Észak-Magyarország, 2002. május (58. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-04 / 103. szám

2002. május 4., szombat fóHUS-NUGYARORSláGi ANYÁK NAPJA / 11 Édesanyám, boldog vagyok, ha veled lehetek Számtalan szebbnél szebb gondolatot fogalmaztak meg olvasóink anyák napján, az Észak-Magyarország felhívására Édesanyám Édesanyám mindig tesz-vesz, mosogat, vagy takarít. Sohase ér rá. De azért a családot nem felejti el. Ha kell, éjjel s nap­pal mellettem van. Ha beteg vagyok ott ül ágyam mellett és édes csókjaival vi­gasztal engem. Reggel csókkal ébreszt és azt mondja: Kelj fel édes kincsem! Meleg kakaóval és friss kiflivel vár az asztal­nál. Utána dolgozni indul. Alig várom, hogy este legyen, hogy játsszon velem. Csókkal, s né­hány édes szóval altat. Boldog vagyok, ha vele lehetek! Nováki Vivien 4/A, Móra Ferenc Általános Iskola Köszöntő' Én ezúton szeretném Édes­anyámat köszönteni, aki 89 éves. Az én egyetlen támoga­tóm lelkileg és anyagilag. Igaz van két lányom, akik nagyon szeretnek és akiket én is nagyon szeretek. De leginkább az én jó anyámra támaszkodhatok. Akit saj­nos, sokszor megbántok, amit nyomban meg is bá­nok, de szóban soha nem kérek bocsánatot, csak gon­dolatban. Ő azonban mindig megbo­csát nekem, amit hálásan kö­szönök. Arra kérem a jó Istent, hogy tartsa meg Őt nekem sokáig és kérem minden hántásomért bocsánatát. És kívánom, hogy még sok anyák napját érjen meg erőben, egészségben. Szerető lánya: Lakó Miklósné, Parasznya Mennyire szeretlek Levelem azért írom mert szóban nem tudom elmonda­ni mennyire szeretlek. Na­gyon gyenge és kedves vagy. Bátorítasz és közben támasz­fal vagy lelkemnek. Te vagy az anyukám és nagyon sze­retlek. Te vagy a legdrágább kincs az életemben. Olyan kincs vagy mit megfizetni nem lehet. Tudom, te is sze­retsz, úgy ahogy én téged. Kezed melengető, és néha reszkető. Belülről szép és tiszta vagy. Lelked meleg, de néha ez is hűlni kezd. Nagyon sok megrázkódtatás érhetett. Kö­szönök mindent, amit tíz év alatt tettél értem. Gondolom fárasztó kisgyerek lehettem. Mindig fáradoztál, hogy jó és örömteljes életem legyen. Te vagy életem nagy része, és én a tiednek egy kisebb része. Rossz nézni, mikor gyűrötten jössz haza, és gyen­géden fekszel le ágyadra. Annyit kérek én még tőled, ne siránkozz, mert én és testvéreim szeretete meg­véd minden gonosz bajoktól. Olyan gyönyörű vagy szá­Fazekas Ágnes (6 éves) műve Murvai Máté (7 éves) rajza momra, mint a bimbózó ró­zsafa. Szeretlek, szeretlek, szeretlek ez jobban leírni és elmondani nem lehet! Sok, sok szeretettel kislányod. Dienes Petronella, 4. osztály, Kisgyőr Anyám gyermeket vár Anyám csak kapált, csak kapált, szíve alatt elcsende­sült a világ, hazament, megmosdott, lepihent egy kicsit, megpihentetni elfáradt tag­jait... és megkezdte szenvedni az anyák öröm kínját, hogy világra hozza kedves, kis magzatját. Délutánból est lett, abból meg éjszaka, ólomlábú percek szenvedték hajnalra. Boldogság hangját meghatot­ta végre... öröm könnye hullott kislá­nya fejére. Csúzda Lajosné, Rudabánya Egy kis vers Mi ezzel a kis versel sze­retnénk köszönteni édes­anyánkat, anyósomat és nagymamánkat. Mert én, mint menny job­ban szeretem az anyósomat mint édesanyámat. „Hála Istennek, hogy fel­virradtunk mára. Anyák szép napjának ró­zsás hajnalára. Boldog minden gyermek, ki vígan kacaghat. S az édasanyjának Hálás csókot adhat.” íme ez a kis vers a mi kis csekély hálánk anyák napjára a legjobb édesanyá­nak és nagymamának és Molnár Lászlónénak Megyaszóra. Küldte anyukának fia, Pé­ter, menye, Julcsi és két unokája, Petra, Pistike Emlékforgácsok Anyám sír! Az asztalra borul, és már zokog.- Szegények vagyunk, édes fiam, pástétomot nem adhatok! Anyám szélesen mosolyog!- A gimnáziumba járt fiam­mal ma én is büszkén ballagok! Anyám komor! Nem sír, de nem is moso­lyog- Fiam, nehéz, de két szép év lesz ez a katona dolog. Anyám táncol! Kicsit sután, kicsit öregesen. - Hála Istennek, hogy téged is elért az örök, virágzó, gyönyörű szerelem. Anyám nevet! Kezében tartja az első uno­kát, és szeretettel csókolja bársonyos popsiját. Anyám haldoklik! Mellette ülök, a kezét fogom, s telkemmel kísérem a végtelen, ismeretlen, hosszú és ködös úton. Anyám! Sírodra teszem emlékezésem csokorba kötött virágait. Miért nem lehetsz még most is itt, hogy visszaadhatnék sok szeretetedből én is egy kicsit? Papp András, Alberttelep Szeretettel Mikor megszülettem, őt láttam meg először, mikor bajban voltam, őt hívtam se­gítségül. Kicsi koromban nélküle nem élhettem, min­dig érte sírtam, mindig őt kérettem. Még ma is ő nevelget en­gem, ha beteg vagyok, ápol, a telkét is kiteszi értem. S ha kiterjeszti az anyai kart, s magához ölel engem, érzem, hogy ő az egyetlen, hiszen senki más nem szeret ennyire engem. Kati lánya küldi Bodnár Andrásnénak, Füzérre Hogy is van ez Édesanya, hogy is van ez a szó / Kiejteni nehéz, de leír­ni jó / De azt tudom és érzem, Hogy a legdrágább kincsem. Az Édesanyát nem tehet leírni /Őt szeretni kell és félteni./ Félteni a rossztól a gonosztól, /Megvédeni minden bajtól./ Hisz ő is szeret és félt minket /Bármi baj éri, el nem hagy minket. /Mégis úgy érezzük,/ Hogy anya a legfontosabb a világon nekünk. Ha sírunk nem veszekszik ve­lünk, /Mégis úgy érezzük so­sincs ellenünk/ „Ne sírj ked­vesem, vigyázok rád, szeret anya” - szokta mondani,/ De ne feledkezzünk meg, itt van még a papa! Isten őt adta nekünk e földre, Felnevelt mindet, megtanított szépre/ Ezért becsülni kell őt, és a többi anyát. Büszke tenni rájuk, hisz ők a mi anyánk. /Ha már felnö­vünk és nem szeretjük őt anynyira, /Ne kiabáljunk ve­le, hisz már gyenge a karja, Amelyben régen szépen rin­gatott, /Bölcs szavakat mon­dott amelyekkel altatott. Ha öreg és vézna, ne szóljunk rossz szót neki. /Mert hirte­len szívgörcsöt kaphat és az nem jó neki. /Fáj neki a szí­ve, akkor is ha jót szólunk neki, /Érzi, hogy tőlünk ha­mar el fog menni. Szeressük őket míg élnek velünk, /Szeretetet adnak a szívünkbe nekünk. /Fáradt testét szívesen gondozzuk, /Bármi baj éri, szívesen ápoljuk. Üljünk betegágya mellett, mint egykor régen ő./ Addig örüljünk míg köztünk van ő. A vagyont kincset keressük, De ami az igazi kincs és va­gyon nem látjuk./ Mikor fá­radt teste megpihen/ Akkor tudjuk meg mi az igazi kincs, az Édesanya! Románné Czimbrik Adrienn, Aszaló Elődbe állok Édesanyám, s átnyújtok egy csokor virágot. Megcsókolom kedves arcod, S látom, a szemedben könny ragyog Kicsi fiad áll előtted, de sza­vak a számon nem jönnek Sírás fojtogatja szorítja tor­komat Nem tudom kifejezni a bol­dogságomat. özv. Bronger Lászlóné Tállya Nem látod Nem látod mikor kél. azt sem, mikor feszkik, folyton csak dolgozik reggeltől napestig . Munkahelyén s otthon, becsülettel helyt áll, Véghetetlen szeretet Rengeteg alkotó energia és számtalan szép érzés sza­badult fel mindazokból, akik elolvasták szerkesztő­ségünk felhívását: a lapunk­hoz elküldött írásaikkal kö­szöntsük együtt május első vasárnapján az édesanyá­kat. Nehéz dolga volt a vá­logatóknak, hiszen minden­ki szíve összes melegével fo­galmazta meg, mit jelent számára az édesanya. Nem csoda, hiszen minden levél­írónk a számára legfonto­sabb emberre gondolt köz­ben, arra, akinek az életét köszönheti, aki a világra hozta, féltő szeretettel nevel­te az életre. De mégis válogatnunk kellett, hiszen annyi írás ér­kezett erre a felhívásra, hogy valamennyinek a köz­lésére nem vállalkozhattunk. Hisszük, hogy az Észak- Magyarország összeállítását olvasó valamennyi édesanya megérez valamit az itt közölt sorok által abból a véghetet- len szeretetből, amellyel ol­vasóink vetették . papírra gondolataikat, emlékeiket. Az ő nevükben is köszönjük mindenkinek, aki csatlako­zott lapunk felhívásához. sokszor fáradtan is, gyermekével tréfál. Mégsem becsülitek, annyira mint kéne, nem vár ő jutalmat, csak szeretetet érte. Kicsi gyermek felnő, Sokszor goromba tesz, Pedig édesanyja mindent őérte tett. Becsüljétek meg őt, Ki éltetek adta, gonddal fáradtsággal, meg is aranyozta. Ne okozz bánatot, cseppet sem szívének, az anyai szívet, bánat sose érje. Körtvélyesi Lászlóné HÉrnádnémeti Szép a világ... Szép a világ anyák napján Virág nyílik minden táján Köszönöm, hogy éltet adtál Drága jó édesanyám. Szépen ring a szélben. Hálám szép rózsája Én vagyok csillagod akit úgy imádói. Hajam friss szellő fújja Itt az örök tavasz újra Sok kis virág észrevétlen Kipattant a kiskertekben Neked, ki akartál, megszültél, neveltél, Piros rózsát, kék ibolyát Nyújtok néked, Édesanyám. Nagy Ildikó 8. osztályos Kazincbarcika Kezed már... Anyáknapja alkalmából köszöntetek téged hálás teszek néked még a földön étek. Kezed már megfáradt arcod sem a régi, de tiszta szívből tudsz engem szeretni. Szeretettel köszönt egyetlen kisunokád Onda Lászlónénak Abaúj- kérre, özv. Nagy Andrásné­nak, Tállyára Onda Letícia CSUMSZTEK AlIZ Tőle tanultam... Szeretnék én is csatlakoz­ni az anyák napi jókíván­ságokhoz. Sajnos, az én édesanyám 20 éve, hogy meghalt és ezt a versikét még tőle tanultam, amit gyerekkoromban egy anyák napi ünnepségen el is sza­valtam. Búcsú anyámtól Május volt, zöld lombtól díszlett a temető / Már a Nap is lement, késő volt az idő /Valaki egy sírnál tér­del imádkozva / Halkan, mint egy szeltem e szavakat mondta. Isten véted anyám, el kell menni újra / mert hív ez a kedves, drága magyar haza Ó pedig de nehéz tőled az elválás / Ki ad búcsú csó­kot, te már nem ölelsz át! Nagy Istvánné Kazincbarcika Gyümölcsével ékes Mint gyümölcsével ékes ág, Úgy hordja neveli fiát, Véget ér az éj, kél a Nap Anyai szívnél nincsen bol­dogabb. Pechnyik Rihárd, 14 ÉVES, Sajókeresztúr A legszebb ajándék Az egész világon az a legszebb ajándék, Amikor egy édesanya szíve alatt hordozgatja édes piciny gyermekét. Megszületik, nevelgeti, dé­delgeti, kecsegteti. Ennél nagyobb boldogság nincs egy édesanyánál. De, amikor fölneveli, ked­vességet vár kedvesen, de a gyermek elfeledi mind azt a kis szeretetet amit édesanyja vár cserébe kedvesen. Édesanyja rámosolyog és a gyermek azt susogja, köszönöm, hogy felneveltél minden bajban elviseltél. Édes drága édesanyám, én nagyon-nagyon szeretlek téged. Vanczák Lászlóné Felsődobsza Nyárádi Fanni (5 éves lesz) alkotása

Next

/
Oldalképek
Tartalom