Észak-Magyarország, 2002. július (58. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-09 / 158. szám

2002. július 9., kedd iL jJj.Ui'J'Jk-,1 il KULTÚRA / 7 HÍRCSOKOR 0 Koncert a „Szigeten”. A La Giralda zenekar ad koncertet a Zenés esték Ta­polcán sorozat keretében július 13-án, szombaton este 6 órától a Sziget presszóban. 0 Ördög az Akropoliszon. Vaszary-Fényes-Szenes: Az ördög nem alszik című ze­nés vígjátékát láthatják az érdeklődó'k július 11. és 14 között es­te fél 9-tól a miskolctapolcai Akropolisz Szabadtéri Színpadon. A szereplők kö­zött találjuk Makay Sándort, Beleznay Endrét, Kecskés Tímeát, Molnár Annát és a rendezőt, Straub Dezsőt. 0 Térzene. Térzenét ad a MÁV Koncert Fúvószenekar ma délután 5 órától a mis­kolci Erzsébet téren. Az együttest Ke­rek Gábor vezényli. KALÁKA-JÁTÉK Kaláka-bérletet nyerhetnek A XXIII. Kaláka Nemzetközi Folkfeszti- válhoz kötődően mai és holnapi számunk­ban felteszünk egy-egy kérdést, melyekre a választ SMS-ben várjuk a 06-20/96-44-444- es telefonszámra. A három leggyorsabban beérkező - helyes - válasz küldője bérle­tet nyer a fesztiválra, amelyet majd a hely­színen vehet át. Kérdésünk: Hol tartják a Kaláka fesz­tivál csütörtöki nyitóhangversenyét? MOZI Woody Allén „kisütötte” Dobos Klára Mintha hiányozna a meg­szokott „intellektus”. Annál is inkább, mert Woody Allén most kilép az általa oly sokszor megformált ér­telmiségi figurából, új film­jében olyan valakit alakit, akinek kedvenc időtöltése a klottgatyában, sörösüveggel a kézben tör­ténő szappanopera-nézés. Úgy látszik, most egy könnyeden szórakoztatót, egy igazi víg­játékot szánt a közönségnek - no, azért nem abból a rendkívül ízléstelen „bóvli­ból”, amelyre ma számlálhatatlanul özön- lik a moziba a nép. A kedves - manapság természetesen bűnözős - „indíttatás” sze­rint Ray Winkler (Woody Allén) kiszaba­dul a börtönből, s felesége (Tracey Ullmann) tiltakozására ellenére („szegé­nyek vagyunk, de boldogok”-effektus) ba­rátaival újabb terv szövögetésébe kezd: a helyi bankot szeretné kirabolni. A bank he­lyett azonban a „falból” beindított üzlet hozza meg a milliókat, s a főszereplők be­kerülnek a finom vállalkozói körökbe. Ahol bizonyos szavak (bár ha csak sznobizmus­ból is) megrökönyödtetnek, ahol minden­napos program egy tárlatnyitó vagy egy es­ti parti... Ennek folyományaként bejön a filmbe - az Olsen banda-vonal, majd a Hippolyt, a lakáj-motívum után - a már oly sok műben feldolgozott Pygmalion-sztori: „Higgins professzor” (esetünkben egy pénz­éhes művészettörténész) felkéretik jó ízlés­re tanítani az újdonsült milliomosokat... Elegendő-e néhány millió ahhoz, hogy át­kerüljön valaki egy másik társadalmi kö­zegbe? - merenghetnénk el a filmet nézve, elsősorban Tracey Ullmann nagyszerű ala­kításának köszönhetően. Ám ez nem az a film, amin merengni kellene: néhány egy­szerűbb poénhullám sodor csak a Süti, nem süti című amerikai vígjáték végéhez -, kel­lemes, ám igazából feledhető nyáresti ve­títés után távozhatunk a Hevesy filmklub immár légkondicionált nézőteréről. Kármel-búcsú Miskolc (ÉM) - A Miskolci Kármel jú­lius 14-én, vasárnap tartja Karmelhegyi Boldogasszony búcsúját. A délelőtt 10 óra­kor kezdődő szentmisén közreműködik a Szent Anna énekkar, az ünnepi szentbe­szédet Gyulai Endre szeged-csanádi me­gyéspüspök mondja. A szentmise után kör­menet lesz. Az előkészítő lelkigyakorlat ideje: július 11-12-13-án az este fél 6-kor kezdődő szent­misék keretében. A lelkigyakorlatos szent­beszédeket Dr. Kiss Imre püspöki helynök, teológiai tanár mondja. Kaláka, avagy a várbéli folknapok Magyarországi zenekarok fellépéseire épül a csütörtökön kezdődő fesztiválprogram Idén Is lesz gyerekfesztivál Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - ML) - Ha a miskolci folkfesztivál hatnapos lenne, a fellépőknek pedig há­rom színpad jutna a Diósgyőri várban, a szervezők azt is meg tudnák tölteni zenei tartalom­mal, A hét végén kezdődő, XXIII. Kaláka Nemzetközi Folkfesztiválra érkezőknek azonban továbbra is öt feszti- váli nappal és két színpadr a való zenekarral kell beérniük. Három nap a Diósgyőri vár­ban, további kettő más helyszíne­ken. Az utóbbi években ekként alakult a miskolci Kaláka folk­fesztivál menetrendje. Nem lesz ez másként az idén sem. Bár egykor a fesztivál nyitóren­dezvényének számító, ugyancsak népszerű verskoncertek mára „ki­koptak” a programból, átvette en­nek szerepét a névadó Kaláka együttes csütörtök esti, városhá­zi hangversenye. A „keretes szer­kezet” szerint a fesztivált július 15-én jótékonysági hangverseny zárja a Kossuth utcai református templomban. E kettő között tart a hagyomá­nyos, várbeli Kaláka. Ha a programban fellépő együttesek felől közelítünk a fesztiválhoz, megállapítható, hogy míg tavaly a külföldieken volt a hangsúly (igazodva az EBU, azaz a Közszolgálati Rá­diók és Televíziók Európai Szö­vetségének miskolci rendezvé­nyeihez), a felbillent mérleg idén egyensúlyba kerül: egy kivételé­vel kizárólag magyarországi ze­nekarokat találunk a fellépők so­rában. Ez persze nem jelenti azt, hogy akár műfaj-, akár stílusbe­li egyhangúság jellemezné az idei programot. Viszont igaz az is, hogy engedve a kordivatnak, az eredeti népzenét játszó együt­teseket mára felváltotta a world music, a folkzenei elemekből átírt, újraformált, olykor kortárs zenével elegyített világzene. Kü­lönlegesség lesz ebből a szem­pontból a marokkói zenét játszó Chalaban, amelynek muzsikájá­ban az arab mellett fölfedezhe­tek más kultúrák modern és népzenéjének nyomai. Hasonló stílusbeli keveredés jellemzi a dzsessz-szerű rögtönzéseket is produkáló Folkestrát, az eredeti és városi cigány folklórt vegyí­tő Ternipét, vagy a kelet-európai zsidó zene nemzetközi szinten elismert képviselőjét, a Buda­pestéi' Klezmer Bandet. A folkfesztivál „kakukktojása” a Republic és a kispálos Lovas András. Az előbbi meghívását - népszerűségén túl - a rockzené­jében rejtőző népzenei elemek, utóbbiét pedig kortárs ver­séneklő szerepe indokolhatta. A Kaláka ugyanakkor nem szakad el teljesen gyökereitől: az esti táncházak, s néhány olyan fellépő, mint a Muzsikás vagy a Szászcsávási zenekar fellépése jelzik a hagyományos formában játszott népzene továbbélését. Idén is tele volt bábo(so)kkal a zsák Kilencedik alkalommal rendezték meg a sárospataki „Zsákomban a bábom” fesztivált t Báron László a konferencián Fotó: D. K. Sárospatak (ÉM - DK) - A sárospataki „Zsákomban a bábom” fesztivál „Puppet in my pocket” elnevezéssel ran­gos nemzetközi rendez­vénnyé nőtte ki magát az elmúlt heti programsorozat­ra is a világ minden tájáról érkeztek az egy két szemé­lyes bábszínházak. Az ázsiai tradicionális bábjá­téktól az utcaszínházi produkció­kon át az egyedi tárgyanimációig a legkülönbözőbb törekvések kép­viselői adnak kétévente randevút egymásnak a Szentirmai László képzőművész, főiskolai docens szervezte rendezvényen, amely az egy-két személyes bábszínházak, kamaraegyüttesek találkozója. A messziről érkezett vendégek­re gondolva, idén túllépett Sáros­patak határán a fesztivál: Buda­pesten, Kassán és Miskolcon is tartott előadást az ausztrál és az indiai csoport, mivel a szervezők úgy gondolták, ha már vállalták a nagy utat, „megérdemlik”, hogy több helyen is bemutathassák nem mindennapi műsorukat. De mellettük érkeztek a rendezvény­re Taiwanból, Ukrajnából vagy a Cseh Köztársaságból is. A magyar bábművészet határon innen és tú­li képviselői egyaránt jelen vol­tak - többek között bizonyítva, hogy ma is élnek tradicionális vá­sári darabjaink: Paprika Jancsit Barta Tóni Bábszínháza hozta el, Vitéz Lászlót pedig a kolozsvári Keljfeljancsi Komédiás Kompá­nia. A rozsnyói Árgyélus Színház és a cserkűti Levendulaszínház magyar népmesékkel szerepelt, de meghívást kapott a nagymúltú Astra vagy a Figurina is. A bábosok mellett pedagógusok is szép számmal érkeztek Sáros­patakra, hiszen művészetpedagó­giai konferenciát is rendeztek itt (a pataki főiskolán ugyanis évek óta alapképzési tantervi anyag a dráma- és bábjáték). Józsa Éva Sopronból jött, hogy szóljon azok­ról a jelenségekről, amelyekkel szembe kell néznie a ma emberé­nek, és amelyekre a bábok vilá­ga is kínál megoldást.- Napjaink sikerorientáltsága magányossá teszi a fiatalokat - hallhattuk a tanárnőtől. - Az ok­tatásból hiányzik a költészet és a humor, amely a bábművészet­ben elválaszthatatlanul van je­len. A báb egyszerre sír és ne­vet, ellentmondásosságával segít rátalálni arra az útra, amely bennünk van, és amelyen végig kell járnunk. Az útkeresésről, annak állomá­sairól és eszközeiről szóltak a töb­biek is - a dramatikus módszerek fontosságát kiemelő kecskeméti Pallai Ágnes, a Vitéz Lászlót a megyei könyvtárba beköltöztető miskolci Forgách István, a hiva­tásos színházi világból az óvodá­sok felé forduló, szabadságot és igazi kihívásokat kereső Szabó Zsuzsa, az origami technikára épülő papírbábszínházat kitaláló szombathelyi Csalló Adrienn és a házigazda, a gyermekeket féltő Szentirmai László. S szólt a bábjáték fontosságá­ról - saját kiállításának tárlatve­zetésére vállalkozva - a bábszín­ház világával fél évszázada foglal­kozó sokoldalú művész, Báron László is. Mint mondta:- Bábjátszani pedig kell, hiszen a bábszínház nélkülözhetetlen és nagyhatalmú eszköz mind színhá­zi produkcióként, mind pedig pe­dagógiai hatását illetően... KÉPTÁR: ZSÁKOMBAN A BÁBOM Origami-bábok Vitéz László - Kolozsvárról Ismerkedés az ausztrálok marionett-sáskájával Fotók: Dobos Klára

Next

/
Oldalképek
Tartalom