Észak-Magyarország, 2002. október (58. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-31 / 254. szám

2002. október 31., csütörtök KULTÚRA / 6 EbM HÍRCSOKOR 0 Párizsi fotók. A miskolci Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola tanulói­nak Párizsban készftett fotóiból nyílik ki­állítás november 4-én, hétfőn délután 3 órakor az iskola aulájában. 0 Elmarad a gyermekfoglalkozás. A Mú­zeumi gyermekfoglalkozások című soro­zat szombatra meghirdetett Vonal és folt című foglalkozása a szünet miatt elma­rad - illetve eltolódik: november 9-én vár­ják e téma kapcsán a gyerekeket a Mis­kolci Galériába. 0 Operett emléknap. Kálmán Imre lá­nya és fia is részt vett azon az ünnep­ségen, amelyen bejelen­tették: október 25-e ezen­túl a magyar operett em­léknapja lesz. Az ünnep Kálmán Imre születésé­nek és halálának, vala­mint Lehár Ferenc halálának évfordu­lójához kötődik. Kollégánk képei. Ádám János fotóri­porter kollégánk képeiből nyílt kiállítás teg­nap délután a miskolci Tompa Mihály Könyvtárban. A Sodrásban című tárlaton az alkotó a bukovinai ortodox kolostorokról ké­szített sorozata mellett bemutatja a megyénk egyik kisközségében, Litkán készült felvé­teleit. Fotó: Bujdos Tibor Mennyiért korpásodik? Bánhegyi Gábor Biz’isten nem láttam még kereskedelmi tévés működési szabályzatot, de szerintem a legeslegelső mondat így hangzik: A né­ző hülye. A második meg így: De nagyon. Legalábbis ez az emberfia érzése, ami­kor azt hiszi, két valóságsó közé beikta­tott helykitöltő műveltségi vetélkedőben azt kapja, amit eddig megszokott. De nem. Mert már a harmadik mondatban lökik a sódert: „itten most világnap van és hát tessenek mán elképzelni, pont most sike­rült bekerülni ide egy világnaposnak”. Utána még elhangzik utalás, hogy az esély persze a játékra egy a tízhez, de az edzett néző már megkötheti a bukiknál élete leg- tutibb fogadását: hatévi családi pótlékom plusz lakóingatlanom, hogy a világnapos fog játszani. A másik kilenc meg majd visszajön valamikor pár hét múlva. Jő is a sorkérdés, valami ilyen színvonalon: ál­lítsák növekvő sorrendbe az alábbi számo­kat, kezdjék a legkisebbel: á három, bé egy, cé négy, dé kettő. Ketyeg az óra, ka­mera libeg ide-oda, majd az idő lejártával moderátor közli a helyes megoldást és fel­teszi a - szerinte - nagy kérdést, lássuk kinek sikerült először megfejteni. Mi azonban már nagyon dörzsöltek va­gyunk a képernyő előtt, legalábbis azt hisszük. Merthogy azt gondoljuk, a látszat kedvéért tízből nyolcán jól megfejtik, köz­tük lesz a leggyorsabb a világnapos. Hát nem! Annyira nem bíztak semmit a vé­letlenre az okos píárosok, hogy a műsor történetének legkönnyebb sorkérdését csak egyvalaki fejtette meg a szintén re­kordnak számító legpocsékabb idővel. Ta­lált, süllyedt, a világnapos volt az, akit sikerült is hathatós műsorvezetői segéd­lettel milliós nyeremény fölé taszajgatni. Mi meg csak sápadunk otthon, tényleg ilyen hülyék vagyunk, vagy már ez sem számít? Egyre csak a vetélkedők szárnyán igen méltányos közönségbeli ismertségre szert tevő moderátort figyeljük, aki póker­arc ide vagy oda, néha egy-egy gesztusá­val, mimikájával elárulja, ez a szerep már neki is szagos, de hát ahogy az egyszeri mentőslányból kétműsorcsatorna-tulaj- donossá avanzsált hölgy valamikor egy in­terjújában elárulta, bizony-bizony, létezik annyi pénz, amennyitől az ember haja korpásodik. Egy bemutatkozás két előadásban A hétvégi premieren mutatkozik be a Miskolci Nemzeti Színház tánc tagozata Miskolc (ÉM - ML) - Images és Boxed in - ez a két darab jelenti a Miskolci Nemzeti Színház idei évadjá­nak első táncszínházi bemu­tatóját. De ezekkel az elő­adásokkal debütál a nemré­giben megalakult miskolci tánc tagozat és annak veze­tője, Fejes Ádám táncos-ko­reográfus is. A Miskolci Nemzeti Színház tánc tagozatának létrehozása - elképzelés szintjén - már a ta­valyi évadban megfogalmazódott. Az első lépést a Fekete zaj című produkció jelentette, ám csupán a mostani évadban adódott lehe­tőség arra, hogy létrejöjjön az önálló tánctársulat. Arculatának kialakítására Fejes Ádám tán­cos-koreográfus kapott megbíza­tást, s az általa vezetett miskol­ci táncszínház alapját igy most saját társulatának tagjai, vala­mint a színház nyolc főből álló tánckara jelenti. Kortárs tánc- A kortárs tánc fogalma alatt mindenki mást ért, más róla az elképzelése. Nehéz kijelölni ben­ne az embernek a saját helyét - válaszolja Fejes Ádám arra a kérdésre, hogy milyen stílusban dolgozik majd az általa irányí­tott tánc tagozat. - Amit én kép­viselek - teszi hozzá - az szigo­rúan a mozdulatok sorából ösz- szeálló tánc, ami kerüli a sablo­Fejes AdámFotó: Méhes László kapott hangsúlyos szerepet, s benne a fény határozza meg a te­ret, a tér pedig az embert, aki - imázsa szerint - mindig más és más képet mutat magáról. Ezzel szemben a Boxed in visszatérő témájú, repetitív zenére összeál­lított ismétlődő mozdulatok- sorokkal, a szűk terekkel, a tán­cosok egymás közötti fizikális kapcsolatának hiányával egyfaj­ta falanszter-hatást kíván érzé­keltetni. E két darabot Fejes Ádám tár­sulatának táncosai adják elő. A ta­gozatvezető azonban úgy tervezi, következő produkciójába már a tánckart is bevonja. Szeretné elér­ni - fogalmazza meg -, hogy a mis­kolci táncszínház tizennégy táncos­ból álló, egységes egész legyen. nos, közhelyszerű jelrendszert. Közismert technikai formulák­kal nemigen írható körül, mint­hogy a színpadra állított mozdu­latok részletei bennem alakul­nak ki azokból a hangulatokból, amikbe a zenét hallgatva ösztö­nösen belekerülök. Ráérzésekből Fejes Ádám úgy mondja: ezek­ből, a nehezen szavakba önthe­tő ráérzésekből formálódnak ki táncművei, így a most színpad­ra kerülő, Kunért Péter muzsi­kájára készült „Images”, vala­mint a Márton Péter zenéjére ál­modott „Boxed in” is. Az Images című koreográfiában a látvány NÉVJEGY Fejes Adám táncos-koreográfus, a Miskolci Nemzeti Színház tánc tagozatának vezetője Született: 1975, Budapest Tanulmányok: tánc tanulmányait a Pécsi Művészeti Szakközépis­kolában, a Rotterdami Tíncakadémián és a Színház és Filmművé­szeti Egyetemen végezte Munkásság: koreográfusként Hollandiában, Amszterdamban debü­tált. Tanított a Táncművészeti Főiskolán, a Budapest Tánciskolá­ban, a Trafó Kortárs Művészetek Házában. 2000-ben létrehozta saját, Horda.elnevezésű társulatát, amellyel hazai és külföldi szín­házakban és fesztiválokon léptek föl: From Dusk Till Down - Veem Theater, Amszterdam; Kérész - Trafó Kortársművészetek Háza; Tender - Pécsi Nemzeti Színház; They Don't Care - Trafó; Sodrás­ban - Pécsi Nemzeti Színház; Ketten kétfelé - Színház és Film- művészeti Egyetem; Images - Ponec Theater Prága, Mu Színház. A HANGVERSENYTEREMRŐL JELENTJÜK Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország - vagy annyira azért mégse? Bánhegyi Gábor Az egyszeri koncertlátogató is igyekszik vezérfonalat keresni egy hangverseny műsorának összeállításában, hát még a sok­szori. Az október 28-i miskolci koncerten sem volt ez másként. Az öt elhangzott mű közül négynek a címében szerepelt a magyar szó, az ötödikben pedig Rákóczi neve bukkant fel, innen nagyon adja magát a lehetőség, bizony kicsiny nemzetünk lenne az összetartó erő a Miskolci Szimfonikus Zenekar Népszerű Zenei Esték című hangverseny­sorozatának idei első előadásán a Miskolci Nemzeti Színházban. Ez azonban túl egyszerű meg­oldás. Kicsit megbolondíthatjuk ezt azzal, miként lát minket a nagyvilág és mit gondolunk tu­lajdonképpen mi magunkról. Az első kategóriát Liszt, Brahms és Berlioz, utóbbit pedig Bartók és Dubrovay képviseli. Rögtön magyarázatként per­sze ki kellene kicsit fejteni, mi jogon soroltatik Liszt Ferenc a külhoniak közé. Talán elég any- nyit indokként elsorolni, hogy a Mester már kora gyermekkorá­ban elkerült Magyarországról, magyarul egy szót sem tudott és magyar rapszódiái is mintapél­dái annak, milyen fogalmakkal rendelkezett a magyar népzené­ről. Talán ezért is sorolható be Brahms és Berlioz mellé abba a vonulatba, amely a kiválogatott művek okán igen pozitív szín­ben tüntetik fel vadvirágos kis hazánkat. Itt a szomor nem mélyről gyökeredző, inkább pil­lanatnyi keserédes kisbúsulás, a vidámság azonban fergeteges, sodró lendületű, pipacspiros or­cán ragyogó derűs kacagás. Ezt ellenpontozza Dubrovay László, aki a Magyar szimfóniá­val aligha fog bevonulni az egyetemes zenetörténet nagy klasszikusai közé. Ennek pedig korántsem az az oka, hogy a je­lenlegi tömegéletérzést tolmá­csolja öt évvel ezelőtt keletke­zett művében, mert a hangulati résszel nincs is igazán hiba. En­nél több dicséret azonban aligha sorolható fel az opuszról, amely aligha lesz gyakorta visszatérő darabja a honi koncertéletnek. Bartók Magyar képek című darabja pedig kilógott a sorból. Több okból is. Egyrészt azért, mert ebben a műben volt tetten érhető az a fajta hazaszeretet, amely a magyar népzenébe vég­zetesen beleszerelmesedett zse­ni alkotásaiból „kikiabál", más­részt pedig ez volt a Kovács László vezényelte koncert csúcs­pontja. Ilyen kristálytisztán, ilyen ívesen, ilyen gyönyörűen megformálva ritkán hallani Bar­tókot. Az igazi vastapsot azon­ban Brahms és Berlioz kapta, el­végre népszerű darabokat halla­ni gyűlt egybe a közönség, ezért a hálás publikum többszöri rá­adást is kicsikart zenekarától, amely készült is erre. DVD-AJANLO - A HOLTSAV Balogh Attila Lehet-e bűnösnek nevezni valakit olyasmiért, amit nem követett el? Még nem köve­tett el. Ezt a kérdést feszegeti egy éppen a moziban futó Spiel- berg-produkció is, s hasonló­képp tesz a két évtizeddel előbb született Cronenberg-horror. Csak merőben máshogy. Képzeljük el, hogy egy em­bertársunkról biztosan tudjuk, hogy rosszat fog tenni. Nagyon rosszat. Meg kell akadályoz­nunk, de csak úgy tudjuk, ha megöljük. Gyilkolni bűn - meg­engedhető ez az ár a megelőzé­sért? Nem, hiszen honnan tud­hatnánk biztosan, hogy az ille­tő bűnös (lesz), hiszen még nem, s nem is lesz, ha egyszer megakadályozzuk. De facto egy ártatlan ember életét akarnánk elvenni? Ez tehát így zsákutca. De a rossz kérdésfelvetésből eredő félresiklást Stephen King - aki­nek önmagában is csodálatos regényéből a Holtsávot forgat­ták - ügyes és kézenfekvő pél­dával kerüli el. Nézzük így a dolgot: tegyük fel, hogy időuta­zásba keveredünk, s mire ma­gunkhoz térünk, 1930-ban talál­juk magunkat, egy szobában egy pisztoly társaságában. A kö­vetkező pillanatban pedig belép maga Adolf Hitler... Ha lepuf- fantjuk - gyilkosság! -, milliók későbbi halálát akadályozzuk meg. Legalábbis mi abban a hiszemben volnánk. Egyébként meg egy német börtönben töl­tenénk életünk hátralévő részét. A Holtsáv nem erről a vér­Chrlstopher Walken Fotó: Internet fagyasztó hitieres szituációról szól: pusztán elhangzik benne, mint példabeszéd, mindenki számára plasztikusan illuszt­rálandó, milyen erkölcsi-eti­kai dilemmába kerül a főhős egy különös eseménysor foly­tán... A problémát végül ő ma­ga, no meg az élet - ahogy mondani szokták - közös erő­vel oldják meg. Mindez a DVD-n is „átjön”, otthon ülve a képernyő előtt, akár többször is végignézve-iz- gulva az olykor hajmeresztő, de végig lélekbe markoló történe­tet. Christopher Walken, lehet mondani, pályafutása leginkább testhezálló szerepét kapta itt a rendező Dávid Cronenbergtől (talán a Ponyvaregény-beli ka­tonatiszt hasonló hozzá, de ez itt főszerep), de szinte minden mellékalak is kitűnő (Tóm Skerrit, Herbert Lom, Martin Sheen). A zene Michael Kament dicséri, az elég jó magyar szink­ron és hangsáv lemezre tétele pedig a hazai kiadót. DVD-kiadás: Ariéi Interna­tional 2001. - Computer Pano­ráma 2002.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom