Észak-Magyarország, 2002. június (58. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-21 / 143. szám
2002. június 21., péntek KULTÚRA / 6 OPERAMI-PROGRAMOK MA 11 óra, Játékszín Elméleti előadás: A három Turandot Előadó: Giulio D'Angelo (Olaszország) Filmvetítés: Triptichon Vezeti: Bócz Sándor 18 óra, Aggteleki Cseppkőbarlang Bartók: A kékszakállú herceg vára A kékszakállú - Rácz István Judit - Kertész Marcella Közreműködik: Pécsi Szimfonikus Zenekar Vezényel: Ligeti András Rendező: Hegyi Árpád Jutocsa 19 óra, Nagyszínház Puccini: Triptichon A köpeny, Angelica nővér (olasz nyelven), Gianni Schicchi (magyar nyelven) A Szegedi Nemzeti Színház vendégjátéka Vezényel: Oberfrank Péter Rendező: Kovalik Balázs HOLNAP _ ______ 11 óra, Játékszín Tájékoztató a „Bartók + Mozart 2003 opera fesztiválról Filmvetítés: Turandot Vezeti: Bócz Sándor 15 óra, Kamaraszínház A Bartók Vonósnégyes koncertje Bartók és Puccini műveiből 17 óra, Nyári Színház Puccini: Messa Di Glória, Capriccio 19:30 óra, Nagyszínház Puccini: Turandot 20.30 óra, Diósgyőri vár (esőnap: Június 23.) Bartók: A kékszakállú herceg vára Nyári Trubadúr Miskolc (ÉM - ML) - A Miskolci Nyár egyik nagyszabású zenés színházi vállalkozásának ígérkezik Verdi A trubadúr című operájának előadása a Diósgyőri várban, amelyet - a korábbi években megrendezett Don Giovanni és a La Mancha lovagjához hasonlóan - idén is a Vox Artis szervezésében mutatnak be. Horváth Ádám operaénekes, a zenei vállalkozás vezetője a darab rendezőjének Yefim Maizeit kérte fel, aki jelenleg az egyesült államokbeli Metropolitan alkalmazásában áll. A produkció karmestere, Jun Nakabayasi pedig a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a zeneművészeti főiskola legjobbjaiból erre az előadásra összeállított zenekart vezeti.- Az előadás Miskolcon születik, helyi művészek közreműködésével - emelte ki Horváth Ádám, hogy a próbák két hét múlva kezdődnek. Mint hozzátette: a város 10 millió forinttal támogatja a hat estét betöltő, július 26-27-28-án, illetve augusztus 2-3-4-én tartandó előadást. A produkció egészének 13 millió forint a költségvetése, a hiányzó pénzt ezért szponzori hozzájárulásból szeretné megszerezni a Vox Artis. Húsz jelentős gazdasági társaság képviselőjét hívták meg ezért tegnap a miskolci Városháza Oválistermébe, közülük azonban senki nem jött el. A produkció megvalósulását a hiányzó pénz nem akadályozza - jelentette ki Horváth Ádám, aki úgy fogalmazott: saját pénzből ehhez hasonló előadásokat hosszú időn keresztül nem lehet megvalósítani. Miskolc (ÉM) - Az utóbbi évtizedek talán legrangosabb, nemzetközi filozófiai eseménye kezdődik e hét péntekén a Miskolci Akadémiai Bizottság székházában: a kortárs tudatfilozófia nem egy kiválóságának részvételével megrendezik az Intencionalitás: Múlt és Jövő című konferenciát. A címadó fogalom, az intencionalitás, középkori eredetű. Az iránta való filozófiai érdeklődés Franz Brentanónak köszönhető, aki 1874-ben megfogalmazta azt a tézist, hogy az intencionalitás az, ami az emberi elmét a természeti dolgoktól megkülönbözteti - világítja meg a konferencia témáját a szervezők egyike, Forrai Gábor, a Miskolci Egyetem Filozófiatörténeti Tanszékének vezetője. Az angolszász filozófiai diskurzusba az intencionalitás az 1970-es években került be, amikor John Searle éppen e fogalmat használta fel a mesterséges intelligencia és. az elme számítógép felfogása elleni érvelésében. Akkortájt - s ez bizonyos mértékig ma is így van - olyan megközelítések uralkodtak, amelyek szerint az emberi elme legjobban a számítógép analógiájára érthető meg. E gondolattól kezdve jószerével nincs is olyan kérdés az elmefilozófiában, ami valamilyen módon ne kapcsolódna az intencionalitáshoz. Hogy a hagyományos és az újszerű megközelítés kapcsolódhat-e egymáshoz, többek között erről vetik össze nézeteiket a kortárs filozófiai gondolkodók Miskolcon. Virágnyelven, drótpostán hírül adni Az operahősök elmaradt légyottja helyett létrejött a Mégse Légyott a galériában Molnár Sándor Tamás felolvas Fotók: Dobos Klára Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Kékszakállúnak éppen fellépése volt a Nyári Színházban, Cso-cso- szán pedig már hazament Bukarestbe, így nem jöhetett össze a két operahó's találkozója. Az előzetesen megbeszélt randevút le is mondták - helyettük mások a Mégse Légyotton szerda este a Miskolci Galéria udvarán. Hogy a Bartók+Puccini opera- fesztiválon nem egyszerre mutatták be Bartók: A kékszakállú herceg vára és Puccini: Pillangó- kisasszony című operáját, az csak az egyik oka annak, hogy Cso-cso-szán és Kékszakállú nem találkozhattak. Ezen kívül még rengeteg kifogás találtatott, attól kezdve, hogy Kékszakáll a szerelőkre vár, mert léket kapott várában a „könnyek tava”, hogy Cso-cso-szán „kimenő kimonója” elszakadt, s ráadásul a balga asz- szony még le is szúrta magát (amiért egyébként személy szerint nagyon haragszom a szövegíróra, hisz egy kisgyermekes anya hogyan vethet véget az életének ?!,) de ez persze nem tartozik a tárgyhoz, ahhoz csak az tartozik, hogy Vass Tibor miskolci költő felkérte a betűvetést valamilyen (munka)szinten művelő ismerőseit, „bohóckodjanak” egyet, képzeljék magukat az operahősök helyébe, s ha férfiak, hát Kékszakállúként, ha pediglen a női nemhez tartoznak, Cso-cso-szán-ként mondják le a randevújukat. De ennek előzménye is van: a fentebb említett fiatalember (mármint Vass Tibor) tavaly, az első operafesztivál kapcsán randevúra hívta Bartókot meg Verdit, vagyis az volt a feladat, hogy az ő találkozásukat örökítsék meg elektronikus levélben a játékos kedvű toliforgatók. A randevú az egyik éjfélkor (bagoly- és kísértethihogás nélkül) össze is jött, a műveket színművészek tolmácsolták, a közönség nagyokat derült (mármint kacagott) és alapvetően jól érezte magát. A mostani esten Seres Ildikó, Kerekes Vali és Molnár Sándor Tamás olvastak fel néhány randevúlemondó levelet, színészi játékukkal is felerősítve az e- mailek poénjait. Az írásokból kötet is született melyben a könnyed hangvételű „ujjgyakorlatok” s a tartalmasabb, önálló műalkotásként értékelhető munkák együtt próbálnak valamiféle „művészi rangot” adni napjaink igencsak felszínes levelezési módjának (mert valahogy mint a szó, „elszáll”), a drótpostának... Kötetben... A rendezvényen - melynek kapcsán megjelent kötetben 53-an írtak, lapunkat Bujdos Attila, Méhes László és Dobos Klára képviselik - az egyik szerző, Faludi Ádám maga olvasta fel írását, s erre abból az apropóból kérte fel a szervező, hogy mostanában látott napvilágot egy kötete. Czakó Péter szaxofonossal „közös” produkciójuk szellemes lezárása volt a Mégse Légyottnak. Alább idézet a Faludi-levélből. ....ölembe hullni kész Cseresznyevirág, erről álmodtam, s most ez meghiúsulni látszik! A Könnyek Taván a Lék, csak ennyit mondanék, algák, oxigénhiány, pusztulás, megállt a gép! S épp most, 6 kárhozat! Virágnyelven hírül adni a szerviz közeledtét oly nehéz. Szó és kincs, mi birtokomban, sejtetni mindezt, meglehet, kevés. Keringetni a Könnyek Tavát, reménynek nevezni szakértők hadát, s várni. Keringettét! A megbeszélt időpontban nem tud önnek a Hetedik kapunál a hercege állni. Oh Butterfly, míg mindensége cseresznyevirágként ölembe nem hull, nem nyújthat vigaszt tavunk helyett a prózai swimming-pool...” Faludi Ádám A szellem magasából az erotikus mélységbe Avagy: megkérdezik-e a rendezők a szereplőt, milyennek képzeli a figurát? Miskolc (ÉM - ML) - Ritkán kérdezik meg a szereplőt arról, milyennek képzeli el azt a figurát, akit a színpadon alakít. Egy produkció így leginkább annak a rendezőnek a gondolatvilágáról árulkodik, aki a darabot színpadra állítja. Kékszakállú „rátalált” Rácz Istvánra. Az Állami Operaház énekese eddigi pályafutása során tavaly alakította először a Bartók- opera hercegét a Kovalik Balázs- féle értelmezésben (amit a tavalyi Bartók+Verdi operafesztivál közönsége is láthatott), most pedig az Aggteleki Cseppkőbarlangban jutott rá a szerep Hegyi Árpád Jutocsa rendezésben. Rácz István Fotó: Méhes László- A rendezők mindeddig nem tették fel a kérdést, hogy milyennek képzelem el Kékszakállút - ismeri el a basszista -, bár igaz, hogy a próbafolyamat indulása előtt közösen rakosgatjuk össze a darab képeit. Ha viszont megkérdeznék - folytatja -, számomra egy zárkózott, magába forduló figura, akit ebből a lelkiállapotból ki sem lehet mozdítani. Olyan elképzelt alak, akinek nincs egyértelmű kapcsolata a környezetével. Filozofikus hajlamú, szellemi szinten áll, szellemiségéből pedig a zene és a szöveg együttlélegzése nyomán ezernyi személyiségtípus és magatartásforma bontható ki - utal a Kékszakállú-szimbolika többirányú megközelítésének lehetőségére. Az aggteleki előadás hercegének figurája azonban alapjaiban eltér attól a Kékszakállú „önképtől”, amit Rácz István vázolt: ott ugyanis az elfolytott szexuális vágyaknak, az, ösztönöknek szabad utat engedő, erotikus kapukat nyitogató Kékszakállú áll majd a színpadon. Vele szemben Judit a női praktikákat, a csábítót képviseli, s így az kerül előtérbe, hogy a képzelet hercege vehemensen és komolyan, nagyon is férfi - ad pillanatnyi betekintést a készülő produkcióba Rácz István. Kékszakállújának így most az a sorsa, hogy ezzel a rendezői felfogással azonosuljon, a véleményezést átengedi az opera nézőközönségének. A szerep viszont tovább kíséri: Buenos Airesben amerikai rendezővel és karmesterrel, Meláth Andrea oldalán adja elő Bartók e művének egy újabb verzióját - magyar nyelven. 0PERAKRITIKA Bócz Sándor A román énekiskola fogalom Európában, a világban, egyet jelent a világsztárképzéssel. Felsorolni sem lehet azon énekesek nevét, akik az elmúlt 40-50 évben a csúcsok csúcsára jutottak, valamennyien a Bukaresti Operaházat tekintették karrierjük kiinduló állomásának. Puccini a Toscát egy román énekesnó'nek: Heraklée Dar- clenek írta. Mindezek magyarázatot adnak a felfokozott várakozásunkra, ami a Bukaresti Nemzeti Opera Pillangókisasszony előadását megelőzte. A címszereplő: Marianna Colpos egyedül elég volt ahhoz, hogy ne érje csalódás a közönséget. Ez a művésznő énekben, színészi játékban egyaránt rendkívülit teljesített. Már az első jelenetével „csatát nyert". A szerephez szokatlan hangszíne van, sötét, mezzós, erőteljes középr és felsőhangokkal, igazi hordozója a drámai anyagnak. Színgazdag hangja a legkisebb árnyalatokra is reagál. Játéka majdnem a stilizáció végső határáig elérőén hiteles. Az opera minden csúcspontja az ő személyes apoteozisa: Bonzo átka, Pinkerton visszatérése és a végső drámai igazság felismerése. Úgy él, azonosul szerepével, hogy bennünk nézőkben ennyi gazdagság láttán az újdonság felismerése fogalmazódik meg. Gábriel Nastase Pinkerton szerepében jó. Színészi lég egyszerű, énekhangja kulturált, árnyalatokban gazdag. Ennyi bőven elég ahhoz a feladathoz, amit Puccini Pinkertonnak szánt. Ez a fiú annyira felelőtlen, cinikus, hogy a közönség részvétére, elismerésére csak ilyen jó teljesítmény után számíthat. Hallottunk egy nagyon jól megoldott Suzuki-alakítást: Mihaela Agachitól. Ilyen rangú társulatban természetes, ha a Bonzok, Gorok, Kateek, Yamadorik és a nagyszerű énekkar is sikert aratnak. Sharplesst éneklő Sever Barnea éneklésmódját nem éreztem kellemesnek, mert túlságosan tagolt szöveget és dallamot. A 3. felvonásban azonban bizonyítottá, hogy jó hangú, jó énekes. A legnagyobb dilemma a zenekar volt. A sok intonációs probléma, belehúzások és beleJelenet az előadásból fújások magyarázatát nehéz megtalálni-, mivel a román hangszeres képzés is magas szintű, végső soron pedig ez a nemzeti opera zenekara. A 3. felvonás előjátékától a zenekar nagyon jó lett. Ereje, színe, tisztasága volt. A karmester, Adrián Morar a zenekari hibák ellenére pontos és igényes volt. Érzékenyen helyezte a zenekart a színpad szolgálatába és tette a színpadi játék partnerévé. Fotó: Dobos Klára
