Észak-Magyarország, 2002. április (58. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-18 / 90. szám

2002. április 18., csütörtök 'SvlMíráBM ÉiS IMI Mái iát KULTÚRA / 6 HÍRCSOKOR 0 A MissionArt Californiában. A mis­kolci MissionArt Galéria a bécsi Col- legium Hungaricumban mától mutatja be Járitz Józsa, 1986-ban elhunyt fes­tőművész korai műveit, majd április 20- tól az egyik neves Los Angeles-i galéri­ában Mattis Teutsch János és a magyar avantgarde címen rendez tárlatot. 0 Kép-ldő-Kép. Vékás Péter operatőr és fotóművész Kép-ldő-Kép című fotóki­állításának megnyitóját tartják ma, csü­törtökön délután 5 órától Sárospatakon A Művelődés Háza galériájában. A tár­latot Kántor István televíziós rendező ajánlja az érdeklődők figyelmébe. 0 Tanári hangverseny. Az 50 éves mis­kolci Egressy Béni Zeneiskola egyik ki­emelt jubileumi rendezvénye az április 19-én, pénteken délután 5 órakor Mis­kolcon a Bartók Teremben kezdődő ta­nári hangverseny. Rímfaragók versenye Kazincbarcika (ÉM) - A kazincbarci­kai székhelyű Szabadon Szárnyaló írók, Rímfaragók Társasága (SZÍRT) április 13- án rendezte meg III. országos versmondó versenyét a költészet napja tiszteletére az Irinyi János Középiskola kollégiumában. A megmérettetésen összesen 34 szavaló vett részt. A versenyzőknek az első for­dulóban egy szabadon választott József At- tila-verset, a másodikban pedig egy szaba­don választott költő alkotását kellett előad­niuk. A zsűrik, amelyeknek főelnöke Okányi Kiss Ferenc Állami Díjas nép­művelő, költő, író volt Budapestről, a következő döntést hozták: a 8-14 éves kor­csoportjában 1. Pálkövi Flóra, 2. Salló Mó­nika, 3. Tóth Lilla; a 15-20 évesek korcso­portjában 1. Puskás Krisztina, 2. Acél Dorina, 3. Berki Szilvia; a 21-40 évesek korcsoportjában 1. Jakab Éva, 2. Lénárt Zsuzsanna, 2. Sánta Melinda; a 41 évtől kezdődőek korcsoportjában 1. Papp And­rás, 2. Makiári Bódi István, 3. Sebők Já­nos. A legidősebb versmondó a több mint 70 éves kazincbarcikai Tóth József volt. Fotók Sziumátrától Celebeszlg. Kaposi Viktor Szumátrától Celebeszig című útifotó-kiállítása látható május 7-ig Miskolcon az Ifjúsági és Szabadidő Ház Fotógalériájában. Repró: Dobos Klára Játékos zene Miskolc (ÉM) - Játékos komoly- és köny- nyűzenei koncertre és hangszerbemutató­ra várják a kisiskolásokat ma, csütörtö­kön délelőtt 11-től és délután 2 órától a miskolci Vasas Művelődési Központba, a Nestlé Fülharmóniák sorozat keretében. A rendezvénysorozat tavaly indult általá­nos iskolák alsó tagozatosai részére azzal a céllal, hogy játékos formában megszeret­tesse a kicsikkel a zenét. A Budapest Juventutis Szimfonikus Zenekar ismert komolyzenei művekből játszik részleteket, s ezt utána - a műsorvezető, Hűvösvölgyi Ildikó irányításával - meg is beszélik a gyerekekkel. Minden rendezvénynek van egy szólista vendége: Miskolcra Rácz Zol­tán, az Amadinda Ütőegyüttes tagja érke­zik, aki először egyedül játszik, majd együtt a zenekarral. Amint a könnyűzenét játszó Bon-Bon együttes is együtt muzsi­kál az előadás végén a szimfonikusokkal, jelezvén, hogy a komoly- és a könnyűzene azért jól megfér egymás mellett. „Szerintem a dzsessz egy születési hiba” Pege Aladár tegnap este Miskolcon, a Bartók Teremben adott koncertet Pege Aladár ÉM-archiv Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Pege Aladár nem szereti, ha a nagybőgő Paganinijeként emlegetik. Pege Aladár a dzsesszt szüle­tési hibának tartja. Pege Ala­dár tegnap este Miskolcon, a Bartók Teremben koncerte­zett, amelyen Vivalditól nap­jainkig játszott darabokat.- Tegnapelőtt a fővárosban dzsesszkoncerten játszott, tegnap azonban klasszikus művekkel kezdte a hangversenyét. Át lehet állni a két műfaj között ennyi idő alatt?- Egy negyedóra alatt át lehet állni. Annak, aki tudja. Aki nem tudja, az soha az életben nem tud átállni. 1963 óta koncertezem úgy, hogy az első rész klasszikus művekből áll, a második pedig tiszta dzsessz. Nem ismerek olyan kollégát, aki mindkettőt tudja. Ha Kovács Dénes tudna dzsesszt játszani, a világ legjobb dzsesszhegedűse lenne.- A titok?- Nincs titok. Egy szonátát vagy bármilyen darabot meg le­het tanulni, és mindenki a tehet­ségéhez mérten fogja előadni. Szerintem a dzsessz egy születé­si hiba. Akivel nem született együtt az improvizációs készség, az soha nem is fogja megtanul­ni. Ez még akkor is igaz, ha gyakran szokták emlegetni, hogy az improvizáció is tanulható. Vannak, léteznek technikák, kli­sék, amelyeket meg lehet tanul­ni, de az igazi improvizációt ta­nulni nem, csak fejleszteni lehet a hangszertudással együtt. Bach, Mozart, Beethoven, Liszt és so­kan mások például csodálatosan tudtak improvizálni. Vannak olyan zeneszerzők, akik nem rendelkeztek improvizációs kész­séggel, ettől azonban ugyanolyan nagyszerű komponisták.- Önre visszatérve, akkor ezek szerint semmilyen problémát nem okoz, ha egy hangversenyen belül két egymástól meglehetősen kü­lönböző zenei műfajt kell megje­lenítenie?- Sosem okozott problémát. A mai napig nem gyakorolok dzsesszt, csak klasszikus zenét. És ugyanezzel a technikával játszom dzsesszt is. A különbség az, hogy ha a dzsesszben elrontok valamit, akkor azt rajtam kívül senki sem tudja, míg a klasszikus művek esetében egy-két hamisan fogott hang az bizony meghallatszik.- Könnyű dolog a nagybőgőt szólóhangszerként elfogadtatni?- A nagybőgő az zenekari hangszer. Ezt ha tetszik, ha nem, tudomásul kell venni. Mindig voltak azonban olyan zenészek, akik a hangszertudásukat olyan szintre tudták fejleszteni, amitől a nagybőgő szólóhangszerré vá­lik. Ehhez megszállottság kell, sok gyakorlás, fegyelem, szorga­lom. Persze nem árt, ha valaki­nek jó hangszere van.- Ön megtalálta már az ideá­lis hangszert?- Nem. De már nem is kere­sem. Manapság rettenetesen drá­gák a hangszerek. Pege Aladár Nagybőgőművész, tanár, zeneszerző. Született: Buda­pest, 1939. 10. 08. Tanulmányok: Konzervató­rium 1958-61, Zeneművészeti Főiskola 1964-69, Reinhold Zeperec (Zapperitz) mester- kurzusai, Ny-Berlin 1975-78. Életút: 1963 - koncertezik a klasszikus zene és a dzsessz műfajában, az OSZK Stúdió tanára volt. 1978 - a Zeneművészeti Főiskola docense. 1982 - New Yorkban, a Carnegie Hallban vendégszó­lista Herbie Hancock együt­tesében. A prágai dzsesszfesztivál vir­tuóza (1964). A montreux-i dzsesszfesztivál legjobb európai szólistája (1970). Liszt Ferenc-díj (1977). Érdemes művész (1986) Kossuth-díj (2002). A kultúraszervezés képzőművész lelke Miskolc (ÉM - PJ) - Papp László képzőművész, tanár életét, munkásságát ismerhet­tük meg a Miskolci Galéria Dőry-pincéjében nemrégiben megtartott Disputa esten. „Miskolc Papp Lacijának” ka­landos életét és érdeklődési körét az Ady, Móricz, Bartók, Kodály hatására kibontakozó népiesség mellett olyan események is alakí­tották, mint például a háború mi­att elszenvedett viszonylag szeren­csés hadifogság, ahol barátaival el­kezdhette a későbbiekben is rá oly jellemző kulturális szervezkedést, így születhetett az eselheidi hadi- fogolytáborban magyar művész­telep. Hazatérte után Miskolc kul­turális életének jeles alakjává vált, 1946-47-ben 8 kollégium szervezé­sében vett részt, így válhatott a megyeszékhely az ország második kollégiumvárosává. Ezekből a kol­légiumokból került ki többek kö­zött az első miskolci meteorológi­ai jelzőszolgálat vagy a későbbi Ál­lami Bábszínház kezdőmagját képező társulat is. A fiatalok rajz­oktatásának reformja Miskolcon - miszerint szakemberek oktassák a rajzot - az ő nevéhez fűződik, ahol általános és középiskolákban tanított, valamint 1952 óta a Va­sas Képzőművész Kört is vezeti. A most 80 esztendős Papp Lászlónak a Miskolci Galéria Városi Mű­vészeti Múzeumban május 12-ig megtekinthető kiállításán óriási életművének sajnos csak töredé­két ismerheti meg a közönség, de Papp László (Jobbra) a Dispután Miskolc életében a mai napig is ott él szemmel nem látható élet­műve, egy magasabb kulturális élet utáni vágy és tett. Fotó: Bujdos Tibor KONCERT WmWn A Nemzeti Filharmonikus Zenekar sikeres estje Bócz Sándor JVLiskol- con vendégsze­repeit a Nem­zeti Filharmo­nikus Zenekar Kocsis Zoltán vezényletével. Haydn-, Brahms- szimfóniák mellett Prokofjev II. zongoraversenyét hallottuk, melynek szólistája Kun Woo Paik zongoraművész volt. Halaydn: D-dúr szimfóniája (No.93.) egyike a London számá­ra írt 12 szimfóniájának. Élet­művének megkoronázását jelen­tő sorozat a közönség körében kezdettől kedvező visszhangra talált. Köszönhető ez a müvek formai tökéletességének, Haydn derűjének, elementáris humorá­nak, sokszor meghökkentő lele­ményeinek. A D-dúr szimfónia lassú bevezetője után hangzik el az I. tétel témaanyaga. Kocsis Zoltán és a „Haydn-méretű ” ze­nekar tökéletesen értették és érezték egymást. Elkápráztattak kifinomult vonósszínekkel, pon­tos fúvósbelépésekkel és dallam­formálással. Kocsis természetes formaépítkezéssel, színezéssel mutatja meg számunkra a rész­leteket és a nagy egységek össze­függéseit. Gyönyörű volt a las­sú tétel románca, önfeledt, szín­gazdag játékuk közepette várat­lan poénként hatott a fagott groteszk hangja. (Része Haydn fricskáinak.) A menüett-tétel újabb bizonyítéka Haydn plebe­just énjének. Népi humora, já­tékossága után fergeteges finá­lét produkált az együttes. Rit­kán hallható élményben volt ré­szünk, megidézték stilárisan, hangulatilag, formailag a bécsi klasszikus mestert. Prokofjev: II. zongoraverse­nye következett Kun Woo Paik, Párizsban élő koreai zongo­raművész közreműködésével. Hi­hetetlen nehézségű müvet ismer­hettünk meg, tökéletes kivitele­zésben. Gránitkeménységű ak­kordok között virtuóz futamok tagolták az I. tételt. Lenyűgöző szellemi tevékenységnek éreztük a mű I. tételét. Aligha van zon­goraverseny, amely hasonló fel­adat elé állítaná előadóját. Nin­csenek dallami ,fogódzók”, hi­ányzik belőle a megnyugtató emóció, és mégis lenyűgözött a mű ereje, drámai sodrása. A II. tétel igazi prokofjevi csillogása, a III. tétel erőteljes ritmusvilá­ga megnyugtató volt. Miközben csodáltuk a szólista lebilincselő hangszeres tudását, intellektu­ális biztonságát, adóznunk kel­lett a karmester hatalmas anyag­tudásának, egyensúlyteremtő kész­ségének. Fergeteges volt a mű zárótétele. Állítható, hogy élmé­nyünk egyszeri és jó ideig (e művel kapcsolatban) megismé­telhetetlen marad. Br rrahms II. szimfóniája a hangverseny koronáját jelentet­te. A szimfónia a természet po- ézise, szenvedélye, őszi színei, helyenként borongás tónusa el­varázsolt. Megismerhettük a nemzeti zenekarunk gazdag színkészletét, expresszív játékuk erejét. Pontosságuk, hangzás ki­egyenlítettségük, dallamformá­ló képességük méltóak az or­szág első zenekarához. A zene­kar minden dinamikai árnya­latban azt fejezi ki, amit a mű tartalmi összefüggései elvárnak tőle. Szólista posztokon hibátla­nok, megbízhatóak. Kocsis Zol­tán a partitúra tökéletes isme­retében pontos, tudja, mit akar, és azt együtt megvalósítják. „Ami itt elénk tárul, mosolygó élet, boldog, hömpölygő áradás és virágzás" - írta egyik kortár­sa. Úgy kapcsolódnak egymás­ba a szólamok, mintha végtelen dallamot hallanánk. Az első té­tel melléktémájának megformá­lása (brácsa-cselló) érzékeny volt, a második tétel kürtszóló­ja költőien szép. A bűbájos scherzo a szerző teljes felszaba- dultságának bizonyítéka. A jó­kedvet, életszeretetet árasztó zá­rótételben megcsodálhattuk a zenekar teljes ragyogását. Ahogy Brahms sem tud betelni a ter­mészet szépségével, ujjongását a zenekar közvetítette, mi pedig ovációval köszöntöttük a kitűnő zenekart és karmesterét: Kocsis Zoltánt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom