Észak-Magyarország, 2002. október (58. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-10 / 237. szám

2002. október 10., csütörtök Imú-immmmiré KULTÚRA /5 HÍRCSOKOR 0 Kezdődik a koncertévad. A Szezonbér­let koncertjével veszi kezdetét a miskolci koncertévad: október 14-én, hétfőn este fél 8-tól a Miskolci Szimfonikus Zenekar Ko­vács László vezényletével és Bogányi Ger­gely (zongora) közreműködésével Wagner, Liszt- és Bartók-műveket ad elő. 0 Somló Ferenc előadóest­je. Somló Ferenc, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja, Jászai Mari-díjas színművész előadóestje lesz a miskolci Vö­rösmarty Művelődési Házban október 16-án délután 3-tól. 0 A Hassler és vendégei. Dr. Lévay Mik­lós, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudo­mányi Karának dékánja lesz a Hassler ének- együttes következő vendége. Az október 15- én, kedden este 7 órakor a népkerti Viga­dóban kezdődő zenés beszélgetésből többek között kiderül, miért nem jó a szakmai élet „átpolitizálása”, vagy hogy miért jobb Freiburgban focimeccsre járni, mint itthon. Banquet - és „bankettek” A Banquet együttes Fotó: archív Miskolc (ÉM - DK) - Az egyik pil­lanatban még azt éneklik, hogy Sár­gul már a kukoricaszár, a másikban egy Black Sabbath-„nóta” dübörög. A Banquet tánczenekar repertoárja na­gyon széles, így könnyedén tudnak közönségükhöz alkalmazkodni.- Öt éve alakultunk Miskolcon, de sajnos itt játszunk a legkevesebbet - kezdi némi pa­nasszal Szász Ottó, a Banquet zenekar veze­tője. Ennek okaként azt látja, hogy a fővá­rosi „playback” zenekarokat szívesebben hív­ják a helyi bálokba, rendezvényekre, úgy gondolják, a (valamivel) ismertebb név töb­beket vonz. Pedig ahol ők játszanak, ott az­tán a közönség részéről nincs panasz.- Nyolc-tíz órákat „nyomjuk”, szinte megállás nélkül - mondja a zenekarveze­tő. - Szívesen hívnak Egerbe, vagy me­gyénk több településére, mindenhová, ahol adnak arra, hogy élő zene szóljon akár lagziban. akár bálban. A repertoá­runk közel 300 dalból áll, gyakorlatilag mindenféle stílust játszunk, mindenben megtaláljuk a zenei szépséget a tangótól a foxig, Szécsi Páltól a Koncz Zsuzsa-szá- mokig sőt, rockoperákat is előadunk. így mindig tudunk alkalmazkodni a közön­ségünkhöz: ha elegánsabb a rendezvény, szívesebben veszik az örökzöld dallamo­kat, ha pedig fiatalabbak előtt muzsiká­lunk, tudunk „fiatalítani” érzésünk - és persze jelzéseik - alapján. A repertoárjuk folyamatosan bővül, hi­szen hívják őket „célirányos” rendezvé­nyekre: például a vasutasnapra több „új” vasutasnótát is megtanultak. De a miskol­ci Vörösmarty Művelődési Házban havon­ta megtartott klubjuk törzsvendégei is kér­tek már tőlük olyan számokat, melyeket korábban nem játszottak, s megtanulván azokat kedveskedtek nekik.- A közönség szemével kell néznünk - mondja Maliár Imre, az együttes billen­tyűse. - A zenekar akkor igazan jó, ha a közönség is jó. Ha látjuk, hogy táncolnak, együtt énekelnek velünk, akkor jó a han­gulat, s ez minket is feldob. Ilyenkor el­repül az idő, hajnali fél öt körül úgy fi­gyelmeztetjük egymást, hogy lassan ideje lenne befejezni...- Mi annak idején alig vártuk, hogy hét vége legyen, s menjünk a tapolcai Anná­ba táncolni. Ma ilyen rendszeres lehetősé­gük nincs a táncolni szeretőknek - veszi vissza a szót a jelenleg héttagú együttes vezetője, s elárulja nagy céljukat, vágyu­kat is: szeretnének Miskolcon is egyre in­kább ismertebbek lenni, mind több helyi bálban játszani. Ennek érdekében többek között írtak egy számot a miskolci kocso­nyában pislogó békáról, amit a követke­ző Kocsonyabálban nagyon szívesen elő is adnának... Egyetlen kompozíció 35 képben A kolozsvári Ovidiu Florin Tarta grafikusművész fotói a Miskolci Galériában Fotó: Dobos Klára Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Régi ruhá­kat talált egy régi szekrény aljában. Fel is próbálta őket rögvest, s ahogy belenézett a tükörbe, már tudta: ebből ki­indulhat diplomadolgozatának anyaga. Ovidiu Florin Tarta kolozsvári képzőművész a múltat a jelennel „szembesí­tő*’ fotósorozata október 20-ig a Miskolci Galériában látható. Ezelőtt két évvel végezte a ko­lozsvári képzőművészeti egyetem grafika szakát, jelenleg pedig tech­nikusként dolgozik ott. Hazájában és külföldön egyaránt számos al­kotásával találkozhattak már a képzőművészet iránt érdeklődők, többek között a miskolci grafikai biennálén is voltak képei.- Most önálló kiállítás kereté­ben a diplomamunkáját hozta el Miskolcra, ami nagyon érdekes sorozat - állítja Ioan Horváth Bugnariu, a fiatalembert a főisko­lán tanító - és miskolci tárlatát megnyitó - képzőművész. - Har­mincöt fényképes kompozíció, Az élet rövid, kattanj rá címmel. Hogy ez a cím nem feltétlenül „polgárpukkasztás”, az a fiatal­ember értelmezéséből sejlik fel. Aki tényleg azon filozofál, mi­lyen rövid is az élet, a „kattanj rá” az meg amolyan fordítás-fer­dítés, a szójátékkal saját magát biztatja az ifjú művész, hogy le­hetőleg minél több élményt pró­báljon a fényképezőgép kattantá- sával rögzíteni. De kiderül, ma­gánemberként is olyan „felpör- getős”, gyűjti az élményeket. S Mester és tanítvány igazán nem abban a pillanatban éli át a dolgokat, mikor történ­nek vele, sokszor megfigyelte már saját magán, hogy miután egy esemény megtörtént, akkor tudja visszagondolni és jobban felmérni a jelentőségét. Nagyon intenzíven éli a múltat. S ez azért fontos, mert valamilyen szinten magyarázza témaválasz­tását, s annak megfogalmazását, az idézőjelbe tett archaizálást:- A könnyedén ironikus hang­nem megpróbálja áthidalni a „ré­gi” és az „új” fogalmát, melyek majdnem minden korszakban összetűzést gerjesztettek - mond­ja mestere. - Az anyaga két rész­ből áll. Az egyik rész fekete-fehér, a másik barnított. A fekete-fehér fotókban egyszerűen csak le akar­ja másolni a régi fotográfiák figu­ráit, ezzel rögzíteni az egykori at­moszférát, hangulatot. A szépiá­ba mártott képek hangulata ha­sonló, jobban megnézve azonban kibontakozik a kifinomultan és elmésen illeszkedő újkori kellék­tár, a mai szellemiség. Nagyon dús, nagyon gazdag lelkűiét, em­berszerető hozzáállás mosolyog a képekről. Arra a kérdésre, hogy grafikus létére miért fotókkal diplomázott, mosolyog, s okát is adja ennek.- Ezt a kérdést szinte minden­ki felteszi... A fényképezést az egyetemen fedeztem fel, korábban nem foglalkoztatott. Lehetőségünk van arra, hogy a szakon tanult bármely tananyagból diplomáz­zunk. Én nem nagyon szeretem az Egy kép a sorozatból absztrakciót, grafikusi munkám­ban is használom a fényképezés eszközeit, a figurális, fotószerű munkákat kedvelem. Grafikus- és fotóművésznek egyaránt érzem magam, s az valahogy adódott, hogy a fotót válasszam... A képek elkészülte előtt a fia­talember már szinte készre „ki­agyalta” a látványt, tudta, kire milyen ruhát ad, ő már látta ma­ga előtt a végeredményt. Nem véletlen az sem, hogy több fotó ábrázol „vadászjelenetet”.- A nagypapám erdész volt, mellette töltöttem a gyermekko­romat, s nagy tisztelettel és sze­retettel emlékszem rá. Az ő ru­hája is előkerült a fotózáskor, egyébként pedig az egész soroza­tot neki ajánlottam. ÉM-VENDÉG: KISS LÁSZLÚ, MEGBÍZOTT IGAZGATÓ-FŐRENDEZŐ Bemutatkozó évaddal bemutatkozó direktor Fotó: Bujdos Tibor Miskolc (ÉM - ML) - A Miskolci Nemzeti Színház szokatlan időben, az előző évad végén kapott új, ellen­ben csupán megbízotti stá­tusszal bíró vezetőt Kiss László személyében. Az igaz­gató-főrendező a számára is bemutatkozó évadban rejlő lehetőségekről beszélt szer­kesztőségünkben az Észak- Magyarország vendégeként. A Miskolci Nemzeti Színház je­lenlegi pénzügyi helyzete nem ad­na módot arra, hogy látványos és színvonalas előadásokat lehessen létrehozni benne. Ez akkor derült ki a színház augusztus 1-jén hiva­talba lépett vezetése számára, amikor nemrégiben megkapta azt a könyvvizsgálói jelentést, amely a korábbi kötelezettségvállalások nyomán év végére 120 millió fo­rint körüli hiányt jelez előre az intézmény költségvetésében.- A tizenegy bemutatót megelő­legező évad tervezésekor a színház pénzügyi hátteréről, az eladóso­dottság mértékéről még nem volt tudomásunk - fejtette ki a megbí­Klss László zott igazgató-főrendező. Kiss Lász­ló emlékeztetett arra, hogy a sze­zon programjának összeállítására, az érdemi munka előkészítésére a nyár végén alig egy hónap állt ren­delkezésükre. Egyértelművé tette ugyanakkor, hogy a színházveze­tés számára is bemutatkozásnak számító évadban teljes odaadással kell megmutatniuk képességeiket, valamint azt a szellemiséget, ami­ből képet lehet alkotni színházmű­vészeti hitvallásukról. Ebben a helyzetben vállalható az a bírálat is, hogy a produkciókban - így az első, október 11-i premiert jelentő Evita című musical címszerepei­nek döntő részében - vendégmű­vészeket láthat a közönség.- A meghívásokat nem csupán egyetlen előadás indokolja, ha­nem része lehet ez a későbbi tár­sulatépítésnek - utalt arra a ko­rábbi kijelentésére Kiss László, amikor a jelenlegi miskolci szín- társulat' felépítését elemezve hi­ányzó szerepkörökről beszélt.- Az általunk összeállított mű­sorterv megvalósítását a bérletes előadások és a szponzori támoga­tások lehetővé teszik - jelentette ki. Hozzáfűzte azonban, hogy az el­múlt években felhalmozott adósság kezelésével számolnia kell majd az intézmény fenntartójának. Az igazgató említést tett arról, hogy az idén öt nagyszínházi be­mutatót tartalmazó bérletes előadá­saikra meglepően nagy a túljelent­kezés. Viszont nincs több hely a naptárban, hogy új bérleteket tud­janak beindítani. Ez azt is jelenti, hogy ebben az évadban kevesebb bérletszünetes nap lesz. A színház és az operafesztivál jövőbeli kapcsolatát firtató kérdé­sünkre Kiss László úgy válaszolt: ezzel a témával egyelőre nem fog­lalkoznak. Ám, ha elérkezik az idő, egy mindkét fel számára korrekt, minden részletre kiterjedő szerző­dés megkötését látja szükségesnek a két intézmény között. Átrendezett Kondor Terem A miskolci Kondor Béla-emlékhely 2000 őszén került végleges helyére, a Miskolci Galéria Rákóczi-házának emeletére, ahol megnyitásakor „Az angyal megjelenése” cím­mel nyílt tárlat. A kétévente megújuló kiál­lítás mától a művész életművének újabb részletét mutatja be a hazai múzeumokban őrzött pasztellképein keresztül. „A lila szín titkos ösvény” című válogatásban Kondor Béla látomásos világa tárul föl, amely a figurák, a tárgyak és terek közötti léptékváltásban, a motívumok nagyságrendjében egyaránt megfi­gyelhető. A művész a grafika valamennyi ágában otthonosan mozgott. Többek között folyóiratok — így a miskolci Napjaink - szá­mára is készített illusztrációkat. Az újraren­dezett kiállítás 2004 tavaszáig látogatható. Fotó: Méhes László

Next

/
Oldalképek
Tartalom