Észak-Magyarország, 2002. július (58. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-15 / 163. szám

2002. július 15., hétfő KULTÚRA / 5 HÍRCSOKOR El Nemzetiségi találkozó. Zempléni Szlovák Falvak Nemzetiségi Találkozóját rendezik meg július 28-án délelőtt 9 órá­tól Alsóregmecen. 0 Ősbemutató. J Steinbeck: Az Édentől keletre című szín­mű magyarországi ősbemu­tatóját tartják július 18-án es­te fél 9-től a miskolctapolcai Akropolisz színpadon. Az elő­adást Koncz Gábor rendezi, mellette többek között Almás! Évát, Trokán Pétert látjuk. 0 Az Év nyomtatása. Az idén 42. al­kalommal megrendezett „Pro Typographi- a" versenyen a Magyar Könyvklub gon­dozásában megjelent a „Győri püspöki könyvtár" című könyv nyerte el az Év nyomtatása kategória dijat. Irodalmi kávézó Fecske Csaba Káló Béla Irodalmi kávézó című kötete az Edelényi Füzetek-könyvsorozat 25. darab­jaként jelent meg, kritikákat, kisesszéket és tárcákat tartalmaz három ciklusba - Álla­potrajzok, Szénaboglya, Ex - rendezve. A szerző 1954-ben született a hevesi Dor- mándon. Az egri tanárképző főiskola mag­yar-történelem szakjának elvégzése után egy ideig újságíróként dolgozott. 1980-ban pedagógus feleségével a Bódva-völgyi kis faluba, Szuhogyra költözött, azóta ott ta­nít és írja kritikáit, tanulmányait, tárcá­it, amelyek országos és vidéki napilapok­ban és folyóiratokban (Napút, Polisz, VÁRhely stb.) jelentek, jelennek meg. A könyv fülszövegében olvasható önval­lomás: „Mivel bölcs kollégámmal vallom, hogy maga az élet a legjobb időtöltés, ezt művelem a nap 24 órájában. Ebbe termé­szetesen belefér az olvasás, az írás is.” Jóllehet, Káló hevesi illetőségű, úgy tűnik, gyökeret eresztett ezen a tájon, és kötelességének érzi e régió szellemi kin­csének számbavételét, megőrzését. Ezt kri­tikusi munkássága fényesen igazolja. So­hasem mulasztja el, hogy az itt született vagy az e régióhoz valamiképp kötödó könyvekről írjon, értékeikre felhívja az ol­vasók figyelmét, s teszi mindezt szerető hozzáértéssel. Elegánsak, széles műveltsé­gről árulkodó empatikus írások ezek és ami szintén nagyon fontos, nem a vájt- fülűekhez szólnak, hanem az olvasóhoz, aki teszem azt, lehet iskolázatlan, képzett­ség nélküli, szépre szomjazó ember. Káló Béla szépen ír, szépírói erényekkel bír, ezért még kritikái is olvasmányosak. A kötet egyik legszebb írásai az Agen­da: a hetvenes évek, ez kimondottan szép- irodalmi mű, tárca. Visszaemlékezés a főiskolai boldog évekre. Ebben a művében, de nem csak ebben, egy igazi novellista mu­tatja meg magát. Költészetbeli jártasságát bizonyítja a Jegyzetek egy Kálnoky-vershez című írása. Nem nyögvenyelős versmagya­rázat, hanem felfedezés, gyönyörködés. Cs. Varga István írja az utószóban: „A te­hetséges, egyénien stílusos, izgalmas szem­léletű kritikus és szerkesztő Káló Béla ta­nár úr első könyvét örömmel ajánlom az ol­vasók értő szeretetébe.” A számból vette ki... Orgonaestek - '56 éta Miskolc (ÉM - HB ) - Az egyik legrégebbi miskolci rendezvénysorozat a Col- legium Musicum, melynek keretében 1956-tól tartanak minden nyáron orgonahang­versenyeket az avasi refor­mátus templomban. Ez volt Lehotka Gábor az első vidéki templom, ahol az orgonákat nem egyházi szertartások al­kalmából, hanem pusztán a zene élvezetéért szólaltatták meg. A koncerteken „visszatérő” művészek szórakoztatják a közönséget, köz­tük Varga László, Virág András, Lehotka Gá­bor. Az idei „kínálatban” ott szerepelnek Lehotka Gábor tanítványai is. Az orgonisták mellett fellépnek jeles énekes szólisták is, mint Búzás Aida, Pászthy Júlia, Simon Krisz­tina és más fiatal tehetségek. A legérdekesebb párosítás a nagyszerű előadók között Pászthy Júlia és fia, Karosi Bálint szereplése, amely augusztus 5-én hallgatható meg. A rendezvé nyken szinte minden alkalommal teltház van .Ma este 7-től. Lehotka Gábor orgonái, Sinka Krisztina (ének) közreműködésével. Nem verték nagydobra az évadzárást Miskolci Szimfonikus Zenekar: sikeres évad mögöttük, jubileumi előttük Dobos Klára Miskolc (ÉM) - A kérdésre, hogy idén miért csak egyetlen „igazi” nyári koncerttel lépett az itthoni közönség elé a Mis­kolci Szimfonikus Zenekar, Sir László igazgató válasza lé­nyegre törő: máskor nem ját­szottak négy programot az operafesztiválon... Szórakoztató szezonzárás: pro- menád hangverseny népszerű műsorral, mosolygó zenészekkel, vidám karmesterrel, óriási érdek­lődéssel - nemrégiben a Nyári Színházban. S ha valaki ezen is­mérvek után rossz néven vette vol­na a komolyzenét ízlelgető gyerme­kek „rohangáló lelkesedését”, hát magára vessen: a koncert előtt ma­ga Kovács László karnagy is beje­lentette, hogy hangulatos hangver­senyt szeretne, s eszükbe ne jus­son a jegyszedő néniknek rászól­ni a jövő-menő vagy éppen táncra perdülő apróságokra - a későbbi koncertközönségre. A gyerekek egy része élt is a lehetőséggel - bár gyakrabban lenne rá módjuk! - , s többek között ezzel is magyaráz­ható, hogy bár rengetegen voltak, a koncert mégis nagyon családi­asra sikeredett. A tó partján... Ugyanilyen családiasán zárták be - Sir László tájékoztatása sze­rint - az évadot is július elején: nem verték nagydobra a társulati ülés időpontját, helyette csendben - miután megszavazták Kovács László művészeti vezető újravá­lasztását - egy bensőséges „partin” váltak el a nyárra egymástól. Bár ez a búcsúzkodás inkább csak el­méleti volt, hiszen utána még el­Kovács László karmester és egy Ifjú zenerajongó a promenád koncerten Fotók: Dobos Klára utaztak egyik kedvenc „munka­helyükre”, Berlinbe, s megtartot­ták a mindig hatalmas sikert ara­tó tóparti szerenádjukat. S mikor az újságíró irigykedve megjegyzi, milyen jó is a berlinieknek, hogy van egy nagymúltú komolyzenei „happeningjük”, tóparttal, piknik­kosárral stb., ahogy' egyszer (tó nélkül ugyan, de hasonlóan szóra­koztatóan) a Csanyikban is, az igazgató, biztatja: próbálkoznak... Lesz még egy koncertje a zene­karnak: július 19-én Bécs mellett, Badenben a nemzetközi Belve- dere Énekverseny gálaestjén működnek közre. Azután augusz­tus végéig nyári szünet... Ideje is a pihenésnek, hiszen hosszú és nehéz évad áll mögöttük.- A 39. évadunkat fejeztük most be - mondja Sir László. - A helyi megmutatkozásokon kívül több jelentős fellépésünk is volt. Három­szor játszottunk a Millenáris park­ban. Az operafesztiválon a tavalyi kettővel szemben most négyszer kaptunk feladatot - különösen ér­tékes volt a Marton Évával adott hangverseny. Korábban a művész­nő CD-felvételénél is közremű­ködtünk. Hasonlóan kiemelkedő esemény, hogy itt rendezték a kar­mesterverseny elődöntőjét, ami szintén izgalmas, ám komoly mun­kát jelentett. Ennek a versenynek is köszönhető, hogy a televízióban soha nem tapasztalt mértékben vol­tunk jelen. A karmesterverseny kapcsán pedig Miskolc is bemutat­kozhatott a televízióban. Kitűnő koncertek A rádióban is több alkalomból közvetíttettek, s július 16-án a Bartók rádió is leadja azt a kon­certfelvételt, amit a televízió nézői már láthattak: a február 11-i Mesterbérletes előadásról van szó. Ennek az igazgató azért örül, mert így ország-világnak meg lehet mutatni, milyen szín­vonalúak a miskolci bérletes hangversenyestek. Ha pedig jövő, akkor jubile­Szimfonikus szavazat Kovács Lászlónak augusz­tus 15-én jár le a Miskolci Szimfonikus Zenekarnál az ötéves művészeti vezetői megbízatása. Sir László igaz­gató megkérdezte a zenekar különböző fórumait, mi a vé­leményük a további együtt­működésről, s nagyjából egy­séges kép alakult ki. Ez tük­röződött az évadzárón meg­tartott szavazáson is, ahol a (nagy)többség ismét a 18 éve náluk dolgozó karmester mellett tette le voksát. A ki­nevezést a régi-új művészeti vezető az évadnyitó társula­ti ülésen, szeptember 11-én veheti majd át. um: a következő évad a 40. lesz az együttes életében, amelynek jegyében nagyon igényes, ám népszerű műsorral jelentkeznek. A kórusművészet rangos találkozóján A debreceni nemzetközi kórusversenyen felnőtt kategóriában miskolciak győztek Miskolc (ÉM - DK) - Magya­rok nem is szívesen indulnak a Bartók Béláról elnevezett debre­ceni nemzetközi kórusversenyen, olyan rangos a külföldi mezőny. A Miskolci Egyetem Zeneművé­szeti Intézetének Nőikara - Sán­dor Zoltán irányításával - bátor próbálkozása olyannyira sikeres volt, hogy övék lett az első díj...- Tudomásom szerint utoljára a '70-es években, a gyakorta em­legetett egykori miskolci kórus­vezető, Reményi tanár úr irányí­tásával kapott miskolci felnőtt kórus díjat a debreceni nemzet­közi kórusversenyen - hallottuk Sándor Zoltántól. - Ez az egyik legszínvonalasabb ilyen jellegű rendezvény hazánkban, célja, hogy találkozhasson a világ kó­rusművészete és a magyar zenei kincs. Nagy nehézsége viszont, hogy Kodály és Bartók utáni, modern müveket kell énekelni. A mi programunkban is volt mindenféle a magyar kortárs ze­nétől a svédig, többek között éne­keltünk egy művet az egyik zsű­ritagtól, az intézetünkben is ta­nító Csemiczky Miklóstól. Az „edzőtábor a versenyt meg­előző héten egy németországi turné volt, ahol öt nap alatt öt koncertet adtak nagyjából a Deb­recenbe szánt művekből, közben pedig sokat próbáltak. Sőt, a kó­rusversenyen is több próbát tar­tottak, így nem is nagyon tudták meghallgatni a többi együttest. Pedig idén is különleges volt a kínálat: a magyarok mellett töb­bek között finn, ausztrál, francia kórusok is bemutatkoztak. A hagyományokhoz ragaszkodó életműdíjas Pásztor Gábor a grafikai biennálé apropóján a kézi rajz háttérbe szorulásáról Méhes László Miskolc (ÉM) - Az elektro- grafikai munkák - méretüknél fogva - egyre nagyobb teret kö­vetelnek, mellettük eltörpülnek a hagyományos technikával, kézzel készített alkotások a Miskolci Galéria kiállítótermei­ben. Tartani kell-e attól, hogy az egyre népszerűbb elektrográ- fia idővel kiszorítja a kézi raj­zot? Többek között erről beszél­gettünk a XXI. Nemzeti és Nem­zetközi Grafikai Biennálé élet­mű-díjasával, Pásztor Gáborral. Pásztor Gábor: - A második biennálé óta szerepelek Miskolcon, miután Magyarországon mindig is az itteni volt a legrangosabb gra­fikai kiállítás - állítja Pásztor Gá­bor. - Ide jöttünk le a biennálék előtt egy-két hónappal, hogy elké­szítsük munkáinkat, mert akkor még csak itt volt lehetőség arra, hogy sokszorosított grafikát, litog­ráfiát, rézkarcot, linómetszetet csi­náljunk. A munkásságom jelentős részét itt mutattam be, de orszá­gos kiállításokon, és külföldön is sok helyen szerepeltem. „Észak”-Kultúra: - Az elmúlt évtizedekben nyilván megta­pasztalta, miként változott a grafikusi szakma megbecsülése? Pásztor Gábor: - Gondoltam, megúszom ezt a kérdést és nem kell rá felelni, de tulajdonképpen van becsülete a szakmának. Bien­nálék idején mindenképpen. Ezzel szemben a megbízás mostanában ugyancsak kevés. A ’80-as évek ele­jéig még meg lehetett élni akár csak a szakmából is, most már nemigen. Egy időben sok könyvet illusztráltam, s mostanában megmt sok olyan kiadvány születik, me­lyekhez illusztrációkat kérnek. „Észak”-Kultúra: - Jelenleg a Képzőművészeti Egyetemen tanít, így tudhatja, hogy a fiatal gra­fikusok szeretnek-e még rajzol­ni, vagy a korszellemhez igazod­va inkább a számítógép adta le­hetőségeket használják ki? Pásztor Gábor: - A kézi rajz sajnálatos módon egyre kevesebb, és ez a tendencia már a Képző- művészeti Egyetemen is megfi­gyelhető. A tanítványok, ha lehet, inkább fotóznak, manipulálják a képeket. Eljutnak egészen az elektrografikáig, ami nem baj, hi­Pásztor Gábor Fotó: Ádám János szén felfedeznek, rátalálnak újabb kifejezési eszközökre. De elszomo­rít, ha tehetséges gyerekek a ké­nyelmes megoldást választják... „Észak”-Kultúra: - Ön me­lyik technikát szereti a legjob­ban? Pásztor: - A litográfiát, a síknyomást, ami őse az off- szetnek, sokat használom a mélynyomásos technikát, a réz­karcot, de majdnem mindenfél­ével foglalkozom. Előfordul az is, hogy festek. „Észak”-Kultúra: - Ezek szerint az elektronika adta le­hetőségek nem érintették meg? Pásztor: - Amikor másodszor kaptam meg Miskolcon a nagy­díjat, hoztam néhány elektro- grafikus jellegű munkát, de az elég régen volt, még gyerekcipő­ben járt ez a technika. Olykor hajnalig is elbíbelődtem vele, csak nagyon rontotta a szemet a monitor. Nem beszélve arról, hogy ha létrehoztam valamit, ami tetszett, a kinyomtatott kép ret­tentő csalódást okozott: a nyom­tatók annak idején olyan pirosa­kat és sárgákat produkáltak, hogy az döbbenetes volt... Használtam például az elektrografikát akkor is, mikor egy, a Szépművészeti Múzeumban Greco emlékének szentelt kiállításra készítettem al­kotást. De a kedvencem mégis a már említett litográfia maradt, és érdekes, hogy ezzel a hagyomá­nyos, síknyomásos technikával most az egyetemen is egyre több növendékem foglalkozik. A litog­ráfia így talán újra reneszánsza előtt áll.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom