Észak-Magyarország, 2002. október (58. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-18 / 244. szám
2002. október 18., péntek ism-im m mzM # KULTÚRA / 6 HÍRCSOKOR 0 Szimfonikus vendégség. Három koncertből álló németországi vendégszereplésre H utazott a Miskolci Szimfonikus Zenekar. A testvérvárosi kapcsolatok keretében Aschaffenburgban 2 koncertet adnak. A turné zárásaként Bad Nenndorfban (Hannover mellet) hallhatja őket a közönség. 0 Kalapács-koncert. A Kalapács együttes ad koncertet ma este 8 órától a miskolci Ifiházban. Vendég az Elysian együttes. 0 „Guruló dzsungel”. A dzsungel könyve című musicalt adja elő a Pécsi Sándor Guruló Színház október 21-én és 22- én délután 2 órától Miskolcon a Bartók Béla Művelődési Házban. Az élet útjain Fecske Csaba Slezsák Imre az élet útjait végigjárta, bízvást mondhatjuk, nagy utat járt be. Gazdag életművet hozott létre, amit egy ilyen jellegű könyv megközelítően sem képes megmutatni. A sors kegyetlensége folytán posztumusz lett ez az életművet reprezentáló könyv, amit a szerző maga kezdett összeállítani már súlyos betegen a 70. születésnapjára. Nem érhette meg. Nyáron temettük. A temetésen elhangzott Cs. Varga István-gyász- beszéd szolgál a könyv utószavául. Slezsák Imre széles körben ismert népművelő volt, az egykori edelényi járási - későbbi városi - könyvtár igazgatója és alapítója. Szívügye volt a könyvtárak sorsa, számos könytárat hozott létre a volt edelényi járás kis falvaiban, nem egynek az avatásán magam is részt vettem mint költővendég. Mert Slezsák Imre fontosnak tartotta, hogy az itt élő vagy innét elszármazott írástudók szóljanak-szólhassanak azokhoz, akiktől a nyelvet tanulták, akikkel közösek a gyökereik. Nagyon sokat tett például Kalász László népszerűsítéséért, befogadásáért, azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, a legtöbbet ő tette, hogy Kalász költészete közkinccsé legyen a Bód- va völgyében. A könyvtáravatókról és íróolvasó találkozókról szóló, töbnnyire szűkszavú hírlapi tudósítások nem adhatják vissza azok hangulatát, nem adhatnak számot a belefektetett munkáról, az erőfeszítésekről. A dolog lényegéről. Slezsák Imrének szívügye volt az olvasótábor is - mint minden, ami szép és jó, emberi és hasznos -, több mint tíz éven át szervezte és vezette szinte próféták hevületével és megszállottságával az égervölgyi olvasótábort, ahol a környék falvainak általános iskolásai ismerkedhettek szű- kebb hazájuk irodalmi és történelmi emlékeivel, közvetlen környezetük kulturális értékeivel. Kár, hogy ez a fontos missziója nem kapott kellő hangsúlyt a könyvben. Ez a könyv természetszerűleg csak ízelítőt adhat Slezsák Imre szerteágazó tevékenységéből. Életműve valójában azoknak a lelkében és munkásságában él és hat tovább, akik részesei és tanúi voltak ennek a szolgálatos, hasznos életnek. A könyv az Édelényi Füzetek 26. darabjaként jelent meg. Ézt a könyvsorozatot ő indította útjára 1987-ben. (Slezsák Imre: Az élet útjain, Edelény, 2002.) KUCKÓ / J J J -/ ^ J J J -J J J -J ^ ». ./ V - - - - - ~ - V w - - - w ^ w Kedves Gyerekek! Minolta, Nikon, Canon - három fényképezőgépmárka azok közül, melyeket leírtatok nekünk. A Magyar Könyvklub gondozásában megjelent Fotózás alapfokon című könyvet Ligeti Kristóf (Kistokaj) szerkesztőségünk titkárságán veheti át (Miskolc, Zsolcai kapu 3. III. emelet). De van még egy könyvünk! Aki helyesen válaszol kérdéseinkre - a beküldők közül a legszerencsésebb - jutalmul megkapja a bemutatott kötetet. Beküldési határidő: 2002. október 25. Címünk: Észak-Magyarország szerkesztősége, Miskolc, Pf.: 351. 3501. A borítékra vagy levelezőlapra írjátok rá: Kuckó. A Magyar Könyvklub gondozásában megjelent köteteket az érdeklődők a kiadó miskolci boltjában találhatják meg (Bajcsy-Zsi- linszky u. 16.). Kérdés: Milyen madarak jönnek télen a városi kertek etetőibe? Legalább hármat említsetek meg! W*' Fiso cermyzethauirozom r —-- . Az angyal lila szín ösvényre lépett Megújult a Kondor Terem - az életmű újabb részletét mutatja be az állandó kiállítás A Kondor Terem kulturális rendezvények helyszíne Fotó: Dobos Klára Méhes László Miskolc (ÉM) - Kondor Bélának a Gagarin űrrepülés ironikus értelmű, A műtücsök felröppenése című festménye nemrégiben 36 millió forintért kelt el egy árverésen. A művész szerteágazó életművéről Magyarországon egyedül a Miskolci Galériában emlékeznek meg állandó kiállítással. A Kondor-kiállítás a napokban újult meg. A képzőművészként és költőként napjainkban egyaránt elismert Kondor Béla (1931-1972) munkássága csupán rövid ideig kapcsolódott a miskolci grafikai műhelyhez, mégis a városban nyílt meg elsőként állandó emlékkiállítás a saját korában ellet- mondásos megítélésű művész életművének egy részéből. A Hermán Ottó Múzeumban Kossuth utcai képtárában 1977- ben átadott, személyes tárgyakkal berendezett emlékszoba 1985-ig volt látogatható. A bezárását követő hetedik évben a Kondorgyűjtemény új helyen, a Miskolci Galéria Petró-házában kapott helyet, majd 1996-ban került a galéria új épületének, a Rákóczi-ház- nak - azóta Kondor Teremként nevezett - tetőtéri kiállítóterébe. Az emlékhely jelenlegi helyén 2000. év őszén nyílt meg, és „Az angyal megjelenése” című tárlat a szerteágazó életmű egy különös részletéből, Kondornak a repüléshez kapcsolódó munkáiból adott körképet. Azt ismerhette meg a közönség, ami az alig negyvenévesen eltávozott művész festészetében, grafikáiban és költészetében egyaránt központi motívum volt. Feltűntek jellegzetes, szárnyas emberalakjai, jelezve, hogy a repülés mitológiai és bibliai összefüggései éppúgy foglalkoztatták, mint a téma hétköznapi jelentései: a fantázia-makettekben testet öltő, ember alkotta repülő tárgyak. Az életművet témakörönként feldolgozó, kétévenként megújuló miskolci kiállítás októberben újabb részlettel ismerteti meg a látogatót: a fő helyre Kondor Béla olajpasztelljei kerültek, miközben a kiállítótér két végén megmaradtak az előző tárlat lényegi elemeire utaló jegyek. A mostani átrendezés mottóját egy Kondor-verssor adta - „A lila szín titkos ösvény” -, amely utalás arra, hogy színvilágában érzékeny hangulatú képek mesélnek az alkotó lelki világának változásairól. így magyarázza Nagy T. Katalin művészettörténész, aki az előző és a mostani állandó kiállítás rendezője. Az 1960-as években járunk, Kondor első pasztell-korszakának idejében, amely - visszanézve rá - mintegy átmenetet jelent a grafika és a festészet között. A sajátos technikai módszerrel készített képfelületeken lírává oldódik még a témaként megragadott daruk és állványzatok látványa is, s a technika ábrázolása hangulatában összemérhetővé lesz azokkal az ugyancsak falra került irodalmi ihletésű illusztrációkkal, amelyek időben később készültek a Petőfi Irodalmi Múzeum megbízásából. NEVIEGY Kondor Béla 1931. február 17-én született Pestlőrincen 1951-56 között a Képzőművészeti Főiskolán Barcsay Jenő, Koffán Károly és Kmetty János növendéke. Első kiállítását 1960-ban rendezi (1963-ban a Miskolci Országos Grafikai Biennále nagydíját; 1964- ben a Tokiói Biennále díját nyeri el; 1968-ban a Velencei Biennálén szerepel). 1971-ben Munkácsy-díjat vesz át. 1972. december 12-én hal meg Budapesten. 1990-ben posztumusz Kossuth-dQat kap. Hat évtized fotográfiái a Tarczaiéletműben Életmű-kiállítás nyílik a Miskolci Galériában az idén 80 évés fotográfus munkáiból Miskolc (ÉM - ML) - Tarczai Béla neve az 1950-es évektől ismerősen cseng a hazai fotóművészetben. Az idén 80 éves miskolci fotográfus munkásságát életműkiállításon mutatja be a Miskolci Galéria. A fotóművészet képviselői között soha nem szűnő vita alapját jelenti a kérdés: szükséges-e a képeknek címet adni? Szakmai közhely ugyanis, hogy a jó kép önmagáért beszél, értelmezi a tartalmat és a mondanivalót, míg a címadással vissza lehet élni. Tarczai Béla jövő héten nyíló életműkiállításának kísérletképpen ezért nem is adott elnevezést. A „Cím nélkül” címmel azonban mégiscsak megnevezett tárlaton belül csupán az egyes képcsoportok kaptak megjelölést a fotóművész közéletben 1949 óta részt vevő alkotótól. Természetes azonban, hogy képaláírások jelölik azokat a portrékat, amelyek művészeket, kortársait ábrázolják. Tarczai Béla többször megfogalmazta már, hogy a fényképészet iránti elkötelezettségét az 1930-as évek nagy magyar fotográfus-generációjának köszönheti. Viszont már az ő nevéhez fűződik a fotósok amatőrmozgalmának szervezése, majd a nemzetközi téren is elismeréseket kivívó Miskolci Fotóklub megalapítása. A Magyar Fotóművészek Szövetsége elnökségének 1960- ban lett tagja, ekkor fogadta szerkesztőbizottságába a Fotóművészet című szaklap is. A Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége a '60-as években két alkalommal is kitüntető címmel ismerte el a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete fotó- művészeti tagozatának munkájában máig aktívan részt vállaló Tarczai Béla tevékenységét. A fényképészet elméleti kérdéseivel is foglalkozó fotográfusnak a magyar fotókultúra területén végzett gyakorlati munkásságáról ad körképet az október 24-én nyíló tárlat 240 „cím nélküli” képe. A fotók a kezdetektől a jelenig követik végig az életutat, vallanak arról a látásmódról és gondolatvilágról, amit Tarczai Béla képvisel. A tárlat megnyitását követően, 6 órától a fotográfus lesz a vendége a Dőry-pincében rendezett Disputa-estnek. Akiknek a sejtjeikben van a zene... Az Egressy Béni Zeneiskola ütősegyúttese fejlődésének a hangszerhiány szab határt Miskolc (ÉM - DK) - A történet, amely az együtt zenélés öröméről szól, úgy kezdődött, hogy az Egressy Béni Zeneiskola ütős tanszakán egy diákkoncert erejéig összeállt egy kamarazenekar. Aztán valahogy „úgy maradt”...- Mindez hat éve történt - mondja Pongrácz Balázs, az együttes egyik alapítótagja. - Igazán akkor éreztük, hogy ez több kis kalandnál, mikor egyik tagunk Pestre került egyetemre, de nem sokáig bírta nélkülünk. S mert neki a hétköznap már nem volt jó, azóta vasárnaponként próbálunk... Szponzorpénzből hangszer- Meglehetősen sok munka van mögöttünk - állítja az együttes zenei vezetője, Szántóné Sziklai Mária tanárnő. S meséli, az idei hesseni útra például úgy tudtak elmenni, hogy egy nap négy koncertet is adtak Miskolcon. A koncertek szponzora átutalta a pénzt az iskola alapítványára, ahonnan ők visszakapták. Ütőket, ritmushangszereket is így vásároltak. Szerencsére már most is sokan támogatják és szeretik Élmények, képek között... az együttest, melynek minden tagja minden szólamot megtanul, hogy a számokat bármilyen összetételben el tudják játszani. Hiszen a 9 tagból nem tud mindig mindenki elmenni egy fellépésre. Vácott azonban mindannyian ott voltak: a háromévente megrendezett Országos Ütőhangszeres Kamarazenei Verseny szakmai elismertségüket hozta meg. 1999-ben másodikok lettek, idén tavasszal pedig már nem versenyeztek, hanem bemutató konFotó: Dobos Klára certre kaptak felkérést, ami egyben biztatás: érdemes folytatni. Képes beszámolók- Ezeket a francia diákokat sikerült meghódítanunk - mondja a „felfedezés” örömével Pongrácz Balázs egy régen látott képre akadva a megmutatni hozott fotók között. - Bizet Carmen-nyi- tányának átiratát játszottuk. Én azelőtt soha nem láttam embereket klasszikus romantikus darabra vonatozni... Másik kedves élményük egy gödöllői orvoskonferenciához fűződik, erről így mesél Balázs: - Este volt, a terem tele fáradt emberekkel, akik alig várták, hogy végre ehessenek. A koncert után sokan gratuláltak, egyikük úgy fogalmazott: maguknak a sejtjeikben van a zene... Nem marad el az első németországi szereplésükről szóló beszámoló sem, ahol egy Guinness-rekord-kísérletben vettek részt:- Nyolcvan német zeneiskolással együtt meg kellett szólaltatnunk a világ legnagyobb húros hagszerét. A vár falára kifeszített „húrokon” játszottunk. Kemény fizikai munka volt, a hangja 15 kilométeres körzetben hallatszott. Amikor egyik éjszaka a húrokra ráestek az esőcseppek, nem tudtunk aludni... Repertoárjuk mintegy másfél óra. Korábban tanárnőjük javasolta a műveket, most már közös a válogatás. Természetesen továbbra is Szántóné Sziklai Mária az irányadó, s ő az a „fék”, aki nem engedi, hogy az iijak nagyon „elszánjanak”. De azon véleményükben támogatja a tagokat, hogy egyelőre nem az az igazán fontos számukra, hogy tetszelegjenek, hanem hogy ők maguk élvezzék az (együtt) zenélést.
