Észak-Magyarország, 2002. november (58. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-29 / 278. szám

2002. november 29., péntek KULTÚRA / 6 0 Fókuszban. Batiz András: Fókuszban című kötetének bemutatóját tartják no­vember 30-án, szombaton délelőtt 11 órától Miskolcon a Szinvapark I. emele­tén a Líra és Lant Könyvesboltban. 0 Zenei verseny. A VII. Országos Trom­bitás és Ütőhangszeres szakmai tanulmá­nyi versenyt rendezi meg a miskolci Bartók Béla Ze­neművészeti Szakközépis­kola, ahol az ország 18 ze­neművészeti szakközépis­kolájának legjobb diákjai versengenek. Ma az elődöntőket, holnap a döntőket tartják. A gálahangversennyel egybekötött eredményhirdetés december 1-jén délelőtt 10 órakor kezdődik. 0 Egy csepp Texas. Bagyinszki Zoltán fotográfus tart élménybeszámolót a „mo­dern Vadnyugatról" december 2-án, hét­főn este 7 órától Kazincbarcikán a Művelődési Központ előcsarnokában. A Strucc halála. Gáspár Ferenc Strucc-trilógiájának befejező részét, A Strucc halála című kötetet mutatták be tegnap délután Miskolcon a Szinvapark- ban lévő Líra és Lant Könyvesboltban. A nagyrészt a Diósgyőri várban játszódó, Nagy Lajosról szóló történetből az Ady Művelődési Ház „Art Kommandó” Interak­tív Színpada részleteket adott elő. Fotó: Kőhalmi Péter Mikulás4iapi ásványtárlat Miskolc (ÉM) - Mikulás-napi Ásvány­bazárt - kiállítást és börzét - rendeznek a Vaskoba'k geológiai vetélkedőhöz kap­csolódóan november 30-án, szombaton délelőtt 10 és délután 5 óra között Mis­kolcon a Diósgyőri Gimnáziumban. A tár­laton az ásványok mellett ősmarad­ványokat, kagylókat, ékköveket is láthat­nak az érdeklődők. A rendezvény szakmai támogatója a Hermán Ottó Múzeum, mun­katársai részt vesznek a szintén ezen a na­pon megrendezésre kerülő Vaskobak vetélkedő döntőjének zsűrijében EGYHÁZI HÍREK 0 Az ígéret örökösei. Gróf Lajos: Az ígéret örökösei című, papi életutakat ismertető könyvének bemutatóját tartják december 3-án, kedden dél­után 4 órától Miskolcon a Mind­szenti templom Millenniumi Ter­mében - a Keresztény Értel­miségiek Szövetsége miskolci csoportjának szervezésében. 0 Adventi lelkigyakorlat. Adventi lelki- gyakorlatot tart dr. Balogh József a Sze­gedi Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet rektora a miskolci karmelita templomban december 13-én és 14-én a délután 5 órai, december 15-én a délelőtt 11 órai szentmise keretében. 0 Jótékonysági vásár. A Katolikus Kar- itasz kazincbarcikai csoportja szervezésé­ben jótékonysági vásárt szerveznek a Bé­ke Moziban, december 6-án délelőtt 8-tól 14 óráig. A befolyt összeget a rászoru­lók karácsonyi megsegítésére fordítják. Naiv formában személyes mondanivaló Roma festők tárlata látható január végéig a Miskolci Galéria Rákóczi-házában A tárlaton Fotó: Bujdos Tibor Méhes László Miskolc (ÉM) - A naiv ro­ma képzőművészetben rejlő értékeket néhány évtizeddel ezelőtt fedezte föl magának a hazai művészettörténet. A te­rület jelen helyzetének be­mutatására egy válogatott tárlat megrendezésével vál­lalkozott a Miskolci Galéria. Az ismeretlen, a civilizáltnak mondott világtól távoli etnikai kul­túrákkal történt találkozás a hu­szadik század elején nem hagyta nyom nélkül az iskolázott képző­művészek képi világát. A legközis­mertebb példa erre talán Pablo Pi­casso, akinek munkáiban egy idő­ben megjelent az afrikai törzsi kö­zösségek tárgyművészetének for­mavilága. De említhető akár Paul Gauguin, aki a modem festészet megújításának szándékával utazott „ihletért” Tahitire. Meglehet, az említett példák messzire nyűló kitérőt jelentenek, ha egy mostani, naiv roma festők munkáit felvonultató kiállításról szólunk, de talán mégsem lényeg­telen. Nyugaton ugyanis az etnikai után a naiv festészet alkotásait próbálták meg beilleszteni a kihu­nyó népművészet helyére az 1950- es években. Kérdés lehet viszont az, hogy mi a jelentősége ennek napjainkban, főként, ha a nem akadémikus művészettel egy nép­csoport képviselőinek alkotásain keresztül találkozik a közönség? Magyarországon a roma művé­szettel kapcsolatban egészen az 1970-es évekig csupán a zene, va­lamint az ehhez kapcsolódó nép­hagyományok, a tánc, az ének, va­lamint a tárgyi népművészet ke­rült előtérbe. Idővel figyelmet ka­pott a líra is, ám a festészet mint önkifejezési forma nem igazán tartozott bele ebbe a körbe. A Miskolci Galéria jelenlegi kiállításának rendezője, Dr. Bán- szky Pál a roma festészet „felfe­dezését” Balázs Jánoshoz, egy ke­véssé iskolázott cigányemberhez köti, aki a cigányság „önvilágá­ból és önéletéből eredő” versein keresztül vált ismertté. Balázs Já­nost tartják ugyanakkor annak az első roma képzőművésznek is, aki saját alkotásain keresztül a fes­tészetet beemelte a cigány népmű­vészet körébe. Amint azt a miskolci tárlat bi­zonyítja: számosán akadtak, akik - leginkább öntudatlanul - kö­vették a példát, és önkifejezésük eszközeként az ecsethez nyúltak. Közülük tizenegy alkotót mutat be a Miskolci Galéria. Ami a kiállítók munkáiban elő­ször föltűnik, az a tiszta színek használata. No meg, az a szemé­lyesség és öntudat, aminek jelen­léte kézzelfogható a népcsoportra jellemző formakultúrában. A témaválasztás azonban már nem ennyire egyértelmű, sőt, ezernyi szállal kötődik az egyes alkotók személyiségéhez. Bánszky Pál erre jellemző példaként az egyik, Oláh Mara festette képre utalva elmondta: festményének azért uralkodó színvilága a kék, mert ez a szín az alkotó lányának a kedvenc színe volt. A gyermek elidegenedett az anyjától, aki a kép által próbálta meg „visszasze­rezni” gyermeke szeretetét. A többi alkotó festette képben ugyancsak felfedezhető az effaj­ta ösztönösség, a szimbólumok­ban rejlő belső sugárzás, ami a valóságnak sajátos értelmezésé­ről árulkodik. Az önkifejezési forma így találkozik a személyes mondanivalóval. A Miskolci Páholy lélektani pillanatai Fennállásának tizedik évét kezdi szombaton a teátrumot támogató kezdeményezés Miskolc (ÉM - ML) - A Miskolci Páholy, a Miskolci Nemzeti Színház támogatói rendszere nincs híján a lé­lektani pillanatoknak. A pártfogói kezdeményezés tíz évvel ezelőtt a színházveze­tés élén bekövetkezett vál­táskor indult útjára, s most, egy évtized múltán ugyan­csak új direktor idején ün­nepli évfordulóját. A színházi mecenatúra polgári hagyományai elevenedtek meg 1992-ben, a Miskolci Páholy első évadjában, amikor a Miskolci Nemzeti Színház nemcsak a nézőtér felé nyitotta meg a kapu­ját, hanem a társadalmi, társasá­gi élet felé is. Ezt jelentette az az­óta évről évre töretlenül folytató­dó szponzorálási rendszer, amely­nek alapját a színházi mecenatú­rát jelentő páholy-bérletek, az évad bemutatóihoz kapcsolódó, a támo­gatóknak bemutatott előadások, valamint az ezek után megrende­zett összejövetelek jelentik. Ezt ta­lálta ki annakidején Körtvélyesi Erzsébet, akkor a színház marke­ting-igazgatója, ma a Well Press Kiadó, egyik ügyvezetője.- A páholy-sorozat elindításá­nak oka roppant prózai volt: a színház pénztelensége. A támo­gatók megnyeréséhez kellett ki­találni egy kulturált rendszert, amelyből a színház és a mecénás kölcsönösen profitálhat, viszont a szponzor mégsem tolakszik be a színpadra - emlékszik vissza a kezdetekre Körtvélyesi Erzsébet. - A rendezvény pedig nem vál­lalt fel mást, csak annyit, amen­nyi a színház természetéből adó­dik. Azt, hogy ez az intézmény a társasági élet egyik helyszínét is jelenti, ahol adott esetben a színészek látják el a házigazda szerepét - teszi hozzá. A Miskolci Páholy tíz év alatt oda jutott el, hogy máig egyben tartotta a színház ügyéért anya­gi áldozatot is vállalni kívánók körét, amibe már nem csupán miskolci, hanem a városon kívü­li vállalkozások is részt vesznek. A tagság csupán annyiban válto­zik - tudjuk meg -, amennyire a támogató gazdasági társaságok teljesítőképessége. A színház mostani igazgatóvá­lasztása körüli huza-vonát ta­pasztalva Körtvélyesi Erzsébet­nek megfordult a fejében, hogy be kellene zárni a Miskolci Pá­holyt, megszüntetni a rendez­vényt, amely jótékonysági akci­ók mellett az operafesztiválra va­ló ráhangolásban is részt vett, de meggyőzték. Ma már úgy fogal­maz: a színház közönségét nem lehet leváltani, márpedig a kö­zönség dönti el, hogy milyen a színház. A páholyosok érdek­lődése pedig változatlan: a tagok között ma közel 300 magánsze­mély, cég, intézmény, szervezet található. Körtvélyesi Erzsébet úgy mondja: véleményalkotó és -formáló közösség, amely nyo­mon követi a színházon belüli változások folyamatát. Körtvélyesi ErzsébetFotó: Farkas Maya Széchenyi, az első páholybérlő Magyarország első magyar nyelvű kőszínházát közadako­zásból építették fel Miskolcon. A tizenöt ezres lélekszámú mezőváros lakóinak közössége akkor országra szóló példamuta­tással fogott össze, aminek nyo­mán a teátrum 1823-ban meg­nyithatta kapuit a mai Déryné utcában. Az épület külső és bel­ső csinosítására az építkezésre jutó pénzből azonban már nem futotta. A vármegye ezért támo­gatásért fordult a vagyonosabb osztályhoz, amiért cserébe 32 pá­holyt ajánlott fel a nézőtéren. Gróf Széchenyi István elsőként váltotta meg nagyobb összeggel páholybérletét, példamutatása pedig hasonló cselekedetre ösz­tönözte az ország és a megye tehetősebb személyeit. Az első páholybérlők között ott találjuk így többek között az Esterházy, a Batthyány, az Andrássy, a Károlyi, a Vay, a Szirmay, az Erdődy, a Keglovits és a Csáky család tagjait. A páholyokat a bérlők csalá­di címerével látták el, kulccsal zárhatóvá tették, és minden esz­tendő elején újrasorsolták. Mikulásra készülnek Mikulás várás. A hittan­órákon mostanában sok szó esik a Mikulásról, az­az a vagyonát a szegények között szétosztó Szent Miklós püspökről. Példája segítheti a gyerekeket a jóra törekvésben. A mis­kolci Szent Miklós Óvoda kis ovisai is „fújják” már a püspök legendás tetteit, és saját tetteikkel megpró­bálják követni is őt: tud­ják, nemcsak kapni jó, de adni is - akár csak egy Mikulást ábrázoló rajzot... Fotó: Dobos Klára

Next

/
Oldalképek
Tartalom