Észak-Magyarország, 2002. március (58. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-29 / 74. szám

2002. március 29., péntek ÉM-EXTRA: HÚSVÉT / II ÉM-PÁLYÁZAT! Szabad locsolni! Vajon megyénkben milyen versikékkel köszöntik húsvét alkalmából a lányokat? - tettük fel a kérdést néhány hete, s egyben arra kértük az Észak-Magyarország olvasó­it, hogy írjanak húsvéti locsolóverset. A lá­nyokat arra buzdítottuk: küldjenek olyan mintákat, amelyekkel a húsvéti tojásokat díszítenék. Számos locsolóvers érkezett szerkesztő­ségünkbe - jobbára régtől ismertek, de azért akadt számunkra néhány új is. De hát valahogy úgy van ez, mint a viccel: az új­szülöttnek minden locsolóvers új. Csak né- hányan büszkélkedtek azzal: a versike sa­ját termésük. Közülük választottuk ki a két elsőt: a liternyi kölnivízen az alsódobszai idős Szabó Gyula (86) és a miskolci Perényi István osztoztak. A hímestervek is válto­zatosak voltak: akadt közöttük vicces és ha­gyományos egyaránt. A legszebbnek a tisza- lúci Borosné Juhász Kornélia - „és édes­szájú lányai” - egyik rajzát találtuk. Ők kapták a kiló csokitojást. Eredeti terevünk- től eltérően egy különdijat is osztottunk: Gaál Anett (Szerencs) nem kölniért, nem csokiért szállt versenybe, hanem egy „hőn áhított” Észak-pólóért. Nos, az Észak nyu­szija teljesítette e kívánságát, húsvétkor akár ebben fogadhatja a locsolókat. Nem népi, ámde élő műfaj Miskolc (ÉM - SzK) - A locslóversek nem tartoznak a népi műfajhoz, a folklór-kézikönyvekben sem szerepel folklór-műfajként - szögezte le elöljá­róban Viga Gyula etnográfus, a Her­mán Ottó Múzeum igazgatóhelyettese. Az antik tavaszi ün­nepkör, az egyes tájakon szokásban lévő zöldág­hordás idővel összekap­csolódott a meghaló és feltámadó Krisztus litur­gikus megünneplésével. Ennek megfelelően a leg­régebbi „locsolóversek” talán debreceni, sárospa­taki írástudóktól, teoló- Viga Gyula gusoktól, tanult verse- lőktől maradtak ránk. Általában kötött szerkezetűek, a megfeszített Krisztusról szólnak, majd a feltámadást örökítik meg, míg a záróformula a hálaadásé, az ado­mánykérésé. A locsolásban és ajándékké­résben megjelenik a városi polgári irány, bár kétségtelen: egyes helyeken korábban falvakban is elterjedt volt egymás megön- tözése. A manapság divatos rövid, tréfás locso­lóversek, melyekben a nyúl és a tojás a főszereplő - a karácsonyfa-állításhoz ha­sonlatosan német hatásra visszavezet- hetőn - kifejezetten városi irányt mutat­nak. - Még akkor is, ha a tojás nagyon ré­gi szimbólum (az avar kori sírokban is fel­lelhető), mely folyamatosan kapcsolódott össze a húsvéti ünnepkörrel, s vált an­nak szimbólumává. A mai más A ma közszájon forgó locsolóversek egyike-másika meglehetősen bugyutácska, nem egy közülük kifejezetten obszcén tar­talmú. Sok minden hatással van rájuk, a tévétől a rádióig, időnként még egyes nép­szerű tévésorozatok szereplői is megjelen­nek bennük. A locsolóversirás messze nem befejezett műfaj, alkalmi költészet­ként is működik, mely általában korább­ról ismert, hallott locsolóversekre épül. Arról, hogy milyen a jó locsolóvers, az etnográfus óvatosan fogalmaz:- Az, amelyik helyhez és alkalomhoz illő. Elképzelhető, hogy vannak baráti kapcsolatok, melyek megengedik, hogy a nem egészen józan férfi locsolóversében felajánlja, hogy a hölgy intimebb testré­szeit is meglocsolja, de véleményem sze­rint ez meglehetősen eltér a kifejezetten vallásos ünnep, a húsvét eredeti funkció­jától. Viga Gyulát arról is megkérdeztük: van-e kedvenc locsolóverse, kitől tanulta és mikor?- Kedvencem nincs, de a kérdés kap­csán az első locsolóvers, ami eszembe ju­tott, a következő volt: Én kis török, hömpörödök, minden házba be-betérek, ha betérek, tojást kérek. Ha nem adtok, mind meghaltok, árván marad a házatok. Nyilván számos változata ismert, én ezt apámtól, nagyapámtól tanulhattam, a má­tészalkai szülői házban. Húsvét tojás, virág, tojásvilág Olvasóink írták, gyűjtötték, rajzolták, hímezték, festették - és végül mind elküldték Szeretnélek meglocsolni húsvét fényes ünnepén, csukjuk gyorsan be az ajtót, ne zavarjon más legény. Perényi István Tiszteletteljesen léptem be e ház­ba,/engedelmet kérek a locsolko- dásra./ Húsvét, feltámadás, ez az­tán a nagyhét,/ lányok-legények öröme a húsvét. / Amint a jó ker­tész a virágot szokta, / kútvíztől lesz lucskos alsó-felső szoknya/. Remélem, hogy vizet bőven készí­tettek,/ ilyen jól, okosan, régen cselekedtek! Nem kell megijedni, hoztam kölnivizet,/ tudom, az ün­nepelt szeretettel fizet. / Merthogy ápolni kell az asszonyi népet, csak így választhatunk kedveset és szépet. /Legyetek hát szépek, asszonyok és lányok, /kellemes és boldog ünnepet kívánok! (id. Szabó Gyula Nyulak hada kergetett, az út hozzád vezetett. Tojást kérek cserébe szép húsvét ünnepére. Gaál Anett Aranyeső, tulipán, ez a tavasz de vidám! Kisvirágom, felelj te, megöntözhetnélek-e? G. Varga Edit E húsvét ünnepnek mosolygós reggelén, / szíves kérésemmel hozzátok jöttem én. / Családi fá­tokon van egy nyíló rózsa, / de nem kívánom, hogy leszakajtsá- tok róla. / De hogy még illatosabb legyen, / azt megönteni engedjé­tek nekem. / Anyám e kis vizet nem a kútból merte, / harmatos fűszálat raboltam meg érte. / Ha­ragszik a fűszál, de én nyugodt vagyok, / mert a harmatocska a rózsa szirmán ragyog. / Életetek felett is ragyogjon béke, / Isten­nek áldása szálljon e ház népére. Szloboda Imre Itt a húsvét, húsvéthétfő, locsol- kodni megyek, előtte a jó boromból bátorítást nyerek. Gomblyukamban piros rózsa, kedvem merész, bátor, így nem ijedek majd meg a leg- szebbik lánytól. Piros rózsám elhervadott, elszállt a bormámor, szappanvizem otthon hagytam, is­tenem, de bánom! Bánatomban hazamentem, öreg macskám megöntöztem. Gorzó Györgyné Piros tojást kezembe, Vagy köl­ni megy a szemedbe! Nem csíp ez a kölni, Nem kell hát bömbölni. Hegyes leveles fenyvesben teke­regtem, kerengtem, Szememmel egy rejtett, termesztett szerzetre leltem, Mely nem nefelejcs, de levelek keretezte feje mennyet Vezetett eszembe, melyen jerke fellegek legelnek. Mellette neve­tett egy kedves, nemezes egyed, Termetes szervekkel, mellyel ne­szeket vesz fel. Reggel zsebembe lett helyezve egy szelence, Mely­be rettenetesen kellemes levet eresztettem. Elvesztve rengeteg Az encs-glbárti tagóvoda küldeménye Fotó: Bujdos Tibor nedvet, teste megereszkedne, S mert ez nem lenne kellemes eset kegyednek, Menten tegyen ke­zembe egy festett petesejtet! Le­het permeteznem? Borosné Juhász Kornélia Mély gyászba borult a termé­szet, / midőn Krisztus urunk a keresztfán szenvedett. / Jámbor tanítványai siratták, / mint hú gyermek a jó édesanyát. / De harmadnap múlva megnyílt a sír szája, / kilépett belőle az Egeknek királya. / Egeknek ki­rálya, nyelvünknek szólása, / feltámadott Jézus húsvét hajna­lára. / Fel is ment a Mennybe, atyjának jobbjára, / hogy helyet készítsen lelkűnknek javára. / Ezzel megmutatta, hogy lesz fel­támadás, / hogy lesz a síron túl örök jutalmazás. / Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok! Mivel a víz nagyon drága, kölnivel pótoljuk máma. Ha a víz majd olcsóbbodik, locsolásunk megváltozik. Újra jön a csöbör-vödör, sikongatás és friss öröm. Addig viszont nem várhatunk, kölnivel kell locsolkodnunk! Szabad-e locsolni? Tóth Ferenc Rózsa, rózsa, szép virágszál, szálló szélben hajladozzál, napsütésben nyiladozzál, meglocsollak, illatozzál! Mirkóczky Imre Húsvétnak reggelén frissen út­ra kelek, / illatozó kölnit a zse­bembe teszek. / Izgulok előre, szívdobogva várom, / hogy a küldetésem szerencsével járjon. / Hogy megöntözzelek, moso­lyogva hagyjad, / piros tojás mellé még puszit is kapjak. Szegő András Húsvét napján korán keltem Ünneplőbe felöltöztem. Rózsavízzel elindultam, E kis házba bekopogtam. Üdvözlöm a ház lakóit, Keresek egy kislányt itt. Rózsavízzel locsolkodom, Piros tojást elfogadom. Kikeleti hajnal ébresztett fel en­gem, / rózsavizet szedni tündér­kertbe mentem. / Harmatba' is jártam, kisbárányt is láttam, / ezt neked hoztam, azt neked szántam. / Mondókámnak vége, adsz-e tojást érte? Papp Gábor Én kis török, gömbörödök, hol betérek, tojást kérek. Ha nem adnak tojásokat, nem öntöm meg a lányokat. Lippai Barnabásné Én verset nem tudok, azt mondjanak a kicsik. Én csak azért jöttem, hogy igyák egy kicsit! Kovács Tibor Van e háznak rózsabokra? Nyúljék élte sok napokra. Hogy viruljon, mint rózsaszál, Megöntözném, ennyiből áll E kis kertész fáradsága Piros tojás a váltsága! Nagy Lászlóné Én vagyok egy török, locsolkodni jövök. Ha nem kapok piros tojást, mindent összetörök. Miklós Lászlóné Nyuszi, csibe, hímes tojás, húsvét napján ez a szokás. Én magam is azért jöttem, A lányokat sorba' öntsem. A kölnimtől nagyra nőnek, felfrissülnek, megszépülnek. Himes tojást, tudom, kapok, boldog húsvétot kívánok. Pechnyik Miklós Húsvét hétfőn korán kelek, mert locsolkodni sietek. Meglocsolom Sárikát, Sáriká­nak kis húgát, édesanyját, nagymamát. Piros tojást, nyuszit kapok, és még hozzá jól is lakok. Mihalcsik Szilvia Gyönyörű a tavasz, mosolyog az élet, / Áldásokat mutat az ara­nyos kikelet. / Feltámadott a Jézuska, mondják az írások, / vízözön hétfőre, bugyognak for­rások. / Én is idejöttem ifjú lé­temre, hogy / harmatot öntsek e szép növendékre. / Mert ha meg nem öntöm e szép növen­déket, / nem virágzik néktek jövőre sem szépet. Veres Sándor Ajtó mögött állok, piros tojást várok. Ha nem adnak párjával, elszököm a lányával! Kerekerdőt jártam, ibolyát találtam. Szépen kérem az anyját, adja elő a lányát. Hadd locsolom a haját! Hadd nőjön nagyra, mint a csikó farka: még annál is nagyobbra! Szabad-e locsolni? Csörsz Józsefné Itt a hús vét, eljött végre, a szép lányok örömére. Mert a lányok szép virágok, illatos víz illik rájuk. Kit húsvétkor nem locsolnak, hervadt virág lesz majd holnap. Ne fuss el hát szép kisleány, rózsavíztől szebb leszel ám. Szívemből kívánom, a hímest elvárom! Sípos Erika E húsvét ünnepnek második reg­gelén / tudják azt már maguk, mért jöttem ide én. / Hamar hát előmbe, százszorszép lányok, / pi­ros rózsavizem hadd öntözzem rá­tok! Aztán nyugodt szívvel innen távozhatok, / emlékül néhány szép piros tojást kapok. Sszendrőládi általános ISKOLÁSOK Lehet választani: Pechnlk Mlklósné munkál

Next

/
Oldalképek
Tartalom