Észak-Magyarország, 2002. november (58. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-28 / 277. szám

Fotó: Dobos 2002. november 28., csütörtök KULTÚRA / SZÓLÁSTÉR / 5 HÍRCSOKOR 0 Trombitás mesterkurzus. Bo Nilsson svéd professzor tart mesterkurzust az ország főiskolás trombitáshallgatóinak december 1-3-ig a Miskolci Egyetem Bar­tók Béla Zeneművészeti Intézetében. 0 Iparművész tárlata. Széphalmi Jurkő László iparművész alkotásaiból nyílik kiállítás november 29- én, pénteken délután fél 3-kor Miskolcon a Vörösmarty Általános Is­kolában. 0 ír táncház. „Brit napot” rendeznek Ózdon ma, csütörtökön délelőtt 11 órá­tól az Általános Művelődési Központban. Az érdeklődők színes kínálatból válogat­hatnak: lesz például szónokverseny kö­zépiskolásoknak, előadás a brit labdarú­gásról, s a program ír táncházzal zárul. Mi van a puttonyban? A Magyar Cir­kusz és varieté téli gálaműsorát tartja decem­ber 5-én este 6 órától Miskolcon a Városi Sportközpontban az Ifjúsági és Szabadidő Ház szervezésében. A műsorban szerepel egy mongóliai artistacsoport, állatszámok tevék­kel, lámákkal, antiloppal. Kedves színfoltja az előadásnak a Moszkvai Gyermekfesztivál díjnyertes egyensúlyozó triója. Bemutatkozik Eötvös Loránd zsonglőr is. Felvételünk a tavalyi előadáson készült. Minden szentnek maga felé hajlik a karmesterpálcája... Bánhegyi Gábor Bizony-bi­zony, front van. Ezért jó, hogy ha akadnak ap­ró-cseprő kis nüanszok, amelyek fel­rázzák a kori- certlátogató- a szokatlanul befú'tött színházteremre kezde­nék fogni* ólmosnak tűnő szemhéjaik csukódásra való törekvését. Schubert közepes terjedel­műnek mondható VI. szimfó­niájával nyitott hétfőn este a Miskolci Szimfonikus Zenekar. Ez nem sikerült döccenőmen- tesen, hiszen az első néhány taktust nem ugyanazzal a reakcióidővel reagálta le min­den szólam, de szerencsére Rico Sacanit ez nem billentet­te ki lelki egyensúlyából. Mint ahogy az sem, hogy az első tétel alatt a „bal négyes" pá­holyból kései pillangóként hullt alá egy műsorfüzet az el­ső hegedűsök közé. És az sem, hogy a szokástól elté­rően már a harmadik tétel után szórványos taps hallat­szott, pedig Schubert munkás­ságát ismerve ennyire hamar azért nem szabadul a közön­ség. A dirigens azonban a nyugalom szobraként viselte a megpróbáltatásokat, jobb ke­zének szokatlanul heves moz­gása (majdhogynem folyama­tos remegése) nem a visszafoj­tott feszültség jeleként volt ér­telmezhető, sokkal inkább a minden egyes hangot megfor­málni igyekvő karmester segítő szándékaként. A minden szentnek maga felé hajlik a karmesterpálcája mondás pe­dig különösen a mű olaszos hangvételű részeinél volt tet­ten érhető, mert ilyenkor - alighanem dirigensi befolyásra - rendre kinyílt a zenekar. Egy aforizma szerint a hol­land tájat nézve és a holland nyelvet hallgatva jön rá igazán az ember, miért voltak világhí­rű, csodákat alkotó festőik és miért nincs még a mai napig nemzeti zeneszerzőjük. Ez a mondás igaz lehet Hollandiá­ban, korántsem igaz azonban a szláv nyelvterületre. Istenes nagy elfogultság kell ahhoz, hogy valaki a szlovák, a cseh vagy éppen az orosz nyelvet tartsa a világ legszebbjének, viszont zseniális mesterek so­ra bizonyítja, hogy ezt a nyelvet is lehet értékadóan zenébe formálni. Dvorák VII. szimfóniája ékes példája en­nek. A cseh mester hetven évének minden élettapaszta­lata, öröme, bánata, keserűsé­ge, diadalérzete jelen volt a hétfő esti miskolci megszóla­lásban, amelyben az elsöprő dinamizmussal vezénylő Rico Saccanin és az érzékenyen reagáló zenekaron kívül dön­tő érdeme volt a bámulatosan precízen, csiszoltan megszó­laló rézfúvós szekciónak is. >sf ti ' Üti kát, mielőtt még Filmek előtérben és háttérben Veress József esztéta a miskolci filmszemléről Méhes László Miskolc (ÉM) - A magyar filmgyártás válsága nyomán úgy tűnt, a pénztelenség ha­lálra ítélte a dokumentumfil­mes műfajt. A tavalyi és az idei miskolci filmszemléken bemutatott filmek azonban az életképességet és a folyama­tosságot jelzik - értékelte Ve­ress József filmesztéta, akit a miskolci, III. Ismeretterjesztő Filmek Szemléjének értékelé­sére kértünk.- Egy megváltozott korban, a megváltozott igényekhez igazod­va a dokumentumfilmes műfaj - bár én inkább világszemlélet­nek, vagy fölfogásnak tekinte­ném - leginkább a televízió ké­pernyőjén életképes - fogalma­zott Veress József. - Az idei mustra bizonyság volt arra, hogy az alkotók igényesek, és igyekez­nek fontos kérdésekről beszélni. A III. Ismeretterjesztő Filmek Szemléjének pozitívumai között a filmesztéta első helyen azt em­lítette, hogy a filmkészítésnél használt technika kezdetlegessé­ge, a filmek alacsony költségve­tése ellenére az elkészült alko­tások azt a látszatot keltik, mint­Veress József Fotó: Kőhalmi ha erőteljes filmgyártás állna a háttérben. Hasonlóképpen ítélte meg a filmek tartalmi kérdéseit is: mert miközben a kultúra mi­nősége napjainkban egyre kisebb szerepet játszik az emberek éle­tében, a filmek mégis azt mutat­ták - észrevételezte -, hogy a kultúra jelentősége a mai, átme­neti korban sem csökkent. Sőt, a szemle nem egy filmje válasz­totta témájául a közéletet formá­ló gondolkodók, értelmiségiek, művészek bemutatását.- Minden pozitívum ellenére számomra különösen fájó - jelez­te Veress József -, hogy kevés a valóban közéleti film. A társada­lom feszültségekkel átitatott, amit azért egy ilyen fesztiválon erőteljesebben lehetett volna megjeleníteni. Ez a hiány már tavaly is feltűnt, és leginkább azért - tette hozzá -, mert tudom jól, hogy a mai filmkészítők ké­pesek társadalmi mélyfúrásokat végezni, és biztos vagyok abban, hogy ez a közönséget is érdekli.- A filmekkel kapcsolatos má­sik problémám - folytatta -, hogy a formanyelvet, a stílust megjelenítő eszközöket konzer­vatívnak, túl hagyományosnak találtam. A kísérletezésnek, a merészségnek nagyobb teret en­gedtem volna, sőt, el tudtam vol­na viselni több „polgárpukkasz­tó” formai elemet is. Szemlén, filmes összejövetelen a díjak nem igazán érdekesek. Itt is érvényes a közhelyszerű kijelentés, hogy a részvétel a fontos - állította Veress József, aki ennek indokaként kifejtet­te: az ismeretterjesztő filmszem­le bizonyság lehet arra, hogy a műfajra és az ilyesféle filmes ki­fejezési lehetőségekre szükség van. És persze arra is - tette hozzá -, hogy a figyelem egy év­ben legalább egyszer az ismeret- terjesztő és a dokumentumfilm­készítők felé forduljon. SZÓLÁSTÉR OLVASÓINK LEVELEIBŐL vényre hivatkoznak. A láz- bérci víztározónál a víz A vízpartok zöme nem járható kerekes székkel Mi a szórakozása egy mozgássérültnek? Akinek hiányzik egyik lába, nehe­zen tudja használni a készí­tett protézist, csak két man­kóval tud járni, sima úton is csak 20-30 méterre, mert a meglévő lába is beteg? A lakásban (toló) kerekes székkel közlekedik, főz, mo­sogat, takarít maga körül. A garázsba rokkantautójához segítséggel megy. Bevásár­lás Miskolcon: kerekes székkel csak hipermar­ketekbe lehet közlekedni, városunkban sehol. Egyet­len szórakozása maradt, a horgászás, de ennek is van hátulütője, autóval, kerekes székkel vagy nem lehet megközelíteni a horgászhe­lyet, vagy olyan a hely, hogy ép ember sem horgá­szik ott, mert nem tudja a halat kifogni, a víz 5-6 mé­terre van a parttól vagy nem engedik be az autókat, még a mozgássérülteket sem. Környezetvédelmi tör­mellett húzódó úton csak motorkerékpárral lehet köz­lekedni. Lehet sátorozni két­ütemű, rosszabbnál rosz- szabb motorokkal, folyik be­lőlük az olaj, tele csővel jön a füst. Mikor ezt szóvá tet­tem - felelet ez más: ezek után is behajtottam én nem hoztam ki az autót, mert nem tudok visszamenni. Kö­vetkező alkalomra már Be­hajtani tilos-tábla volt ki­rakva, kiegészítő táblával: kivétel motorkerékpár. Sze­mélyesen megkerestem az ÉRV igazgatási osztályveze­tőjét. Rövid válasz: „Nem, őt a törvény kötelezi.” Kér­dem én, csak a nyomorul­takkal szemben? Mert az nem képes az autót kihozni, gyalog bemenni. Az erdésze­ti útra 8000 Ft-ért váltottam engedélyt, ez se volt jogos, de megtettem a konfliktu­sok elkerülése végett. Fize­tek, hogy horgászhassak, egy-egy napot kiszabaduljak a négy fal közül. Fizetek: jön az ellenőr, akárhol el­küld, itt nem lehet, útba va­gyok, itt szennyezek, ide ti­los, „miért-mert”, kész. Ezt csak most tudom, hogy egy nyomorék ember hogy van kiszolgáltatva törvénynek, szabálynak, utasításnak, ha­tározatnak, döntéseknek és együgyű embereknek. Nem veszik figyelembe a mozgás­korlátozott-egyesület kérel­mét, hiábavaló az engedély- kérelem. Mindezek mellett egy napra a horgászjegy 1200 Ft. VtNCZE JÓZSEF PUTNOK Akik vigyáznak, és akik nem vigyáznak Ősz van. Ilyenkor olyan színes és egyben szomorú is minden. Reggel sötét van, este sötét van. Mi ál­mosan és fáradtan rójuk az utakat, örülünk minden percnek, amikor a napsu­gár ránk mosolyog. S ek­kor történik a felismerés; roppant koszos ez a város. Évszaktól függetlenül. Belvárosi lakosként első­sorban az itteni helyzetről tudok szólni. Minden egyes alkalommal elrettenek, ami­kor a piac és környékén já­rok. Heteken, hónapokon keresztül csak a széltől összesepert piszkot látom. Üzletek, árusok, autóbusz­pályaudvarok. Csomópont, ahol naponta több ezer em­ber fordul meg. Ahol több százan vigyáznak a tiszta­ságra és sok százan nem. Elsősorban nekünk városla­kóknak kellene vigyázni környezetünkre, másodsor­ban a tulajdonosoknak. Szo­morú, hogy nincs igazi gaz­dája a szabad területeknek. Mindenki vár valakire. Sajnos sokszor azt ta­pasztalom, hogy az üzletek tulajdonosai nem túl hiúak a tekintetben, hogy ne csak a belcsín, hanem a külcsín is vonzóvá tegye üzletüket. A piac és környéke kirívó példa, de említhetném az Árucsarnokot, a Centrum Áruházat, a főutcai busz­megállókat és sok-sok he­lyet, ahol a cigarettacsikk-, a fólia-, a szatyor-, a mű­anyag tenger az úr. Elret­tentő és visszataszító az ut­cákat, tereket elborító ku­tyagumi. Azt hiszem, egyet­len állatbarát sem szeretné, ha kedvence naponta a szo­ba vagy kertje bármely pontján végezné el kisebb vagy nagyobb dolgát, s ő a véletlen folytán épp belelép­ne e kis szeretetcsomagba. Azt mondják, Európába igyekszünk. Biztosan így van. Az előírt feltételeknek meg is fogunk felelni. De mikor felelünk meg a saját magunk támasztotta köve­telményeknek? Mert ugye azok vannak? Mikor jö­vünk rá, hogy a városunk, a környezetünk a miénk. Azért kaptuk, mert meg kell őriznünk gyerme­keinknek, unokáinknak, a jövő nemzedékének. Szakács Katalin Miskolc A mi panellakásunk nem hideg és nem meleg Szeretnék reagálni a 2002. november 16-án megjelent „Elavult, penészes - csak a baj van vele” című cikkre. Közel 30 éve lakok csalá­dommal tízemeletes panel­lakásban A cikk alcíme sze­rint „nyáron kellemetlen, meleg, télen elillanó ener­gia, levegőtlenség jellemzi a paneleket”. Én a tapasztala­tok alapján cáfolom a cikk állítását, mert nyáron nem kellemetlen meleg, hanem kellemes hűvös a lakás hő­mérséklete. Ka levegőtlen a lakás, egyszerű, ki kell nyitni az ablakokat. A fa­lak penészesedésével kap­csolatban az a tapasztala­tom, hogy szekrénysort nem szabad a külső kör­nyezettel érintkező fal mel­lé közel tenni és akkor nem penészedik a fal. Ha igényli a szakértő, be tu­dom bizonyítani, keressen fel a lakásomon. A télen elillanó energiá­val kapcsolatban az a véle­ményem, hogy akkor illan el az energia egy lakásból, - ha eleve kevés energiát vi­szünk bele. A MIHŐ Kft. szerint télen minimum 20 C-foknak kell lenni a lakás­ban. Télen, ha egy kicsit hi­degebb volt, gyakran fáz­tunk a lakásban, hősugárzó­val kellett pótolni a fűtést, aminek a költsége már nem a MIHŐ-t terhelte. A laká­somban már több éve olaj­radiátorral és hősugárzóval fűtünk, az igaz, hogy ami­kor kell és ott, ahol kell. A meleg vizet villanybojlerrel állítjuk elő. A lakásomban minden radiátor le van zár­va, amelyet bizonyít a ra­diátorokra szerelt egyedi energiafogyasztás-mérő. És milyen érdekes, nem illan el a hőenergia a lakásom­ból. Ugyanis a lakás fűtésé­re felhasznált villamosener­gia költsége a távfűtés költ­ségének közel egynegyed ré­sze. Pedig a villamosener­giával való fűtés drágának számít... Kovács József Miskolc

Next

/
Oldalképek
Tartalom