a VI. században vezette be, advent első vasárnapja egyben az új egyházi év kezdete is. Eb­ben az időszakban a hívők Jé­zus születésére készülnek, az és koszorú egyházban az adventi idő ket­tős tartalmú, egyrészt várako­zás, másrészt bűnbánat. Az ad­vent szimbolikus színe a lila, legfontosabb jelképe a fény. Legjellemzőbb szimbóluma és tartozéka az adventi koszorú, az első adventi koszorút 1839- ben Hamburgban, Johann Heinrich Wicherr evangélikus lelkész készítette. Ma Is élő karácsonyi hagyomány a betlehemes játék Fotó: Végh Csaba nyi „apróságokban” rejlik a leg­nagyobb változatosság és a leg­több néprajzi érdekesség. Az egész Kárpát-medencében csak nálunk, az Aggteleki-karszt és a Galyaság falvaiban esznek kará­csonykor tormát. A Bodrogköz­ben az ünnepi vacsora sült tök­kel zárul, amely a néphit szerint a bőséget biztosítja, a Bodrogköz­ben és a Bükkalján vízben megfőzött aszalt gyümölcsöt is esznek a mákos tészta után. Az északi országrész jellegze­tes palóc karácsonyi étele az os­tya, vagy népi nevén molnárka­lács. A kerek vaslapok között megsütött vékony tésztát felhen- gerítik, így az ostya kis rudacs­kák-csövecskék formájában ke­rül az asztalra. Az ostyasütő va­sak általában mintázottak: évszá­mokat, monogramokat, katolikus vallási szimbólumokat (Krisztus­monogram, feszület stb.) sütnek bele a tésztába. Jellemző szokás az ostyaszentelés is. A karácsonyi ünnepi vacsorá­hoz számos hiedelem fűződik. A karácsonyi asztalt már reggel megterítik, vacsoránál egy almát annyifelé vágnak, ahány tagú a család - hogy mindig visszatér­jenek a családi fészekbe -, a ka­rácsonyi asztalról lehullott mor­zsát pedig összegyűjtik és a jó­szág takarmányába keverik vagy a tyúkoknak adják. Gomba, mák és angyalhurka Káposztaleves, sült tök az ünnepi asztalon Készül a mézeskalács Fotó: BT gombaleves, vagy helyenként jellemző a savanyú gombaleves. A Bodrogközben káposztalevest esznek, a Zemplén hegyi falvai­ban a káposztaleves mellé sült gombát is tálalnak. A második fogás jellemzően valamilyen főtt tészta mákkal, nevezik mákos csíknak, mákos tésztának, má­kos bobajkának is. A mák a bőséget, a jólétet szimbolizálja - talán ezért is maradt meg nap­jainkig a városi-polgári étkezési kultúrában is a mákos bejgli mint karácsonyi sütemény. A harmadik fogást a különfé­le csemegék jelentik. A megye minden vidékén jellemző a dió, a fokhagyma és az alma külön­böző formákban való elkészítése, (pl. aszalt alma, dió mézzel, dió fokhagymával), ezekben a har­madik fogásként tálalt karácso­Miskolc (ÉM - BGO) - A karácsonyhoz számos helyi hagyomány kötődik, vannak ételek, amelyek csak itt ke­rülnek az ünnepi asztalra. A néphagyomány szerint de­cember 24. karácsony böjtje, az adventi „kisböjt” utolsó napja. Ezért az ünnepi vacsora a leg­több helyen - kiváltképp a római katolikus vidékeken - hús nél­küli ételekből áll. Persze ez alól is van kivétel, mint az „angyali kolbász” (angyalhurka) a mezőkövesdi matyóknál - tudtuk meg Tóth Arnold etnográfustól, a Hermán Ottó Múzeum munka­társától. Mint elmondta, az északkele­ti országrészen a szenteste elfo­gyasztott ünnepi vacsora általá­W ......................... Az ünnepi vacsora a legtöbb helyen hús nélküli ételek­ből áll. Vannak azért kivételek... Savanyúleves, gomba A levesfélékben a káposzta és a gomba dominál, általánosnak mondható a káposztalével főtt Tóth Arnold ETNOGRÁFUS ...................................w nosan három fogásból áll. Jelleg­zetes vonása, hogy az ünnepi va­csorában mindig van leves is - ez más vidékekre nem jellemző.

Next

/
Oldalképek
Tartalom