Észak-Magyarország, 2002. november (58. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-15 / 266. szám

2002. november 15., péntek ÉM-EXTRA / 16 Református választások- A választás előtt nincs miről beszélni - jegyezte meg az egyik jelölt, hangsúlyozva, hogy a hatévente meg­tartott református tiszt­újító választások nem hasonlítanak különöseb­ben a világi szavazásra.- Mi nem ellenségei vagyunk egymásnak, ezért nem is kampányolunk - mondta. Az egyszerű „választólelkész” azonban ezt más­ként élheti meg. Hiszen hat év hosszú idő, szeretné tudni, kire adja voksát. De kíván­csiak lehetnek az eseményre a református gyülekezetek tagjai, sőt azok is, akik nem tar­toznak ehhez az egyházhoz. Hogy megkeresé­sünkre mégis elutasító volt több jelölt, annak magyarázatára nem vállalkozhatunk, azt vi­szont fontosnak tartjuk, hogy lehetőségeink szerint bemutassuk őket. Aztán ha megszü­letik a végeredmény, megtudjuk, ki lesz a püs­pök, az egyházkerületi főgondok a következő ciklusban, visszatérünk a témára, hiszen azt mindannyian megígérték, hogy a döntés után készséggel állnak rendelkezésünkre... JEGYZET Első nekifutásra Kiss László kiss.laszlo@inform.hu Az egyházak belső életét mindig egy kis titokzatosság lengi körül - ami érthető is, hiszen sok évszázados tradíciók, szokások és a történelem viharai inkább erre irányítják ezeket a szervezeteket,mintsem a nyil­vánosság keresése felé. Most azonban olyan időszakot élünk, amikor elkövetkeznek a választások az egyházi körökben is, s ez akarva-akaratlan a nyilvánosságnak is na­gyobb teret ad. A református egyház ciklu­sonként! tisztújítása többnyire néhány kis hírben követhető nyomon a lapokban - most mi másként döntöttünk, s megpróbál­tunk ennek a sok ezer hivőt érintő folyamat­nak egyoldalas összeállítást szentelni. Tettük ezt azért is, mert ország­részünkben sok református hivő él, s azért is, mert úgy gondoltuk: 2002-ben, az új évezred elején megér egy kísérletet, hogy vajon mennyire lehetséges, s érdemes betekintést adni e fontos szervezet belső életébe. S azt se feledjük el: az iskolák, a karitatív tevékenység kapcsán számos nem hivő honfitársunk is kapcsolatba kerül az egyházzal, így valóban nem mindegy, kik és milyen programok alapján irányítják, szervezik majd. Ha hiányos a kép, amit most nyújtunk, ezt tudjuk be az első kísérlet gyermek- betegségeinek. Nem mindig találtunk min­denkinél nyitott kapukra - de volt, aki szívesen beszélt, mások is tették, de inkog­nitóban. Lehet, hogy mi sem mindig a legjobb kulccsal próbálkoztunk - de folytatni szeretnénk, abban bízva, hogy az sok ösztönzés az egyházfiak oldaláról, amit ezen oldal elkészítéséhez kaptunk, ezután is kitart. A jelölt nem az egyház!- Természetes, hogy egy ilyen választásnak ugyan­úgy, mint a világi életben, van érzelmi hullámzása. Sze­rettük volna megóvni az ese­ményt a „választási kam- pány”-jellegtől, de ez csak részben sikerült - hallottuk Szabó Sándor püspöki tit­kártól, aki szerint igazán ko- Szabo Sándor moly következményekkel nem járhat, hogy ki müyen jelöltet támogat.- Sokan talán azért nem vállalják a véle­ményüket, mert nem szeretnének szembeke­rülni az esetlegesen más értékek alapján gon­dolkodó kollégáikkal. A döntés nagyon szub­jektív dolog, mindenki maga mérlegel annak függvényében, milyen vezetői karizmákat tart elsődlegesnek. Amint az is szubjektív, mennyire hajlandó egy jelölt - akár egy lap nyüvánosságán keresztül - kiállni a közös­ség elé. Úgy vélem, nehéz dolog a jelöltek­nek ütköztetni a véleményüket egy újság ha­sábjain, de egyiküket sem lehet azonosítani a református egyház hivatalos véleményével: hogy valaki nem nyilatkozik, az nem jelen­ti általánosságban, hogy az egyház ne lenne nyitott a társadalom felé! ISTEN - ÉS A KÖZÖSSÉG - ELÖLJÁRÓKAT KERES „Isten e földön élő népe - egyháza - vezetésére minden korban jelölt elöl­járókat. Azt pedig a közösség feladatá­vá tette, ismerje fel, hívja el és vá­lassza meg az Isten kegyelme által fel­készített szolgálattevőket a különböző tisztségekre.” (Részlet a Preambulum- ból.) A Magyarországi Református Egy­ház Választójogi Törvénye alapján a tisztségviselők megválasztásának idő­tartama hat év. Az 1996-ban választott tisztségviselők megbízatása 2002. de­cember 31-én lejár és ez év őszén kell lebonyolítani a választásokat. Fontosabb választási Időpontok: Szeptember 30-ig: az egyházmegyéknek (esetünkben Abaúj, Borsod-Gömör, Egervölgye, Zemplén) és egyházkerületeknek (ese­tünkben Tiszáninneni Református Egy­házkerület) eddig az időpontig kellett megválasztani ajelölő és választási bi­zottságokat, s az egyházmegyék jelölő közgyűlései jelöltek a hatáskörükbe tar­tozó tisztségekre November 30-ig: a szavazás lebonyolítása (prezsbitéri umok), a szavazatok zárt borítékban tör­ténő visszaküldése a választási bizott­ságokhoz December 31-ig: az egyházmegyei közgyűléseken ki kell hirdetni a választási eredményeket, s az egyházmegyei közgyűlések megvá­lasztják a hatáskörükbe tartozó tiszt­ségviselőket Január 31-ig: egyházkerületi közgyűlésen ki kell hir­detői a választási eredményeket, s be­iktatni a tisztségviselőket Február 28-ig: az új Zsinat alakuló ülése, s a Zsinat hatáskörébe tartozó tisztségviselők megválasztása Az egyházmegyei jelölő közgyűlések Jelölési eredményei - az első három legtöbb szavazatot kapott Jelölt: Püspöki tisztségre: Csomós József (131), dr. Börzsönyi Jó­zsef (88), dr. Mészáros István (87). Egyházkerületi főgondnoki tisztségre: Ábrám Tibor (228), dr. Szabó Dániel (130), dr. Csukás Zoltán (24). Egyházkerületi lelkészi főjegyzői tiszt­ségre: Szűcs Endre (200), dr. Tóth Albert (120), dr. Sándor Endre (36). Egyházkerületi világi főjegyzői tisztségre: dr. Rózsa Tibor (342), dr. Jeney And­rás (59). dr. Erdei Pál (12). (Az információt Pecze Jánostól, a Tiszánin­neni Református Egyházkerület Választá­si Bizottságának elnökétől kaptuk) „Nem azé, aki akaija...” Több lelkész mondta róla, hogy „igazi püspöktípus”: bölcs, megfontolt tudósember a zempléni esperes - püspök­jelölt - Dr. Börzsönyi József.- Szerencsen vagyok 27. eszten­deje lelkipásztor, s a templomunk közepén a Rákóczi család sírem­léke áll. Talán ezért érzem át olyan erősen I. Rákóczi György vezérigéjét: „nem azé, aki akar­ja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Ez a mon­dat vezérel az utóbbi időben is - kezdi a bemutatkozást a teoló­giai tanulmányait Debrecenben végzett, doktorátust Kolozsvárott szerzett lelkész-esperes.- Az esperességem területén közel 70 gyülekezettel munkálko­dunk együtt az egyház építésén. Fontos előrelépésnek érzem, hogy több olyan kisebb gyüleke­zet van, amelyben korábban nem volt lelkipásztor, most pedig lett. E pozitívumot nem saját ma­gának tudja be, bár hangsúlyoz­za, ő maga is törekedett arra, hogy ahol a vágy megvolt a lel­ki élet erősítésére, oda kerüljön lelkipásztor. De a döntő, hogy a sárospataki teológia is újra kezd­te a munkáját 91-ben, sorra jöt­tek ki a végzett lelkészek, akik itt kaptak megbízást. Az esperes az oktatási intéz­mények gondjai­val közelebbről is megismerkedett a Református Zsi­nat iskolaügyi bi­zottságában mun­kálkodva: - Nagy gond, hogy isko­láink legtöbb esetben rossz álla­potban lévő épületekben kezdték meg a működést, s a helyreállí­tás nagy költség. Fontos, hogy ezen intézmények arculata mind világosabban megmutatkozzék. Hiszen itt nemcsak a tudás­anyag, hanem az erkölcsi tartás átadása is feladat. Szükség van az iskolák lelki megerősítésére, hogy azok az erkölcsi értékek, amelyeket egyházunk őriz és igyekszik továbbadni - nagyobb részt általános emberi értékek -, a gyülekezetek mellett az isko­lából is eljussanak a társadalom­ba, s általuk minden hazánkfia gazdagodjon. Szeretet, megértés, békesség... - voltaképpen minden emberi lélek vágya. Arra a provokatív kérdésre, hogy szeretne-e püspök lenni, a következőképpen válaszol:- Inkább úgy fogalmaznék, hogy szívesen dolgoznék azon célok megvalósításáért, melyeket érintet­tem is. Ha ezt más fogja csinálni és másképpen, akkor majd az ő munkáját igyekszem segíteni... Börzsönyi J. A püspökkel - később. Mészáros István, a Tiszáninneni Re­formátus Egyházkerület jelenlegi püspöke 12 éve áll a kerület élén. Szerettünk volna beszélgetni vele arról, hogyan látja ezt a 12 évet, mennyit változott ezalatt az egyház s a püspöki feladatkör, de a beszélgetés elhalasztását kérte. Hangsúlyozta, nagyon sok monda­nivalója van a témáról, de inkább a választás lezárulta után mon­daná el. Mészáros István korábban 29 évig Kisgyőrben szolgált, 18 éve a Miskolc-Avasi gyülekezet lelki vezetője. Szintén lelkész feleségével három - lelkész - gyermeket neveltek fel. A püspök úr a gyülekezetek megújulásáért imádkozik... Fotó: Dobos Klára Jézus Krisztus tulajdonában „..„mind testestől, mind lel­kestől... , nem a magamé, ha­nem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, a Jézus Krisz­tusnak tulajdona vagyok...” Ez adott erőt eddig is és ebből me­rítek ezután is, amikor elfo­gadtam a jelölést - látva azok­nak számomra megtisztelő ará­nyát... - olvasható Csomós Jó­zsef Református Lapokban köz­zétett bemutatkozásában. „A püspöki tisztséget szolgálat­ként tudom elképzelni, sokak se­gítségével. Olyan lehetőségnek lá­tom, melyben a vezetés kegyelmi ajándékának és az egyházi közigaz­gatásban szerzett tapasztalatoknak közös gyümölcsét tehetem le hála­áldozatul a Tiszáninneni Egyház- kerület mindennapi életének jelké­pes asztalára. A mindennapi mun­kában ez jelenti a törvényes rend jól szervezett, átlátható és számon- kérhető megvalósulását. Azért fon­tos ez, mert vallom, hogy a rend nem megkötöz, hanem szabaddá tesz.” Az Abaúji Egyházmegye es­peresének bemutatkozásából ki­derül az is, hogy az egyház legégetőbb kér­désének töb­bek között az elnéptelenedő falvak ügyét tartja. Tizen­hat esztendeig Gagybátorban szolgált, a 80-as évek végén ő kezdeményezte a Csereháti Településszövetség megalapítását.- Fontosnak tartom a városi missziót is - egészítette ki írott anyagát kérésünkre az esperes. - Az elnéptelenedett csereháti falvak reformátusai közül sokan például az avas-déli lakótelepen élnek, meg kell találni őket, és meg kell nyerni azokat, akik most nem tartoznak a gyüleke­zetekhez. De azért a falvakat is „éltetni” kell. Abaúj egyházme­gyében például bevett gyakorlat az „elszármazottak vasárnapjá­nak” megtartása, ilyenkor na­gyon sokan hazajönnek... Békességes Kerület- Gyülekezeteinkkel és intézmé­nyeinkkel Kerületünk lelki arcán a többiek számára is példásan ne­mes, békességes, hitvallásos és szolgáló vonásokat kell kiformál­nunk, mely mindenkor távlatokat is hordoz - mondja Szabó Dániel, a Tiszáninneni Református Egy­házkerület főgondnoka, majd tiszt­ségének mibenlétéről tájékoztat: - Az egyházkerületi főgondnok el­nöktársával a püspökkel együtt képviseli az egyházkerületet. Részt kell vennie minden kerüle­ti és országos szervezeti, zsinati együttléten, munkálkodnia a Ma­gyar Református Világszövetség­ben, kapcsolatot építeni a hely- hatósági és kormányzati szervek­kel - ez nagyon sok időt igénybe vesz. A „maradékot” pedig elviszi a másik felelősségi kör - amely szív szerint első - a gyülekezetek látogatása, a kiemelkedő és szo­rongató ügyek számontartása. De felelős a főgondnok az egyházi in­tézmények életrehívásáért, felsze­reléséért, felújításáért, kárpótlási ügyekért, melybe bele tartozik pá­lyázatok készítése és anyagi for­rások felkutatása is. És alapfel­adatnak tekintem nemzetközi kap­csolataink ápolását, ezek a Kerü­let „lelki vagyontárgyai”. A főgondnok úr felelősnek ér­zi magát a határainkon kívül is elindult református munkákért, kiemelten is a kárpátaljai refor­mátus iskolarendszerért. Elköte­lezettnek érzi magát a korábban elkezdett cigány testvérek közöt­ti missziói munkára, szeretné, ha ez kerületi programmá nőne fel. S hogyan fogadja, ha esetleg nem választják újra?- Csendes hálaadással azért, amit eddig tehettem, bűnbánat­tal azért, amit nem jól tettem és elmulasztottam és Istentől elkér­ve azt, amit még nekem szánt az Ő munkájából. A fó'gondnok is apostol- Ahogy egy világi közgyűlési képviselő, ugyanúgy egy főgond­nok is össze tudja egyeztetni munkáját egyházi megbízatásá­val. Ez így hagyomány a magyar református egyházban - válaszol­ta kérdésünkre Csukás Zoltán, aki 40 éve állatorvosként tevé­kenykedik. - Nyilván az egyhá­zát szerető ember így is jócskán áldoz szabadidejéből a szamára fontos ügynek, természetes, hogy egy ilyen poszt még több időt kö­vetel. A főgondnoki feladatkör igen szerteágazó. Vallom, hogy bár előképzettségénél fogva ter­mészetesen a lelkész a spirituá­lis vezető, de ez azért mégsem választható el ennyire, hiszen mindenki apostol... Csukás Zoltán 1936-ban Buda­pesten született, 1970 óta Miskol­con él. 1985 óta a Miskolc-Avasi Egyházközség presbitere, az elő­ző zsinati időszakban pedig a Borsod-Gömöri Egyházmegye vi­lági zsinati képviselője volt.- Imádságos vágyam, hogy ke­resztyénként legyünk magyarok és magyarokként keresztyének, hogy a magyarság, ezen belül re­formátus anyaszentegyházunk valóban Isten képe, s ne a meg­osztottság népe legyen... Kis lépésekkel a cél felé... A szintén a főgondnoki tisztre jelölt Ábrám Tibor néhány gondo­latát a Református Lapokban meg­jelent bemutatkozásából közöljük: „1961-ben születtem Tasnád- szántón, református lelkész család elsőszülött gyermekeként. A csa­ládi útravalót az Istenhez való hűségben, nemzeti értékeink fon­tosságában, a kitartó és kemény munkában, a gondoskodó szeretet- ben igyekszem életem végéig meg­őrizni... Egyetemi tanulmányai­mat Kolozsváron a Bolyai Tudo­mányegyetem Fizika Karán fejez­tem be 1985-ben. 1993-ig a Miskol­ci Egyetem Fizika Tanszékén dol­goztam tanársegédként, majd a Lévay József Református Diákott­hon újraindításakor meghívásos pályázaton bíztak meg az intéz­mény újraszervezésének feladatá­val. 1986 óta családommal együtt az avasi gyülekezethez tartozunk, 1988-tól itt presbiteri tisztséget is betöltők. 1994-től a Tiszáninneni Református Egyházkerület iskola­ügyi tanácsosaként igyekszem se­gíteni oktatási intézményeink szakmai-szervezeti fejlődését. Isten két dolgot vár el tő­lünk: kérjük el Tőle és lássuk meg egyéni keresztyén életünk­ben, családi, gyülekezeti, egy­házi életünkben és nemzeti lé­tünkben azt a célt, amely felé haladnunk kell, és mindennap tegyünk meg e cél felé egy kis lépést...”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom