Észak-Magyarország, 2002. július (58. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-18 / 166. szám

2002. július 18., csütörtök ÉmMrÉMmmmMé KULTÚRA / 5 0 Újra itt az „ördög”. Az ördög nem al­szik című zenés vígjátékot láthatja a tapol­cai Akropolisz Szabadtéri Színpad közön­sége július 25-28 között, este fél 9-től. 0 Hamlet - jövőre. A hét végén lett vol­na a Diósgyőri várban a Hamlet-bemuta- tója Kálloy Molnár Péter ren­dezésében. Ám az Ifiház prog­ramja egyeztetési nehézsé­gek miatt az idén elmarad. Jövőre azonban mindenkép­pen szeretnék megtartani az előadást. 0 Elhunyt Fehér György. Fehér György Ba­lázs Béla-dijas, érdemes művész a Mis­kolci Nemzeti Színházban is több darabot rendezett (Petra von Kant keserű könnyei, Nem félünk a farkastól). A 63 éves rende­zőt hétfőre virradóra érte a halál. TELEVÍZIÓ Operett.hu Dobos Klára Hogy Gerendás Péter énekel, az még nem annyira tragikus. Inkább csak zavaró, amikor minden apropó nél­kül fakad saját dalára az Operett.hu című televíziós műsorban (vagy ha van is ap­ropó, igencsak nehéz felfedezni). Ami vi­szont már komolyan negatív irányban nyomja rá a bélyegét a műsorra, az az, hogy a popzenész „színészként” próbálja színesebbé tenni a műsort, ő „alakítja” a kaján ellenzéket: a korabeli kritikusok il­letve a saját nevében is szidja a műfajt - mindezt műkedvelő módjára, bántóan túl­játszva. (Hozzá képest még a narrátorként, s kisebb epizodistaként jelenlévő, oly sok­szor „ripacs” Rózsa György is visszafogott­nak tűnik.) Azt gondolhatnánk pedig, hogy hálás té­ma az operett magyarországi történetének feldolgozása: népszerű műfaj, legendás mű­vészek, szellemes anekdoták... Ráadásul az Operett.hu című műsor Rátonyi Róbert ol­vasmányos könyvét dolgozza fel, jó alapot kaptak tehát az alkotók. Ehhez képest Hor­váth Péter sorozata eléggé erőltetettnek tű­nik. Felvesz egy-egy „fonalat”, aztán ha nem is ejti el, de legalábbis jól összegaba­lyítja őket. Próbál történelmi hátteret is adni, de szervesítenie nem sikerül az ope- rettekről-szerzőkről kapott információkkal, így elég idétlennek hat. Mintha a műfaj rossz szelleme rányomta volna bélyegét a produkcióra: az operettjátszás harsány, túl­játszott, bugyuta vonásai uralkodnak el a műsoron, amely nincs híján zavaros mo­mentumoknak. Nem tűnik például túl ere­deti és elegáns poénnak, mikor a rendező leszól a fülkéjéből, hogy „nagyon jók vagy­tok fiúk”... Az pedig már a tartalmi zagy- vaságra példa, hogy Gerendás Péter a legutóbbi, az angol operett hazai történe­téről szóló rész Végén Sinatra-paródiával rukkolt elő, mondván ez a híres énekes vá­lasza a műfajra - noha, Amerikában so­sem vert olyan gyökeret az európai ope­rett, hogy egy énekesnek szembe kellett volna azzal fordulnia. Ha valamiért mégis ajánlható a műsor, az az, hogy az operettrészletek többségében a televízió archívumából valók: olyan mű­vészeket hallgathatunk-láthatunk a régi fel­vételeken, mint Dalyka Margit, Házy Erzsé­bet, Simándi József. Miattuk talán a félre­sikerült „keretjátékot” is érdemes kibírni. Készül a Trubadúr. Verdi: A Truba­dúr című operájának premierje lesz a jö­vő pénteken a Diórgyőri várban. A Hor­váth Ádám énekes vezette Vox Artis Mű­vészeti Bt. produkcióját Yefim Maizei (ké­pünkön) rendezi. A próbák már folynak a várban. Fotó: Dobos Klára A szemmel mindent el kell hitetni A galéria nyári képzőművészeti szabadiskolája kapcsán a hiányzó művészgenerációkról Fotók: Méhes László Méhes László Miskolc (ÉM) - A tehetség- gondozás felvállalása a jövő­nek szóló „kapcsolati tőkét” jelent a képzőművészet terüle­tén is. A Miskolci Galéria szá­mára ezt is jelenti a Nyári Képzőművészeti Szabadiskolák sorozata, ami tehetséges fiatal alkotókat vonz Miskolcra. Kö­tődésükből azonban ritkán maradhat tartós kapcsolat. A képzőművészeti szabadisko­lák, a professzionális alkotók mellett a tehétségek felkarolásá­nak ötlete a múlt századelőig nyúlik vissza. Ezt a hagyományt elevenítette föl a jelenben a Mis­kolci Galéria, amikor Alkotóhá­zában, az országos hírű miskol­ci sokszorosító grafikai műhely­ben nyári szabadiskoláját kilenc évvel ezelőtt megnyitotta a kép­zőművészi ambíciókat dédelgető fiatalok előtt. Sokuk számára ez lett az első láncszem az alkotó- művésszé válás folyamatában. Miskolc városa pedig lehetősé­get kapott arra, hogy a helyi al­kotók és befogadók közössége megújulhasson. Generációk keresése Az elmúlt évek szabadiskoláit megjárt korosztály tagjai közül nem egy most végzi, vagy már el­végezte a képzőművészeti egyete­met. Képességeikről az idén decem­berre tervezett, Ütem címet kapott közös tárlatuk tanúskodik majd. Szépséghibája azonban ennek a kiállításnak, hogy jórészt olyan alkotókat mutathat be, akik bár Miskolcon kezdték az ismerkedést a képzőművészet világával, mára csupán innen elszármazott művé­szekre ismerhetünk bennük. Hogy mi lehet az oka annak, hogy a fővárosi tanulmányok el­Kiallrtas a képekből A IX. Nyári Képzőművé­szeti Szabadiskola növendé­keinek a kéthetes táborban készített munkáiból nyílik kiállítás július 19-én, pénte­ken délután 5 órakor a Mis­kolci Galéria Alkotóházában. Szarvas Ildikó és a tanítványok végzése után alig jönnek vissza? Részben nyüván a letelepedési fel­tételek hiánya, amivel egyébként a képzőművészek mai középkor- osztályának is szembe kell néznie. Mert míg az 1950-es években Mis­kolc lehetőséget adott arra, hogy egy felnövekvő művészgenerációt a városhoz kössön (ennek nyomán alakult ki a miskolci művésztelep), ezt az esélyt egy újabb generáció már nem kapta meg. Az pedig ugyancsak elriasztónak tűnhet, hogy míg a fővárosban folyamato­san lehet ösztöndíjakra, megbízá­sokra pályázni, efféle lehetőségek ezen a vidéken nemigen akadnak. Szabad, most Azok a tizen- és huszonévesek, akik a mostani, küencedik Nyári Képzőművészeti Szabadiskolában a sík-, a mély- és a magasnyomás technikái mellett a hagyományos rajzi és festészeti kifejezési mó­dokban mélyítik el ismereteiket, még csupán a helyük keresik a képzőművészet vüágában.- Ahhoz, hogy valaki szabadon tudjon az anyaggal bánni, annak lehetőség szerint valamennyi tu­lajdonságát meg kell ismernie. A szakmai tudást végső soron meg lehet szerezni, azonban a formák­ban gondolkodni, azokban tör­vényszerűségeket felfedezni, már nem olyan egyszerű - állítja a szabadiskolát negyedik éve veze­tő művészházaspár hölgy tagja. Szarvas Ildikó ezzel magyarázza, hogy elsősorban az alkotó szabad­ságának lényegét szeretnék meg­világítani tanítványaik előtt.- Úgy akarunk mesterségbeli alapot adni, hogy próbára tesszük a szellemet. Közben pedig olykor kiderül a tanítványok előtt - teszi hozzá -, hogy az anyag, akár egy üres papír, erősebb lehet, mint a szellem. Ezért nem is engedjük a gyerekeket rögtön a technikához - sorolja Szarvas Ildikó az idei, al­kotói „próbák” sorozatát, amely az egyszerű vonalrajztól, a vonal­hálóktól, a pontszerű látásmódon át jut el a tapasztalások összegzé­séig, a kompozíciós játékig. Egy művet elkezdeni és befejezni- A képzőmű­vészetben hasz­nált technikák nagyrészét el le­het sajátítani a szabadiskolá­ban, és szá­momra igazán ez a lényeg - fo­galmazza meg Hohl Boglárka, miért jár vissza ötödik éve a Nyári Képzőművészeti Szabad­iskolába. A 21 éves lány jelenleg a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán tanul. Mint mondja: év közben kevés ideje jut arra, hogy a képzőmű­vészettel foglalkozzon, az Alko­tóházban eltöltött idő így számá­ra egyfajta „intenzív tanfolyam­nak” számít, ahol nap mint nap feladatot, ezzel együtt inspirációt is kap arra, hogy a különféle művészeti ágakkal foglalkozzon. Hohl Boglárka (21)- Itt nem csu­pán új dolgo­kat, de egy másféle szemlé­letet is meg le­het tapasztalni - állítja Gyön­gyösi Gábor, aki idén első al­kalommal vesz részt a szabad­iskolában. Miközben elsőként a festőkés használatát próbálja meg elsájátítani az egri tanár­képzőbe járó fiatalember, arról beszél, hogy a szabadiskolában megerősítéseket és bírálatokat egyaránt kapnak, de segítséget is a hibák kijavításában. - Meg­tapasztalható, miként érik meg napról napra a látvány - utal ar­ra, hogy harmadik napja festi csendéletét -, de tanácsot lehet kapni ahhoz is, mikor kell egy képet befejezni. Gyöngyösi Gábor (20) Gyöngyösi G. Az égboltot nem lehet lezárnunk. Szabadtéri ősbemutatón láthatja a közönség Steinbeck: Édentől keletre című művét Koncz Gábor egykor Miskolcon...Fotó: Dobos Klára Dobos KlAra Miskolc (ÉM) - Borzasztóan őrülök, hogy a mai világban egy olyan gyöngyszemmel dol­gozhatom, mint Az Édentől keletre - vallja Koncz Gábor, aki az elmúlt évadban a Bu­daörsi Játékszínben állította színpadra a Steinbeck-művet. Mától három estén át a mis­kolctapolcai Akropolisz Szín­pad közönsége is megnézheti az előadást.- Nagy élmény, hogy rendezhet­tem, sőt, egy szerepet is osztottam magamra: ez életem első olyan szerepe, ahol vesztes vagyok... - mondja a rendező. - Nehéz volt a nagysikerű Elia Kazan-film után a színpadra állítás, de úgy érzem Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre című regénye 1952-ben keletkezett. Családregény, amely három nemzedék tör­ténetét öleli fel, a polgárhábo­rútól az I. világháborúig. Jel- képrendszerét a szerző az ószövetségi Káin és Ábel bib­liai mítoszból merítette: két fiú küzd apja szeretetéért...- és a teltházak is bizonyítják -, jól sikerült. A szereplők között vannak jelentős művészek, és van­nak ismeretlenebb, stúdiót végzett fiatalok. Nem volt könnyű a vá­logatás, mert nehéz ma a hőst megtalálni: kevesen vannak, akik küzdenek valamilyen eszméért, sokkal többen, akik csak lesik a „verekedést”. A hős tiszta ember, és ez a kor nem igényli a tiszta embereket. Ennek ellenére úgy ta­pasztalom, hogy ezekre a darabok­ra szükség és igény van. A közön­ség nosztalgiázik, nem igaz, hogy csak az olcsó, csak a vacak kell! Az Édentől keletre nem hogy magyarországi ősbemutató volt, de most játszották először színház­ban a darabot. A rendező - aki­nek a mű kedvenc főiskolai olvas­mányélménye - Polgár Andrást kérte fel a darab színpadi variá­ciójának megírására.- Aki ebben a munkában részt vesz, az nem a pénzért teszi, ha­nem mert szereti - állítja Koncz Gábor. - Hogy jó legyen a darab, az kellett, hogy Polgár András is szeresse, s ugyanígy érezzenek a színészek, köztük a női főszerep­lő, Almási Éva is. A filmhez ké­pest kicsit változtattunk a drama­turgián, itt gyakorlatilag ő a fő­szereplő. Nagyon élvezi, és kedv­vel csinálja. Szabadtéren még nem játszot­ták a darabot, így maga a rende­ző is kíváncsi, hogyan „él meg” szabadtéren az intimitást igény­lő előadás.- Igazából az lenne jó, ha le len­ne zárva az égbolt, meg a tér, de ez természetesen nem lehetséges. Igyekszünk alkalmazkodni, s meg­próbáljuk úgy „használni” a szabadteret, hogy esetleg másirányú szépségeket is kihoz­zunk a produkcióból. NÉVJEGY Koncz Gábor Mezőkeresztesen született 1938-ban. A Színművészeti Aka­démiát 1963-ban fejezte be, majd egy-egy évadot Miskolcon és Kecskeméten töltött. 1965 óta fővárosi társulatok tagja, 1984-től a Madách az anyaszfn- háza. Színpadra állításában első­sorban vígjátékokat láthatott a közönség, de például a Kakukk­fészket is megrendezte. Emléke­zetesek filmes alakításai, köztük A dunai hajós, A névtelen vár vagy A falu jegyzője. 1997-ben Kossuth-dljat kapott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom