Észak-Magyarország, 2002. július (58. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-29 / 175. szám

2002. július 29., hétfő KULTÚRA /5 HÍRCSOKOR 0 Kamarakórus koncertje. A Sárospa­taki Művelődés Háza Kamarakőrusának koncertjét hallgathatják az érdeklődők augusztus 2-án, pénteken délután 5 órá­tól a hernádszentandrási református templomban, este 7-től pedig a vizsolyi műemlék református templomban. 0 St. Martin Játszik. St. Martin koncertjét hallgathatják az érdeklődők au­gusztus 2-án este fél 9-től a Pén­tek esték a Rákőczi-udvarban rendezvénysorozat keretében. 0 A kassaiak „Párizsi vendége”. Szigli­geti Ede Bajusz című műve alapján készült a Párizsi vendég című vígjáték, amelyet kas­sai színművészek előadásában láthat a hej- cei szabadtéri színpad közönsége augusz­tus 2-án, pénteken este 8 órától. A „Verbunkoskirály” emléktáblája. A zempléni hegedűvirtuóz, Lavotta János sír­emléke 1831-ben készült el Tállyán. A 90-es évek közepén Lavotta-monográfiát adtak ki, 2001-ben elkészült emlékszobája, nemrégiben pedig felavatták a portréjával ellátott em­léktáblát, Kiss György Munkácsy-dijas szob­rászművész alkotását (képünkön) azon az épületen, melyben elhalálozott. Fotó: S. L. Zempléni kordokumentumok Méhes László Egy újszülöttnek minden új. Bár nem föl­tétlenül csak neki. Alighanem kevesen em­lékeznek arra, hogy Hőgye István, a Sátor­aljaújhelyi Levéltár (ma már nyugalmazott) igazgatója összeállításában húsz évvel ezelőtt már megjelent a Zempléni Históriák, ami az egykor önálló vármegye történeti hangu­latait érzékeltető különleges és érdekes do­kumentumokat gyűjtött egybe a honfoglalás­tól egészen 1848-ig. Arra talán már többen emlékezhetnek, hogy ennek a gyűjtemény­nek a folytatását - amely a ’48-as szabadság- harctól Zemplén vármegyének Borsodhoz csatolásáig, az 1950-ig tartó időszakot öleli fel - 1989-ben adta közre a szerkesztő. A két, egymás mellé tett kötetben kétszáz­tíz eredeti dokumentum szolgált nélkülöz­hetetlen forrásként mindazok számára, akik a zempléni települések, családok, kiemelke­dő vagy éppen hétköznapi személyek életmo­zaikjai iránt érdeklődnek. A múlt ködébe vesző, sokszínű kiadványo­kat fűzte most egy kötetbe - megjelenésük időrendje szerint két fejezetbe - a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, s jelentette meg most, mikor az ország Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójára emlékezik. Az egykor hat történeti vármegyéből álló megye ugyanis kimondottan érintett a Kossuth-i életmű felidézésében. Hőgye István Zempléni Históriája olyan adalékokkal szol­gál, mint egy Kossuthot és feleségét köröző levél, e mellett különösen érdekes az az év­tizedekkel később született felhívás, amely­ben Sátoraljaújhely elöljárói Kossuth halálá­nak méltó megünneplésére ösztönöznek. De olvasható egy főispáni utasítás, amely a kor­mányt bíráló Reményi Ede hegedűművész koncertkörútjának megakadályozására szólít­ja fel az illetékes hatóságokat, vagy ott áll egy elmaradt bérkifizetést panaszoló levél, amit a Tiszaszabályozó Társulat elnöke jegyzett. A Zempléni Históriákat, mint egy kor do­kumentumgyűjteményét lapozgatva úgy tűn­het, mintha a történelem olykor ismételné önmagát. S ha ez így felvetődhet, az a kötet összeállítójának érzékenységét dicséri. (Zempléni Históriák, összeállította: Hőgye István; Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Levéltár, 2002.) Nem csak fizikai levetkőzés! Az aktfotók mutatják be legtermészetesebben az ember és a természet kapcsolatát Az osztrák fotós alkotásaiból nyílt kiállítás augusztus végéig tekinthető meg a miskolci Iflház Fotógalériájában Reprók: D. K. Dobos KlAra Miskolc (ÉM) - Ember és természet kapcsolatát talán úgy lehet a legtermészete­sebben bemutatni, ha a tár­sadalom által „felrakott” ru­házatot levet(et)jük... - állít­ja Halmai László fotómű­vész, aki az elmúlt héten Werner Gostentschnig oszt­rák fotós alkotásait ajánlot­ta a Fotógalériában megje­lent érdeklődők figyelmébe.- De a művészi aktfotózás ese­tében ez nemcsak fizikai levetkő­zés, hanem valamiféle szellemi, erkölcsi megtisztulás próbál len­ni - tette még hozzá a tárlatot megnyitó alkotó, aki maga is ké­szít ilyen jellegű felvételeket. Csak úgy készülhet „tiszta”, ér­tékes fotó, ha lekerül a ruhával együtt „felvett” modorosság, s nem csak a modell, de az alkotó is megszabadul legalább egy idő­re á különböző viselkedési „álar­coktól”. így oszthatja meg gondo­latait másokkal -, a közönséggel. Werner, a workshopról A sebesvízi fotóművészeti alko­tótelep közel két évtizede alatt több alkotót ismerhetett meg a miskolci közönség: nemcsak a minden évben megrendezett cso­portos kiállításokon láthattunk ké­peket tehetséges fotósoktól, de a szervezők többször is kiemeltek egy-egy olyan résztvevőt, akit kiemelkedő anyaga miatt érdemes­nek tartottak - a workshop-ot is jellemző - bemutatkozásra. Idén a táborban kilencedik alkalommal dolgozó Werner Gostentschnig lett a kiválasztott, az ő képeit láthat­juk augusztus végéig a miskolci If­júsági és Szabadidő Ház Fotógalé­riájában. A kiállítás anyaga válto­zatos, (nem csak a szó szoros ér­telmében) színes, (nem csak férfi- szemmel) akad néznivaló.- Sokkal többet ismertem meg Wernerből a képei által, mint a beszélgetéseinkből - jellemezte ezzel is az alkotót Halmai Lász­ló, aki szerint a műfaj nehézsé­ge abban áll, hogy szokatlan helyzetbe került modelleket kell olyan formában elhelyezni és szerepeltetni a képen, hogy az a lehető legtermészetesebb legyen. Ez az egyik legkeményebb szak­mai kihívás, s szükséges ahhoz, hogy a kép előtt álló meg tudja fejteni a képen lévő titkokat.- Werner képei azon túl, hogy formai igazságokat keresnek, mélyebb tartalmi gondolatokat is bogoznak. Úgy gondolom, ez az összetett és sokszínű képkollek­ció alkalmas arra, hogy minden­ki megtalálja a számára legtöb­bet mondót, a kiállító művész­nek pedig lehetőséget ad, hogy Elfért János és Werner Gostentschnig Fotó: Dobos Klára a közönséggel találkozva tisz­tázza magában: jó-e az út, ame­lyen elindult, s ez-e az irány, amerre haladnia érdemes - hal­lottuk az utolsó tárlatnyitó sza­vakat a sebesvízi alkotótelep alapítójától. Szépség és egyszerűség- Az utóbbi tíz évben készült alkotásaim közül került ez a né­hány a falra - jelezte Werner Gostentschnig, s elmondta, szíve­sen alkalmazza azt a megoldást, miszerint diavetítőkkel egymás­ra vetít képeket, s e kompozíció eredményét örökíti meg újra. Az 1943-ban született, az auszt­riai Kühnsdorfban élő alkotó az aktfotográfiát, mint számára a legmegfelelőbb művészeti kifeje­zési formát körülbelül tíz éve fe­dezte fel. A számos workshopon és szemináriumon való részvétel segítette őt képességei tökélete­sítésében. Versenyeken és fotó­szalonokban elért sikerei igazol­ják a választott út helyességét. „Elsősorban arra törekszem, hogy a természetet és az embert összhangba hozzam. Képeimben a szépségnek és az egyszerűség­nek tulajdonítok jelentőséget” - vallja a munkájáról. ^ Az Idei sebesvizl alkotótelepről bővebb IlSIlfií Információ a web.axelero.hu/avartstu címen található, a Jung Zsenivel és Elfért Jánossal készült interjúk pedig a folomu- ve»z.et\ek%«der,fns-cfmen olvashatók. „Zseniális” gondolatok „Az aktfényképezés nem úgy indul, hogy keresek egy modellt, hanem úgy, hogy látok egy emberi testet moz­gás közben, és látom, hogy a szépsége, a formák, a fé­nyek, az arányok fotogen- itása milyen csodálatos do­log-, eszköz, hogy kifejezzek bizonyos érzéseket a gyen­gédségtől kezdve a félele­mig... Lényeges, hogy a mo­dell ne pózoljon, és vállalja a testével járó, természetes működését... A sebesvízi tá­bor úgy indult, hogy Az em­ber és a természet, de na­gyon kevesen fényképeznek tájat, nem éreznek rá a mo­dell és a táj közötti harmó­niára vagy diszharmóniára. Az amatőrök ahogy látnak egy modellt, azonnal lőnek. Az a tapasztalatom, hogy aki az első nap nekiesik, és nyomja, nyomja a gom­bot, az a szemétkosárnak dolgozik...” (Jung Zseni - Eifert János mellett a tábor művészeti ve­zetője - gondolatai az aktfo­tózásról - Fotóművészet online.) Sebesvízi képek Az immár 18. alkalommal megrendezett Sebesvízi Nem­zetközi Fotóművészeti Alkotó­telep olyan gondolati indít­tatással szerveződött, mint a festészetben Barbison vagy Nagybánya, és próbál egy sajátos alkotói közeget meg­teremteni. Sok nemzetből visszatérő látogatók is vannak - idén például norvég, francia, osztrák, svájci, német alkotók osztják meg egymással ötle­teiket, gondolataikat. Minden évben rendeznek kiállítást az egy évvel korábbi tábor­ban készült alkotásokból -, ez A tárlatnyltón Fotó: Ádám János nyílt meg az elmúlt hét elején a lillafüredi Palotaszálló ga­lériájában. Egyházi faliképek A magyar-szlovák nemzetközi műemlékvédelem szép példájaként értékelte Jósvainé Dankó Katalin a sárospataki Rákóczi Múzeum igazgatója azt a kiállítást, amely tegnap nyílt meg a pataki-várban. Az egykori Gömör-Szepes várm­egye XIV. századi - Anjou kora­beli - egyházi műemlékeinek faliképéit mutatja be a vándortár­lat, amelyet Sárospatak 15. helyszínként fogadott. A faliképeket Katarina Kosová a poz­sonyi Pamiatovy úrod képvise­letében, valamint Szécsi Zsolt az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ igazgatója ajánlotta az elmúlt hét végén a látogatók figyelmébe. Fotó: Bódisz Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom